Jáááájjjjj…..
De már megfigyeltem, hogy év végéhez közeledve, van egy periódus, amikor úgy ömlik a nyakamba a szutymák, hogy csak győzzem kapkodni a fejem…
Tegnap kiautóztam SzerelőZsoltihoz újfent, merthogy még mindig beázik Borisz valaga. Erre rápillant, mint az ecceri bőrgyógyász, oszt közli, hogy kell venni egy lámpát…
Na basszus, majdhogynem fölöslegesen autóztam ki hozzá, Szomszédmálnásba… Végülis ócsó a benzin és van annak, aki el nem issza…
Nem?
De!
Ma felhívom, hogy na mizu? Van lámpa? Erre azt mondja, hogy küldjem el neki smsben az alváz meg a motorszámot…és lehet, hogy csak gyári lámpa lesz…
Nnna ba*ódjon meg ám az összes japán… Ezexerint az idén tojotalámpát kapok karira…
Óóóóde bódog vagyok….
Mondjuk úgyse tudtam mit kitalálni magamnak…. Meg különben is az összes barinőm azzal nyúz, hogy mondjam meg mit szeretnék névnapomra meg karácsonyra. Eddig mindig bort, búzát, békességet kértem….hát a zidén tojotalámpa lesz…
Nemám…
Nem verem őket ekkora költségbe. Csak magamat.
De ne rinyáljak előre…Igaz?
Az eső meg csak esik…csak esik…. csak folyik…. a tököm meg tele….
Mert mééénincs eccer…csak eccer az életben úgy velem is, mint más normális emberrel… Bemegy, megveszi, felrakja, továbbál…. Miiii a bánatos francért kell nekem minden miatt 12 dupla kört futnom???
De különben meg lesz*rom…. Velem aztán nem fog kibabrálni semmiféle hülye bolygó…
Ésaztán meg tegnap hazafele bementem a városba. Oly kellemes tavaszi idő volt (állítólag tegnap megdőlt a melegrekord is 18,5 fokkal ) Mondom: megnézem a karácsonyi kirakodót a főtéren…
Nade!
Nem számoltam ama ténnyel, hogy nem vagyok túl jó hangulatban és ilyenkor úgysem fog meg semmi..… Hát így is volt. Nemhogy megfogott, hanem inkább menekülésre késztetett a SZAG… Pár éve van ez az újfajta „hagyományos” magyar étel, amit lépten nyomon sütnek éss olllly erős hagymaszagot áraszt, hogy boooaaa…. Elnyom mindent… még a kürtöskalács fahéj-vanília illatát is… Szerintem abszolút nem étvágygerjesztő.
Egyébként meg szinte minden kis faházban borozó van meg kajálda, meg borozó, meg kajálda, meg pálinkázó meg kajálda… ééés így végig… Na jó ! A végén van mézes, meg szappanos is… J
Bementem a rövidárú boltba, gondoltam veszek ilyen karácsonyi organza szalagokat az ajándékok csomagolásához…
Hát basszus…. Ennyi savanyú, öreg eladót egy határon…. De most tényleg… A plázában meg egy csomó boltban az a baj, hogy igen dekoratív, ifjú hölgyek az „eladók”, akik gyakorlatilag (többször bizonyosságot nyert) soxor azt sem tudják mit árulnak… Nade ez meg a másik véglet volt… Én elhiszem, hogy már a hómamuszuk tele van az emberekkel, és már délután 5 óra volt…. De akkor is! Legalább egy mosoly… vagy egy kedves gesztus, vagy, hogy ne nézzen el a távolba unottan a fülem mellett, ha előtte állok és kérdezek….
Mondjuk az is lehet, hogy PONT mielőtt bementem, akkor ették meg a kötelező napi védőételüket, ami ecetesuborka volt….
Azért már nem is szóltam, hogy az organzaszalag az átláccó és nem selyem…
És ilyenkor belegondolok abba, hogy basszus 62 évesen is dolgozni kell(ene)…. Mikor a legtöbb ember 50 éves korára totálisan kikészül…. Vagy fizikailag, vagy lelkileg, vagy mindenhogy….