Gondolatok, amik nincsenek… (Te akartad, kedves Gag… :)

 Háát… 1-2 napja tudatosult bennem igazából, hogy jönnek a nemszeretem napok… Vagyishát nem lenne ezzel nagy gond… megvan a szépsége is a télnek, mióta nem kell a buszmegállóban dideregnem a csodára várva… Csakhogy ez a tetőteres móka azért nem az igazi ilyen gázárak mellett… K*va rossz a szigetelés…főleg a tetőablakoknál, amiből mindjárt 4 is van. Fázni viszont nagyon utálok. Olyankor nincs kedvem semmihez… Tegnap feltöltöttem vízzel a rendszert, próbafűtést meg szerintem ma fogok csinálni… Meg kéne nézetni a kazánt is mielőtt benyelek valami szénmonoxidot….

Be kell vennem a bevonzandó dolgok közé a tetőszigetelést  IS….

De ha mondjuk Bora – Bora összejön, akkor ki nem durrantja le …

Nem?

De.



Bruni, szokás szerint a lényegre tapintottál…. „mér fúúúj a szééél??”

Miután úgy tűnik, hogy ebben az évezredben abba se akarja hagyni, utánanéztem a dolognak…

Egészen konkrétan: beírtam a gugliba, hogy „miért fúj a szél?”

Nnna kérem! Figyelem!! (Especially Bruni
J )



„A légköri áramlások kialakulásának két alapvető oka, a terepfajták eltérő mértékű melegedése és a bolygó forgásából származó Coriolis erő. Két eltérő nyomású légtömeg között ugyanis a levegő az alacsonyabb nyomású terület felé kezd áramlani, amíg a nyomáskülönbség ki nem egyenlítődik. Ezt módosítja a domborzat és a Coriolis-erő……….A szél mindig fúj!
 

/Forrás: Wikipedia /



Mondjuk az én hómamuszom is eléggé tele van vele… Kifújta belőlem a lelket is…

Most itt állok lelketlen….



Ésss hát a reggelem…. Húú….

Későn ébredtem… Nem is akartam felkelni, mert hallottam, hogy zúdul be a levegő a magasabb nyomású területekről….de aztán meggyőztem magam…. Futkosás, kapkodás…. Végre elindulok…

A postaláda előtt megrökönyödök, mert az Intermicsodás prospektus szinte a karomnál fogva rángat vissza, hogy mentsem ki, mert megfullad és esőt is mondtak mára….rájövök, hogy kb. 1 hete nem nyitottam ki azt a bánatos ládát…

/Flash: viharban szállongó prospektusok terítik be a ház 50 km-es környékét../

Szóval óvatosan nyitom…. ésss igen! Kb. 1,5 q papír volt benne… Volt idő mikor ezt egy elegáns jobbraáttal egyenesen a kukába zúdítottam….de eccer így lazán kidobtam egy ajánlottlevél cetlit és azóta egyenként átforgatom a zegész hóbelevancot…  Rájövök, hogy mégsem itt kéne szétválogatni, mert egyrészt elvisz a szél, másrészt meg ehhez eléggé késésben vagyok…. Kupac fölnyalábol, kocsiba bedob és irány a cég….

Parkoló…. Álljak a ház alá vagy ne? Esik le valami a tetőről vagy nem? Közben motor leállít, ergo, probléma eldöntve…
J

Kétkézzel fogom a kocsiajtót, nehogy a mellettem álló visszapillantója adja neki a másikat… Borisz küzd veszettül de legyőzöm… Kiszállok…

Kezemben : egy táska, egy füles nylonzacskóban egy fürt szőlő (a reggelim) egy nyaláb prospektus. A kabátom nincs bezippzározva….(erre a kis időre minek?) ergo szétnyílik, kétoldalra kapja a szél… k*va hideg van… a sálam a képemben, ami csak azért nem zavar mert a hajamtól úgysem látnék… 

Elindulok! Azzal bíztatom magam, hogy nem a Csomolungmára megyek, hanem csak 150 métert kell megtennem, sík terepen az épületig…

Közben megpróbálom összefogni magam előtt az önálló életet élő kabátot… (Vazze, ha már rajtam vagy, melegíccs!!! ) de megint közbeszáll a sál és eltakarja mostmár mindkét szemem…

Odakapok!!

Ééésss igennn!!!

A csúszósfábólfaragott jó édes nénikéje esne hanyatt a gyalugépen, annak a kukabúvár PíáR menedzsernek, aki kitalálta, hogy hetente tudatni kell mindenkivel, hogy merre a mennyi….

Hát perszehogy kicsúszott az egész kupac a kezemből és persze, hogy olyat káromkodtam, hogy szerintem este elbeszélgetek a Jóistennel, hogy mennyit enged a fele büntimből….

Gyorsan elkezdem összekapkodni a javát….a szemfülesebbje (egy gazdaságosbótos meg egy JYSKes ) rögtön meglépett a park fele…. „Háttudodám mikor futok utánad?!”

Nagyon igyekezve próbálom összekupacolni az egészet, szorítom piszkosul magamelé, kabátom lobog a szélben…”kitérdekel?” de legalább a sálam egyik felét leszorítják a reklámok… Ééésss…megvan az utolsó is…. Már csak a táskámat kell felkapni….. DE hoppá!! Nem maradt kezem a szőlős zacsinak…. Viszont rájövök, hogy elegánsan, franciásan a kisujjammal még fel tudom kapni és elfityeg az ott ezen az 50 méteren márrr…..

De alig tippentek 10et, látomám, hogy a nagyfőnök fia kászálódik ki éppen a kocsijából…. Na basszus, ki kéne kerülni… Nehogymár elmesélje a vacsinál, hogy szekérderéknyi katalógussal járok dolgozni… Lazán hátatfordítok, mintha az elszabadult sálammal viaskodnék de így meg szembetalálkozok K kollegámmal, aki VIGYOROG…. Látja rajtam, hogy jobb ha nem kérdez de szerencsére különben sem az a szószátyár fajta… Momentán most nem mesélnék…

Szerencsére elérünk az ajtóig, ahol a nagy üvegtáblában elém tárul a LÁTVÁNY…

Miszerint:űztek, kergettek, megtéptek, le akartak vetkőztetni, DE a reklámújságokat testi épségem árán is megvédtem….igaz, hogy közben összegyűrődtek, megszaggatódtak, de magammal húztam a táskám és zsákmányoltam egy fürt szőlőt is….

Tovább a blogra »