Szöszmókjaim....

Napsütéses szép napot mindenkinek aki erre jár és köszönöm, hogy ilyen sokan hagytatok nekem üziket, meg hiányoltatok…. Jól esett.
Hogy miért nem írtam?
Igazából nincs konkrét okom…. egyszerűen csak úgy érzem, hogy ezt a blogot már nem szeretném folytatni.
2006 novemberében kezdtem írni terápiaként és máig úgy gondolom, hogy nagyon sokat segített, mert ugyan mindig is tudtam, hogy nem vagyok az a „kibeszélős” fajta, viszont  kiderült, hogy én a „kiírós” fajta vagyok… Az évek során sokszor elbizonytalanodtam, hogy szabad-e, kell-e ide kiteríteni a  gondolataimat, az életemet, ami nem csak az  én életem kitárásával, hanem a barátaim, ismerőseim dolgaival is jócskán társult. Úgyhogy eleinte az utóbbiból próbáltam visszavenni, aztán már az előbbiből is…. de még így is soknak bizonyult.
Hogy jól döntöttem, azt az is bizonyítja, hogy nem hiányzott ez a naplószerű írás. Voltak pillanatok, események, amikor eszembe jutott, hogy ebből milyen jó szösszenet lenne…. de csak ennyi.

Azért nem tűnök el! 🙂  És az is valószínű, hogy itt maradok az NLC-n. Ez mostmár annyira kihalt, hogy …… Szóval nem fenyeget az a veszély, hogy eccercsak egy országos netes „napilap” címoldalán olvashat a világ a pasim szerszámméretéről…. (Jajj Sicc, azt sosem felejtem el!!  🙂  )
Szóval egyelőre egy lazább blogformában gondolkodom, majd szeretnék később egy honlapot…   Hja!  Közben meg időm szinte semmire….

Ha majd lesz valami konkrétum, akkor itt jelzem azoknak a  botor lelkeknek, akiket érdekel…
Mindenkit puszilok és nagyon szépen köszönöm azt a sok biztató, továbbtaszajtó szót amit kaptam tőletek és csak remélni tudom, hogy azért én is hozzáadtam valamit a napjaitokhoz.

 Szóval jövök, ne dőlj hátra és bízz a nyár indiános részében. 🙂

SZ  A  B  A  D  S  Á  G      M  I  A  T  T       Z  Á  R  V  A !

  Nem tudom meddig  fog tartani. Egy hét, egy hónap… nemtom… De eccercsak majd jövök és  elmesélem a nyári élményeimet…. vaaagy lerajzolom…..
És egykis észosztás ide a végére: Gyűjtsétek a jódógombaságokat. Ne múljon el úgy nap, hogy nem volt benne semmi jódógombaság…. (Még este 10kor sincs veszve semmi, mert  megmenthet egy mélyhűtőből kibányászott vaníliafagyis, koffeinmentes jegeskávé… -naná, hogy tapasztalat  🙂 )

Addig is mindenkinek puszmák!

No, ez a hetem (is) az angol vizsgára való tanulással ment el jórészt, de ma végre megvolt a szóbeli is, so  most asszem beiktatok egy angol mentes hetet… Igazából ez az utolsó 150 óránk a tantóbácsinak köszönhetően nagyon jó volt, így egyrész sajnálom is, hogy vége, másrészt viszont (on other side :)) eléggé elfáradtam mára… Remélem a körülmények lehetővé teszik a  szeptemberi folytatást, de egyre tologatják a pályázat kiírásának dátumát…. Nem fontos ugye…. És nem kezdek bele, mert megint politizálnék.
Szóval my results: írásbeli 93%, szóbeli 82%.  Nomost ebből két dologra lehet következtetni…
1.  k*va jó vagyok angolból…
2.  könnyűek voltak a feladatok…
Az igazság pedig úgy félúton poroszkál… Nem volt nehéz az írásbeli, a szituációs feladatokat gyakoroltuk, magamról meg tudok beszélni… (nem is hagyták végigmondani)  és azért nem is vagyok olyan rossz szerencsére… 🙂
Szóval ma végre felszabadultan takaríthatok !! („Gézuka, vegyél rólam példát. Látod én tudok önfeledten szorongani” )   Rémes, ahogy el tudnak szabadulni az indulatok a lakásban. Csak nézek, hogy mi merre képes vándorolni… magától (!)…. Khm…

Tata ill a tatai szél, egyébként kis kirándulócsoportunk felét „kinyírta”. A rá következő napokban baromira megfájdult a fogam ill. nem tudtam, hogy a fogamtól fájt a fülem, vagy a fülemtől a fogam…. Vagyis nem is a fogam fájt, hanem az ínyem volt bedagadva, de úgy, hogy másnapra már az arcomon is látszott. 3-4 napig ecseteltem ilyen gyógynövényes trutymákkal, ami szerencsére rendbehozta. Úgyis tervben volt a fogorvos, hát mostmár biztosan nem hagyom ki. Mondjuk a fogam nem rossz, de lehet, hogy mégis van vele valami izé…
Lehet, hogy a tavalyi fülmizériám is emiatt volt…  Anikónak meg légcsőgyulladást sikerült összeszedni. De olyan komolyat, hogy 1 hétig feküdt(!). Ez azért nagy szó, mert az én drága barátném 10 percet nem bír a seggén megülni, nemhogy egy hetet feküdni… Szerencsére már Ő is jobban van, úgyhogy dolgozik… Mondjuk persze még köhög, nem is kicsit…. de az orvos visszaterelte a munka mezejére.
Egyébként nincs semmi különös. Folynak a napok, mindjárt vége a májusnak. Tegnap hazafele autózva rádöbbentem, hogy elnyílóban vannak az orgonák és én az idén még csak meg se szagoltam  egyet sem… pedig imádom az illatát…

Jah! És megcsináltam életem első nokedlijét… nokedliját… öööö… szóval nokedlit csináltam. Persze ott kezdődött, hogy megvettem azt a sz*r nokedliszaggatót, amit a múltkor nem, mert kicsinek találtam a likjait.
Hát persze, hogy kicsik lettek  a nokedlik. Akkorák voltak mint két csipetke… Felesben csináltam kukoricalisztből és teljes kiörlésű lisztből… Hááát… jó sötétbarna lett, de azért ehető. Eccerűen csak nem kell nézegetni és kész!  Szóval tojásos nokedlit csináltam sült sonkával és salátával! Hmm…
Egyébként meg nemtom miért gondoltam, hogy a nokedligyártás egy vasziszdasz…
Bizony mondom néktek,  nem az!

Nem tudok többet írni… eccerűen csak kínlódok,. ahogy a fentiekből is látszódik.
Ha majd megy… jövök…

No vasárnap megnéztük Tatát. Egész jó időt futottunk, (már önmagunkhoz képest) mert 11-kor ott voltunk. Úgy döntöttünk, hogy leparkolunk és gyalog körbejárunk, mivel Anikónál levő térkép szerint úgy látszott, Tatán nincsenek maratoni távok… Először a Kálvária dombra mentünk fel, majd onnan a kilátóba.  Sajna baromira fújt a szél, így az rontott az élvezeten, de azért nagyon tetszett a hely. A kálvárián a keresztek alatt, relatíve szélárnyékban,  megettük a szendvicseinket, majd megcéloztuk a kilátót (amiről állítottam, hogy nem egyenesen áll… -később pedig már Anikó is úgy látta J) Háát felküzdöttük magunkat mind a 175 lépcsőn, hogy aztán fent kapaszkodjunk piszkosul, főként a szél miatt… De azért jó volt. Pl. végre belőttük, hogy merre van a tó. Egy darabig nézelődtünk, de nem túl sokáig, mert a szél tényleg eléggé szörnyű volt. (Pedig még messzelátót is béreltünk…) Lent aztán kicsit összeszedtük magunkat a padokon, meg beszélgettünk a kilátós bácsival…. Nagyon lelkes emberke… kérdeztünk tőle valamit és ilyen történelem óra keretében válaszolt.
Na és mi volt mikor ott szedegettük össze a kiköpött tüdőnket, meg hallgattuk a történelmet?
Na mi?
Hát eccercsak beállított G (!!!)  egy szöszivel…. 🙂 Csajok csak lestek, hogy kinek rikkantgatok,  mert mondjuk elég nonszensz volt pont ott ismerősbe botlani. G.  abszolút nem látszott döbbetnek, mert tudta, hogy Tatára készülök, de persze nem mondta, hogy Ő is…Bezzeg nekem akkora volt a rökönyöm, hogy a csajt el is felejtettem jól megnézni… csak arra emlékszem, hogy szőke…
No miután ők elindultak felfele a toronyba, mi megcéloztuk a várat az Öreg tó partján.
Útközben volt azért némi tétovaság, de aztán megtaláltuk a tavat. Megnéztük az Esterházy kastély (maradékát)…  Bementünk az udvarára. Volt ott egy fickó, tán gondnok lehetett –azt mondta, hogy „Menjenek csak, nincs ott semmi…” És tényleg!  Olyan rossz volt látni, hogy így pusztul az egész. Látszik, hogy Esterházy óta nem nyúlt hozzá senki az épülethez. Potyog, málik, az udvara is elég rossz állapotban van. Igen, tudom, nincs pénz… de el kéne azon gondolkodni, hogy olyan kevés (relatíve kevés) értékes, szép dolog van ebben az országban, ezt a keveset legalább meg kéne óvni. Van néhány ötletem, miből lehetne felújítani.
A tó és a környéke is nagyon szép, a vár is. Kiültünk a Platán cukiba és ettek a csajok egy csomó sütit, én meg fagyit….és totális lett volna a bódogság a nagy szél nélkül… de így is élveztük. Tervezgettük, hogy felülünk a kisvasútra, de semmi kiírást nem találtunk róla. Mikor meg már igen, akkor nem volt időnk rá. Egyébként sajnos jellemző volt, hogy abszolút nincs kitáblázva semmi. Egy csomó ideig keresgéltünk pl. utcanévtáblát. De ki lehetne tenni ilyen tájékoztató táblákat, hogy mi merre, mert így a várig –ahol vettünk végre egy térképet. csak egy googlis nyomtatott térképünk volt, ami hát enyhén szólva nem sokat ért.
Szóval sokszor csak úgy saccra mentünk, meg a közönség segítségét kértük.. A Platános kalóriafelvétel és a vár után átmentünk az Angol kertbe. Akkor már térképpel, de azért még mindig kellett kérdezgetni… Ja! És van néhány –már nem működő, vagy éppen gazdára váró-vízimalom is …. Persze azokon se volt tábla, csak a kerékből látszódott (ha észrevettük a kereket), hogy az ott egy malom…
Az Angol-kert szintén nagyon szép. Közepén egy jó nagy tóval, amiből igencsak méretes halakat húztak ki a pecások éppen… Itt véletlenül belebotlottunk a műromokba, ami igaz, hogy mű, de nagyon klassz ahogy benőtte a borostyán, meg a növényzet…
A török imaházat nem találtuk meg, a pálmaházról pedig utólag gondoljuk, hogy az lehetett a bejáratnál… -szintén semmi kiírás…
Innen aztán már visszamentünk Boriszhoz, mert eddigre rengeteget és nagyon sokat mentünk és mindenki elszörnyedve gondolt arra, hogy milyen messze van a kocsi…. Szerencsére előtte rápihentünka dologra és ott a padon ülve Anikó talált egy rövidebb utat vissza.
Szóval Tata nagyon szép kisváros. Aki tudja, feltétlenül nézze meg és kalkuláljon bele egy kis ejtőzést valamelyik tó partján.

Nagy szervezéseket kellett véghezvinnem ahhoz, hogy szabad legyen a hosszú hétvégém, ugyanis elhatároztuk a csajokkal, hogy elmegyünk Tatára. Mindegyikőnk nagyon régen –még gyerek korában- volt ott utoljára, és már pár éve készülök rá. Remélem most összejön végre.
2 hetes  to do   listám van napokra lebontva és szigorúan meg kell csinálnom az aznapi teendőket, hogy nyugodtan élvezhessem végre a napsütést.

4.-én lesz az angol írásbeli, 9.-én a szóbeli,  úgyhogy erre gyúrok naponta +még egy csomó dolog összejött így tavaszra…
 Leginkább az írásbeli vizsgától tartok, mert szóban azért úgy látom kidumálom magam a „panelmondatokkal”. Írásban viszont…. bakker csináltam ilyen  progress test-eket ééés…. hááát… de egy csomószor van olyan hibám ami azért nem jó, mert nem figyeltem eléggé. Pedig ez azért nem volt jellemző rám. Mondjuk nem mondhatnám, hogy hajde pihent vagyok, talán ez lehet az egyik oka… Na nem lőnek ám ezzel nyulat… de akkor is.
Közben meg futkosok ezerrel… pl. virágföldért –át kéne ültetni a virágaimat, vagy legalábbis feltölteni földdel a cserepeiket…. –bakker túllocsoltam a karácsonyi kaktuszom… pedig azt még Aprajafalváról hoztam és olyan szép volt. Minden karácsony és húsvét körül virágzott…
Hát most annyi neki, úgy látom…
Aztán volt egy eksönöm  nokedliszaggató ügyben.  Itt a tojásos nokedli, saláta, sült sonka (hmmmm) szezon és itt állok szaggató nélkül. Azon révedeztem, hogy hogy a fenébe csináltam  tavaly … aztán eszembe jutott, hogy a cégesétteremben vettem a nokedlit :). Néztek is nagyokat. Na de most nem jó az a nokedli mert még nem ehetek sima lisztet, így felesben akarom csinálni kukoricalisztből és teljes kiörlésű lisztből.  Szaggatóm meg nincs és két boltban is néztem, (amiből az egyik a Gazdaságosbót)  nem volt. . Anikó szerint prímán meg lehet oldani egy vágódeszka és egy kés segítségével… hát ja… akinek gordonremszi vót a nagyanyja… No mind1. Ennek még nekifutok majd a jövő héten még1x.
Na nem ez a legnagyobb problémám sajnos….

Emellett felültem valamiféle érzelmi hullámvasútra…. néha kapaszkodom és sikítok, néha élvezem,  és  néha csak nézek, hogy milyen érdekes dolgokat produkál az élet.
Ad és elvesz… és nekünk is adni kell meg elvenni…. asszem… tán  ez (is) az élet lényege. Nem kell fukarkodni az  adással és nem kell szégyenlősnek lenni az elvevéssel… Ha nem veszed el eltűnik, ha nem adsz, a lelkeden szárad… 
Újabb bölcselet, amit be kéne tartani.
Néha olvasok ilyen „angyalrajongó”   -ez hülye szó, de nem jut eszembe jobb…- szóval ilyen angyalokban nagyon hívő emberek írásait az ezzel a témával kapcsolatos gondolataikról, megtapasztalásaikról… és  ezen már régebben is kiakadtam, hogy mitől van az, hogy egyes emberek  érzik, hogy pl. egy angyal segíti őket, és tutira biztosak benne…  Állítólag mindenkinek van angyala…  kérni kell tőle és segít… Hááát… Igaz, a Bibliában is benne van, hogy kérjetek és megadatik…. de az ember hiszi is meg nem is. Akkor hogy’ van az, hogy egyesek meg tutira érzik. Gondolom eleve a hit körül kellene keresni a megoldást. Az olyasfajta ide-oda táncolós félhit mint az enyém, nem igazán alkalmas erre.  Csak amikor ilyenről olvasok, mindig kétségbe esem, hogy én miért nem vagyok képes az efféle rajongásra. Mondjuk azért nem hagyott nyugodni a dolog és tettem egy próbát. Gondoltam, ha nekem is van akkor ébresztőt fújok neki és munkára fogom. Vége a lazsálásnak… (Persze lehet, hogy ezt Ő másként látja és az ahol most vagyok, az Ő piszokul kemény munkájának köszönhető.. Tényleg. Ez is lehet. ). Szóval egyik nap „Kitámadt egy pompázatos ötletem” (idézet egy édes, fürtös, 4 évestől 🙂 ).
Egy olyan „kérés” volt, aminek nem volt sok esélye, viszont lehetetlennek sem tűnt… tehát egy angyalnak, mondhatni laza ujjgyakorlat.  (nem, neema lottóötös…)
Az volt, hogy sajnáltam, hogy Valakivel nem beszélgettem egy jót mielőtt elmegy… Mikor mondta, hogy mire készül tök ari volt,  néha elvörösödött néha zavarba jött… mondta, hogy majd emil meg fész…. és akkor nem is tudtunk többet beszélni. Azóta kedvelem egyébként móta egyszer vele voltam párban angolon és rájöttem, hogy sacc/kb.  mi lakozik benne, mert egyébként meg  egy szótlan, visszahúzódó fickó…. (ezért is lepett meg a nőnapi gerberája) Szóval  arra gondoltam, hogy igazán elintéződhetne, hogy mielőtt lelép, egy kicsit beszélgessünk, mert egyébként meg csak angolon találkozunk..
ÉS döbbenet, de bejött!
Ott kezdődött, hogy aznap mikor utoljára volt angolon, fél órával eltoltuk az órakezdést de ezt én elfelejtettm :). Szóval ott szobroztam hajnalban és nemértettem, hogy mééénem gyönnek a népek… Ésakkor beállított ő is.  Csak néztünk, hogy mi van, mikor bevillant neki, hogy húúú…  mondta a tantóbá’ , hogy fél órával később kezdünk… Jót vigyorogtunk, én meg arra gondoltam, hogy ez a véletlen miket művel… Szóval mégiscsak tudtunk beszélgetni és úgy láttam, hogy ő is örült neki… Ésakkor ez összejött mégeccer aznap délután is, amikor két „véletlennek” köszönhetően még ült mellettem egy negyed órát.
Ésakkor ez most jó, hogy így ment el, mert ez pont így kellett.
Nnna… mostakkor? Van angyal, igaz? 🙂
Mondjuk nemtom hogy’ működik… Valószínűleg nem lehet km hosszú kívánságlistával bombázni, csak mondjuk amit a karmánk enged…

Járok tornára…
Khm…
Na nekifutok mégeccer…
Voltam már 3x tornán… 🙂
Hát bekirálylánykodtam magam ilyen banyatornára… Azért hívom banyatornának, mert ilyen lassú, nyújtózkodós, gimnasztika…. csak óvatosan, nehogy leverjünk valamit…
Különben meg tök vegyes a korosztály. Ax  mondta, hogy milyen jó, mert az egész napi ülés után tök jól esik neki és menjek el vele…..
Az egyik nap ilyen van, a másik napon meg  táncolós, lépkedős, sohamegnemállós…. Múlt héten elmentem szerdán, csütörtökön tök vígan voltam, mondván, vasból vagyok úgylátom…. aztán péntek reggel alig bírtam kimászni az ágyból… ooolyan izomlázam volt, hogy arról több kötetes regényt lehetne írni… Nagyon durva volt… Hétfőn meg már Jani voltam megint ezen a táncikálóson, há’ mondom eltipródok én itt órákig is akár… Nnna… mondjuk úgy 5-6 perc múlva már igencsak tiltakozott minden porcikám, de mondom kibírom, úgyis mindjárt megállunk… De nem bakker… azt mondta a csaj, hogy senki ne álljon le, aki vizet iszik az is lépdeljen helyben, hogy ne essen vissza a pulzusa…
Nnna…. De túléltem, úgyhogy HŐS vagyok! És csak 1-2 gyakorlatot nem csináltam teljesen végig. ÉS a saját lábamon távoztam  🙂

Még egy hónap van a diétámból. Mondjuk kb. két hete azért bevallom elbuktam. T1 névnapját ünnepeltük, aki beállított egy nagy vájdling somlói galuskával, hozzá fekete, sűrű, holland kakaóból készült öntettel…. Na kész voltam. Ezt már nem bírtam, pedig eddig egy csomó névnapot, meg a húsvétot is túléltem sütizés, csokizás nélkül… De ebből ettem egy keveset. Sőt, másnap, mikor lépten nyomon tányér somlóikkal mászkáló kollégákba botlottam, megint nem bírtam ellenállni, és megint ettem egy falatot…
Khm… na jó… egy nagyobb falatot…. De neeem… nem AKKORÁT….
És azóta megint tiszta vagyok  🙂
Különben érdekes ez a diéta. Azon a januárban leadott 3 kilón kívül nem adtam le egy dekát sem, viszont a gatyámon a gombot már harmadszor varrom odébb és  mindenhol lötyög rajtam… A mérleg viszont ott áll ahol januárban… (Lehet, hogy beragadt?) A koleszterinemre meg majd kíváncsi leszek….
Mondjuk azért úgy két kilónak még örülnék ha lemenne, de ha így marad sem tragédia. Talán a torna majd rásegít egy kicsit…

Áténmár nagyon unom ezt a fázást…. (háttal nem kezdünk mondatot csak fésztufész….)
J. barátném a hétvégén –mikoris nála állomásoztam- meg akarta mutatni a veteményt, ami állítólag már bújik kifele… No fél órás nekikészülődéssel beöltöztünk mint aki Szibírbe megy, oszt nekivágtunk a kertnek…. hááát… kerek 5 percig bírtuk a gyűrődést… Egyrészt nem találta a répát –mert szerintem az a szerencsétlen visszabújt a földbe és magával  csalta az összes palántát, amit csak rá bírt beszélni- másrészt meg nem volt mibe kapaszkodni a benga nagy szélben….  Több nyulat is találtunk tojásaiba fagyva a kert végében….
Erről jut eszembe…
Két ismerősöm is nyulat evett húsvétkor… meg még olvastam is valaki blogjában…
bakker micsoda perverzió ez má’….
_ Nééézd kicsim mit hozott a nyusziii…. jajjjde szééép….  igen, igen, a nyuszika hozta…. Na gyere szépen ebédelni…
– Apaaa, mit eszüüünk??
– Finom nyuszikát!
Mit tanul abból a gyermek, ha azt látja, hogy reggel elvesszük a nyúltól az ajándékot, délben meg megesszük.. mármint a nyulat  🙂
Hogy’ fogják ezt a gyereket karácsonykor asztalhoz csalogatni?!
*
Z.-nek a napokban volt a szülinapja, úgyhogy megdobtam egy maillel. Úgy örült nekem. Szeretem a lazaságát, a humorát, meg hogy nem felejt el dolgokat…
Kár, hogy olyan kib*tt messze van….
*
G. bejelentkezett fogorvoshoz, úgyhogy most rém büszke magára, hogy mekkora hős. Jövő csütörtökig hallgathatom a cirádákat a bátorságáról. Illetve csak majd úgy keddig, mert onnantól kezdve meg majd elkezd félni… Mert egyébként meg gyáva nyúl ám..  🙂
*
Ma megint rájöttem, hogy hiányozni fog Valaki … Már csak fél lábbal van itt.
És  „pitét kellett volna sütnöm”…  persze csak képletesen de asszem örült volna…

Bruni azt írta, hogy az előző bejegyzésemben eléggé „kiosztósat” hánytam ide…
Így visszaolvasva… tényleg van némi bukéja…
Nem akarok így utólag mosakodni… úgy látszik ez volt bennem…
No túllépve rajta:

 Szép Húsvétot kívánok minden erre járónak.
Töltsétek kellemesen az ünnepet!

 
Vagyok.
Élek.

Figyelem !
Innentől a bejegyzés hangulata csak a fentiek fokozása, laza kibontása, néminemű felhanggal.. Aki szívrepesve, tojástfestve rendezgeti otthon a barkákat a vázában, az most ne olvasson tovább. Az örüljön a napsütésnek és megígérem neki, hogy majd írok olyat is amit olvashat.

Szóval:
Vagyok.
Élek.
Asszem…
Hiperérzékenyen…
Tudom, tudom…. mert nem eszem édességet! Na meg vitamint!
A lelkemet is kicsipeszeltem a szárítókötélre… hadd süsse a nap….

Nem írtam, mert…. és mert …..
 
Nem írtam, hogy egy édespofa srác jött múltkoriban hozzám kábeltévét kötni, (ami 3 dugó bedugásából és egy papír kitöltéséből állt) majd utána 8-tól 9-ig (este) magyarázta nekem a távirányító rejtelmeit… Bejelölte nekem a kézikönyvben, hogy honnan kezdve találom a leírást és még a neten is megmutatta volna, hogy hol van a csatornakiosztás, de mivel előtte a vészes konnektor hiány miatt a modemet kiiktattuk, ez nem jött össze…  Megint megállapítottam, hogy a pasik tényleg élvezik ha az ember leánya elkerekített szemekkel lesi minden szavukat és néha elképedve olyat szól, hogy „Tééényleeg?!
Tudom, tudom…. legott  pitét kellett volna sütnöm… vagy legalább valami… igen…  Tudom magamtól is, de azért nem tett volna jót a lelkemnek ha páran idekommentelik, hogy mit, meg merre és hogyan… kellett volna…
A katarzis meg a tanulság is megvolt…

És nem írom, hogy Valaki elmegy Valahová…. Az Óperencián azért nem megy túl, de messze…  (és persze nem írok arról sem, hogy vajon számon tartjuk-e, hogy az utóbbi 1-2 évben hányan mentek el innen…. Gondolkodik-e valaki azon, hogy mi lesz ha jórészt az „idősebb” korosztály marad ? – nem, erről sem írok…. )
Szóval nem  mintha mi most Valakivel  annyira… de egy kicsit igen… csak éppenhogy pöttyet máshogy mint mással… Tegnap mondta, hogy elmegy… de majd emil….
Hmm… amit tegnap elszalasztottál, az holnapra elmegy…
De nem, nem sütök neki hamuba sült pogácsát…

És igen, tudom, hogy mindenki “jótakar”, de ha eccer fordítva vagyok összerakva…. És nem is biztos, hogy az a jó az nekem is jó.. És nem is biztos, hogy fordítva, csak máshogy. És az egyik ember ilyen a másik meg olyan… Nincs jó meg rossz… Csak cselekedetek vannak és van olyan amit ha X csinál akkor az jó, ha meg Y, akkor az kevésbé jó…
És hiába tudok dolgokat, ha nem tudom alkalmazni… és azt hittem, hogy meg tudok változni de mostmár egyre inkább nem hiszem… Persze az is lehet, hogy mégiscsak meg tunék…
Kellően zagyva?
Remélem…

És nem írok a közelgő angol vizsgámról sem… Merthogy ne rinyáljak, tanuljak !
És igen ! Bár meg kell jegyeznem, mióta új tanárunk van még egyáltalán nem sóhajtoztam, mert jó, és jó az órájára járni, és nem ad okot a ógásra-mógásra, míg a másik egy hisztis liba volt és igenis jórészt haszontalanok voltak az órái….

Nnna szóval most itt…és így….
De majd változik.
Tuti!

Nos… Mivel is kezdjem?
Nem nyertem a lottón. Pedig megálmodtam egy mintázatot és próbáltam azt visszaadni a kitöltésnél, de hát a holdban voltak a számok az enyémekhez képest… Na ez is milyen már? Nem a számokat álmodom meg, hanem egy mintát. Mert már álmomban is tudom, hogy nem lennék képes megjegyezni annyi számot reggelig… 🙂
Jó volt ez a hosszú hétvége és örülök, hogy most zsinórban lesz még néhány.

Csütörtök délután bementünk a városba barátnémmal, megnéztük a hagyományosnak szánt „toros fesztivált”… Hááát… Az egészet bezsúfolták városkánk egyetlen parkjába, amit ezáltal szerintem sikeresen tönkre is tettek. Legalábbis kíváncsian várom, mi lesz belőle ha lebontják a a faházakat…  Illetve van még egy nagyobb park is, de az eléggé kiesik a városból… Az a szörnyű, hogy ami nem magától pusztul (mert nincs pénz a megóvására) azt tönkre tesszük…

Pénteken délután jött Anna. Elmentünk moziba, megnéztük az új JuliaRoberts filmet… Hááát… Érdekes. Tképpen a Hófehérke újraértelmezése… JR a gonosz mostoha –marha jó kosztümökben-  hozzá akar menni a pénzes királyfihoz, akit a törpék kiraboltak és gatyára vetkőztettek az erdőben… 🙂
Mostoha: – Királyfi! Én is szingli vagyok, meg Te is…. durván egykorúak vagyunk…
Királyfi : – Na de…
Mostoha: – Mondom DURVÁN !
Nna, szóval olyan eccernézhetős… de akkor jó! 🙂

Juteszembe!  (Na nem a királyfiról!)
Mozi előtt mászkáltunk egy kicsit a plázában, betértünk kedvenc bizsusunkhoz, de persze én 6x végignéztem, míg A. csak a felénél járt, úgyhogy elkezdtem lassan a mozi fele sétálni, kirakatokat nézegetve, A.-ra várva…  Eccercsak derült égből szembetalálkoztam azzal a fickóval, aki a múltkor odaült a Mekiben az asztalomhoz… Hááát, te jószagú Mária…, hogy az miiilyen bódog volt… Mondott nekem mindent, látván, hogy próbálnám menekülőre fogni a dolgot. Hogy üljünk be valahova, meg hogy utána ő két pénteken is volt a Mekiben, hátha ott vagyok, beszéljünk meg egy időpontot amikor ráérek, meg mittomén mi mindent össze nem hordott…. Bakker… annyira kellemetlen volt így ledumálni magamról…. Próbáltam kedves meg udvarias maradni és szerencsére pont már jött A., úgyhogy elköszöntem tőle.  Teljesen elképedtem.
Visszajárkált a Mekibe, hátha ott vagyok…?!?   Hökk…
Milyen jó lenne ha eccer a kereslet találkozna a kínálattal…  Sóhaj…

Szombaton elmentünk Ripityomfalvára J. barátnémhoz, megnézni az új konyhabútorát, amit Szentember csinált neki. Ill. van itt egy cég, ahol a megadott méretekkel legyártják az elemeket, „csak” össze kell csavarozni… Konyhabútort jól megdicsérgettük, ettünk brassóit, majd felkerekedtünk Szomszédfalvára, aholis van egy  horgásztó, és ott napoztunk míg le nem ment a nap. Mondjuk jó kopár volt még minden…. viszont nyílik az ibolya, meg láttunk valami jó sárga madarakat… Khm… 

Pénteken egyébként A.-val beszélgettünk valamennyit (amit mostanában már nem szoktunk. Már úgy értem, hogy olyasmit ami a kettőnk „ügyét” érinti.) Mondjuk most én beszéltem és csak egy-két mondatot szólt, de amikor rákérdeztem, hogy hogy’  érti amit mondott, közölte, hogy erről  nem akar beszélni. És akkor megint helyben voltunk. Besöpörtük a szőnyeg alá. Illetve én nagyjából elmondtam amit akartam és sajnálom, hogy ő meg nem.
Ripityomfalváról hazafele,  kitettem a buszpályaudvaron, mert őneki a vasárnapját dolgos hétköznappá változtatták, így el kellett mennie. Míg vártuk a buszát, volt egy olyan mondata, hogy „Nem tudom mit kellene tennem, hogy ne menjenek tönkre a kapcsolataim. Ha tudnám, megtenném”
Sajnáltam, hogy már csak 5 perc volt a buszig, mert sem a hely…sem az idő…
(Egyébként a testvérével is összezörrent. Végigsírta a múlt hetet, mert a nővérének volt a születésnapja és nem hívták meg…. –vagyis igazából a nővére családja nem jön ki vele. Egyenként mindegyikkel volt valami afférja… a nővére meg választás elé van így állítva….  Egyrészről nagyon sajnálom, mert ez az egész, jórészt a szőnyeg alá söprései eredménye. Szerintem annál rosszabb nincs, minthogy nem beszélünk valamiről, ami nyomaszt… )
Nem tudom, hogy ennek a beszélgetésünknek mi lesz a „hozadéka”, de remélem, hogy inkább valami pozitív dolog sül ki belőle.

Vasárnap jó sokat aludtam. Meg filmeket néztem, meg semmittettem… Jajjjdejóvót ! 🙂
*
Filmidézet: Két csaj beszélget.

– Na milyen volt a randid?
– Háát olyan nyögvenyelős
– Na mesélj! Mit nyeltél nyögve?!

Na ez a hetem (sem) volt piskóta, pedig azt hittem, hogy majd tarthatok pl. nagy delete napot, amikor így a gépemről szoktam takarítani, meg ilyenek… De nem… Ember tervez…
Szóval jó sok meló volt. Mindig mikor azt hittem, hogy mindjárt végzek, putty beesett valami. Mintha valaki direkt rendezné…  
Főztem a héten töltött paprikát… Hát majdnem jó lett. 1-2 gombóc szétesett. Valószínűleg sok volt bele a két tojás (ill. ehhez képest kevés volt a hús). Igaz a neten találtam olyan receptet is, ami szerint nem is kell bele tojás, de az én receptembe 60 dkg húshoz 4 tojás volt írva… Mondjuk én csak kb. fele ennyiből csináltam, így megfeleztem a tojatokat is…
Nna mindegy! Azért jó lett, megettem!  Általában el szoktam találni az arányokat…

Tegnapi nőnap :)! Annyira jó fejek ezek a srácok ! Kaptam egy eszméletlen jó illatú, nagy virágú, fehér jácintot G.-től…  Aztán kaptam tulipánt barkával, meg nárciszt, meg raffaellót, meg a cégtől kék fokföldit tök szépen becsomagolva, meg M. is küldött sms-t.
És még kaptam Valakitől  emailben egy gerberát, aminek nagyon örültem. Egyrészt váratlanul ért, mert nem gondoltam, hogy eszébe jutok, másrészt meg pont  jókor jött, mert  spec. épp a plafonon voltam  magaslati levegőt szívni.

Oszt még az volt, hogy meló után elmentem „ünnepelni” a nődokihoz. Azt hittem ezen a jeles napon nem lesz egy  botor lélek sem… De igen ! Vannak még rajtam kívül is bolondok !
Azt mondta, hogy minden ok. Csinált UH-t és szerinte olyan a méhem, mint amilyen a nagykönyvben van… 🙂  Két hónap múlva vissza kell mennem és akkor csinál rákszűrést is.

Szóval semmi említésre méltó nem történt a héten….
Mondjuk még nincs vége !