Szöszmókjaim....

Hát le kéne higgadni, asszem…
Az elmúlt heteim igencsak eseménydúsak voltak. Na ez nem panasz csak érzem, hogy purc…purc… Ráadásul Julika néni is azt mondta, hogy fáradt leszek pár napig a „kezelés” után, úgyhogy az még külön rátett egy lapáttal…
Pénteken elmentünk Charlie koncertre! Köszönöm mindenkinek a naptáncot! Nagyon jól jártátok és drukkoltatok mert lógott ugyan a lába naaagy fekete felhők formájában, ámdeviszont megúsztuk víz nélkül.  
Charlie hozta a formáját. 1,5 órát énekelt….és jó volt! (pöttyet mintha öregedne J)
Judit barátném kitalálta, hogy nálam tölti a hétvégét. Férjurával ugyanis
durci van.. Mondtam neki, hogy OK, de nem vállalok magamért felelősséget, ugyanis azt írta a horoszkópom, hogy azokkal töltsem a 7végét akik nagyon szeretnek és képesek elviselni mert naagyon feszült leszek…plusz fáradt vagyok….
Aszonta, vágjunk bele!!
Hát! Gondoltam: bátraké a cseresznye J
Vicces(?!) vót… Egyik gyerek velünk jött koncertre a másik az apjával… A koncert előtt, alatt és utána is végig együtt voltunk.. megbeszélték, hogy férjúr hol találja a husit a mélyhűtőben, meg ilyenek… Szóval mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Aztán együtt mentünk a kocsikhoz is. (Tökvéletlenül pont melléjük parkoltam le a nagy kocsihegyek között J ) Aztán gyerekek apjukkal haza, Jucus velem hozzámhaza….
Sikerült is megint hajnali ½ 3kor lefeküdni. Lassan már megszokom ezt az időpontot.
Aztán a zén drága barátném rávett, hogy szombat hajnalban menjek el vele valami turkálóba ami most nyílt éshogy mennyire jó és naaaa….
Khm… hát a turkálóval úgy vagyok, hogy mindig elképedve nézem, hogy egyesek miket találnak ott. Émmeg mikor (igaz, hogy 3 évente eccer) bemegyek, csak rongyok vannak….
Judit pl. legalább 5 tök jó cuccot húz ki abból a  kupacból, amit én előtte már átnéztem…
Mondjuk, ahol fogason lóg a ruha, az jobb egy fokkal…. Ott már én is látok néha valamit J
A turkálókkal szembeni ellenérzésemet édes jó apámnak köszönhetem… Eccer még mikor az első ilyen intézmények megnyíltak, boldogan vittem haza egy sötétkék plüss felsőt. Felvettem, mutatom neki…. Erre ő ilyen szájhuzingálva:
– Jáj Lujzi. Lehet, hogy valami bőrbaja volt a tulajának….
Nna basszus! Esküszöm rögtön elkezdtem viszketni. Felső a kukában végezte, turkálós kedvem pedig nullára redukálódott. Judittal voltam néha de általában nem bírtam végig cérnával míg ő kotorászott mer’ vagy nem kaptam levegőt a PORtól….vagy úgy nyúltam (kétújjal) a ruhákhoz, hogy kinéztek… J
Nopersze tudomén, hogy ezek pszichésen vannak bennem, de ez van.
Szóval: hajnali ½ 11kor elmentünk éés persze megint talált egy csomó mindent, ami tényleg jó…. Ééss naaagyon bódog vót! Émmeg vele örültem! J Mondjuk egy határozottan kisebbségi jellegű tarka szoknyáról lebeszéltem, mert húdemilyen vót…
Aztán elhúztunk az Intermicsodába…. És ott kezdődött a raplim…. Naaaagyon nem akartam már vásárolni. Mintbántamén mit veszünk csak mennyünk má elinnen!!
Azért vettünk csirkemellet, meg mittomén miket. Ilyenkor pl. roppant határozatlan is tudok lenni és tőlem hiába kérdezi, hogy most akkor csirke legyen vagy disznó (főleghogy miután berágtam mert nem volt csontnélkülikaraj). Nade túléltük. Hazaértünk. Ésakkorra már lett kedvem pl. főzöcskézni. Csináltam fűszeres krumplit ami nagyon finom lett. Vettünk ilyen sültkrumpli fűszert, amit össze kell keverni egy kevéske olajjal. Újkrumplit négybevágtam és a nemhéjjas felét beleforgattam ebbe a trutyiba, aztán sütőpapírral bélelt tepsibe sütöttem ki… Aztán a csirkemellet is befűszereztem és beledobáltuk a sütőzacsiba…. Csináltam egykis paradicsomsalit…. Szóval hamar lett kaja.
Utána aludtunk egy órácskát, amiből kettő lett….merthogy ki voltunk purcanva.
Ahogy felébredtünk, lecuccoltunk a tóra. Na nem sok cucc, csak üdcsi, kispárna…
És megint jött a nagy mákunk, mert nagyon kellemes nyáresti idő volt. Majdnem éjfélig lent voltunk a víz mellett. (Voltak akik fürödtek brrr…)
Ja! És a mellettünk levő strandon meg elsőemelet koncert volt… J
Na ekkor mondtam Juditnak, hogy annyira tömény volt így együtt az egész 1,5 nap, hogy olyan mintha már egy hete szabin lennék…. (és akkormég a vasárnap csak jövögetett)
Vasárnap délelőtt, kifestettük mind a 40 körmünket… jókat röhögcséltünk…közben nonstop mosogattam J…. közben lestük az időt, mert hol esett, hol meg sütött… Judit nekiállt tornászni és mindenáron rá akart beszélni, hogy csináljam vele. Háátakinek csisztuzsuzsa volt a nagymamája, az ! Nooormális?! Örültem, hogy élek! Meg, hogy ott hempereg a parkettán, legalább feltörli… J
Judit még tervbe vett egy Kormorán koncertet, amihez nekem, megmondva az őszintét, semmi kedvem nem vót…. Annálisinkább mert éreztem, hogy az Agresszív Kismalac, hozzámképest kutyafütyije lesz rövid időn belül… Ééés akkor mindenki reszkessen…!!! A koncert Nemmesszefalván volt, ahol pénteken Charlie. Mert ott ilyenkor már évek óta tartanak ilyen 3 napos nemmesszefalvi kivilágos virradatigot, ami igen szinvonalas… Hogy úgy mondjam, ékes példa lehetne városkánk számára is!
Na Jucó addig smúzolt, míg aszontam mennyünk! Legyen! De! Ha vége lesz, azonnal jövünk és nem kóborgászunk ott a tömegben, mert belekötök még a sátorfába is !
Megígérte!
Még az esőben reménykedtem, de az is képes vót elállni ….
Hááát… Ilyen csudát…!!
Én azt hittem ez a Kormorán ilyen tilinkós néptáncizé… Hátde nemám!!
Mondjuk már akkor gyanús volt mikor a közönségben magyar zászlókat lobogtattak meg volt ott pirosfehér csíkos is…… Nééztem, hogy mámegint mibe csöppentem…
Mondom Jucónak : -Te tuttad, hogy ez ilyen „érdekes”…
Na kiderült, hogy nem! Hát nemtudta vazze, DE el akart menni a koncertre… Eszem ott állt a szaunapárában a zászlók közt…
Node! Elkezdtek jáccani! Ééés tökjó volt! Hogy úgy mondjam, valahogy sokkal inkább koncertfílingje volt mint Csárli bátyámnak pénteken…. Teccettek a számaik is! Szóval jóvót!
Viszont a vége…. Két órát játszottak és 1,5 –nél  éreztem azt, amit a kortárs zenéknél szoktam néha…. (Itt kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni…..ésakkor szépemlék….)
Node ők:  két óra leteltével….vége…kalap,kabát….föllélegzés,
dobhártyarendezgetés…. Mennyünk….!
Erre elkezdték énekelni a honfoglalás c. számot! Húú tök jó! Ez a ráadás! Hallgassuk!
Vége! Fellélegzés! Mennyünk…
Erre elkezdték énekelni megzenésítve a MIATYÁNKot….
Kerekre nyitott szem visszarendezget….. Agresszív Kismalac kussba téve, mert addig pattog míg megverik….
Vége! Na téllegmennyünk…!!
„Maroknyi székely……..
Miiivaaan?! Anyúúúúúúú……..
Jucó csitítgat!
Jóvan! Vége! Mennyünk!
„Isten áldd meeg a maaagyart……
Kész! Esküszöm végem!
Már Judit sem olyan türelmes…. Tán menne? K Nade mindjárt vége…!!!
Tüzijáték! Közben 2millió decibelen a 12 pont felolvasása…..
Na itt már közel álltam ahhoz, hogy sikítsak….
Aszt vége lett!
Jucónak mondtam, hogy egy darabig ne szóljon hozzám, csak mutassa az utat, hogy hol hagytuk a kocsit…..
Bakker!
Rég vótam így kész!
Megint elmúlt éjfél mire ágybaestünk. Reggel 8ra jöttem dolgozni, Jucó meg odarendelte az aktuális pasiját és mentek kirándulni….
Asszem a héten magamra zárom az ajtót és nem mozdulok ki, csak ha dolgozni jövök….
Jajjj! Van még valami! Szétröhögtem a zagyam… Mondja nekem barátném, hogy az aktuálispasija, akit az egyik társkereső lapon szedett össze, levelez(ett?) más csajokkal is ezen az oldalon és valakinek írt a Juditról, aki csak úgy emlegeti az én kedves barátnémat, hogy „sokkukiélményes Judit” J
Háát nem mondom, hogy a hétvége folyamán nem szólítottam így eccer-kéccer a drágát J
Naagyon jó! J
De neki is teccik ! J

Szóval az előbb T1 kollegámnak a „- Figyelj, Tibi!”   h e l y e t t 
aszt bírtam szólani, hogy : – Figyelj, Miki!
K
Ooopsz…

*
Nmetom tud-e valaki az esőtánc mintájára, mondjuk naptáncot járni… mert este Charlie koncertre mennék de úúúgy bé van borulva, hogy ……….
Szóval, ha tud, akkor lejtse el a kedvemért lécci…..
Francba!

 És egy kicsit az enyém is….
Hozta a laptopján a majdnemkész melót, amit eddig csinált. Hmm… Jó lett, szó se róla, úgyhogy össze-vissza dícsérgettem. Örült neki nagyon. Énmegmég adtam egykis lökést a lelkességének.
Nagy reményeket fűz a dologhoz és remélem be is jön neki….
Annál is inkább, mivel kocsit készül venni, nem is akármilyet…
Ahogy beszélgettünk, valahogy előjött a szó Bécsről….
M.:- Ki kéne menni egy kicsit… körülnézni….
E.:- Émmeg az óriáskerékre akarok már régóta felülni a Práterben…
M.:- Jó! Meglesz a kocsi, kimegyünk 1-2 napra…
Füstön lógó nevelőnőimre gondolva nem röhögtem fel… csak egy diszkrét mosoly volt a válasz…
M.:- Miért? Nem tudsz eljönni szabira 1-2 napra?
E. : mégmindig diszkrét J  – Dehogynem J ! De vigyázz, mert szavadon foglak !!
M.: – Megyünk!
Hát asszem nyitok mostmár egy mappát  [MBNVI] néven. (Ejtsd: „M. be nem váltott ígéretei ]”   Van már benne néhány dolog. Eggyel több vagy kevesebb…. J

(Az 5let egyébként G.-től lopva. Eccer telefonált valaki, hogy „ Nem mentettem el a dokumentumot amin dolgoztam és eltünt!! Megvan az még valahol? ? !”
G. sajnálkozását fejezte ki, majd miután letette a telefont ilyet szólt: „Megvan, vazze! Az elnemmentett fájlok mappájában!”
Eccermeg mikor már xedszer ígértem meg, hogy sütök sütit és beviszem, azt mondja:
– Na, ez is mehet a megnemsütött sütik mappájába! J )

Ésss igennagyon jó voltam. Beszélgettünk, közben ki-be kapcsolgatta az óráját….aztán visszacsatolta de 5 perc múlva levette és letette az asztalra a telefonja mellé…. J Kínlódott vele…
Deénmeg nem… akkor se……
Tadammm…
És nem kérdeztem meg azt sem, hogy hol járt 1 hónapig…
Pár napig a lengyeleknél volt valakivel…állítólag azért, hogy az illető el ne aludjon vezetés közben…. meg dógozott……a többi néma csönd…..
Kért 1-2 DVD-t…. Az egyikre mondtam, hogy azt még én sem láttam és szívesen megnézném nagyképernyős kivetítőn…. (lásd összerakott vetítős házimozija, szintén a fent említett mappában)
– Jó! Majd átjössz és megnézed! Csak kell bele égőt vennem, mert kiégett….
Csak…csak…csak….  Move to [MBNVI]
Közben átmentünk gyertyafényes, beszélgetősbe….
½ 11 körül ment el….
– Ha lehet, ne tűnj el 1 hónapra, mert skorpiós mondataim lesznek és nem fogok félni használni őket….!!
– Nem lesz többet ilyen….
*******
khm…khm…
Csak azt nem tudom, hogy ha majd a kvinizémnek köszönhetően eccercsak pasik armadája lepi el a tetőteremet, a kocsimat és az életemet, akkor hogy’ a búbánatban fogjuk azt a hülye mappát kiüríteni..?!?
Jó kérdés!

Hát ez….
Ezt most muszáj ide….
Nem kéne de …….
*
Emilváltás M.-mel:

*M
Sziaaa !
 Ma mikor jó?

*E
6 körül ?

*M
Jó!
Izguljál! J

*E
jesszus
miért?
mennyire skorpió vagy !!!
tudod, hogy utálom, ha ilyet csinálsz !!!!

különben meg megfogadtam a múltkor, hogy nem hagyom magam szívatni…
:))

*M

Mikor szívattalak?

*E
hát pl. most is… 🙂
hogy izguljak…
nem akarok izgulni….  úúútálok izgulni….
(a szokásos, mondok is valamit meg nem is…)

*M
A meglepetés az meglepetés 🙂
de nem muszáj izgulni 🙂

* E
:))
jó, majd beveszem addig a vérnyomáscsökkentőmet… :))
*

Most….most…. Ááááá….
Meglepetés tipp: megnősült és elköltözött Záhonyba!
És csodálkozik majd nagy szemekkel, hogy mé’nem örülök….
T.képpen ez a meglepi lehetne olyan is aminek örülök… de erre nem érné meg nagy tételben fogadni…
Szóval nem rágom le a tíz körmöm….
(Időközben meg rájöttem arra is, hogy van előnye annak, ha sokáig nem látom… J )

Tegnap elvittem drága barátosnémat Julikához… És ha már ott voltam, akkor én is, én is….
Szóval Anikóval mentem. Azt hiszem már írtam, az van vele, hogy elment eccer szemorvoshoz…talán 1 éve és az kideriválta, hogy pajzsmirigy problémája van… úgyhogy elment mindenféle orvoshoz, izotópos vizsgálatokra meg mindenhova ahova küldték….közben meg elkezdett a nyakán, ahol a pasiknak az ádámcsutka van, egy gombóc nőni…és egyre nagyobb lett…. Aztán felírtak neki valami hormon tartalmú gyógyszert, amit nem volt hajlandó beszedni, mert ugye ha az embernek eccer megpiszkálják a hormonjait….
Aztán közben ez az izé meg csak nőtt… (na azért nem volt látványos, de ha mondta, hogy nézzem meg, akkor tényleg látta az ember, és elég nagy is volt)
Már mondogattam neki, hogy menjünk el a Julikához…. Ártani nem árt….
Aztán valamelyik nap mondta, hogy ha gyorsabban megy akkor már nehezebben kap miatta levegőt… Úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne: 1. beszedni a gyógyszert, 2. julikához menni, 3. megfulladni… mert ezek közül mostmár mindenképpen választani kéne…
Nna Julika lett a nyerő. Kértünk időpontot és tegnap elmentünk hozzá…
ÉS!
ÉS!
A kezelés után ez a gombóc összement olyan meggyszem nagyságúra…. Látványosan kisebb lett!! Mondta neki Julika, hogy el tudja tüntetni, de még el kellene menni 1x,2x
Húú nagyon örültünk!
Sajna, egy hónap múlva tudunk csak újra menni a munkahelyi szabadságolások miatt de remélem azért így is jó lesz!
És most olyan jó, mert szegényt, annyira elkeserítette már ez a nyavalya és úgy örülök, hogy végre én tudtam segíteni neki.
Én is bementem Julikához, ha már ott voltam….. Mondta, hogy „Na akkor dolgozok rajtad egy kicsit, hogy jöhessen az az élet! J”
Ez vót!
Délután 5 körül értem haza ééés egy akkorát aludtam, hogy ihaj! Hiába! Úgy látszik, van akit kiüt az energia! J

De azé’ jó…. Kicsit zsufi lett az utóbbi pár napom.
Csütörtökön kertipary volt a főnöknél névnapja alkalmából…
Háát, tett egy erőtlen kísérletet, hogy mi lenne, ha idén inkább hozna be sütit… Deee aztán mégisinkább elmentünk hozzá J merthát tök jól szoktak sikerülni nála ezek a „bulik”. Szóval már akkor ráfázott szegény, mikor először kitalálta pár évvel ezelőtt, hogy kertiparty, mert onnantól aztán ez már hagyomány J. Most is majd’ éjfélig ott voltunk.
Pénteken szabin voltam, mert nagyon előrelátóan elterveztem, hogy én majd takarítok… olyan irdatlan nagyot….
Nnna mi lett belőle?
Írdatlan nagy alvás és  későn kelés…. de aztán mostam kéccer is…  (Tudom, ez nem nagy cucc, mióta nem a patakparton kell mángorolni…)
Délután 7kor elhúztam Ripityomfalvára, aholis összeszedtem Judit barátnőmet, valamint az apró tartozékait és ½ 9 magasságában elhúztunk Republic koncertre…. Húú… az naaagyooon jó volt. Szerencsére még az idő sem a morcabbik arcát mutogatta, csak a cserebogarak voltak megzakkanva.
Baromi kellemes tud lenni, mikor egy ilyen repülőkopter belerepül az ember hajába és minél jobban próbálod kikotorni, annál jobban belegabalyodik… Brrrrr…. Szörnyűűű….
Szóval a koncert nagyon klassz volt bár kellet azért idő mire ráhangolódtunk. Barátosnémnál megint állt a bál mire mentem. Illetve férjura már elhúzott dolgozni mert éjszakás volt de nagy dühében 1 órával előbb elment… Így aztán ez egy „pöttyet” rányomta a bélyegét a kedvünkre… Mostanában csappanóban az energiám…. Szerencsére pár szám után feloldódtunk (1,5 órát játszottak.) Nemtom… régebben annyi republicot hallgattam de mostanában valahogy már nem. Most újra felfedeztem…
Hmmm… ez meg nekem való….

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.

Hazudj még nekem.

Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.


Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad.

Koncert után hazakocsiztunk és 3ig elemeztük a „helyzetet”…. Mármint a Juditét… de semmi okos nem jutott eszünkbe. Eléggé kilátástalan a dolog. Csak bizonyítva láttuk azt a tényt, miszerint, ha az ember nem old meg egy problémát a kellő időben és csak görgeti maga előtt, az idővel egyre nagyobb és nagyobb lesz, míg végül rászakad az illetőre…

Tudja is ezt mindenki, mégis nagyon kevés ember oldja meg a problémáit akkor, mikor még relatíve könnyű lenne….
Nna ennyit a filozofálásról…
Szombaton reggel már 8kor eljöttem, mert kora délutánra ígérte magát Anna és valami kaját szándékoztam összedobni… Na ebből az lett, hogy hazaértem és egy akkorát aludtam, hogy húúú… aztán gyorsan felporszívóztam de kaját azt nem csináltam, úgyhogy szendvicset ettünk mikor Anna megérkezett. Este nyakunkba vettük (a sálon és a kabáton kívül) a várost, merthogymivel múzeumok éjszakája volt…. Nna, ez arra jó, hogy az ember bemenjen olyan épületekbe, amelyek mellett 268 éve járkál el és nem tudja, hogy mit kerülget…. J Megnéztük az Egyházmegyei múzeumot, aztán átfutottunk a megyei könyvtárba, ahol  l é z e r h á r f a koncert(?) vagymi volt…
Hááát…. Hogy az milyen….(?!)
Ha jól értettem, ez úgy működik kb. hogy: a lézersugarak adatokat továbbítanak egy számítógépbe és egy program segítségével ebből hangok generálódnak… A lézersugarak a térben a hárfa húrjaihoz hasonlóan helyezkednek el és aki „játszik” ezen a „hárfán”, az gyakorlatilag belenyúl a lézersugár útjába, ami ezáltal –attól függően, hogy éppen hol szakad meg a lézersugár- különböző hangot ad ki…. Külön „csemege” volt, hogy szombaton Ladányi Andrea „játszott”, „táncolt” a sugarak között…
Leginkább é r d e k e s volt.
Lehet, hogy már kifejtettem valamelyik bejegyzésemben, hogy én ezzel a kortárs művészettel nemigen tudok mit kezdeni… Leginkább az érdekes jelzőt használom rá de itt aztán ki is fújt a dolog… Illetve díjazom, ha mondjuk zeneműről van szó, akkor a szerző megtalálja azt a pontot ameddig még elviselhető a műélvezet, nem részegül meg az alkotás gyönyörétől és önmaga nagyszerűségétől, hanem képes a kellő pillanatban megálljt parancsolni a rátörő kényszernek, miszerint kitegye az összes lelkét eccerre….
  Biztosan nagyon konzervatív vagyok e téren, de se egy borosüvegbe gyömöszkölt karácsonyfaégőgombócon se egy 1,5×1,5 m nagyságú fekete négyzeten, melynek közepén egy sárga pötty van, nemigen tudok elmélázni… Mígnem pl. egy Munkácsy kép előtt, lehet, hogy még 5 perc elteltével is találok nézni valót… Szóval nemtom…de mindig kétségem van afelől, hogy mi marad meg ebből az utókorra. Megmaradnak pl. a 20. század második felének az alkotásai is több száz  évig?  Nem tartom ezeket maradandónak. De az is lehet, hogy ezek között az alkotások között van maradandó, csak én nem azokat látom, hallom…. Persze, tudom vannak olyan műértők akik egy ilyen alkotást látván, hallván, nem azt kérdezik kerek szemekkel, hogy „-Miiivaaan?!?!”
Én magammal mindig abban maradok, hogy ÉRDEKESek.
Eután még kiültünk a Rendház udvarára (asse tudtam, hogy van neki udvara ….) aholis jazz koncert volt. Nagyon hangulatos, mécseses, levendulás asztaloknál ülve lehetett hallgatni…. Hmmm… jóvót ez is, csak az rontotta egy kicsit, hogy kabátban kellett ülni…
Vasárnap kb. délig aludtunk, aztán beszélgettünk, összedobtam egy kis kaját, majd Anna este elment. Új helyen dolgozik…kíváncsian várjuk mi lesz belőle….
Aztán a mászkálásom még mindig nem ért véget, mert hétfőn meg elmentünk „kocsmázni” az angolos csapattal, ami annyira jól sikerült, hogy megint éjjel      ½ 1 –kor kerültem ágyba. Közben meg  rá kellett jönnöm, hogy nem bírom én már ezt a többnapos éjszakázást… J
Nademegmég mi vót?
Tegnap, ahogy nagy hangzavarral éppen rendeltünk, hallom ám, hogy cseng a mobilom… Időbe telt míg előbányásztam, el is hallgatott addigra….. közben láttam, hogy jött egy smsem is…
M. volt…. Hogy mikor dumcsizunk?
Nézem, hogy ki hívott, hát ő…(merthogy nem válaszoltam az smsre)…
No visszahívtam….nemtom… kérdezte, hogy mi a helyzet….. úgy beszélt volna de mondtam neki, hogy momentán egy ivóban vagyok, kocsmázok és legkorábban csütörtökön érek rá…
Hát… aszonta jó az neki….
Hmm… Bisztoss megjavult végre az órája és már nem kell non-stop az órásnál lennie… J
Áááááá….. Pics*ba…. Tuttam, hogy kijönnek ilyenek belőlem… De csütörtökig még sokat javulhatok.. Khm…
Nem?
De!
Annál is inkább, mert ma szabin vagyok és pár óra múlva elhúzok Anikóval a Julika nénihez… J
Hoopsz…

**************
Megörökítésre méltó párbeszéd Eliana és G. között:

G.: -Megnézem nyertem-e a lottón….

E.: -Miit  kapok ha nyertéél?
G.: -Egy sms-t !! J

Skizo és Eliana „beszélgetnek”

– Mizu?
– Huh… Tudod, hogy hülyét kapok ettől a kérdéstől…
– Min gondolkodsz?
– Csak azon, hogy néha az ember rájön alapigazságokra….
– Mint például?
– Pl. :  Ahogy órád lesz, rögtön elfogy az időd…..
– J ez jó! Beírom a nagykönyvbe, rögtön Eliana hármas formulája mellé.
– 3 hét… Az nagy idő, ugye? Mert szerintem igen….
– Igen. Azt hiszem ebben az esetben tényleg….
– Ma  igazán szomorú voltam…..
– Nem ér annyit….
– De igen. Az a baj, hogy ér! De mindjárt abbahagyom…  ahogy végére érek a „beszélgetésünknek” …. Kiteszem a pontot és onnantól egy másik dimenzióban leszünk….
– A francokat leszel te másik dimenzióban. Rádnéz, pislog kettőt és az összes hátrahagyott dimenzió rádomlik….
– Nem. Már semmi nem lesz ugyanolyan. Kihoztunk belőle mindent amit lehetett…
– Mindent?
– Hát legalábbis amit beletettünk… J Innentől kezdve építkezni kéne, tölteni, hogy tovább működjön…. Változni…változtatni…. Erre pedig elég kevés az esély.
– Mert?
– Mert Ő  beletette már amit bele akart, bele tudott….
– Akkor? Hogy fogod ezt csinálni?
– Mit?
– A   d i m e n z i ó v á l t á s t ….
– Nemtom… Egyelőre fohászkodom az égiekhez, hogy adjanak erőt a beszélgetésünkhöz…  hogy olyan legyek amilyen szeretnék…..
– Miért? Lesz olyan?
– Hát csak nem ment le a térképről!?!!
– Nnaszóval……. Milyen lennél?
– Érzelemmentes, semmiképpen sem bántó, vagy vádló, nyílt, kérdező…
– J J Folyton megnevettetsz…. Még ennyi év után is elfelejted, hogy nem tudod megtagadni a skorpió vért ?! Két dolog lehet: vagy elfojtod, magadba zárod….vagy dühös leszel, cinikus és talán még bántó is….
– Ó, kedves Skizo, üdvözöllek nálam…. Látom, azé’ kiismered magad…. J
– Tudod, az jutott eszembe, hogy te itten terveket kovácsolgatsz, Ő meg mit sem sejtve fog megjelenni, vagy bejelentkezni valamikor….
– Lehet. De ha nem érzi, hogy nagyon FURÁn hagyott, akkor meg azért siralmas a dolog… Hogy ennyire nem ismer… De egyébként pontosan tudja, hogy mi van. Tuti. Nem hülye. És nem is annyira naív, mint ahogy azt néha hiszem róla….
– És ezt a zagyvaságot most kiteszed a netre?
– Ki.
– Nem kéne…
– Mert?
– Záhonytól Győrig azon fognak röhögni, hogy’ dőlnek dugába a terveid…. J Sőt!
Jut eszembe! Ez nem áll meg a határnál….
– Skizo! Kupán váglak!
– ÉN szóltam !

 Valamit írni kéne, ne ez a gomba díszelegjen már itt….
(Bár ez egy JódóGomba 🙂

Szombaton elballagott a záltalánosból az én picimaci Gabeszkám…
(Juditfia Gábor –keresztfiam). Jajjde csini volt öltönyben. J
Na de ezek a virágosok… Uhh… Elnéztem ott az iskolaudvaron a csokrokat, amiket a népek cipeltek…. Háát…némelyik virágkötőnek simán két év letöltendőt adnék… közizlésrombolásért.  A pálmát, két kék rózsából és egy piros flamingóból álló csokor kapta, piros papírral körbevéve…. Mondjuk, azt is melléültetném, aki egy ilyen csokorért pénzt ad…
A legtöbb bokréta úgy nézett ki mintha véletlenszerűen összedobáltak volna néhány szál virágot…
A családi problémák ellenére jól sikerült a nap.  Igazából semmit nem lehetett érzékelni szerencsére az egészből… Persze én jöttem el utoljára. Beszélgettünk… Szegény Judit is le tudott ülni végre…. Férjura 600szor elmondta, hogy mennyire szeret és hogy milyen jó, hogy ott vagyok…..
Eccercsak ilyet szól:
– Olyan jó lenne egyszer ha beszélgetnénk… Csak mi ketten….
– OK. Ha legközelebb jövök, beszélgetünk…
– Feküdnénk az ágyon, néznénk a plafont és beszélgetnénk…
– Öööö…hát ezt azé’ így nem ígérem…. J -mondtam, miközben jót röhögtünk
– Neem….neeemúúúgy gondoltam! Pizsama lenne rajtam!! K J
Na itt aztán már kipukkadtunk a röhögésől…
Eszement ez a fickó!  Folyton beszélgeni akar velem, ami persze abból áll, hogy hallgatom… De hát én nem tudok segíteni a bajukon. Főleg, hogy ők sem tudják mit akarnak…
Na mind1. Úgy du. 5 körül  Anikó rámtelefonált, hogy menjek fel málnát enni… Mondtam neki, hogy Ripityomfalván vagyok ballagáson de már éppen indulófélben ….
Szóval hazafele még felmentem málnázni és eltraccsoltuk az időt majdnem 10-ig…
Asztán hazaértem…. A vasárnapi terveim jórésze beledőlt a dugába….
Ja, de közben még volt egy pénteki mizériám Annával…. Hát ezt le sem írom…. Katasztrófa!
Ma, miután beszéltem vele, eljutottam odáig, hogy belémköltözött a  „feladom” érzés….
Tegnap elment névnapozni azokkal akikkel tornára jár, az egyikükhöz… Örültem, hogy végre kikapcsol egy kicsit, de ma miután rákérdeztem, hogy milyen volt a „buli” hosszasan sorolta, hogy miért nem volt jó… kinek miért volt rossz kedve…. stb…
Tényleg nem tudok neki mit mondani. És azt sem tudom, hogy egyáltalán kell-e nekem erőlködni ezen… Vagy valahogy máshogy kéne ezt az egészet…. Nem tudom….

Jut eszembe…. Eszterella lelke eléggé odavan…. Most próbálja megtalálni a jót ebben az izében…

Hát ma….. mivót?….. J
T2 kollegám valami eszméletlenül szórakozott…. Mindenhol mindent elhagy, otthagy, elfelejt…. Ma felhívta T1-et, hogy ciki van, mert teletankolta a kocsiját és a pénztárnál derült ki, hogy nincs nála a pénztárcája éshogy most fogságba van esve a kúton…. Menjen valaki lécci és szabadítsa ki!
Jön be T1 nagy vigyorogva, hogy el kkéne menni T2 ért, merthogy ő ma nem kocsival van…
Na…. jól kivigyorogtuk magunkat, aztán kaptam a táskám és elindultam kiváltani T2-t….
Megyek…megyek… éssss… már majdnem odaértem, mikor az egyik lámpánál belémvillant, hogy jesszusom…… tuti, hogy bent hagytam a pénztárcám…. Merthogy ebédelni voltunk, ahova vittem és utána nem tettem vissza a táskámba….
Na elkezdtem félkézzel matatni, a lámpa zöldre váltott….. közben meg kitaláltam, hogy be kéne állnom az Intermicsoda parkolójába, mert ha én is odaállítok a kútra és kiderül, hogy én sem hoztam pénzt, tuti, hogy azt hiszik, kimenő van a diliházban….
Beálltam és mikor már kaptam levegőt a röhögéstől, felhívtam G.-t, hogy otthagytam a pénztárcám…. Mi legyen? Elhozza?
Na persze, hogy nem hozta, úgyhogy mehettem vissza érte…. De előtte még felhívtam T2-t, hogy nyugi…nyugi…. a project sínen van, csak porszem került a gépezetbe és még cirka 20 percet bírjon ki ha lehet……
(A kutasok biztosan azt gondolták, Záhonyból jön a pénz…. J )
Aztán visszamentem, aztán megint oda és megint vissza…..
Áááá….. nagyon izé vót!
Ja! Ráadásul…. Egy húszezrest nyomtam T2 kezébe és otthagytam…. Mikor visszaért, mesélte vigyorogva, hogy meglepődött, mikor visszaadtak neki egy tízezrest meg még valamennyit…. Csodálkozva kérdezte, hogy „-Huszast adtam?”
Há’ majdnem lebeszélte a kutast arról, hogy ilyen „sokat” adjon vissza….
Bakker, nem nézte meg mennyit adtam neki….
Na.
Ez vót!
Egyébként meg azé’ sóderolok itten, hogy addig se kelljen másról beszélni…. K
Mert nem tudom, hogy dühösebb vagyok vagy csalódottabb…
És hogy rendjén való-e bármelyik érzés….
(bár az ember nem úgy érez, hogy…ez jogos, ez nem….ez igen….ez nem…)
Tegnap bementem a városba és a pláza előtt egy srác ilyen reklámújságot osztogatott, hogyaszongya: végkiárúsítják az ÓRÁKAT …..
Hát…kék-ződ lett, miután szemmel vertem…
Megérdemelte!