szolgálati közlemény: Hála és köszönet Lucykának, a blogszerkesztéshez jutásért, ami eléggé kóficos de legalább bent vagyok…
Jah ! Egyébként kaptam levelet, hogy tegyem meg észrevételeimet… Hát még várok vele pöttyet… Mert azért alakul ez majd még…
Remélem…
Na és akkor pár sor még french boy-ról 🙂
Hétfőn belépve a bejárati ajtón rögtön beléje botlottam. A földszinti lakókhoz próbált bejutni, kevés sikerrel. Nagyon megörült mikor meglátott, rajtam meg éppen normális ruha volt és eléggé fáradt voltam ahhoz is, hogy pánikba essek, úgyhogy mondtam neki, hogy látom nem adja fel 🙂 ! Vigyorgott mint a tejbetök… Aztán kérdezte, hogy tudok-é valamit a lakókról. Mondtam, hogy az egyiknek kint van a kocsija a parkolóban, úgyhogy talán itthon van. Aztán megnyomtam a csengőt is, mert ez szegény csak olyan bátortalanul kopogtatott… Hát nem nyertünk !
A másik lakókról meg mondtam neki, hogy szerintem nincsenek itthon, mert ők a pizzeriában dolgoznak…
ÉS EZT MIND MONDTAM !!
Hát szegény úgy le volt lombozódva. Tegnap megpróbáltam wifit keresni neki a szomszéd házban egy ismerősnél, de az sem jött össze. Töxar lehet net nélkül, haverok meg a családja nélkül, a tv-t meg nem érti, ha van egyáltalán abban a lakásban….
Ami a piteátvivéses-bekopogást, a kívánságomat, meg a „jel”-et illeti: már tudjátok, hogy nem vagyok az a pitévelátmenős fajta… A kívánságom meg a „jel”… hááát… szerintem vicces kedvében van a kívánságteljesítő… Egy jó ideje olyan pasikat sodor elém, akik 25 évesnél egy perccel sem idősebbek és enyhe jóindulattal kinéznek úgy 21-nek !
Like the fanszia and others… Mondjuk pár éve még nem zavart volna, de mostanában már érzem magam annyinak amennyi vagyok…
Biztos valami „anyás’ karma adósságom van….
(Bár így belegondolva… az a fickó ott a Mekiben …. na arról meg azt gondoltam, hogy az apám lehetne… pedig biztosan nem is…. )
Különben tényleg olyan kis cuki….bírom, hogy mindig pulcsiban van és sál van a nyakában… olyan fansziás… (meg biztosss k*ra fázik ott a tetőn…)
Na! Let’s go back to the work…..