Mennek a napok mint a huzat… már itt a nyár közepe…
Pénteken megyünk a Balára (ld. Valami Amerika…). Igaz, hogy az északi part de nem vagyok úgysem egy strandolós fajta… Szóval Zánka lesz az uticél, mégpedig a céges apartman.
Önellátás….
Khm…
Még nem voltam soha itt és így gyorsan közvéleményt kutattam, melynek eredménye az lett, hogy nem vagyok normális….
-OOOdaaa mééész?
-Ja!
– Hááát….
Mint megtudtam, még mikró sincs, csak valami rezsóféle főzőlap…. Volt aki azt mondta, hogy még WC papírt is vigyek !!
Nnnna Hát innen szép nyerni.. Nem?
A Hotel Excelsiorban (emléxel? fagyapot !!) bárki jól érezheti magát… ebben a Wigwamban meg csak mi fogjuk :o))
Mondjuk elvagyok én bárhol egy minimális komforttal. A lényeg úgyis a társaságon van… Azon, hogy ki milyen papucsot hord aznap és ez hogyan hat ki a szűkebb környezetére…
Szóval, majd meglátjuk… Judittal indulunk neki pénteken reggel és hétfőn becsatlakozik Anna is…
Optimista vagyok ! J
*
Mivel állandóan a bedagadt szemeimmel kínlódok –van egy ilyen koffeines, szőlőmagkivonatos „roll on” –om – főnököm meglátta és mondta, hogy menjek át hozzá és ken rám valami hiper szuper krémet… ésmajdaz milyen jó lesz….
Na meló után mentem… éééésss….. a végén már ráncvasaltunk ilyen ketyerével, meg ilyen penészzöld arcmaszkban ültem a kád szélén, várva, hogy megszáradjon…
Az eredményt viszont nem tudtam lemérni… F. szerint látható (még ma is) de senki nem ordított fel útjaim során, hogy Jéééé Eliana! 10 évet letagadhatnál a 70ből !!
Mondjuk pl. rögtön F. férje is kővé válhatott volna az ámulattól, mikor megjelentem a konyhában, hogy pl. ilyen gyönyörűséges frissenvasalt királyleányt se látott még soha ebben a ripityomos életben, aki helyett a napra lehet, de reája nem….
*
Szombaton, miután Brunella a szokásos déli temperamentumával jól elkerített, meglátogattam Őket a nyári rezidenciájukon….
Igazából szívesen mentem, csak annyira nagyon meleg volt, hogy belém költözött néminemű bizonytalanság… megspékelve Pirinéne látogatásával….
Reggel kicuccoltam a temetőkbe teljes menetfelszereléssel gyomírtani… ½ 9-kor indultam és sztem már majdnem dél volt mire hazaértem… Tökömön is folyt a víz, olyan meleg volt…
Hazaérek, kiszállok a kocsiból, keresem a lakáskulcsot…. látom ám, hogy villog a telefonom… Bruni keresett… Visszahívom:
– Na, akkor jössz?
– Menjek?
Ooopsz és itt majdnem kipattant a telefonomból…. mondta mint Lajos a misét…. J
Hogyőaztán nem fog nekem könyörögni….
Pedig ezt inkább olyan magamatodébbtaszajtós, k*vamelegvan, „menjek?” volt…
Tképpen eléggé csípem mikor így pattog… J
Örülök, hogy rávett a kimozdulásra…. ½ 5 körül már azért nem volt akkora hőség és büszke voltam magamra, mert szinte csak az utolsó 100 m-en tévedtem el…
Az idő meg úgy elment, hogy csak na… Volt „fagyi time” és akkor felkerekedtünk, lementünk a faluba a hííres cukiba, aholis nagy mákunk volt, mert pont akkor lett kész az idei év slágere a gesztenyefagyi (nem tudom melyik kategóriában nyert) és a tavalyi „ország fagylaltját” is megkóstolhattam végre, mert eddig mindig elfogyott mire odaértem….
Meg jött a SzivattyúSzerelőBácsi…meg kaptam mézédes őszibarackot a kertből…. ésmég találkoztam Bruni barátaival is, akik szintén jófejek…
Szóval jódógombaság volt a szombat délutánom especially thanks for Bruni and her M.
Ja! És kicsit megnyugodhattam, hogy annyira mégsem vagyok hüle angolból, mint amennyire gondolom, mert úgy 90%-át megértettem annak amit beszélnek…. Merthogy mindenki perfect volt és hogy Hitesura is értsen valamit, néha váltottak….
Különben annyira édesek…
Bruni elkezd olaszos temperamentummal, nagy előadói vénával megáldva sztorizni valamit Hitesuráról…. mindenki dől a röhögéstől, Hitesura meg csak néz nagy szemekkel, mosolyogva, mert persze érzi, hogy róla van szó…. (Aztán Bruni 2 mondatban elmondja neki, hogy mit mesélt J )
Szerintem nagyon egyedi fílingje van egy ilyen kétnyelvű (azaz 3) házasságnak !
Bocs, hogy egy kicsit kipletyiztelek…. J