Szöszmókjaim....

 Nos. Tegnap hazamentem és aludtam vagy 1,5 órát…. És naagyon jól esett. Aztán totálisan szembe mentem mindenféle diéta és fogyókúra szabályával, mert kb. ½ 7-től non-stop ettem, míg le nem feküdtem…. Menet közben rájöttem, hogy ráadásul még növő hold is van…. Mondjuk ettől sajnos nem keseredet meg a számban a falat….de konstatáltam, hogy több rakódik rám …..
És ettem csokifagyit is….1/2 10kor…. Nodemondjuk közben a szobabiciklin ültem… J
Este felhívott J. az „öröm”hírrel…. miszerint: nem tudja mit mondtam L.-nek, de reggel felhívta, bocsánatot kért és most visszazökkentek…. És üzeni, hogy jön nekem egy tábla csokival…
Khm…
Ja.
Mert közöltem vele mikor elment, hogy teljesen feleslegesen téptük itt a szánkat, Ő már rég eldöntötte, hogy megbocsát, csak még egy kicsit tocsogni akar az önsajnálatban, túl fog lépni a „problémán”, nagy kegyesen megbocsát és minden megy tovább… J. pedig hetente 2x,3x megkapja, hogy mekkora ká…. Éss ez ííígy fog menni még karácsonykor is….
L. – Erre csak 8% esély van …
E. – Szerintem meg 98% !
L. – Neem! Nem!
E. – Ok. Ha kibékültetek, jössz nekem egy tábla csokival!!
Gondoltam, keressek már ezen a haccárén valamit…. Hogy úgy mondjam teljesen biztos voltam a dologban. Ez a pasi nagyon kiismerhető.
A véleményem meg az, hogy mindenkinek magának kell bejárnia az életútját…. úgy látszik nekik még dolguk van egymással…. A továbbiakban nem szeretnék a nyűgeikkel foglalkozni. Főleg L.-ével nem. J.-nek pedig el kéne gondolkodni, hogy miért a defektes pasikat vonzza… és miért az ugyanolyan defekteseket….
Na mind1!
Nyertem egy csokit! EZ a lényeg az egészből! J
*
A másik:
A cég minden évben megadja a lehetőséget, hogy aki akarja, az beadathatja magának (ingyen, bérmentve) az influenza elleni védőoltást… Olyannyira kényelmesen, hogy helybe jön a nővér és beadja… Most ehhez idén még hozzátették az új fajta influenza elleni védőoltást is…
A bökkenő az, hogy a mi osztályunkon speciel senki nem kapkod a dologért… Főnök próbált bennünket kapacitálni tegnap de nem igazán járt eredménnyel… Mondjuk nem is szoktunk influenzásak lenni… (ellentétben azokkal, akik beoltatják magukat J )
Szóval én nemtom de mindig voltak ilyen ellenérzéseim ezekkel az oltóanyagokkal szemben… Ne juttassák már belém ami egyébként nincs bennem… (Jó, tudom ez így sarkított…)
Általában egész télen narancsot, citromot eszem és naponta csipkebogyó teát iszom… És ez eddig elég volt… Szóval nem szúratom meg magam!
*
1-2 nappal ezelőtti:

E:- Letört a WC ülőkém….
G:- Lefejelted?

 Én nem tudom….de annyira álmos vagyok, hogy húú….. Meg úgy látszik, a kedvem is világgá van menve… Tegnap piszkosul leamortizáltak ezek a veszekedő népek….Tök sz*rul aludtam, mindenféle zaklatott, hülye álmaim voltak…. Úgy ébredtem, mint a vert sereg… Az előbb megnéztem a horoszkópomat ….. na hát az is azt mondja amit én… „Amennyiben dolgoznod kell, siess korán haza, és élvezd a „fészked” melegét!” Legszívesebben elkérném magam 1-2 órával előbb de nem lehet, mivel megígértem J.-nek, hogy holnap találkozom vele és akkor egy kicsit előbb el kell mennem… És nem lehet ma is meg holnap is korábban lelépni… Mondjuk biztosan elengedne a főnök de az akkor is olyan izé…. Na mind1. Már úgyis nemsokára lehet menni. Nem tudom mi ez, de valahogy alig várom, hogy magamra zárhassam otthon az ajtót…. Talán az elmúlt 1-1,5 hónap ámokfutása cseng most le ily módon…
Ma délelőtt M. küldött egy emailt. SEMMI más nem volt benne a világon csak egy link, ami egy elemző cikkre mutatott, amit a nagyfőnökünk írt egy netes gazdasági lapnak…
Mivel nincs olyan linkem ami arra mutatna, hogy „Cseszd meg!!” ezért válaszul 2 mondatban méltattam a cikket (ami tényleg jó)… Így volt egy kb. 3-3 emiles laza értekezésünk az ország gazdasági helyzetéről…
Értelem?
Érzelem?
Semmi….. semmi személyes… semmi „mizu?”….
Lehet, hogy hülye vagyok és a 3 hét alatt azért én is megkérdezhettem volna tőle, hogy merre, hány ÓRA…. de bennem ilyenkor dac van… és arra gondolok, hogy ha nem érdeklem, akkor mit piszkáljam…. Bizonyára jól elvan…
Ezzel a linkkel pedig jelezte, hogy él és az ország tré gazdaságáról én jutok eszébe J
(Na jó, ez csúsztatás. A cikk írója miatt jutottam eszébe… De ez sem jobb. )
Újra meditálnom kéne…. Kezdem elveszíteni az „egyensúlyt”…. És ha a J+L duó folytatja a cirkuszt, meg kell erősíteni az állásaimat… (Feltett szándékom, hogy L.-nek megmondom, ha esetleg még keresne, hogy ugyan semmi bajom vele, de NEKEM ne panaszkodjon… (esetleg írjon blogot J )

                                                                          

Csokit akarok …meg az ágyamat… !!

Háááát….nem kell belefolynom…nem kell belefolynom…. Folyik ez belém, basszus…. Jéééézusom! Mivel érdemeltem én ezt ki? Mi a fa*om vagyok én, Terézanya? Van rajtam valami karszalag? Vagy miii az ég?!
Nemrég ment el L.! Felhívott, hogy beszélhetnénk-e. Mondom, „persze, mondjad”.
-Deee itt vagyok lent a ház előtt….
Hökk.. hökk…
-Akkor gyere fel….
És feljött és mondta, mondta, mondta….. hogy milyen a Judit…. Faszán, lazán itélkezik és erkölcsileg elítéli olyasmiért amit akkor csinált, mikor még nem ismerték egymást…. Az speciel nem érdekes, hogy Ő 10 éve csalja a feleségét….  Uramatyám!!
Ugyan azt csinálja J.-vel mint a férje. Kritizálja a gyereknevelését, a tetteit…. Tocsog az önsajnálatban és majd most nagy kegyesen meg fog bocsátani neki…. Aztán hetente megkapja majd az én drága barátnőm, hogy mekkora K., és még hálásnak is kellene lennie amiért úgymond megbocsátott neki…. Mert persze J. sem olyan tökös, hogy ezek után elküldje a sóhivatalba….
Rágódnak, marják egymást….. Meg engem…. Merthogy alig elment L., hívott J. akivel újfent ¾ órát elemeztük a helyzetet….
Tök feleslegesen, mert Judittal úgy vagyok, mintha kávéscsészével hordanám a tengerbe a vizet….
Kb. annyi értelme van annak amit mondok neki… Minden cselekedetét levezetem előre és megmondom neki, hogy mi fog történni…. És mindig bejön! És soha nem hallgat rám!!
Szóval most még elnyüstölgetik egymást pár hétig, aztán L. megbocsát…. betör a nagy láv, miközben kétnaponta előkerül J. „ledér” múltja…. ami nem az elmúlt 20 év, hanem az elmúlt 1… amiről részletesen beszámolt L.-nek…. Táblázatba foglalták a volt pasikat!!!
Betegek!!
És elegem van belőlük!!
Azon kéne inkább elgondolkodnom, hogy mi az eget akar ezzel az Univerzum nekem üzenni…
Pl. talán azt, hogy milyen jó nekem, hogy nincs pasim… J J
Mert ez mostanában többször is megfogalmazódott bennem….
Már csak az hiányzik, hogy ………………

 Szegény Judit nagyon maga alatt van. Szombaton megjött L. a családi nyaralásból és tegnap jól össze is vesztek… J. csinált egy hülyeséget, amit nem kellett volna…. L. felkapta a vizet…. Tegnap mindkettővel eszmét cseréltem telefonon…egymás után hívogattak…. Próbáltam a Judit mellett korteskedni….Végül L. azt mondta, hogy elmehetnék ügyvédnek…csak az a probléma, hogy most nem a bíróságon vagyunk, úgyhogy nem tudja elfogadni az érveimet… Aztán estefele még felhívott, miután hazavitte J.-t és elköszönt, mondván, örül, hogy megismert…
Ma reggel aztán közölte J-vel, hogy részéről vége a „dalnak”…
Hááát… Így kívülről nézve: L.-nek volt azért igazsága, bár a reakcióját túlzottnak tartom… Dehát nyílván nem egyforma mércével mérünk. J.-nek pedig inkább örülni kéne, hogy megszabadult ettől a fickótól….merthogy a beteges féltékenységből soha nem sül ki semmi jó… Ha valaki ilyen, akkor azt csak ideig-óráig tudja elnyomni magában, mint ahogy ezt jópár példa bizonyította is….
Na de nem is ezzel akartam foglalkozni… Csak már napok óta agyalok valamin és ezek a tegnapi „események” felerősítették bennem a gondolatokat….
Pl. az anyám…
ahogy a múlt hónapban a szülinapja körül egyik nap hazaértem és egy jót bőgtem…. Meglepődtem magamon… Azon gondolkodtam, hogy mennyire tettem túl magam a halálán. Egyáltalán túltettem-e magam rajta vagy csak elfojtom…… Merthát  annyit „küzdöttem” hogy fel tudjam dolgozni, hogy már én is elhittem, hogy minden oké… közben meg lehet, hogy csak bedumálom magamnak…. Nem tudom. Ha eszembe jut, újabban sokszor lelkiismeret furdalásom van miatta… Normális ésszel, tudom, hogy nem kéne…. De mégis érzem… Meg néha oda lyukadok ki, hogy apámra haragszom…. Tudom, hogy ez is baromság…
Minden esetre, ha egyszer fent leszek, összetrombitálom az egész családot és nagy bazdmegek lesznek… szétcsapok köztük, az tuti!
Anyu halálának ma van a 4. évfordulója….. Az egyik pillanatban olyan, mintha csak most lett volna, a másikban meg úgy tűnik, mintha már 10 év is elmúlt volna… Nem tudom éppen mitől függ.
*
A másik M.
Na igen… Lassan 3 hete, hogy kommunikáltunk… Igaz, talán nincs is miről….
Nekem azért hiányzik néha. Úgy látszik, neki kevésbé… Nem értem én az egészet. Tényleg ennyire ingatag volt az “alap”, amire építettünk…?!
És persze, ebben az esetben sem tudom, hogy ilyen „tökös” vagyok és tényleg túlléptem a dolgon, vagy  a tudatalattim „fegyelmez”…
Néha, ha eszembe jut, szomorú leszek tőle….de nem tart sokáig…
És azt sem tudom, hogy ez jó-e….
Nem biztos!
*
Az előbb felhívott L., hogy este felhívhat-e….
Ójézus… De nem akarok én ebbe belebonyolódni…. Nem is értem miért engem hívogat… Merthogy J. nekem önti ki, azt még megértem… Nade L.?
Nem értem a pasikat!!!
Valahogy szerintem nekik nem személy igazolvánnyal kéne mászkálniuk, hanem használati utasítással….

Tegnap Judittal, kihasználva a jó időt, pléddel, párnákkal, szendvicsekkel és túlélőcsokival felszerelkezve, elindultunk Csókakőre, a várhoz…

 Mondván, milyen jó lesz majd ott elrévedezni a csöndben meg a gyönyörű kilátásban… ½ 1 magasságában el is indultunk….útközben megbeszéltük, hogy mivel eléggé tűz a nap, nem megyünk fel rögtön a várba, hanem keresünk egy tisztást, ahol letáborozunk és majd csak 3-4 óra fele mászunk fel….
Eccercsak odaértünk ééééssss HÖKK…. Pont mint Majkon múltkor… Sőt! Rosszabb!!  A vár alatti parkoló tele volt autókkal, emberekkel, lovakkal, lovasokkal…. Hát már csak röhögtem… Szóval nem olyan nagy ez a magyar hon, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk bármikor el lehessen vonulni benne…
Eddig bármikor voltunk a csókakői várnál, alig volt pár kiránduló rajtunk kívül… Nostmeg, bárhova megyek, mindenhol tömegek vannak…
Végre találtunk parkolót és ilyen ba*dmeg mosollyal kikászálódtunk a kocsiból… Egy pillanatig úgy tűnt, hogy fogathajtó lesz….de aztán rájöttünk, hogy a fenéket! Szüreti mulaccság fogja kezdetét venni, legott… Kezdett a kedvem a nulla alá kúszni de J. nagy vígan közölte, hogy menjünk, vigyük a cuccot és keressünk valami tisztást…. Az erdőben úgysincs senki….
Hááá…mondom… Igaza van! A tömeg itt van, mimeg nem itt leszünk… És tényleg… az erdőben nem volt senki…. még tisztás sem… L Ilyen a mesében nincs! Egy csomót mászkeráltunk de sehol egy füves rész… mindenhol bokrok meg sziklák…  Eszembe jutott, hogy a vár hátsó részén, ahol kavartunk, van egy meredek lépcső fel a hegyre, a várhoz… és mi lenne, ha felmennénk… merthogy a vár körül csak van valami tisztásszerűség…
Nna battyogunk felfele… (Szerencsére nem láttuk magunkat, kezünkben táskákkal, gyékénnyel és sárgavirágos párnákkal…)
Úgy ¾ úton találkoztunk hegymászókkal…. Na nem úgy, hogy mi megyünk a lépcsőn, ők meg mellettünk másznak a sziklán, hanem onnan indultak ahova mi felküzdöttük magunkat… J
Onnan már alig kellett mennünk, úgyhogy megmarkoltuk a kispárnákat és fa*án, lazán leküzdöttük a hátralévő métereket… Aztán némi gatyafék…. és bent voltunk a várban…. Mehettünk ki belőle, hogy tisztásra leljünk… J
Végülis nagy nehezen és tök véletlenül, találtunk egy helyet, ahol nem járt a világon senki…. odasütött a nap és árnyékot vetett egy diófa…. Hmm… Lepakoltunk végre és nekiestünk a túlélőcsokinak (is)… Órákat méláztunk ott de nagyon jó volt… Aztán felmentünk a várba, ami tele volt kirándulóval… Egyik várfalról a másikra ingatag falépcsőn kellett átmászkálni… szóval kapszkodtunk mint a veszedelem…. DE a kispárnákat vittük rendületlenül…. Mondtam, hogy legalább puhára esünk, ha leszakad alattunk a fatákolmány… J

Éés mára olyan de olyan izomlázam van…..
Húúú….

Olyan csodaszép ez a szeptember, ugye?!
Annyira jó, ahogyan süt a nap… és imádom a szeptemberi napsütéses reggeleket is…
Basszus, megint túlcsordultam….
De annyira jó…
(És a sütim is ízlett mindenkinek 🙂

G.-vel beszélgettünk tegnap, hogy milyen nehéz egy válás után osztozni meg költözni ha az embernek nincs pénze…és, hogy J. sem tudja igazán, hogy mit csináljon…

G: – Szerintem költözzetek össze !
E: – Miivaan?
G: – Miééért ?! Tök jó lenne…. Lenne aki főzne mosna rád… J
E: – Jaa… hogy én lennék a pasi…? J
G: – Aha!
E: – Hmmm… És ha J. nem megy bele? Vagy az a pasi, aki előbb kitalálja?
G. – Óóó…hát lennének ám hátulütői is a dolognak…
E: – Miii hátulütője van a pasiságnak?
G: – Hát pl. hogy sört kéne innod !
E: – Na hát azt nem szeretem…
G: – Látod minek vannak a pasik kitéve? Azt is meg kéne szeretned…!! Meg folyton egzecíroznának….
E: – Na tudod kit érdekelne… elvégre pasi lennék…. csak vonogatnám a vállam….
G – Na de akkor nem főzne rád!
E – Mi?! Főznék magamnak….. aztán elválnánk….. J
*

G. -Kéne találni kincset…
E.- Van térképed?
G.- Naaa…. Már megint olyan negatív vagy…!!

 Hááát basszus…. Énnemtom…. Tegnap az jutott eszembe, hogy lassítani kéne… Valahogy mostanában annyi minden történt velem….ami tulajdonképpen tök jó…. csak úgy érzem, hogy folyton rohanok… Kicsit vissza kéne kapcsolni, pihenni, terveket szőni, mielőtt  a fal adja a másikat….
Viszont nem akarok pihenni, nem is tudok csak úgy otthon ülni… Folyton úgy érzem, hogy lemaradok valamiről… Most van pl. jó idő és ki kell használni …. Kint kell(ene) ücsörögni és élvezni az UV-t…. J Úgyhogy mikor hétfőn Judit mondta, hogy menjünk el valahova hétvégén, nem mondtam nemet…
A vasalni való is és az ablakpucolás is meg fog várni…
Tegnap meló után pl. könyvtárban voltam. Na ezzel is elment egy csomó idő, mert onnan nem lehet fél óra alatt megszabadulni… Aztán miután hazamentem, még képes voltam nekiállni muffint sütni…
G.-nek már vagy fél éve ígérgettem… Már teljesen letett róla…mostanában már csak kéthavonta emlegette… J Tegnap is felvetette, telejsen lemondóan, hogy süthetnék…
És akkor valaki azt mondta belőlem, hogy „Ok. Sütök muffint!”
Bisssztoss ez a hülye Skizo volt… De persze megsütni már nekem kellett mert csak a szája nagy J
Ja! Meg még G. túrósat akart… Mármint, hogy a közepében túró legyen… Na hát akinek Gundel volt a nagymamája…az…. Végül találtam egy túrórudi nevezetű muffintot, amit roppant lelkesen megsütöttem. Így aztán mégis túrós lett de nem a közepében hanem abból volt a tésztája meg egy tábla csokiból… Hmmm.. Éss szerintem rekordot is döntöttem, mert ½ 5 –kor mentem el a munkahelyemről és 8-ra kész voltam könyvtárral, muffinokkal és a mosogatással is. Ja és még túrót is kellett vennem… Ja! És még külön csatát kellett vívnom a tojásfehérjékkel, hogy verődjenek fel… Egyszerűen nem és nem akart habbá lenni… Már felhívtam Anikót is (mégiscsak háziasszonyabb mint én) de nem vette fel, úgyhogy felhívtam Vilma nénit… Azt mondta, hogy nem friss a tojás de megnéztem és okt. 10 –ig jó… ésakkor azt mondta, hogy ne elektromos habverővel verjem, hanem a kézivel…. Ééés basszus…tényleg… Úgy felverődött… De ku*ra megfájdult a kezem… És én azzal a habverővel szoktam habot verni, tuti… A franc se érti… Na mind1. A süti végülis nem lett rossz. Ízlett mindenkinek… A nyamvadék papírkapszli viszont eléggé ráragadt. Szerintem legközelebb simán beleöntöm a tésztát egy torta vagy őzgerinc sütőbe és kész… Nem kell  ide semmi fílefranc.
*
Este hívott Judit. Megvolt az első tárgyalásuk. Mindenki tök normális volt. A bíró közölte, hogy őt nem érdekli ki mit csinált, ha megerősítik, hogy el akarnak válni, akkor 3 hónapon belül kitűzik a következő időpontot és akkor elválasztják őket. Az ingó és ingatlan vagyonon is nekik kell megosztozni vagy külön tárgyaláson osztják meg. Azt mondja Judit, hogy Jóember sem vacakolt…
Sok választási lehetőségük nemigen van, mivelhogy pénze külön egyiknek sincs….
Szegénykének nagyon letört volt a hangja… Nem egyszerű azért ennyi év után kilépni egy kapcsolatból, még egy rövidebből sem… És ez ráadásul nem olyan volt, hogy naponta késsel kergették az udvaron egymást…. akkor örülne, hogy végre megszabadul…
Majd hétvégén megpróbálok egy kis lelket önteni belé, hátha sikerül….
*
M.-ről meg hallgatok….
Mert ő is hallgat…
Hát igen. El akartam engedni.
Sikerült. (Mondjuk egy kicsit túlzásba esődött de hát úgy látszik ebben az esetben nincs középút… L ) Ez biztosan jó pontnak számít a kvínizém szempontjából…
Nem is tudom milyen érzés… Rossz, amikor eszembe jut az elmúlt 1-2 ..és mint utólag kiderült 4-5 hónap… De nem haragszom rá egyáltalán… Jó volt ez, csak a vége csesződött el!
Na félre sirám és nyöször… Holnap már péntek!! És a hétvége bármelyik napján nyerhetek a lottón… J

 Na, az országosbank kimaradt hétfőn… Ooolyan álmos voltam, hogy abszolút nem vágytam semmiféle sehová…. Hazamentem. Igaz, azzal a célzattal, hogy majd vasalok deee…. Hát.. hogyis mondjam… az is meghiúsult …
Kedden ½ 1-re be voltunk jelentkezve Julika nénihez, Anikóval.
Húúú…. Nagyon cvíderül ébredtem… Még sokkal rosszabbul mintha hétfő lett volna. Vártam, vártam egy darabig, hátha elmúlik…. De nem…. Egyszerűen nem múlt el és muszáj volt felkelni…
Megjegyzem: éjszaka történhet valami, mert legtöbbször már akkor eldől a napom, amikor kinyitom a szemem… Ha nullán vagyok akkor az már jó, mert abból még plussz is lehet…. Ha minuszban vagyok, akkor jó esetben az első 1 órában feljöhetek nullára és onnantól ld. 1. pont… Ha plusszban vagyok…. Öööö… Na, ilyenre nem nagyon emléxem, az elmúlt 5-6 évből….
Istenem, mit össze zagyválok itten…
Szóval tegnap morcosan ébredtem… Naaagyon nem volt kedvem Julika nénihez menni, vezetni, kilépni a kapun…. Semmihez….
Miután majdnem magamra öntöttem a forró teát, gondoltam megnézem az emailjeimet…
Nem volt net !
Nyoszorgattam a kábeleket, a dugókat, a modemet….
Semmi…
Néééztem…. – Hoppá, basszus hát TV sincs!!
Evett a méreg rendesen… (Tudom…tudom… magambaszállós hónapot akar rámkényszeríteni az univerzum…. De hát annyit voltam már magamban! ÉN Nem akarom!!)
Reménykedtem, hogy nem nálam van a hiba, hanem a kábeleseknél… Na, mire megtaláltam a hibabejelentő telefonszámát, kihűlt a teám, amit pedig a reggeli napsütésben akartam elkortyolgatni az ablakban….
Felhívtam ezeket a hárombetűs félisteneket éss igenn… már dolgoztak a problémán…
Nagyon helyes!
Aztán elkezdtem olvasni a „Tibeti könyvet”, amit Nóritól kaptam kölcsönbe… éééss sikerült az első 25 oldalon úgy felhúzni magam, hogy arról majd egy külön szösszenetet kell írnom… De húúúú….
Itt még mindig visszafeküdhettem volna de megint a mazochista énem győzött és elindultam Anikóért…
Odafele a városban, végig az út mellett, rajzottak ezek a sárga mellényes utcaseprőkarbantartók… Szóval egy-egy seprűvel söprögették a járdát…meg a járdaszegélyen motoszkáltak…
Ahogy mentem, lelassítottam úgy 20-ra mert az előttem levő zebrát söpörte egy hölgy, akinek így ránézésre sokkal de sokkal rosszabb éjszakája lehetett mint nekem. A haja pl. kb. ezer irányba állt égnek és alig bírta vonszolni magát…. Tulajdonképpen jó, hogy ott volt nála a seprű, mert így volt mire támaszkodnia… Gondoltam, csak csipkedi már magát és átér az úton mire odaérek… Hááát nem! A legcsekélyebb mértékben sem zavarta, hogy jövök… Ő söpört! Mert söpörni köll!
Lelassítottam kb. 5-re…és meredten nézem , hogy mikor emelinti már fel kecses topánjait a járdára…
Ééésss Igeeen!!!
Gáz!
Fééék!!!
Visszalépett a marhája! Szerencsére a seprűjét tette le előbb és nem a sonkáit…
Meredtem rá….hogy miiiiaz ég van….pötty maradt a csíkok között? Vagy mi?  És erre úgy nézett… Én esküszöm, hogy ez a nő nem is földi lény volt… Tuti, hogy valami idegen bolygóról jött és amikor lefékeztem, tulajdonképpen akkor eszmélt tudatára, hogy ő itten söprés céljából van…..
Húúde meghült az ereimben a vér…. Viccnek is rossz lett volna kárt tenni a kisebbségben…. (itt természetesen az idegen bolygóról származókra gondolok)
Na, ezek után értem Anikóhoz, akinek mondtam, hogy vagy felvidít az úton, vagy meg fogom harapni Julika nénit….
Hmm..
Hááát nem röhögtük szét a kocsit de beálltam legalább nullára… Julika megmenekült… Teljesen elképedtünk mert egy egész csapat gyűlt össze nála. Szerencsére mindenki utánunk volt… J és ketten jól össze is vitatkoztak, hogy most akkor ki hányra jött… Julika hozta a szokásos formáját… Minden esetre idén már nem megyünk hozzá. Anikónak nem tünt el a gombóc a torkából. Csak első alkalommal lett jóval kisebb, azóta ugyanakkora… Julika szerint tele van  feszültséggel…..  (hm… ki nincs manapság?)
Utána, oooolyan jóóó volt…. Hazafele mindig be szoktunk menni a siófoki mekibe kajálni és utána Anikó kitalálta, hogy sétáljunk le a partra…
És lementünk…
És nagyon jó volt ott ülni a víz mellet, nézni a nagy kékséget, a vitorlásokat…. hallgattuk a csöndet…(már amikor nem járt a szám), a kacsákokat, a sirályokat…. közben ezerrel sütött a nap…. Húú… legszívesebben még most is ott ülnék…
Ja! És szedtünk gesztenyét is, meg beültünk az egyik cukiba és ettünk sütit…
Szóval nagyon jó volt.
Fantasztikusan szép ez a szeptember! J

G.-vel stílusosan indítottuk a hétfőt….
Az úgy volt, hogy nekiálltunk zöldteát inni… de közben meg kitaláltam, hogy maradt a múlt hétről egy citrom, ami narancsnak álcázza magát, a teába viszont tök jó lenne…. Találtam is itt a konyhaszekrényben egy pofás citromfacsarót, ilyenkis tálkával az alján. Kettévágtam a narancsot…természetesen rossz irányba…J úgyhogy innentől rászabadítottam  G.-t a projectre én pedig magamra vállaltam a lelkes drukkolást…
No, G. nem túl lekesen nyoszorgatta a narit, mikoris közbevetettem, hogy „erősebben!!”
Erre ez a nagy, erős, szovjet hős, úúgy rányomta ezt a szerencsétlen citrusgyümölcsöt a facsarra, hogy az egy hangos „nyekk”-kel megadta magát és eltört…
Khm…
Eeez csak azé’ volt gáz, mert a célszerszám a főnöké volt…. Illetve még mindig az övé, csak mostmár három darabban van… J

– Hááát…bocsi…deee eltört a citromcsavaród…
– Ilyen erős vagy?
– Nem ÉN! G. !!  J

No, törve igen de fogyva nem….folytatódott a küzdelem…. Pár percen belül narancsleves lett az asztal…a cukortartó…. egy kistányér..a maradék facsaró….és a konyha kövezete….
Meg kell mondjam, ha piros lé jött volna belőle, simán leforgathattunk volna egy laza horrorfilmet a konyhában… DE! A végén narancsleves zöldteát ittunk… és csak úgy dühöngenek bennünk azóta is a vitaminok meg minden….
*
Jó húzós volt a múlt hetem. Túléltem a nagymítinget és el is mondtam ami rám volt osztva.
Szerdán Jucussal találkoztunk. Kicsi fiacskájának volt első középiskolás szülői értekezlete… Lezavarták rövid egy óra alatt…. Végül is még nincs nagyon min rágódni…
Nade ez az oktatási rend…. Basszus…. Félelmetes… Gabcika fejébe vette, hogy szakács akar ő lenni… Imád kotyvasztani, utál tanulni…(bár meg kell hogy jegyezzem, van esze a kölöknek csak rém lusta) Szóval szakmunkásképző. Az én időmben ez 8. után 3 év volt. Most 2 évet tanulnak csak úgy bele a semmibe…. Semmi szakma…. Aztán 3.-ban megmutatják nekik a fakanalat meg a lábost, ha addig el nem megy a kedve még az élettől is…lévén nem szereti  a fizikát pl…
3 évig tanul szakácsnak és ha végez akkor 5 év tanulás után lesz egy szakmunkásbizonyítványa. És ha közben megjön a kedve, akkor még 2 évig tanulhat, hogy legyen érettségije! Az  7  év !!
Nooormááális ?!
Gondolom ebben az a politika, hogy minél később kerüljön ki a munkaerőpiacra… Nadehát hol van itt a gyermek ?! Ezt a pedagógusok támogatták? Vagy meg sem kérdezték őket?
Na hagyom. Úgysem tudom megváltani a világot. Mi a francnak húzom fel rajta magam?!
Szóval Jucussal elmentünk grepfruit dream-et inni… L. (a barátja) elhúzott a családdal 2 hétre a tengerpartra… Nadehát…
Te jóisten!!!
Oda jutottam, hogy ez a fickó, tuti, hogy nem 100as… Jucus, ugye szülőin ült, nem tudott válaszolni az smsére….csak amikor kijött… Ezen L. jól felhúzta magát… Aztán J. a kocsiban ülve, velem beszélgetve, nem hallotta hogy sms-e jött, a következő üzivel „Hívj fel! 5 percen belül!”
Mikor ezt észrevette, már 10 perce lejárt az 5 perc…. Jucus csörgeti, csörgeti… L. nem veszi fel…. Majd 10 perc múlva újabb sms… „Ne szórakozz velem. Ez másnak sem sikerült!”
Hááát én csak néééztem totál elképedve….
„Ez a szerelem?
Deejóóó, hogy nekem nincs ilyen otthon….se…meg a tengerparton se…. „
Jucus egyre idegesebb volt… L. meg a tengerparton dühöngött, teljesen oktalanul, magának keverve a problémát… Nem tudtam kit sajnáljak jobban. J.-t, ezért a pasiért (aki totál olyan mint Jóember, akitől most igyexik elválni) vagy L.-t, aki képes ennyire unatkozni egy tengerparti nyaraláson…
Mennyire igaz, hogy addig míg tisztába nem jövünk magunkkal és rá nem jövünk, hogy mit akart az élet tanítani velünk azzal, akit mellénk rendelt, addig, ha a fejünk tetejére állunk is olyat fogunk újra és újra bevonzani…  Éshogy az én Judit barátnőm bizony társfüggő….
2 napig huzakodtak, hogy ki mikor miért és miért nem…
Aztán abbahagyták, mert lett helyette más amin pörögni lehet… Én tudom, hogy a kibicnek semmi se drága, de asszem ezt a fickót már több körrel ezelőtt a levesbe küldtem volna…
Legalábbis remélem…
Mondtam Juditnak, hogy ragtapasszal magára erősítheti a telcsit és akkor nem marad le semmiről, mert ha le is halkítja egy értekezlet miatt, vagy neadjisten órát tart, akkor is érzi ha rezeg….
Khm…
Ja!
*
Aztán mivót még?
Moziünnep! Aztat jól megünnepeltem mert 4 filmet is megnéztem. Igaz nem zsinórban.
Nászajánlat, Hajsza a föld alatt, Férj és féleség…. Valamint a Jégkorszak3…
Az első hármat csütörtök, pénteken Ágotával… Tulajdonképpen jók voltak. Talán csak a Férj és féleség rezegtette a lécet egy kicsit alulról…
Így utólag sajnálom, hogy a Bradpittes Tarantino-t kihagytuk… Bár még játszák….
Szombaton pedig Anikóékkal megnéztük a Jégkorszak harmadik részét. Hááát… Minél több részt csinálnak belőle annál laposabb lesz… De azért eccer ezt is meg lehetett nézni…
Anikó váltig állította, hogy rossz kedvem volt de pedig nem… Mondjuk eléggé fáradt voltam de semmi extra mínusz nem volt…
Ja! Ésmég előtte bementünk a Püspöki palotába is, ahova már 20 éve be akartam jutni… de mindig 7lakat alatt tartják. Most szombaton viszont be lehetett menni…
Nahát…
3 termet mutattak meg…. Egy nagy szobát, ahol középen volt egy nagy asztal de sehol semmi…
egy kápolnaszoba szerűséget…. És még egy szobát…
Tuti, hogy az igazán szép és értékes részt nem mutogatják! Kizárt, hogy annak az épületnek ezek lennének a legszebb termei. Eleve az egyik szárnyba nem is lehetett bemenni…
Szóval ezért kár volt annyit ácsingózni….
Mellesleg az épület kívülről sokkal többet ígér….és bent is bent van amit ígér csak nem mutatták meg….
Lelkük rajta!