Mi a fenét csináljak?
Nem akarok gondolkodni, úgyhogy inkább terelem a gondolataimat…
Persze ez nem mindig sikerül… Utálom, ha nem tudom a dolgok miértjét… Ha valaminek eccercsak úgy lesz vége, mintha ollóval elvágták volna…
Mert az ilyen vég megkérdőjelezi visszafele az egészet…
Mert mennyivel tökösebb dolog azt mondani, hogy „Figyu Eliana! Szerintem egy HP vagy és ezért nem beszélek veled többet!”
Ésakkor én azt mondom, hogy „HP vagy te!”
És innentől nem beszélünk! Mindenki megnyugszik, hogy megmondta a magáét a másiknak és mindenki tudja az okát a némaságnak! De ííígy?
Most rágjam magam, hogy hol rontottam el? Jó, tudok néhány pontot de azok nem most voltak hanem régebben….
Anna rákérdezett, hogy mi van M-mel. Dióhéjban, 2 percben felvázoltam neki az utóbbi 2-3 hetet és hogy nem értem miért nem közli velem mi történt…
A. szerint azért nem jön, mond, beszél, ír, mert nem akar fájdalmat okozni vagy megbántani…
Na de b*a meg, ezzel is fájdalmat okoz és megbánt…. Sőt! Ez még rosszabb!
Most komolyan… Ennek az egész nagy bánatos hóbelevancnak ide kellett vezetni?! Vagy úgy érzi, hogy már mindent ki és megbeszéltünk, elfogytak a témák, csak kínlódunk….erről a lépcsőről el kéne lépnünk de lefelé minek, felfelé meg nem lehet…
Tény, hogy ezt nehéz szavakba önteni de valahogy mégis meg kéne tenni… Én is tudom, már jó ideje, írtam is, hogy el kéne engednem….. De nem az egész pasit gondoltam így BANG! módra, hanem a plussz érzéseket, amiket generál(t) bennem …
Vagy ezt így nem lehet?
Vagy BANG! vagy semmi ?!
Ez már a kvinizé „eredménye”, amiből tanulnom kéne? Na és mikor veszem jól az akadályt? Ha hagyom vagy ha nyektetem…?! És ennek kéne örülnöm a horoszkópus szerint…mert az jó ha kvinizéja van valakinek….Tanulhat….
Tényleg!
Hát biztosan ez az! Milyen jó, hogy írogat az ember! Eccercsak megvilágosodik!
Kvinizé….
Fejbekólintás…
BANG!
Helyben vagyunk….