Hétfőn elmentem a zótépébe… Merthogy a honlapjukon kóboroltam mikor megláttam, hogy még mindig létezik olyan, hogy autónyeremény betétkönyv …. Na pillogtam nagyokat, mert aszittem, hogy ez is olyan múltrendszerbeli izé volt, ami gyökerestül ki lett irtva, mert rendszer lett váltva…
Node nem. Létezik többféle címletben és mindegyik címlet között kisorsolnak havonta 2-3-4 kocsit…
Ésakkor én itten fölragyogtam, mert milyen tökjó lesz ha ilyet ajándékozok Dudukának (keresztlányom) ballagásra. Mégsem pénzt adok, de ha akarja bármikor beválthatja és kifizetik neki.
Arról nem is beszélve, hogy mekkorát szólna, ha nyerne vele egy kocsit J
Szóval már örömködök 1-2 hete itten az ötletemen és gondoltam, hétfőn realizálom a dolgot, mivelhogy akkor van 6ig nyitva a műintézmény… El is mentem, sorba is álldogáltam…. Mondom mi kéne…
– Saját névre lesz?
– Nem. Ajándékba!
– Sajnos csak saját nevére vehet, vagy kell egy meghatalmazás a másik féltől.
– De hát ajándék lenne…
– Csak így tudom adni sajnos. Adok egy formanyomtatványt amiben az illető megbízza önt a vásárlással….
Kaptam egy ocsmányul kinéző, félrefénymásolt lapot, amire Duduka bugyogó mérete kivételével szinte az összes adatát rá kellett írni. No, gondoltam, kitöltöm én ezt itten sec-perc alatt. Duduka nevét aláírom, oszt go…. Nehhogymár mégegyszer vissza kelljen emiatt jönni…
Node, eccercsak aszongya: személy igazolvány száma… Kész. Meglőttek.
Felhívtam a gyermeket mondja már meg…. Szerencsére nem kérdezte, hogy minek. Gondolom azt hitte, hogy az adóbevallásához kell (merthogy szegénykém tavaly nyáron dolgozott vagy két hetet amit be kellett vallani és én csináltam az szja bevallását)
Szóval megvolt minden adat és csak akkor láttam, hogy a végén még alá kell íratni két tanuval…
Basszus….
Remélem mindenki érti…
NEM a koronaékszereket akartam kikölcsönözni !!
NEM hitelt akartam felvenni!!!
Egyszerűen csak VENNI akartam egy „sorsjegyet”…..
Félelmetes…
Szóval eljöttem a hülye papírjukkal, merthát két másik ember nevét nem írom már alá és nekik is kellett a szem.ig számuk.
Ma aztán alátanuztattam G.-vel meg T1-gyel és vihettem vissza ebéd időben, merthogy egyébként 4-ig vannak….
A vicces az egészben, hogy t.képpen bármit ráírhattam volna arra a hülye lapra, mivel a betétkönyvön csak a tulaj neve, szhelye és ideje szerepel… És ennyi….
Mi a zatya úristennek ehhez két tanú???!!
Na mind1! Kécceri nekifutásra azé’ meglett…
Ésakkormég hétfőn átcaplattam a skálába is, mondván, ezer éve nem jártam ott és ha már úgyis mellette vagyok….
Aaaasztabáánatos…. Hogy ott mi volt?!
Végkiárulás!
Minden 50%-kal leengedve…. De mint kiderült, akkor már tartott 4 napja a lendület… Igazi balkáni állapotok… Két emelet káosz… A ruhák összedobálva a polcokon, az eladók láthatóan már nem is igyekeztek visszahajtogatni mert rájöttek, hogy teljesen felesleges… A népek kazalnyi ruhákkal vonultak be az öltözőbe és ami nem kellett, azt simán otthagyták… Egy darabig álltam ott mint Bálám csacsija mire rájöttem, hogy fel kéne vennem a tempót… De hát nem voltam képes rá…. Annál is inkább, mivel közben rájöttem, hogy basszus „mééénem tudtam én erről?! Mikor pl. vannak itt triumf cuccok is meg mindenféle…..” Na persze így 4 nap után már mindenből csak a maradék maradékja kallódott imitt-amott…. Úgyhogy fél óra csámborgás után lehúztam a földszinti kajzerba csipkebogyóteáért…. Ésakkor a pénztáros elkérte a shopos kártyámat és b*ott visszaadni…
Így lett a mai napból a visszamenések napja… Visszamentem a zótépébe, utána meg a kajzerba éééés meglett a soposkártyám de az áruháznak mindenféle rejtélyes helyein kellett megfordulnom miatta.. Pl. egy olyan ajtón is be kellett mennem, amire rá volt írva, hogy „Idegeneknek szigorúan tilos….” De émmeg jól bementem… és ilyen félhomályos, papírdobozos, hideg helyre kerültem, aholis egy naagy rácsos ajtót kellett keresnem. Na ott fogva tartanak egy nénit… Van neki rendes lámpája de nagyon kietlen a környezete. Elzárja a rács és elönti a papír…ésss bisztoss nagyon fázik is mer’ alaposan fel volt öltözve…. Nna, tőle kellett elkérnem a soposkártyámat és mivel tudtam a jelszót (ami a nevem vót) odaadta, émmeg gyorsan leléptem, mielőtt hazajött volna a sárkány…
Merthamondjuk megteccettem volna neki, esetleg ott kellett volna maradnom királylánynak….