Húúú… Most
itt bőgök….
De tényleg ….
Na jó nem úúúgy, hogy zokogva… J de kijöttek a könnyeim.
Gyanútlanul lehuppantam végre ide elújságolni,
hogy világi pogácsát sütöttem csak már nem emlékeztem, hogy milyen vastagra
kell sodorni és így most ilyen gyémánt félkrajcárok lettek belőle…. De mondjuk
ha nem eszi meg –mármint G., mert neki sütöttem, mert egész héten ba*ogatott,
hogy süssek neki pogácsát, émmeg éppen meg akarom kezdeni az ünnep utáni
diétámat, szóval nem éppen pogievősütő hangulatban vagyok – mondjuk azért
tegnap nagy búbánatomban benyomtam egy fél doboz jégkrémet- szóval ha nem eszi
meg tuti, hogy megdobálom vele.
Nnna… szóval idejövök a nagy gasztrohírrel és miket találok itt !?!!
Annyira de annyira jól esett amit írtatok…., hogy nekem
életszemléletem van és az még zseniális is…
meg hogy hiányoznék….
Tudjátok mostanában elkerülnek a sikerélmények, mindenhol.. A munkám stresszes,
nincsenek sikerek csak megoldott vagy megoldandó feladatok. Tudom, manapság
luxus bármilyen elvárás. Örülök, hogy van melóm és nincs is vele semmi bajom,
de pl. a múlt hetem tele volt sz*rral. Ha egy megoldódott, jött helyette másik
kettő.
Mindenki ideges, bolond,
A nemzetközi helyzet fokozódik… J
A barátaim (is) rosszkedvűek…
Félek…
De ha azt mondjátok, hogy még a szenvedéseimet is szeretitek, akkor nincs gond.
Köszönöm….. köszönöm… és nem akarom ezt tovább ragozni mert nagyon csöpögős
lesz, de nem hiszitek el, hogy milyen sokat jelentettek a soraitok. Nagyon
jókor jöttek…
Szóval vigyázz világ !
É l e t sz e m l é l e t e m van és nem
félek azt használni !! J