Az annyira izéééé, mikor a PMSem növő holdra esik… Nem
bííírok az étvágyammal… mintha a testem háborúra készülne, vagy valami közelgő
éhínségre…
Megáll az eszem és csak eszem…csak eszem….
(Miben volt ez?)
Csütörtökön összeülést tartottunk Anikóval, aminek első felét egy kávézóban
töltöttük.
Mondjuk Anikó kezdte, hogy éhes… ha nem mondja, simán el lettem volna a
narancslevemmel… Dehát könnyű Katit táncba vinni…és jött azzal, hogy
melegszendvics… ebből aztán az lett, hogy benyomtunk 1 pizzát…
Mármint hogy fejenként egyet…
( Khm… a melegszendvicseket nem találtuk meg az étlapon, csak miután már
megrendeltük a pizzákat… J)
Azt már le sem írom, hogy ma miket ettem össze, csupán az elmúlt 3 órát
foglalnám össze:
megettem a délről maradt szecsuáni, csípős, savanyú mártásom rizzsel… aztán két
paprikás szalámis szendvicset, desszertnek némi csokit, majd egy banánt és most
kortyolgatom a teámat…
Igen…
Oszt az éccaka majd „színes tintákkal álmodom…”
Ja! Az összeülésnél tartottam…
Kaja után hazavittem Anikót és a házuk előtt a kocsiban még beszélgettünk kb.
1,5 órát… J miközben eccercsak a sötétben lazán átgyalogolt
előttünk egy RÓKA….
Csak lestünk ki a fejünkből, hogy miii?? ez tényleg egy róka???
És ja!
Az …!
Simán masírozott a város fele… Szerintem tutira a VUK volt, mert csak Ő vetemedhet
ekkora vakmerőségre…
*
Tegnap itt volt M.
Öööö..
Jja!
Mer’ az úgy volt, hogy mostanában elég soxor eszembe jutott, hogy mi lehet vele…
Ésakkor kihasználtam a pillanatot mikor nem figyelt az ego-m, írtam neki egy
emailt, hogy mi meg merre … A vége az lett persze, hogy átjön… Egyszerűen nem
lehet vele írásban kommunikálni. Szóban is nehéz, de írásban lehetetlen…
Már úgy értem, hogy beszélgetünk mi…csak….
Most is 4 órán keresztül szóval tartottuk egymást… Végig kérdeztem az összes ismerősét
(már akikről beszélni szokott), meg az apját, anyját, kutyáját, Verát, Olgit…
Ahh…
Mondjuk, ahogy Te nem kérdezted meg tőlem pénteken, hogy „És veled, mi van?”
úgy Ő sem… Megkérdezte, hogy bent (cégnél) mi újság… oszt ennyi…
Ésakkor tudom, hogy jól van ez így..
A lehető legtökéletesebben alakult…
Vannak dolgok amikre soha nem fogok választ kapni és kész…
És nem kell mindig azt hinnem, hogy mindennek én vagyok az oka…
Nem?
De!