Aprajafalva felé menet –egy részén az útnak kétoldalt
erdő van- kiugrott elém egy őz. De nem
ám ilyen kis Bambika, hanem egy benga őzbak. És ha csak 5-tel többel megyek,
hát ku*vára összefutunk. Ráadásul pont olyan színe volt mint az erdőnek, úgyhogy
tényleg csak akkor látszik, mikor már ugrik…. és tényleg hülye, mert megtorpan
ugyan, de aztán vetődik…. A víz levert. 100 éve vezetek arra és még soha nem
szaladt át előttem kutyán, macskán és őrült kirándulón kívül senki.
Aprajafalván hóvihar volt especially for me… Sűrűn eső, gyönyörű nagy pelyhek, északi
széllel… Elképesztően szép volt… bentről.
10 km-rel odébb, a városban sütött a nap…
ezerrel….
Most nooormáááliss… ?!!
Gasztropercek:
Vettem egy nagy fej káposztát. Annak ellenére, hogy már a múltkor megfogadtam,
hogy nem veszek többet, mert végtelen napokig ettem a káposzta minden módozatát,
szóval most megint elkövettem ezt a baklövést… Mer’ a káposzta az diétás…
Szóval első nekifutás: dinsztelt kápi… a felének a feléből, na meg még egy
kicsi… mer’ ez kevés lesz…
Hagymát összevág, feltesz dinsztelődni, leül blogokat olvasni… a hagyma… a hagyma
a lábas közepén megég… Kiskanál,
fakanál, sötétbarna közepét kiszed… milyen jó, hogy ilyen sok hagymát tettem
bele…. tovább punnyasztás a fedő alatt… tovább blogolás…
Jesszus! A hagyma ! Igen…a hagyma a
lábas közepén megint megégett… kiskanál, fakanál…. lófütyi… Tököm teli, mér
köll nekem ma bármit is csinálni… már a délelőttből látszott, hogy ez a nap nem
az enyém…. Na de ha már dinsztelt káposzta… akkor hajrá….
Már majdnem kész, mikor rájövök, hogy a diétámba sem passzol, mert ecet kell rá…
és száműzve van a savanyú….
És most itt állok egy harmadik nekifutásos lábasnyi dinsztelt káposztával…
Úgy kóstolásra jó lett J