Kivettem mára egy nap szabit, mondván, rápihenek a holnapi nagy tortúrára…
Mer’hogy megyünk Plitvicére… Perpillanat úgy néz ki, hogy Anikó meg a lánygyermek, Judit meg Én… Bár a lánygyermek tegnap véletlenül belerúgott az ágysarkába és bucira dagadt a nagylábújja… Szóval nemtom mi van éppen vele és hogy rá tud-e állni…..
Tegnap délután váltottam kunát meg eurót…. (jééézus… ez ám a szabadrablás…. ) Na nem olyan sokat, de utálok úgy menni bárhova (főleg külföldre), hogy ki van centizve a költőpénz. Nem vagyok egy nagy dorbézolós, de ha nincs nálam, akkor tuti, hogy kéne…
Aztán vettem egy 4 gigás SD kártyát a fényképezőbe…. Viszont nem kaptam bele pótakkut… Én szőke, azt hittem bemegyek a nem hülyéknek árusító boltba és csak ki kell választanom a gépembe való akkut… Hát nem ! Mit gondolok én? Annyiféle gép van és mindegyikbe másfajta akku kell… Csak nem gondolom, hogy annyifélét tartanak?!
Csak de!
Gondolom!
Mert ők nem a sarki közért…
Azért gondolom…
Menjek be a panasonic márkaboltba (a legközelebbi tán pesten) vaagy esetleg egy szakszervízbe…
„Bammeg, ha tanács kell, akkor te meg gyere hozzám…”
Na mind1. Jól feltöltöm ezt ami van és igyexem visszafogni magam….
Egyébként roppant izgi lesz… Már akkor égnek állt tőle az összes hajam, mikor Anikó mondta… De úgy fel volt turbózva… És ő aztán mindenre rá tud engem venni…
Szóval ma éjfélkor indulunk. Reggelre odaérünk. Egész nap a parkban leszünk és este indulunk vissza…
Az…
Jól olvastad… J
Majd…. Nemtommikor írok legközelebb…. J
Mindenesetre most eszem egy kis csokifagyit…