Na véget ért…….. Jó húzós napjaim voltak de összességében azért meg vagyok elégedve magammal. Pénteken szabin voltam, így reggel elhúztam az Intermicsodába bevásárolni. Mondjuk itt jól elképedtem, mert úgy vásároltak az emberek mintha nem lenne holnap… Hazakeveredve nekiálltam a Nagy Projectnek… Fűrdőszoba vixolás…
Kihuzingáltam a kisszekrényeket, kipakoltam belőlük, kitörölgettem, visszapakoltam, lemostam a csempét, kisikáltam a kádat, a csapot….. 4 órám ráment, de legalább most egy darabig jó lesz… Este még angoloztam is. Szombat reggel irány a virágos, aztán út közben eszembe jutott, hogy basszus, nem adtam fel a kocsi kötelezőjét ésmivelhogy fokozott közúti van, jobb ha nem kockáztatok. Úgyhogy még elmentem a postára, ahol csak a fél megye állt előttem a sorban… Innen irány a temetők… körbekapáltam a sírokat, gyomírtóztam… Találkoztam egy ismerőssel és elkövettem azt a baklövést, hogy megkérdeztem tőle, hogy van… Vazze, mintha megnyomtam volna rajta a play gombot ….. fél órát szidta az anyósát de oly módon, hogy….. húúúú…. Engem meg nem érdekelt abszolúte…. Már az is megfordult a zagyamban, hogy megitatom egykis gyomírtóval csak hagggyyya abbaaa….
No de eccercsak mikor levegőt vett, mondtam neki, hogy bocsika de el kell mennem vízért…és utána meg nem mentem vissza hozzá. J Igazából én voltam a hülye. Mi a francnak kérdezem meg valakitől, hogy hogy van, mikor nem is érdekel…
Nem?
De!
Na, hazaérvén még porszívóztam, meg angoloztam meg mittoménmég miket csináltam…
Éééésssakkor vasárnap kitört a húúsvéét… J
Gyött az Anna…. Ettünk mindenféle húsvétságot, meg magunkat degeszre… Jóvót!
Délután kimentünk a tóra és láttunk gémet, vagy kócsagot vagy valami nagy fehér madarat, meg mászkeráltunk a parton. Este zaklatottan távozott, merthogy lekéste a félnyócast, erre kirohantunk a közelebbi megállóba de itt meg nem állt meg a nyócas, úgyhogy be kellett vinni a buszpályaudvarra a nyócötvenesre… Ésaztmár elértük J
Hétfőn meg én voltam zaklatott a locsogó eső miatt… Délután felmentő csapatot alakítottam magamból és lerohantam Anikóékat, mert a zén drága barátném annyi sütit sütött, hogy egy kisebbfajta hadsereget minimum 1 hétig tudott volna etetni vele és muszáj volt segítenem pusztítani…
Ésígy nagy loccsal-poccsal vége lett a húsvétnak!
A kedd reggelem angolteszttel kezdődött…. Khm… 86% lett. Persze a listeningen veszítettem mindjárt 5 pontot…. Meg ilyen nyalánkság, hogy a biggest –et egy „g”-vel írtam… Vagyis előbb kettővel, aztán úgy döntöttem, hogy húúúde hülyén néz ez ki, és kijavítottam egy „g”-re… Pedig már megfogadtam, hogy utólag nem javítgatok semmit, mert általában a csuklómban bent van az ami a zagyamban meg nincs… J
Aztán dógoztam kettőig, majd hazarohantam, mert este koncertre mentünk a MÜPÁ-ba!
A szokásos éves koncert, amit a városi filharmonikusok adnak minden évben és a város külön buszokat indít, amivel lehet menni… (Mondjuk nem kellett nagyon hozzászokni a jóhoz, mert igaz, hogy ez volt kb. az 5. alkalom, de jövőre már nem lesz… ) Nagyon jó szokott lenni, mert mindig olyan műveket válogatnak össze, amihez nem kell nagyon vájtfülünek lenni, élvezheti az ember anélkül is…. Az első mindig egy kortárs mű, amit általában úgy hallgatok végig, hogy „nyugi… mindjárt vége….nyugiiii….” Tavaly pl. szó szerint kézzel-lábbal játszott a zenekar… Elképesztő volt… Anno írtam is róla. Meg a kortárs művészeteken való felháborodásom(?) elképedésemről…. Na de ez a tegnapi….?!?
Atyámuram… Egyszerűen szörnyűűű… A nagyon mazochisták kedvéért: Szöllősy: Lehellet (concerto V.) per Orchestra. Már csak azért is érdemes megkeresni valahol és meghallgatni, hogy feltegye magának az ember a kérdést… Hova jutottunk? Ennyire összepárosítottak már minden hangjegyet a régiek, hogy az újak már csak ilyen gányolmányt tudnak a maradékból összehozni? Ráadásul elcipeltem magammal Anikólánya Lillácskát, Judit meg hozta Gáborkát, hadd ragadjon rájuk a kultúra…. és Pesten még csatlakozott hozzánk Anna is.
A meglepi ott ért bennünket, mert bemondták, hogy műsorváltozás lesz és a második részben Bartók: A kékszakállú herceg vára c. operát adják elő…
Nnna… meredtünk pöttyet… Énnemtom mitől alakult ez ki bennem de valahogy előítéleteim voltak Bartókkal szemben. Valamikor hallhattam tőle valami szörnyűt és akkor ott eldöntöttem, hogy netöbbet… Aztán már harmadszor okoz kellemes meglepetést.
A „Lehellet” után (elsütöttem azt a gyenge poént, hogy „na ezt biztos az utolsó lehelletével írta ez a szegény ember…) szóval a Lehellet után is egy Bartók hegedűverseny volt.
Aztán szünet után jött a Kékszakállú…
Mondjuk úgy direktbe szerintem rá nem vettek volna, hogy hallgassam meg… (már megint a hülye előítéletek) mert az operáktól már eleve……éspedig tök jó volt…. Főleg, hogy lehetett érteni a szövegét is. Enélkül valószínűleg azért nem élveztük volna. A poén az egészben, hogy én azt hittem a gyerekek világgá fognak futni tőle… És nem!
Figyeltek és tetszett nekik…. Olyannyira, hogy mikor éccaka szállítottuk hazafele Lillácskát, még a kocsiban is ebből adtak elő részeket Gáborral. Mondtam is Juditnak, hogy tényleg olyanok a gyerekek mint a szivacs… Mindent magukba szívnak.
Jó, hát azért nem esek túlzásokba. Gabika ma valószínűleg visszazökkent a Tankcsapdához Lilla meg nemtomhová…. Szóval egyik se forgatja fel otthon a zenesarkot Bartók CD után kajtatva… De azért nagy élmény volt. A tanulság pedig, hogy nem kell a dolgokat előítéletek alapján elvetni…. Mindenből lehet jó! Még Bartókból is! J