Ma reggel azzal keltem, hogy inaktívvá teszem az előző bejegyzésem. Tegnap zavart, hogy kiraktam, azóta aludtam rá egyet és reggel még mindig zavart… most viszont elolvastam még egyszer és úgy gondolom, hogy nincs ebben semmi olyan amitől kényelmetlenül kéne éreznem magam. Most is így írnám meg. És ő sem ír olyat, ami ne lenne felvállalható.
Sőt! A levélváltástól kifejezetten jól éreztem magam.
Lábjegyzet:
Szerintem: senkit nem szabad egy blog alapján megítélni. Teljesen szubjektív, hogy ki, mikor, mit ír bele magáról vagy másokról amik persze mind igazak, de annyi minden van ezen felül…. Le nem írt gondolatok, kisugárzás, testbeszéd, mozdulatok, amik mind-mind meghatározzák az összképet, amik nélkül csak egy kis szeletet kapunk a másik emberből…. És nem elhanyagolható, hogy ez olyan szelet, amilyet ő akar mutatni. „Normális” esetben nem tudatosan de mégiscsak egy szabályozott énképet kapunk. Az írások néha felfokozott lelki állapotban születnek… dühösen, lila vagy rózsaszín ködpárában, ami később eloszlik de a bejegyzés megmarad és hozzátevődik a virtuális képünkhöz, érzelmeket generál az olvasóban ezáltal alakítja a rólunk alkotott képet….
Mondjuk azért talán olyan baromira nem lehet melléfogni. De nincs fehér, fekete, rózsaszín, lila… mindegyikbe belefolyik egy kicsi innen, egy kicsi onnan…
Távol áll tőlem, hogy osszam az észt, de blogokat csak fenntartással…
Szerintem…