Szöszmókjaim....

Áááááááááá………
Bé…van borulva és  fúúj………
Elönt a meló…., amit meg megcsináltam, az  kinyiffant…. (sérült dokumentum, nem lehetséges a megnyitása…)   *szd meg!!
Mennek a napok, mint a mérgezett egér….. és én is futkosok mint pók a falon… (ennyit az állatokról)
Álmos vagyok….
Délben nem adtak lekvárt a nudlimra….ééés nememléxem, hogy azt igazából lekvárral szokták-e enni de NEKEM MOST hiányzott róla…. Nagyon….
24 órára letiltott a netbank a számlámról….. pedig tuti, hogy nem felejtettem el a jelszavam… szőke vagyok, vazze…ceruzával felírtam a szerződés csücskére …
mostakkor méééneeemmmm….. ??!!?
                        

7végén kell írnom egy jódógomba listát…. Ez így nem mehet tovább !!!

 Hétfő…hééétfőőő….fééééétfőőőőőő…(na még el is írtam… mind1, ígyhagyom)
Valami lélekbúvár nem ásott még a mélyére annak, hogy miért ennyire  izé a hétfő ?Gondolom köze lehet a postvakacionalis sokkhoz….csak lájtosabb formában…
Meg közrejátszik az is, hogy mindjárt mítingre köll mennem, hogy megbeszéljük a „stratégiát” a holnapi nagymíting előtt….
Meg elolvastam a horoszkópomat…..ésss jajjjde nem kellet volna…. Merthát ugye tudomén, hogy hülyeség….deeee….   francba….
Na jó, hírtelenjében nemtok több rosszat felsorolni, mert közben meg kisütött a nap… J
*
Inkább a jó dolgokon rágodjak már…
Pl. a szombaton. Mert mivót szombaton? Nami?
Találkoztam Brunival… J
Reggel a pesti buszra várva arra gondoltam, hogy ma vagy megfagyok, vagy megázom vagy mindegyik eccerre… mert a rádiós időjós közölte 7kor, hogy „ma napos, száraz idő lesz” és én el is hittem, úgyhogy nem vittem magammal se pulcsit, se esernyőt…és úgy kb. 9 óráig teljesen mást mutattak a jelek… Aztán szerencsére kisütött a nap én pedig megérkeztem a Népligetbe…
(a két dolognak sajnos, semmi köze egymáshoz J )
Eccercsak jött Bruni is, akit nagy ésszel a mozgólépcső felől vártam, pedig tudtam, hogy kocsival jön…. (Jajjj Pesten néha annyira vidékinek érzem magam) Vigyorogtunk egymásra mint a tejbetök. Elvitt  a Dunapark nevű étteremcukrászdába, ahol finomságos epertortát ettem és megszervezte J, hogy odatelepedjen tőlünk pár méterre (kint ültünk) egy fekete benga nagy maserati… és csorgattuk a nyálunkat érte ééés az idő meg ment mint a bolond…. csak úgy pitty-putty elrepült míg mesélt magáról, merthogy ő nagyon sokat tudott rólam én pedig nagyon keveset róla, úgyhogy mondtam neki, hogy beszéljen magáról……..
Hát pont ilyennek képzeltem… Bevallom kicsit féltem is tőle, mert a kommentjei és néhány emilje alapján igen keménynek, hogy úgy mondjam kicsit nyersnek gondoltam de szerencsémre nem így volt…. Nagyon energikus, olyan délies temperamentumu, fantasztikusan jó kisugárzású, vagány csaj…. akit órákig el tudnék hallgatni, úgy, hogy nem unom meg… (kevés ilyen ember van J) És ezt nem azért írom mert tudom, hogy olvassa… J
Szóval jóvót na…  J
Ésaztán hazaérve még Anikóztam is egy kicsit, úgyhogy 9 óra lett mire igazából tényleg haza értem…
Vasárnap reggel kivágtattam a temetőbe….. Anyuskámnak szombaton névnapja volt és persze már volt rajta virág és persze láccott, hogy még én nem vittem…ésilyenkor falun kibeszélik az embert….
Aztán hazarohantam mert Juditom és Jóember hozott nekem egy TV-t J !!! Úgyhogy mostmár van TVm és nézhetem… De mostmeg már úgy elszoktam tőle, hogy pl. vasárnap délután is kikapcsoltam mert idegesített az a sok bárgyúság… NINCS benne semmi…. Illetve este megnéztem azt a 3X-es filmet…. Hmm… Hát igen. Nekem ezek a kopasz,kigyúrt de nem izomagyú pasik jönnek be… (akik mellett igazándiból talán még elaludni sem merne az ember J )  

Vin Diesel – hmmm… érzitek a gázolaj szagot ?  🙂

Éshamár… J
Igen…
M.
Pénteken találtam valamit a neten és elküldtem neki, hogy mit szól hozzá mint ötlethez…. éshogy hasznosíthatná ő is… Bár egy kicsit bonyolultnak találtam de gondoltam, hátha ő mást lát benne…
Szóval elküldtem neki a honlap linkjét…
Erre k. 10 perc múlva visszaír, hogy „felraktam…. nagyon kemény J”
Nééézek nagy szemekkel, hogy miiii ennyi idő alatt megcsinálta? És mi ebben a kemény??
Vágtatok a lapjára és mit látok? A jobb oldalra kitett egy tök cuki, napraforgóvirágocskás órát….
Há’  -mondom-  ezt meg honnan? Megyek vissza a linkre amit küldtem neki ééés tééényleg a sarkában ott van ez a jópofa kalendáriumos óra, ami színben is tökéletesen passzol az ő lapjára…
És akkorát vigyorogtam!!!
Erre is csak egy pasi képes… Egy képernyőn nem azt nézi ami középen betölti a teret, hanem a jobb alsó csücsök legkisebb ficakját…
Node teccett neki és kirakta! És tényleg annyira passzol az oldalára, mintha oda találták volna ki…
Tök jó!
Persze miután abbahagytam a vigyorgást válaszoltam, hogy  én neemeeerre gondoltam hanem a közepére…
De erre már nem reagált. Ámdeviszont  VASÁRNAP délután írt egy emilt, hogy szerinte az miért nem ok.   És valóban igaza van. Az indokai teljesen jók. Ellenben most van egy nagyon optimista, narancssára, citromsárga, virágos órája a honlapján.
Juteszembe! Legalább tőlem is kapott egy órát L J K
Nameghogy nem hagyta szó nélkül a válaszomat…. Azért csak volt valami eredménye annak a múltheti beszélgetésnek. Vagyis nem kérdés, hogy volt csak így kézzelfoghatóbb… J

Esik az eső…
Vége a nyárnak…
eMmemmel volt ez az izébigyó…
Nekem meg jó kedvem van….
Komolyan el kéne gondolkodnom, hogy  n o o o r m á á l i s … ?!
                                                 

Igazán csak egy kicsit bőgtem… J
Kb. 2 perc….orrfújással együtt….
Az nem sok… szerintem…
Aszittem sokkal többet fogok…
Nemtom… Valahogy megint azt érzem, hogy jó lesz minden… De emiatt már magamon is csak röhögök…
Igazából nincs is mit siratni…ha az ember olyasmit „veszít el” ami soha nem is volt az övé.
Ha jártunk volna, az más… akkor most biztosan bőgnék… De így? Elnyomja az az érzés amit nem tudok meghatározni… -valahol a düh és a szomorúság között van-  amiatt, hogy nem mondta el.
Lám… még azzal sem őszinték akivel nem járnak, hát akkor…….
Inkább csak a csalódás… meg, hogy lejjebb esett egy polccal….
Ja! Majd el felejtem! Sokkal nagyobb dógok is vannak ám a sirámnál meg a nyöszörnél…: kicserélte az oldtimerben a zizébigyót és most állítólag k*va jó hangja van. (neem nekii..a kocsinak) Mostmár nem ébred fel a fél lakótelep ha elindul… Szóval tuti, na…
– Majd megmutatom, megyünk egy kört. !
– Hm? Ezt az utolsó mondatot mégeccer J
– Mondom majd megyünk egy kört!
– Aaaz jó lesz! J
Holis van a mappám? Hol is van? 
Múv tu [MBNVI]
Szépen gyűlik…. Előbb tele lesz, mint Ludasmatyi bankszámlája az erstebanknál…J
(Juteszembe! Ha valaki roppanul unatkozik írja be a    y o u t u b e  -ba, hogy Ludas Matyi és nézze meg az ottlevő két reklámparódiát J )

Ezitten Altair tól/től  van…és a felejtést szolgálja….
köszi…köszi.. 🙂

 Na most hol fogjam meg….?! Hol kezdjem….
Nem tudtam tökéletesen megcsinálni amit terveztem de nagyot léptem….
(tán előre) A „Mizu” után megkérdezte, hogy mikor dumálunk… Mondtam, hogy legyen ma, mielőtt megint jövőhét lesz belőle J
Na igyekeztem összeszedni a gondolataimat meg megacélozni a lelkem, hogy végre ne csak arról beszéljünk amiről ő akar. Persze nem lehet ám ezt úgy hűbele bumm módon, mert egy rossz kérdés, hangsúly és bezárul…. Szóval kivettem a fejem a homokból ésss….
Egy kicsit hangolódtunk….
Megtárgyaltuk a honlapját…volt néhány meglátásom….Jól halad vele, lassan kész is lesz….meg ilyen blablák….teafőzés….stb…..
Aztán megkértem, hogy meséljen már nekem erről az „átértékeltem néhány embert a környezetemben”-ről…. Na megint elkezdte hogy O. így,  meg O. úgy…. És volt egy csaj is, akinek megmondta, hogy ne hívja többet, és volt aki osztotta neki az észt és leépített néhány embert…..
Nna….- gondoltam – közte volt a lényeg…. (mármint nem a leépítettek között)
– Milyen csaj?
– Nem lényeg! Nem akarok beszélni róla!
– Akkor beszéljünk rólam….meg a meg nem válaszolt emilemről meg a jövőhetekről, meg a leépített emberekről…
– Neem, nem téged építettelek le…. téves következtetéseket vonsz le…
– Abból, hogy nem válaszolsz az emilemre? Nem vontam le semmit. Illetve amit levontam az nem téves, szerintem…
– El se hiszed milyen napjaim, heteim voltak… Millió oka lehetett annak, hogy nem válaszolok azonnal…
– Persze, annak lehet… De hogy egyáltalán…?!
– Egy csomó oka lehet. Pl. nincs bekapcsolva a telefonom…. Vagy honnan tudod, hogy nem volt valami bajom? Lehet, hogy valami bajom van Te meg dühöngsz….
– Nem értesz… Én nem dühöngtem, csak rosszul esett…. És igen, az is eszembe jutott, hogy talán valami bajod van…  És szerinted mire kell gondolnom, ha megbeszéljük, hogy a jövőhéten összefutunk és se kép se hang…. Még annyi se, hogy „bocsi, nem érek rá!” Mert nekem a jövőhét az nem a december egyik hete, hanem a beszélgetésünkre következő hét…
– Jó, tényleg volt ilyen…. De olyan elegem volt…meg dühöngtem… egy csomó ember miatt, anyámék miatt…. De miért van ettől rossz kedved? Megmondtam neked, hogy soha nem fogok haragudni vagy megsértődni rád….
Nna, -gondoltam- kint vagyok a vizekből…
És akkor itt még volt némi blablabla az anyjáékról meg újfent O.-ról…. Meg valami meccsre menetelek az ország különböző pontjaira…. Ezek arra jók voltak, hogy összeszedjem magam a következő kérdésig…
– Nna meséj arról a csajról…
– Mindegy. Már nem érdekel.
– De engem meg igen!
– Semmi. Csak V.-vel volt valami….
És tudtam mosolyogni… mert ha minden megérzésem így jönne be, már rég a Bahamákon pislognék…
V. a volt csaja, akivel egy házban laknak és együtt éltek kb. 1 évig, ezelőtt 3(?) évvel….
– Hát… Lottóznom kéne…
– Tudtam, hogy tudod… Az óránál tudtad, ugye?
– Igen! Az óránál tudtam…
Emlékszem, mikor akkor este elment, belémnyilallt, hogy tuti, hogy V.-től van az óra…
– De szakítottunk. Azért jöttem össze vele, mert nem volt ez normálisan lezárva, hogy megmondjam neki, hogy vége
– És most mi van?
– Megmondtam neki, hogy ne is hívjon. Kész.
– Aha. És MOST mi van?
– Kiment Angliába…
– Mikor?
– júliusban…
– Hmm… együtt éltetek és nem voltál képes megmondani….
– Nem éltünk együtt…
Dehogynem…. Azért nem mehettem át filmet nézni pl, azért kellett 8kor hazamennie…. De ezt nem mondtam csak nééztem, nééztem….olyan neetessél nézéssel…
– Vagyis nála voltunk az albérletében….. 
Még mindig nem az igazi…..néézek…néézek…
– Meg nálam…. De vége! Olyan dolgai voltak….
– Egy csomó dolog volt anno, amivel gondod volt V.-vel kapcsolatban… Gondoltad, hogy megváltozott?
– Nem. De nem volt ez lezárva…
– És most le van?
– Igen.
Éééssss…. Kb. ennél a pontnál megcsörrent a telefonja….
Rámered, aztán rám….
Röhögtem… VAN a nőknek egy plusz érzékük !
– V!
Pillanatra felvillant előttem, hogy kimegyek és hagyom beszélni de ez csak egy milliomod másodpercig tartott…. Francba a toleranciámmal…
Beszélni akart vele V. gondolom msn-en…. Erre mondta neki, hogy még ma is tudnak….
Nna, hááát ez egy hosszú zárás…. J
Ja! És még volt egy jópofa dolog. Füstölgött V.-n, hogy „azzal jön, hogy nem válaszolok neki…”
Felröhögtem…
– Csak nem? Neki se? Istenem, szétszednek ezek a hülye nők…. J
9-kor elment…
És eddig nem is volt különösebb bajom…de mintha most….
Egyrészt jó, mert túl tudtam lépni önmagamon és igyexem rajta is… (legalábbis érzelmileg)
Tanultam belőle… Minden sejtésre rá kell kérdezni. Nem óvja meg magát az ember semmitől ha úgymond „nem tud” dolgokról… (Eccerűen nem hiszem el hogy pl. egy feleség nem érzi meg ha megcsalják… Kizárt….)
És egyébként meg nem értem… Miért nem mondta meg? Mert érezte, hogy nem szeretném hallani ?!
Nem, nem már tudom! Nem miattam nem mondta, hanem mert ciki volt, hogy azok után ahogy szakítottak, megint V. az…. Talán ha nem ő, akkor elmondja!
Szóval ki kell mondanom a gondolataimat. Még mindig nem tökéletes de nagyot léptem előre ebben a pár napban…. És ennek még lehetne egy menete…. maradtak bennem gondolatok….
De legalább tudom, hogy el kell őt engednem, V.től teljesen függetlenül. Magam miatt….

Azért…mégis mágikus nap volt, mert végre nem dugtam homokba a fejem… Mindenkinek mást és mást jelent a mágia… Lehet, hogy valakinek csak annyit, hogy végre túllép önmagán….
De ez nem kevés!

 Mennek a napok, mintha kergetnék őket…. (Egyik jövőhét jön a másik után… J)
Már két délutánt is azzal töltöttem, hogy TV-t nézek… Márminthogy nem az adást, hanemhogy milyet és mennyiért…. Hááát….
Pici, ócó…. de nagyítóval köll nézni….
Basszus, rögtön, ahogy kiteszi a zember a lábát otthonról, rájön, hogy mennyire keveset keres….
Nem jól van ez így. Mostmár muszáj lenne megcsináltatnom a szekrényt legalább a hálóba, mert így csak lebénít a tudat, hogy az sincs és dühöngök és hátráltat egy csomó dologban…
Ma még elmegyek egy elektromosbótba aztán nemtom….
Mondjuk J. felajánlotta az egyik Tv-jüket amit nem használnak csak tipródtunk tegnap, hogy mikor hozzák el, mert férjura délutános. Aztán 10 perc múlva visszahívott, hogy mondta L.-nek, hogy min agyalunk, erre L. közölte, hogy nem kell Ripityomfalváról elhozni a TV-t, nekik tucatszám van otthon és áthoz ő nekem holnap egyet…. J
Khm…
Nnna…
(Hát, hogy otthon mit mond, hogy hova viszi a tv-t?!  De legyen az ő gondja!)
Szóval holnaptól újra a nappalimban lesz a világ és megint a szekrény lehet a fő project. Csak lépnem kéne már az ügyben is végre.
*
Tegnap elfelejtettem, hogy ma mindenki kapaszkodjon, mert : Magic day !  09.09.09
Nagyon, nagyon pozitív nap….  
Hááát…. Nemtom…. Mondjuk lassan 4 óra… K
Éjfélig még a   magic   is ideérhet…
Nem?
De!
*
Erről jut eszembe: Nórival egy ideje elvagyunk ezekkel az ezoterikus dolgokkal… Érdekes ám ez is… Ahogy M. „eltűnt” megjelent Nóri …. Mármint nem úúgy mint M pótlék J , hanem M.-mel is egy csomót beszélgettünk erről a témáról és most Nórival. Voltam nála már kétszer is.
Mindkétszer majdnem 10 óra volt mikor eljöttem tőle, annyira belejöttünk az eszme cserélésébe. Meg neki van reiki beavatása is és csinált nekem kezelést. Volt olyan pont ahol szinte égetett az energia. Komolyan mondom ezek a dolgok néha félelmetesek. Ez a reiki is folyton az utamba akad. Volt ugye az a rossz tapasztalatom és cirkuszom a „Mesterrel”… Hát igen. Az nem AZ a pillanat volt.
Most Nóri mondogatja, hogy menjek el beavatásra. Én meg egyik pillanatban mennék a másikban meg nem. Mindenki (Julika néni is meg a  kineziológus is ) azt mondta, hogy nagyon erős ezoterikus képességeim vannak…. ki kéne használnom…..
De olyan erős kettősség van bennem. Az elfogadó, nagyon hinni akaró meg a nagyon realista, szkeptikus, hiszemhalátom. És ezek ketten néha egymásnak feszülnek J
De jó ezekről beszélgetni…. És Nóri mondott egy helyet, ahova R. jár meditálni és ki kéne próbálnom… Közben meg a kineziológus is tart havonta meditációt, oda is lehetne menni…
Szóval mindig ilyesmikbe botlok… (mert nyilván ki van rá hegyezve a szemem J )
TADAMM… DOBPERGÉS…
Ahogy ezt itt pötyögöm, kaptam egy emilt M.-től J   A szokásos „Mizu?”

Jön Megint egy jövő7… J
Hogy jönnek-mennek ezek a jövőhetek… Csak legalább ne hétfővel kezdődnének… Na mondjuk nagy botorság már vasárnap este a hétfőn agyalni…
Nem?
De!
Pénteken voltam Aprajafalván fodrásznál, minek alkalmából akkora eső kerekedett, mintha dézsából öntenék… Most itt terelgetem (a hajam) jobbról balra, aztán meg balról jobbra… merthogy neeeemakarommm most megmosni… Eccerűen nincs hozzá energiám….
Jó lesz ez még holnap! Majd fújok rá valami lakkot az megtartja valahogy …..
Nnnahogy mi volt Aprajafalván? Akkora ünnepség volt aug.20-án, hogy húúha… Én meg csak így utólag… Basszus… 3 napig szólt a dínom-dánom… Pedig egyszer eszemben volt, hogy megnézem a honlapjukat de kiment a zagyamból…. Egyébként valami eszméletlen módon terjeszkedik a falu. Rengeteg új ház épül… Egészen új utcák is nyílnak. Pár éve még 1700an laktak és már azon is hüledeztünk… mostmeg már 2200-an vannak. Azt mondta a fodrász csaj, hogy kimentek az egyik rendezvényre és alig ismert valakit… Pedig akit ő nem ismer az nincs is.. J
Ma egész nap ezen révedeztem… meg a gyerekkoromon… hogy milyen csendes volt a falu…. Egész nyáron kint tollasoztunk meg bicigliztünk az utcán… Nem kellett frászt kapni mert kétóránként ment el egy autó arra… (zsákfalu lévén) Bezzeg most!
Hát igen, a fejlődés!
A fejlődésről jut eszembe:
Basszus az előbb….
Szóval Judit barátném együtt töltötte L.-lel a hétvégéjét… Otthon azt mondta, hogy konferenciára megy, hogy ne bonyolítsa túl a dolgot…
Az előbb belépett msnre…
Mondom: – Na? Milyen vót?
J.: Elmegy
E.: Elmeeegy? Csak?!
J.: A sulira gondolsz gondolom J
E.: mimásra… J
J.: kemény év lesz…
E.: Már több mint fele elment…
Itt azonban felébredt bennem az igenerős gyanúúú….
E.: Ööö….Teee melyik judit vagy??
J.: a kicsi…
E.: Anyááád??!
J.: mindjárt jön…
Basszus! Egy igen gyenge paraszthajszál választotta el, hogy lebuktassam….. Még a suli sem volt olyan gyanús, mert tanít… Mert mindegyik Judit néven van bejelentkezve… A kicsi ipszilonnal szokta de úgy látszik megjött az esze… Az emailcímet meg nézte a fene….
Hát ez izgi vót na!
Huhh…
Éshát mimás ez ha nem észveszejtő fejlődés? Ha belegondolok, hogy anyámmal lökdösük el egymást a gép elől, mert mindegyikünk msnezni akar…. 🙂
Bár anyuskában meg lett volna a hajlam… Még most is megvan az a pár sor amit wordbe írt, meg az excel “táblája” is… Csak “félt” a géptől. Nem hitte el, hogy nem tudja elrontani, és nem harap…. 🙂
Ideje meg ugye nem volt, hogy megszokja…..
Lapozzak…
Szombaton mivót?
Fogathajtón voltam Annával! Naagyon klassz volt! Olyan gyönyörűségesek ezek a lovak. Némelyik olyan mint egy primadonna… Pöttyet késtünk az elejéről és igencsak tétován sétáltunk oda mert nem tudtuk, hogy ahol megyünk az most az egésznek az eleje vagy a hátulja… És ahogy ott tétoválunk…. Anna előrébb menve émmeg lemaradva…eccercsak mellémcsapodik egy pasi… Rövidgatyában, vállán átvetve egy karikás ostor, kétnapos borosta meg pár sör… Olyan szalonspicce vót na! Jóó nagy hangon elkezdte mondani, hogy –Csak bátran, bátran…
Vigyorogtam rajta mint a tejbetök. Olyan muris volt a 7határos jókedve! Kitárgyaltuk, hogy csak messziről szeretem a lovat mert elöl harap, hátul rúg… Kérdeztem, hogy Ő is hajt-e. Erre közölte, hogy neeem…. ő egy aszfaltbetyár… J De mindezt olyan hangosan, hogy már 50 méteres körzetben mindenki minket nézett, hogy ki a fenék lehetünk. Megtudtuk még, hogy ő Zsolti és fenemód örül, hogy ott vagyunk… Aztán igyekeztünk Zsoltit diszkréten elveszíteni… Mondtam, hogy körbe megyünk a pályán. Megnézzük hol lehet a legjobban látni…. Ez csak azért volt érdekes mert gyakorlatilag bárhonnan tök jó volt a kilátás, ugyanis eléggé kevesen voltak… J  Gondolom a Helyi Harsona szokás szerint majd csak holnap ír róla…  Én is csak a Ripityomfalvi fogathajtón hallottam, hogy lesz a városban is… Teszek ide néhány képet.

 Szöszyke: – Arra gondoltam, hogy most aztán klaviatúrát ragadok és teleírom okosságokkal az egész internetet… J
 
– Jajjj Eliana! Higgadj már le! Komoly dolgokról akartál írni.
– Igen, tudom. Bocs. Csak néha kibújik belőlem  ez a pinkes magenta…
– Na igen. Az is megérne egy misét, hogy’ került egyáltalán beléd ez a szín…
– Szerintem akkor kezdődött, mikor bejött az első pillogós „lécciii…lécciii…. léccciiii….”
– Folyton elkalandozol. NEM erről akartál írni.
– Tényleg nem! De milyen ez már? Még magamat is elterelem…
– Szóval? Mi rendeltetett mára? Van valami „eredménye” a 3-4 napja tartó agynyoszorgatásnak?
– Francokat. Semmi. Gondolatfoszlányok…. féligazságok… talán néhol egy két tiszta pötty. Valamiféle apátia, ami nehezen múlik.
– No, akkor most elmondod vagy hagyjuk a fenébe ?!
– Azon gondolkoztam többek között, pl., hogy miért engedek valakit olyan nehezen közel magamhoz….. akit meg egyszer közel engedek, azt miért akarom foggal-körömmel ott tartani… miközben ő egy-két körrel kijjebb igyekszik.. Olyan vagyok mint egy kotlós. És ez nem jó.
– Ezen már régóta agyalsz. Jutottál valamire?
– Valamire jutottam. De nem biztos, hogy az igazra… Szerintem ez azért van, merthogy így szépen lassan mindenki itthagyott, akit nagyon szerettem… Mire körülnéztem egyedül maradtam, úgyhogy elkezdtem „vigyázni” arra ami maradt…
Persze tudom, kapcsolat és kapcsolat között is van különbség…. És nem lehet egyikkel pótolni a másikat. Senkire nem lehet rátestálni a szülői, nagyszülői vagy esetleg gyermeki kapcsolat paramétereit. Hiszen ezek „stabil” kapcsolatok. Az anyád akkor is az anyád, a gyereked akkor is a gyereked ha már egy éve nem beszéltél vele… Akkor is van! Nem lógnak a vegyértékeid a világba…
– És úgy gondoltad, hogy akár megalkuvás árán is meg kell tartani a még meglevőket?
– Igen. Némelyekkel szemben, úgy. Mert egyedül nem jó. Illetve, sokszor jó de amikor aztán nem akarsz egyedül lenni, akkor elviselhetetlen tud lenni a csend… Azt hittem, hogy képes leszek ezeken a megalkuvásokon felülemelkedni de rá kellett jönnöm, hogy ez nem más mint önbecsapás. A sérelem ottmarad és gyűlik, gyűlik mint a folyó hordaléka…. Beszennyezi a kapcsolat mindennapjait és a másik fél esetleg nem is érti mi a probléma…  Senkinek nem jók a megalkuvások bármi szüli is őket. Meg kell szüntetni a megalkuvásokat.
– Kockáztatsz?
– Most eltökéltem. Igen. De óvatosan kell nekifognom…. Nem bántás a célom, hanem az építés..
– Viszont azt nem értem, hogyan szelektálsz? Hiszen volt akinek eddig is megmondtad kerek-perec ha valami nem stimmel, volt akinek meg nem… Az a kapcsolat kevésbé értékes?
– Nem. Csak akinek eddig is megmondtam, arról tudom, hogy elbírja a kritikát….Elgondolkozik…. Képes arra, hogy  feltételezze, hogy benne is lehet hiba és lehet, hogy nem sikerül a dolgon javítania de legalább néha látszik rajta az igyekezet… És ez oda-vissza működik. Legalábbis remélem…
– És mi van azokkal akik közeledni szeretnének….miért nem engeded?
– Ez összetettebb dolog. Alapból nem vagyok egy nyitott személyiség. Bár dolgozom rajta egy ideje…szerintem haladok is…. De alapvetően szerintem itt is ugyan az a probléma mint az előbbi csoportnál. Ők potenciális veszteség! Nem engedem közel, mert mi van ha elmegy…..mi van ha megint pofára esek?
– De hát ki tud neked garanciát adni? Az élet ilyen. Emberek jönnek, mennek…. Ez a haladás…
– Igen tudom! Nincs garancia semmire. És azt is tudom, hogy ez a görcsösség nem visz semerre… Sőt lebénít!
– Szóval akkor mi lesz?
– Megpróbálok javítani azon amin lehet. Aztán ha nem megy, akkor lefuttatok én is egy átértékelő programot… J
– Akkor ezt megbeszéltük?
– Meg.
– Lapozzunk?
– Jja!
– M ?
– Nanemá…
– Miért?
– Várom a mítinget… J
– Ja! J A jövőhetit ?! J
– Te galád! Az ez a hét!
– Mé’ ? Mondta, hogy melyik jövőhét? J
– Hát nem!
– Sőt! Te mondtad neki, hogy a jövő7 jó! Nem mondott rá semmit….
– Menjél te a …..
– Na jó! Elvégre még csak szerda van!
– Így van!
– Nem is vártad, hogy hétfőn rádront, hogy „naaaa…mikoormár…?”
– Skizó, kupánváglak !
– Jól van. Leszállok a döglött lovadról J és lapozok.Van itt egy érdekesség…. Egyik nap olvastam a 2009-es évről egy „próféciát”… Tömören a lényege kb. az, hogy  ebben az évben minden eldől valamerre… Ami szilárd, igaz  alapokon állt, az megmarad, megerősödik, pozitív végkifejlete lesz…Aminek viszont nem volt alapja, hamis volt az lecseng, szétesik ……
– Most ez M-ről jutott eszedbe?
– Neeem. Témát váltottam… Neked jut mindenről eszedbe… J
– Vicces…  Igen, ezt én is olvastam már 2008 végén… Ha leülök és gondolkodom, el is jutok odáig, hogy van benne valami…. És a környezetemben is látszik… Legalábbis az ingatag talajra épített légvárak szétesése…viszont  olyan baromi nagy jókról nemigen tudok…
– Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy az emberek jó része álmokat kerget? Azt építgeti ami amúgy is inog?
– Aha…
– És mi van a te frenetikusan jónak ígért 2009-es éveddel…?!
– Most mi? Kekeckecc, vazze?! Vége van..?! He? Vége van…?!!?
– Jó, jó! Nem kell bekapni!
– De egyébként meg egyáltalán nem volt rossz…. Pont a múltkor gondoltam végig és arra jutottam, hogy szavam se lehet… És még tényleg nincs vége! Meg persze a kvinizémmal nem számolt senki…
– Ja! Az esély a tanulásra mert hőbörög a Vénuszod… J
– Aha…
– És tanultál valamit?
– Hááát…. Non-stop tanít az élet. Hogy konkrétan mi az aminek nagyon kéne örülnöm….. Nemtom.. Még decemberig kiderülhet. Nem?
– Dehogynem. Ismered a mondást a lepényhalról…. J
– Skizo! Már megint cinikus vagy.
– Éééén…??!? Hát nem te vagy én?
– Ne zavarj össze!
– Abbahagyjuk?
– Jja. Adj egy kis csokit!