r.-től kaptam….:))
és jó lesz az egész hétvégém…. :)))
nice day, nice week, nice month, nice year, nice life…… Ilyen eccerű :)
r.-től kaptam….:))
és jó lesz az egész hétvégém…. :)))
r.-től kaptam….:))
és jó lesz az egész hétvégém…. :)))
szürke napok….
Nem panaszkodom…..nem panaszkodom…..nem panaszkodom….
Mert másnak még……
Tudom….
De ha eccer …..….
Persze ki érzi magát jól manapság?
Rengeteg meló….látszata semmi…..de örülni kell, hogy van.
Az új gépem már jó egy hete ott figyel a sarokban… egyszerűen arra nincs időm, hogy beállítsuk és átmásoljuk rá a cuccaimat….
Nem lenne ez baj….. ha lenne mellé valami kis öröm…. de mindenkinek rossz a kedve…..
Próbálok küzdeni ellene…magamért….. de…….
Örülni csak együtt lehet valakivel…. Ki a fene viháncol magában?
Tegnap munka után elmentem Anikóhoz és megcímeztünk úgy 300 db borítékot…. Ezt csináltuk úgy ½ 6-tól 8-ig…. Közben persze még beszélgetni se nagyon tudtunk mert figyelni kellett, hogy el ne csesszük…. (Elvállalta a közös képviselőséget a háztömbben és ilyen egyenlegközlőket kell neki kiküldenie…)
A 3.-on laknak egy magasföldszintes 4 emeletes házban. (Lift az nincs)
Máskor az ajtajukban szoktam kiköpni a tüdőmet, mostmeg mentem mint a déligyors… Oszt csak néééztem…. Miiikezek a vasak itten a zajtóban?….Ésss miiiez a plafon?!?
Vazze, annyira pörögtem, hogy pitty-putty fölmentem a negyedikre !!!
Ugye,ugye! Ha a szőke nem számolja a zemeleteket!!?!!
Na visszaminuszoltam magam ……
Mikor odaértem végre, örömködtünk egy kicsit egymásnak…eccercsak ilyet szólt: „Elég de sz*rul nézel ki!”
Nna, hát ezért tartja az embör a barátokat… J
Szerencsére nem hatott újdonságként rám a hír…
Tudom, hogy nagyon purcantott állapotban vagyok…. Úgy is érzem magam…
Csak reménykedni tudok, hogy elmúlik…
El kell, hogy múljon!
EL FOG MÚLNI!
Holnap átjön M. J
Olyan felemás, érdekes, furcsa, nemtommilyen érzéseim vannak vele kapcsolatban….
Már majdnem 1 hónapja nem láttam….
Nemtom….
Néha jobban hiányzott mint kéne…..
Aztán 7végén jön Anna…..
Jóleszaz….
Rámférne már egy kis jó.
Mert megérdemlem!
régészeti lelet….( i.e. 1)
Új sz.gépet kaptam a cégnél és mielőtt elkezdenénk átmásolni a régiről a cuccot rá, gondoltam itt az ideje egy nagytakarításnak…. Kitört a nagy delete….
Mintha költöznék 🙂 És találok érdekes dolgokat.. Fájlokat, amiről már azt sem tudom, hogy mi okból készültek…. Elmentett, azóta sem hallgatott zeneszámokat… képeket…. írásokat….
Ebből teszek most ide egyet….
Kb. 2004-ben voltunk Anikóval és a férjével Ausztriában, Murauban…erről szól az alábbi szösszenet. Hazatérésünk után írtam, aztán el is felejtettem…. Most megtaláltam és jól szórakoztam rajta. Lehet, hogy csak azért mert filmszerűen felidézte azt a pár napot….és jó volt. Istenem, mennyi minden történt azóta..
*************
Előszó
A szövegben előforduló helyesírási hibák 100%-a ( J ) direkt került ebben a formában leírásra és csupán a történet dramaturgiáját vannak hivatva elősegíteni, tehát olvasás közben senki ne kapkodjon a “magyar helyesírás szabályai” című, soxor megújuló műért… !!! Kösz.
Általában: Bebizonyosodott amit eddig is sejtettünk. Ausztria igazi katalógus ország, a Mur völgye pedig pont olyan mint a fényképeken. (eltekintve azon aprócska ténytől, hogy azokon midig süt a nap mi pedig ebből édeskeveset láttunk…) Egyébként minden volt amit a katalógus ígért: fű, fa, tehén, virág, hegy, felhő, nagyfelhő, kicsifelhő, pamacsfelhő, rondafelhő, ESŐfelhő…
“-Nebassza…. meginesik!”
Jaaaa! Nemminden!! Átverés!!! Pld. Nem volt olyan piroskalapos gomba amilyet mutogattak kedvcsinálónak és ez azér gáz mer mivanha mondjuk valaki direkt emiatt utazik kilóméterezreket, mer lát egy ilyen fotót vmi katalógusban. Mertpersze ilyenkor biztosan azt mondják, hogy jah kérem, rossz helyen teccett keresni…!!!
Na és egy csomó más dolog sem volt: pld. kispárna, ……. kispárna…… meeg késköszörülő izébigyó, valamint cipőpucoló kefe… deee itt már résenvoltunk jól… úgyhogy mint öreg és tapasztalt utazók ilyet VITTÜNK J kivéve a kispárnát ami elég masszívan bírt hiányozni…. Azért most ezekről nem mellékelek képet, igyexem az olvasók fantáziájára bízni. Ami a késköszörű esetében igencsak felelőtlenség. ( A fantáziátlanabbaknak elárulom, a szóban forgó úgy néz ki mint egy toll és Lala nevű utitársunk bírta magával hozni. A tényszerűség kedvéért : a cipőpucoló kefe Anikó érdeme, a kisárnát pedig ÉN voltam képes itthon hagyni.J ) Rosszmájunk minden morzsáját összeszedve kb. ennyi volt ami nem volt.
Hopi! Hopi! ÁLLÍTÓLAG van egy kisvonatuk, egy kis gőzös, ami ugyan ÁLLÍTÓLAG egy nap kétszer húzott el a hoteltől kb 50 m-re. Na hát ottlétünk 5 napja alatt eccerse sikerült vele találkoznunk. Hívhatnám szellemvasútnak is mer a füttyét azért néha hallottuk. Na persze ez szólhatott hangszóróról is… Eccer láttam majdnem egy hegy tetejéről ( honnan máshonnan?) Szóval ez a vonatka határeset. Részemről majdnem ráfér a hiányosságok listájára.
Van róla kép a katalógusban, néha füttyönget… állítólag a recepciós ismert egy embert akinek az öregapja már látta ! Ne legyünk rosszmájuak, higgyük el!!
Ahogy így vérszemet kaptam a hiányosságok keresésével, rájöttem, hogy mégegy dolog van amit nem hagy6ok ki. Kedvenceink: a végeláthatatlan magánhangzó nélküli német szavak, településnevek….
Hát ezen igazi, echte(?) és leleményes magyarként Anikóval gyorsan túltettük magunkat és Lala nem kevés derültségére magyarosítottuk pld.a településneveket. Így lett pld. Turracher Höhe -ből Hóhenhőhe, valamint a nagy ász: Sölkpab helyett SÖRPASSZ !! (Ez viszi a pálmát, mi?? J )
No nézzük a másik oldalt: Köszönnek! Mindenhol, mindenkinek, mindenhogy. Úton és útfélen. Mint régen falun. Nincsenek kerítések, kutyák, macskák, szemét. Elvágólag nő a fű vagy legalábbis mindig nyírják. Minden zöld, zöldebb és mégzöldebb. Mindenhol ott zuborog a Mur vagy legalábbis egy “nyamvadtka” hegyi patak. Az utak kegyetlenül jó minőségüek. A legnagyobb hegy legtetején levő házhoz is visz fel jó minőségü aszfaltozott út.
A ritka kevés erdei “földútjuk” is jobb mint nálunk a városi főút.
Tök edzett minden őslakos. Sétálás közben majd kiköptük a tüdőnket 10 lépésenként (Duracell Anikót kivéve!), erre hol jobbról húzott el mellettünk egy 70 éves bácsika biciglivel, hol balról lépte át az 50-es sebességhatárt egy 90 éves apóka. (Félreértés elkerülése végett, nem a boltba, vagy mittomén a kocsmába igyekeztek és nem is a gázcseretelepre… hanem látszott, hogy úgy esti sportnak csinálnak ilyen bohókás dolgot!
Egyéni, országos és világcsúcsot döntött, ezáltal a BIG TRAVELLER díjban részesült:
Lala: toleranciában, vezetésben
Anikó: túraútvonal keresésben és mitfárerkedésben
Eliana: mosogatásban, hegymászásban
Skoda Oktávia: mint legjobb és egyáltalán nem sértődős magashegyi túrázó.
Utazásunk legjobb párbeszéde esőben lefele autózva egy bazi hegyről a szerpentinen:
A: – Lala, lassíts!
L: – ….
A: – Hallod Lala lassííííts!
L: -…….
A: – Lassabbaaan Laalaaa !!!
E: – Mennyivel mész Lala ?
L: – 30-cal…
A: – Lasííííts !!!
L: -……………
A: -……………
E: -……………
A: – Látod? Jön a mentő!
L: A: E: – … J J J !!!!!!!!!!!!!!
Július 4 Hétfő
Hát elindultunk. ½ 11 magasságában . Irány Steinmark. Amit vittünk: meleg ruha, meleg ruha, kaja, kaja, meleg ruha és ne felejtsük ki a késfenő izébigyót, nameg a cipőpucoló kefét se…
Némi magyarázat a meleg ruhára: TUDTUK, hogy nyaralni megyünk és nem éppen Kamcsatkára, dee az időjósok az interneten nem ígértek túl sok jót! Hát bepakoltunk és titkon azért mindenki reménykedett, hogy lóf*t lesz itt hideg.
Jelzem, ez a teoriánk remekül be is igazolódott egész hétfőre. Ugyanis megérkezésünkkor napoztak a teraszon és rólunk is szakadt a víz… a héten utoljára. (Legalábbis a napsütés miatt J ) mindenesetre az első gondolataink egyike az volt, hogy mi a francnak hoztunk ennyi pulcsit éééés mi a bánatot veszünk fel, ha ennyire meleg lesz???
Anikó remekül navigált, Lala remekül vezetett, én pedig remekül elvoltam hátul. Csak a határon paráztam pöttyet a Noe korabeli személyimmel, dee annyira ártatlanul néztünk ki a kocsiból, hogy ……
Grazban csak egyszer kevertünk el, de aztán megfordultunk és sínen voltunk. Mitfárerünk legnagyobb elbizonytalanodása a cél előtt kb. 100 m-re volt, mikoris az utolsó kereszteződésben pont szemben velünk 3 táblán kb. 30 lehetséges cél tárult elénk. Ennek láttán pöttyet meginogva ezt bírta mondani: – Hááát itt joobbra ! Vaaagy balra !!?!
Na majdnem leváltottuk a mitfárerkedésből, de aztán elnéztük ezt a lazaságot, annál is inkább mert végülis 1 mp múlva már mondta is a jó írányt !
Szóval megérkeztünk úgy 5 óra tájban. Kipakoltunk meg mittomén… aztán később elmentünk felfedezni a települést.
Rácsodálkoztunk jópár dologra, pld a fehér beton járdára és először láttuk közelről a Mur-t, megnéztük a vendéglőket mert Anikó heti tervében a “Wínersnicer” evés is szerepelt.
A hozzánk legközelebb eső étterem étlapján elborzadva láttuk a véreshurkát mint fogást, így innentől kezdve csak nemes egyszerűséggel “Hurkázó”-nak hívtuk a szerencsétlent, mely ezzel a balga húzásával a következő 50 évre elvágta magát Anikó előtt
Az információs iroda zárva volt DE! kis műanyag fakkokban ki voltak rakva különböző katalógusok, amiből hoztunk el 1párat. Valamint kaptunk a recepción is egy katalógust Murtál legszebb kirándulóhelyeiről. MAGYARUL !
Kiderítettük, hogy a sífelvonó szerdán és vasárnap jár. Csak még azt nem tudtuk pontosan hogy hol van ill. tudtuk, hogy St. Georgen ob Murau, meg azt is tudtuk, hogy mi St. Lorenzen ob Murau-ban vagyunk, és a Spár pld ami a főút másik oldalán van az St. G.-ben van…. Szóval volt még bennünk bizonytalanság. De ennek ellenére azért nem éreztük elveszettnek magunkat.
Aztán eltettük magunkat másnapra. Az alvással nem volt problémánk.
Bár NEKEM HIÁNYZOTT A KISPÁRNÁM!!!
Július 5. Kedd
Esik, esik, esik,….. de azért elvoltunk. Pld. kint ültem 1 jó darabig az erkélyen egy krigli teával és néztem a szemközti hegyet. Már ami látszódott belőle, mert a felhők eltakarták egy jó részét. Hát relaxálásnak sem rossz az osztrák alpok esőben –persze az erkélyről vagy esetleg vmi menedékházból. Anikó elment Lalával az Információs irodába és a meglevő 200 térképhez és katalógushoz hoztak még 200-at.
Ezután csapatunk 2/3-ad része aludt, Anikó pedig remekül elvolt a lepedőnyi térképeivel és óránként újabb megmászandó útvonalat nézett ki pulutykafalva lakói számára . Csak akkor volt pöttyet bajban mikor elaludtunk, mert hiába futkosott 1ik szobából a másikba egyik pulutykának sem tudta elmesélni hovais fogunk mi majd jól fölmászni….
Júlis 6. Szerda
MEGMÁSZTUK A HEGYET !!! 856m -ről felvonóval 1745 m-re majd innen mászás 2002 m-re.
Röviden és tömören: Asztapicsa! A nap folyamán többször is eszembe jutott Sylvester Stallone mondása a nemtommilyen című filmben: – Tudtam! Tudtam ! Csak nem sejtettem!!
De legalább a nap sütött. (Ami persze 2002 m-en semmit nem számított.) Szóval elindultunk a felvonóhoz, amiről még tegnap kiderült, hogy itt van a hoteltől kb. 20 m-re és az erkélyablakunk pont oda néz. Tudtuk is hogy ez egy felvonó csak azt nem tudtuk, hogy ez aza bizonyos ami felvisz a Kreischberg-re. Pedig kb. ½ méteres betűkkel van rá kiírva.
Miután megvártuk a felvonó kék ládáját, – merhogy feketével nem akartunk menni J – elindultunk a csúcs meghódítására. Irány észak, vagyis a felfele, merha kevés az ember életében a kihívás, hát keres magának – ha igazán tökös.! (Ha nem akkor otthon csipszet eszik a tv előtt és nézi amint balga népek megfagyott bajusszal másznak a Csomolungmára. Én vagyok én, te vagy te, melyikönk a hülye? Én vagy te? )
Végre közelről láttam alattunk a teheneket, akiket eddig csak az ablakból tudtam kifigyelni és csak gombostűfejnyi nagyságúak voltak. Arra tippeltünk, hogy tapadókorongokkal vannak odarögzítve a hegyhez. Hát nem! Elvannak mint maci a málnásban…
Azt, hogy ez a hegy nem egy kis kupacka már lent is tudtam de HALFPIPE-nél már azt is sejtettem, hogy minden megmászott emelkedő mögött van egy másik ami az egyiktől nem látszik…. És ez így megy kifulladásig….
Anikó vágtatott elől… utána némi késéssel hősiesen mászott a Lala….. majd utánuk nem kevés késéssel de annál nagyobb hősiességgel battyogtam ÉN. Nemtagadom útközben olyan gondolataim voltak, mikoris anikóból csak egy szürke foltot láttam, hogy tuti, hogy az ősei között volt valami zerge is….. vagy hogy “Mondd Uram, hol az égben lehet kikapcsolni?” Eccer mondtam is a Lalának, hogy este vegyen ki belőle legalább 1 elemet. No persze ezek a szösszenetek mind csak az oxigénhiány miatt voltak. Eccercsak –asszem már éppen a fatimai szűzhöz imádkoztam- láttam ám, hogy nincs tovább teteje a hegynek…. Hopi! Hopi!
Viszont volt hó, pirosvirág, környező havas hegyek és kurrrva hideg… Sapkát! Sapkáááát…. Sapkát aszt nem vittünk.. pedig kellett volna…. Úgyhogy némi fotózkodás után levágtattunk a hegyről.
Délutánra Duracell Anikó Muraui városnézést tervezett….. J émmeg hányást…J J
Az úgy vót… hogy az izmaimat ért sokkterápia… az oxigénhiány … és a kb. 1400 m szintkülönbség felfele majd lefele megtette a magáét… Már a felvonóval lefele jövet éreztem, hogy a gyomrom meg még fönt akar maradni…
Mellesleg a lanovkából láttuk, hogy a legmeredekebb lejtőn menetel faszán-lazán egy kb 55-60 éves masszív pasi egyszál rövid gatyában, egy kulaccsal és egy bottal…. No! Ez van! Megy haza a mikulás! Mitkő ezen csodálkozni? Kicsit aggódtunk, hogy mit fog csinálni ha összetalálkozik a pár perccel előbb látott vaddisznóval… de aztán megnyugodtunk, hogy majd fut egy kicsit… fölfele…. Amúgy tököspasisan! Stájermódra! Ahogy mi nem !
Szóval leértünk, eldőltem mint a krumpliszsák. Ebédeltünk, MOSOGATTAM, átöltöztünk… Éreztem hogy nekem nembiztos hogy útra kéne kelni, merhogy iszonyúan fájt a fejem és hányingerem volt. Mondtam, hogy én nem megyek, erre közölték, hogy akkor ők se… Hát ez egyfelöl jó volt mer éppen az ájulás kerülgetett –bár nemtom milyen az mer még sose ájultam el- (kopkop) de szerintem tökközel voltam hozzá …. másfelől meg töxar volt hogy felöltözve virrasztanak mellettem (miközben még élek ) és miattam nem mennek városnézni. Anikó kitalálta, hogy vegyek be valami gyógyszert, így feloldottam 1 aszpirint….. na pár perc múlva asztán egy jót hánytam tőle. Az jutott eszembe közben, hogy ez milyen elegáns dolog lenne Murau főterén…. J
Erreföl aludtunk 1et és mikor fölkeltem tökjól voltam… Este elmentünk sétálni. A Mur tisztára megbolondult a tegnapi esőtől, tiszta kosz volt és jól megduzzadt…
Rácsodálkoztunk 1 “konyhakertre” ami kb. 3×3 m-es volt 4 fej káposztával, néhány izébigyóval és két ágyás között LETÉRKÖVEZETT utacskával. Hopi, hopi !!
Asztán majnem hajnali 2 –ig trécseltünk.
Szóval erősen borítottam a napirendet!
Július 7. Csütörtök
A mai program a Gmünsteri vízesés és utána levezetőnek laza 3csillagos, hegyi túra a Zweifler-tavakhoz ( nevét most néztem ki a katalógusból. Megközelítése : Sőderen keresztül a Sörpasszi parkolóig.
A zidő borús….. miis lehetne más….?!
A vízesés fantasztikusan szép volt. Na persze nem volt eccerű az odatalálás… Majdnem beleléptem egy tehénlepénybe és ahogy el akartam ugrani az Anikó mentett meg a másik lepénytől ami mögöttem volt ééééésss sokkal nagyobb éésss sokkal frissseeebbbb mint az előző. Áááááááá !
Ide most jönne egy kép a tehénlepényekről, de sajnos nem csináltam. (És ha belegondolok, igazából talán ez az egyetlen dolog amit nem fényképeztem le az 5 napban.. JA meg a kokas J )
Irány a tóóó egyelőre kocsival … szerpentinek …. Ááááá… (ezek mi voltunk Anikóval J )…. Végül felértünk egy vadászházhoz, aholis érdeklődtünk, hogy hogyan merre induljunk.. ittunk 1 teát, aszonták mindjárt esik… és esett is mire kiértünk… a hegyeket meg beborították a felhők…
Anikó nagyon boldogtalan lett… L Lalában nem vagyok biztos … K Én viszont kevésbé voltam mérges … J
Kitaláltuk, hogy megnézzük Muraut, úgyhogy lementünk a hegyről már szakadó esőben.
Murau szép. Annál is inkább mivel elállt az eső mire leértünk. Viszont jó osztrák szokás szerint minden ami egy kicsit is érdekes, fölcincálnak a település legmagasabb pontjára. Így aztán megint nem úsztuk meg a hegymászást. Fölmentünk a templomhoz a hegytetőre. Fönt szedtünk vadepret, ami tök olyan mint az igazi csak 7-8 mm -nél nem nagyobb 1 szem. Viszont jó volt. Murauban bolyongva (morogva, merhogy minél tovább mentünk annál inkább tudtuk, hogy fényévekre vagyunk Európától és a mi életünkben már tuti, hogy nem érjük utol… éspersze itt nemigazán az anyagiakra gondolok.. ), betértünk egy cukrászdába éééés jól belaktunk ribizlishabos sütiből…….
Az időből ítélve, holnap a recepción befizetünk a Noé expedícióra és hajókirándulásra megyünk az Alpok körül.
Július 8. Péntek
Ééééés képzeljétek gyerekek….a Moosham kastély eeegy naaagy hegyen volt…de bátor utazóinkat ez nem tántorította el, főleg merthogy ide kocsival is fel lehetett menni. Igaz, hogy sírtunk, rítunk a hegy lábánál Lalának, hogy másszunk, másszunk, mááássszuuunk….de hiába volt minden rimánkodás… Lala kimondta a tutit…. Kocsival megyünk !!! Hát nagy duzzogva beleegyeztünk. L . Szóval fölautóztunk. 12 után pár perccel értünk fel, így aztán 1 óráig várni kellett a következő idegenvezetésre. Addig bevettük magunkat a fődszinti kocsmába.. ééés ittunk 1 teát. Illetve bandánk alkoholista tagjai ketten ittak 2cl cirbolyalikőrt. (csak az íze miattJ ) Merhogy a cirbolyasnapsz is benne volt az egyik napi programban. Valahol Hohaherhőhén ittuk volna…. ha nem veri el az eső azt a programot is. Hát ez a kastély olyan izé. Most is depis hely hát még annakidején milyen lehetett. Anno itt voltak a boszorkányperek. Pipec kinzókamrája van mindenféle bizbasszal. Hát szerintem a gyanúsítottakon kívül ott mindenki pszichiátriai eset volt, azt viszont hülyére kínozták. Viszont volt benne egy olllyyan budi, hogy ketté állt tőle a fülünk. Egy hagyományos falusi budit kell elképzelni amit azzal az oldalával ahol az ajtaja van föltapasztottak a várfalra, kívülről (az emeletre), belülről is csináltak 1 kis fülkét ajtóval ahol be lehetett menni. Ha a delikvens ráült a deszkára alatta volt a NAGY BÜDÖS NIHIL és a fütyülő északi szél. Hát biztos nem ücsörögtek rajta órákig. Mélázni pld. nemigen volt tanácsos rajta, mer aztán azon kellett gondolkodni a várúrnak, hogy szorulása van vagy csak befagyott a segge? A várfal alatt meg igazán nem volt tanácsos battyogni. J J
Na ezekután irány vinersniccert enni. Murauban bementünk (neeemahurkázóba!!!!!) abba az étterembe amit már kinéztünk egyik sétánk alatt. Hát vendégek nemigen voltak benne de a sárkány otthon volt. Kértünk étlapot, erre morgott valamit, asztán egy idő után jött hogy mit kérünk. Persze nem tudtunk rendelni mert a lalának át kellett tenni magyarba a kajákat
-mielőtt hurkát kérünk-… na ekkor megint morgott valamit. Hát a tökünk eccerre lett tele Anikóval és úgy döntöttünk, hogy mi itt nem eszünk és mennyünkelinneeen!!!. Elvégre királylányok vagyunk vagy miarosseb??? Lala kevésbé osztotta felindulásunkat, merhogy az milyen izé, hogy csak úgy elmegyünk…. De hát a 2/3os többség a parlamentben se piskóta, hát még a sárkány barlangjában.. Elmentünk.!
A 7 fejű meg azóta is mered az ajtóra ! Willkommen !!!
Elmentünk sniccert enni a hotellel szemközti hegy oldalában levő menedékházba, ami lentről leginkább Hókuszpók várára hasonlított. Gondoltuk fölmegyünk kocsival, -merhogy volt út ! Ekkor még nem tudtuk, hogy most kiválasztottuk az alpok legborzongatóbb lejtőjét … Borzasztóan meredek volt, földút, ami csúszott az előző napi esőzésektől és pont olyan széles volt mint a kocsi. Az egyik oldalán a meredély, tolatni nem lehet a kanyarok miatt és az út meredeksége miatt.
Oktávia kb. félúton elkezdte szidni az anyánkat, elforgott a kereke. Böcsülettel bevallva, iszonyúan be voltunk szarva….
Aztán a nincs más hátra mint előre elvét követve fölmentünk. Fölérve kb. 1 percig néma csöndben ültünk, mert nem tudtunk megszólalni, majd elkezdtünk azon parázni, hogy hogy az égbe fogunk lemenni. Bementünk a kajáldába hogy összeszedjük magunkat, meg azt hittük, hogy tele hassal bátrabbak leszünk….. (Mellesleg fönt inkább dzsippel voltak a népek, meg gyalog…) Rendeltünk.… aztán megállapítottuk, hogy nem fogunk tudni enni az idegességtől. Aztán mielőtt Anikó elájult volna Lala közölte, hogy leviszi most a kocsit, mert így nem tud a sniccerre koncentrálni……..
És elindult….
THE HERO ….
ÉS MENT…… ÉS MENT….. LÉPTEIBE BELREMEGETT A HEGY….. HOMLOKÁRA TOLTA KALAPJÁT, KÖPÖTT EGYET JOBBRA ….. EGYET BALRA…. EGYET A TENYERÉBE…. ÖSSZERÁNCOLTA A SZEMÖLDÖKÉT, OSZT AMÚGY TÖKÖS PASISAN LEVITTE OKTÁVIÁT A HEGYRŐL…. AZTÁN PÁR PERC MÚLVA HOMLOKÁN GYÖNGYÖZŐ VERÍTKCSEPPEKKEL, SZÁJA SZEGLETÉBEN HAMISKÁS MOSOLLYAL RÚGTA BE AZ IVÓ AJTAJÁT. MARY-ANN ARCÁRA VISSZATÉRT A SZÍN ÉS RAJONGVA NÉZTE AHOGY IMÁDOTTJA MAGÁBA DÖNT EGY FÉL ÜVEG WHISKEY-T.
Szóval az volt, hogy miután leautózott, gyalog visszamászott a kib*ott emelkedőn és kapott egy cirbolyasnapszot, amibe mi is belenyaltunk egy pöttyet… A pincér meg csak lesett, hogy hova megyünk, miután rendeltünk. Lala eltünt, én kimentem a terszra nézni, hogy leér-e, Anikó meg bent fehéredett az izgalomtól.
Szerencsére mire kihozta a kaját rendeztük sorainkat…. És enni is tudtunk.! Sőt az ablakból láttuk, ahogy a mellettünk levő dombon őzek legelésznek…. Szóval még élveztük is az idillt…. Lefele L. elárulta, hogy mikor mentünk föl ő látta, hogy ki volt írva, hogy az utat mindenki csak saját felelősségére használhatja….. deménem monta ????
Július 9. Szombat
Napsütés J Csomagolás L Na és hogy ne maradjunk tó nélkül: Ingering tó!
Azért másztunk is vagy 3 km-t, deee aztán L. visszament a kocsiért ééésss egészen a kapuig autóztunk.. hopi..hopi..
Míg vártuk, azon vigyorogtunk, hogy itt állunk az alpokban az erdőben mindenféle papírok meg pénz meg némettudás nélkül….. és mekkora poén lenne ha a L. itthagyna minket. (Aztán ír6na 1 könyvet “Hogyan veszítsük el elegánsan hitvesünket?” címmel.)
A tó piszok giccses volt. Ezért már jobb helyeken büntetést fizetnek. Van egy nyamvatag tó, körben magas hegyekkel, a partján vadvirágok meg lepkék meg padok…. A vízben jól láthatóan úsztak a pisztrángok…. Ezt látván gurul csak be igazán az ember. Anyátok!! Az agyongraffitizett 9 liku híd sokkal eredetibb. Főleg, hogy alatta műanyag flakonok akadnak fent a tiszai sáson. Ez igen! Ez az életből vett. Nemám ez a képeskönyves űbergagyi…. Fölháborító !! Jó hogy már hazajövünk mer belezajdulnék ebbe a sok pittypalattyos dimbesdombba.
Az úton már nem vót semmi. Kivéve, hogy hol esett, hol szakadt, hol fújt…. és ezt csinálta felváltva…. Átérve a 6áron azt hittem, hogy majd tök jó lesz… meg édeshazámfogadjszívedbe megminden… de a nagy büdös igasság az, hogy drága kis mütyürkénk sokkal kopárabb, porosabb, szemetesebb és lehangolóbb lett mint 5 nappal ezelőtt volt. Na nembaj! Majd akklímatizálódunk.!
szépek…és okosak….
Ez itten Dózi….
Tudom még a csapból is Ő folyik de meg kell itt örökítenem….
Ő pedig a másik kedvencem… Dr_Guru….
Naaagyon szurkoltam neki és második lett… :))
****
Egyszerűen gyönyörű !!!
elmultnapok.zip
Neem vitt ám el a nyúl… csak sűrű napjaim voltak….
Így utólag már biztosan kihagyok ezt-azt, de azért megpróbálom idekarcolni a történések nagyját….
Szóval…húsvét előtti szombaton indultunk Pápára. Úgy volt, hogy Anna a délelőtt 10 órási busszal jön hozzám…11-re itt van és indulunk is tovább…
Na, a 10 órából 13 óra lett. Így aztán olyan ¾ 3 magasságában indultunk…. Húú, baromi meleg volt, még a bugyogónkból is tudtunk volna vizet csavarni, pedig ment a légkondi a kocsiban ámdeviszont jól szembe sütött a nap. Farkasgyepűn megálltunk picit ejtőzni, szippantottunk a levegőből…közben már Ildi idegeskedett, hogy hol vagyunk…kihül a kaja…. stb….
Aztán eccercsak odaértünk végre….
Vasárnap elmentünk drágabarátném szülőfalujába a szülői házba, ami most lakatlanul áll.
Pár km-re van csak Pápától és minden héten kimegy valaki, meg ott a kert is amit gondoznak…szóval nincs elhagyatva csak nem lakik benne senki… Olyan hétvégi háznak használják…. Itt napoztunk vasárnap a füves udvaron meg a hintaágyban… Elvittem ugyan az angol cuccom de teljesen feleslegesen. Valahogy én soha nem tudtam kint tanulni a szabadban.
Délután átjött Anna gyerekkori barátja meg a családja (a nagymamánál vendégeskedtek) és meglocsoltak minket eredeti, igazi Krasznaja Moszkvával! Hoppá, mi?!
Még Moszkvából származik régről… Húúú….hogy az milyen…ööö..illatú…… Jéézusom!
Mondjuk nem sajnálták! Folyt végig a hajamon….. Ráadásul ketten is azzal locsoltak…
Aztán kora este…mikor már jöttünk volna hazafele, megálltunk még egy rokonnál aki szemben lakik a kocsmával és ott meg meglátott Anna egy harmadik rokont, aki nem kissé volt illuminált állapotban… Oda is jött, kapott csokitojást de sopánkodott, hogy nincs kölnije… Erre Anna mondta neki, hogy jó lesz a víz is……
Khm… Na itt láttam jónak beszállni a kocsiba! J
Szóval ez a vidám fickó odakurjantott a kocsma előtt ácsingózó haveroknak, akik hoztak egy szódásszifont és bizony Annácska úgy meg lett locsolva, hogy ihhajj….
Futott persze visítva de a rokonlocsoló meg utána és nyomta a szódát ezerrel….
Nem is lett volna ezzel gond….. merthogy ezt akarta a lelkem, hogy meg legyen locsolva és ne száradjon el… Ámde Ő nem így gondolta…. Azt hitte, majd az IllumináltRokonLocsló egy kicsit megvizezi, oszt jónapot…. IRL viszon másképp gondolta (ebből is láccik, hogy soha nem tudhatunk egy IRL elméjével gondolkodni), meghát volt közönsége is, szóval buli vót….. Anna meg direkt kérte a vizet…!
Végül ott állt Annám, csurom vizesen és borzalmas haragra gerjedt! Elkezdte csépelni
IRL-t, meg mondott neki eléggé csúnyákat is…. A kocsmacsapat meg nézte a műsort.
IRL erre megsértődött, visszaadta a csokinyulat…..
Aztán kiszóltam a kocsiból, hogy talán menjünk!
Ahogy elindultunk végre, Anna mondta mint Lajos a misét….. Kb. 1 percig voltam hajlandó hallgatni… Mondtam neki, hogy nincs igaza, mert ő indítványozta, hogy vízzel locsolják…
IRL-nek eszébe sem jutott volna….
Erre, hogy ő nem ennyire gondolta…..
Hja, kérem, ha öreganyámnak töke lett vóna….
Sikerült a napot megkoronáznia. És tényleg úgy van, hogy ha nincs baja, csinál magának…. Valahogy mindig oda lyukad ki, hogy rossz legyen neki… Tudat alatt persze de esküszöm megfigyelhető…. Még otthon is próbálták hergelni egymást Ildivel de kérve-kértem őket, hogy hagyják abba, nem kell sem a mérgüket sem a rosszkedvüket szinten tartani…. A dolog meg már úgyis megtörtént…..változtatni nem lehet rajta és nem mellesleg, az igazság odaát volt.
Hétfőn reggel még jöttek locsolók…. Anna másik nővérének a családjából…..
De ők már valami illatosabbat hoztak. Mikor túlestünk rajtuk, elmentünk a Gyirmótra. Győr mellet van a Marcalnak egy holtága…és itt van egy ilyen kempingpark szerűség… Hmmm…hátaz naaagyon jó volt…..
Ott töltöttük a délutánt. Vittünk plédet, leterítettük a parton és elvoltunk mint Marci Hevesen…. Ott húzódik a Szent-György vonal, ahova kijárnak a népek ücsörögni, merthogy az nagyon jó…. Szóval boldogan feküdtünk ott egész délután a parton és éreztük ahogyan ezerrel áramlik belénk az energia….. Hmmm….
Ámde!
Mikor már majdnemhogy eljöttünk, akkor mondta a tulaj, hogy neeem…a vonal az nem ott van, ahol mi voltunk, hanem emitt…. És akkor megmutatta pontosan basszus….. Hát meg kell valljam, nekem aztán nem bizsergett sehol….Lehet, hogy többet kellett volna ott időzni.
Nade!
Ittam Aphrodité forrásából (merthogy az is ott van)…. ééés menten Tündérkirálylánnyá változtam… J Úgyhogy most megint az vagyok! J
Menten fontam is pitypangból koszorút, ahogy minden valamire való Tündérkirálylányhoz az illik. Mindegyikönk felrakta a fejére és jól lefotóztuk egymást, utána pedig megkoszorúztuk vele a vizet… Ja! Előtte még mindenki kívánhatott valamit és rá is kellett köpni egyet… khm…ez így utólag nem volt túl elegáns és tündérkirálylányos de akkor jó ötletnek tünt….. J
Lehet, hogy egy kicsit túlspiráztam?
Miután hazaértünk még átmentünk Anna másik nővéréhez….merthogy milyenazmá, ha húsvétkor nem rokonlátogat az ember…. (Így jár az, akinek sok a rokona…! Nyakra, főre…)
No, ott aztán mindenki szépen elsorolta milye fáj, hol recseg, hol ropog…..
Valami szédület. A 3 testvér szinte egymásra licitált, hogy kinek fáj jobban, ki betegebb….
Komolyan mondom, néha sajnáltam, hogy nincs nálam egy kamera… Szerintem ők is elképedtek volna, ha visszanézik azt a kb. 1 órát….
Kedden délután jöttünk vissza…. Útközben kb ¾ órát álltunk egy dugóban….
Húdejóvót az!
Ésmég ottfelejtettem az edzőcipőmet de Ildi ránk telefonált…. Na Anna kiugrott a kocsiból, mondván visszaszalad érte, mert már a Nagytemplomnál jártunk és macerás lett volna megfordulni ott a főtér közepén…. Szóval én parkolót kerestem, Anna szaladt visszafele, Ildi meg hozta az edzőcipőt…. Meg volt ez szervezve…. J
Ennyi volt kedden. Próbáltam még angolozni de……
Egy idő után beájultam az ágyba és elaludtam.
Szerda reggel angol írásbeli teszt…. Hát olyan lett mint amennyit tanultam rá…. Brrr….
Életem eddigi legrosszabb tesztje! Nem mondom, hogy nem bosszant…
Aztán meló…. Rámömlött néhány keresetlen imél….délután a vezér is megtalált egy keresztkérdéssel….. és éppenhogy hazaestem, átöltöztem, némi rúzs…..oszt irány városkánk nagyáruházának parkolója…. (Naaa neeem azé’! J )
Innen indultak a buszok Pestre a MÜPA-ba, ahol a városi filharmonikusok adtak koncertet…
Whoááá…. Jóvót!
Ebből is ilyen csapatos haccárét csináltam…. Anna elhozta a másik barátnőjét én a Lillácskát, Judit meg a zurát…..
Lillácska egy tündérbogár! Úgy látom szereti a komolyzenét, aminek örülök. No nem fogja senki Wagner lemezzel kergetni az asztal körül, de azért jó ha nyitott….
A hangverseny tényleg nagyon jól sikerült. Tristan és Izolda részletek…. Teljesen hallgatható, szerintem. Aztán volt egy kortárs mű…. Hát énnemtom… Annyira kíváncsi lennék rá, hogy mi fog ezekből megmaradni 200-300 év múlva… (És nem csak a zenére hanem más kortárs művészeti ágakra is…. ) Ott körülöttem mindenki feszengett, meg sandított a mellette ülőre…
Ez egy olyan mű volt, hogy eleinte, miközben játszottak, a hegedűsök ütögették kézzel a hegedűjüket, aztán doboltak a lábukkal, aztán némely más hangszeren játszó is dobolt, aztán a fuvolaszólót játszó is eccercsak elkezdett fél lábával dobolni ottan álltában.…
Tulajdonképpen talán nem is lett volna olyan rossz, ha sikerül a mesternek időben abbahagyni…. Úgy kb. a felénél. Igen! Akkor még mondhattuk volna, hogy “Na, ez érdekes volt!” de sajnos a szerzőt túl sokáig csókolgatta a múzsa, vagy egyes kottapéldányokból duplán másolt….. vaagy nemtom…. Minden esetre úgy éreztem, hogy amikor vége lett, a megkönnyebbülés hulláma söpört végig a termen…. Arról nem beszélve, hogy egyszer a közepe táján még a gyomrom is kordult egy hatalmasat, amitől aztán olyan röhögés jött ránk Annával, hogy folyt a könnyünk…. Végülis a műbe simán beépült…
Szerencsére az erkély legutolsó sorában ültünk és nem zavartunk senkit az élvezetben….
Aztán Liszt: Koronázási miséje volt még a szünet után… Jónagy vegyeskarral…
Már nem rémültem meg annyira. Egy időben bennem volt a reflex, hogy ha kórus, akkor futás…
Juditom meg megintcsak megér egy misét. (No nem ilyen Liszt félét J ) Hááát….. Ez a nő a mesében nincs, esküszöm… J
Nekem végig azt mondta, hogy a lányát vagy a fiát hozza…. Erre felhív szerdán, hogy “Tudtál mégegy jegyet szerezni!”
Nomost… Juditom észjárását néha nagyon nehéz követni, így most is rá kellett kérdeznem, hogy “Miiii vaaan? Két jegyed van. Nem elég? Vagy mi?!”
Na elregélte, hogy valamelyik pasiját akarta hozni de az (természetesen) az utolsó előtti pillanatban lemondta és így felhívta a Zurát a munkahelyén, hogy jönne-e mert tudnék mégegy jegyet szerezni… Azmeg persze most teker ezerrel… naná, hogy jönni akart….
(1-2 éve még 6 ló nem vontatta volna el) Nade nem is azért jött a gőz a fülemen mert őt hozta, hanem mert átvágott és nem mondta meg, hogy milyen terve volt, mert tudta, hogy nekem nem tetszene….
Egyáltalán nem áll szándékomban megismerni a futó pasijait… Mondtam neki, hogy majd azt mutassa be, amelyik már legalább 3 hónapja megvan… Na de úgy folyamatosan 3 hónapig… Nem úgy ahogy neki vannak. Jelentkeznek februárban…összeborulnak, aztán a következő míting meg csak áprilisban.… És menjen velük nyugodtan koncertre, színházba, bárhová…de menjenek kettesben…. Szerintem.
Ja! És akkor az még külön show volt, hogy a hangverseny alatt fogták egymás kezét….
Nemtom! Én vagyok hülye vagy a tükör görbe?!! Ki vág át kit?!
A zura leginkább önmagát ámítja…. Judit meg élvezi, hogy szórakozik vele és hülyét csinál belőle….. Nem tudom, hogy az elmúlt tizenakárhány sz*r év feljogosítja-e erre… De hát nem is az én dolgom eldönteni. Szerencsére!
Különben úgy vagyok vele mostanában mint a francia művészfilmekkel…. Csak nééézem…nééézem, hogy mi a frász fog ebből kisülni…..
Koncert után még hazavittem Lillácskát aztán otthon már majdnem a zuhany alatt eleludtam… Éjfél volt mire lerogytam.
Másnap meló és T1 kollégám névnapi köszöntése volt… Arra a kérdésre, hogy min szeretne meglepődni, azt bírta mondani, hogy olyan lábas kell neki mint amilyet G. kapott….
No, célba vettük vele a Gazdaságosbótot lábasért meg még kapott egy ilyen kínálótálat is… Utána elzarándokoltunk kedvenc sütödésünkhöz sütiért, aztán vissza és jól megünnepeltük, Ő meg jól meglepődött…. J
A következő két délutánt és a szombatot arra szántam, hogy tanuljak a hétfő reggeli angol szóbelimre… Ebből az lett, hogy csütörtökön nagyon korán elaludtam, mert baromi fáradt voltam… Pénteken tanultam végre valamennyit, ami arra volt elég, hogy rájöjjek, hogy mennyi mindent nem tudok…. Elhűlve vettem tudomásul azt a tényt, hogy a sweet-nek nem a szvetter a közép foka…. J (No jó! Vicceltem! De pl. tanulás közben ilyen marhaságok jutottak eszembe…)
Szombat reggel 7kor felcsörgött Judit, hogy feljönne….
Hökk….hökk…
Jött, adtam neki reggelit, oszt továbbállt…. Éjszaka randija volt, szombaton meg a kollegákkal ment kirándulni… Otthon azt mondta, hogy már péntektől kirándulnak….
És ha már ilyen hajnalban felkeltem, nekiálltam tanulni…. Ésss….húúúde tiltakozott minden porcikám….de azért álltam a sarat rendesen. Azért sem lazsálhattam, mert vasárnapra beterveztem Dózit… J
Már évek óta ki akartam menni lóversenyre és most itt volt a remek alkalom…. Úgyhogy vasárnap irány a Kincsem Park. Annával mentünk. Úgy 3 óra körül értünk oda… Irdatlan tömeg volt de a csodával határos módon le tudtunk ülni a tribünön… Komolyan mondom régebben egy ilyen tömegtől simán sikítófrászt kaptam volna, mostmeg abszolút nyugodt voltam…. Sőt!Egy darabig álltunk, majd lett egy hely, aztán az előző sorban mégegy, aztán mellettem is lett egy…úgyhogy végül sikerült egymás mellé kevernünk… Az emberek szabályosan vadásztak az üres helyekre…
Ráadásul akkora mákunk volt, hogy pont a céllal egyvonalban ültünk.
Ja! És találkoztam az egyik gimis osztálytársammal, aki két sorral lejjebb ült és nagyon megörültünk egymásnak…..képes volt felmászni hozzám, egy puszira… Hát ezen teljesen meghatódtam.
Hát komolyan mondom valami fantasztikus fílingje van a lóversenynek. Mellettem egy öreg lovis fickó állt egy darabig, aki pont úgy üvöltött meg drukkolt mint a filmeken….
És a lovak….hát azok valami gyönyörűek….. Nem fogadtam ugyan mert még ki kell tanulmányozni a mikéntjét, meg a tömeg is baromi nagy volt, de majd kimegyünk egyszer ésss húúúdejólesz….
Dózi csak a 9. futamban indult és ahogy nyert…..hát az nem semmi volt. Az egész futam nem tartott 1 percig, szóval nem lehetett nagyon élvezkedni rajta….. De utána aztán learatta a győzelmi babérokat… Eljátszották tiszteteletére a himnuszt és föl-alá parádézott a tribün előtt.. A fotósok majdnem szétszedték és egy csomószor bemondta a hangosbemondó, hogy hagyják el a pályát mert kezdődne a 10. futam…. Nagy valószínűséggel utoljára futott Magyarországon, úgyhogy nagyon jó, hogy kimentünk megnézni….
Hazafele lekéstem a 8órási buszt és így volt még fél óránk a Népligetben…. Már a szomjanhalás szélén álltam és gondoltam kitanulmányozom az üdítőautomatát hogyé’ ’s hogy’ adja az üdcsit, mire odajött hozzám egy srác és kérdezte, hogy segíthet-e…
émmeg úgy rámordultam szegényre, hogy „Kösz! Nem!”, hogy azóta tuti pszichológus kezeli szegényt…. Még Anna is észrevette, hogy ez olyan „huzzávazze” kösznem vót, pedig jóval távolabb állt tőlem.
Basszus! Pedig nem akartam bunkó lenni! Le kéne már tennem abbéli meggyőződésemről, hogy Pesten mindenki briganti….
Gyöhet így a királyfi, vazze, ha émmeg elküldöm a hathuszassal Devecserbe….
Francba!
Ma reggel aztán megvót a vizsga… Hááát…. Megvót és maradjunk ennyiben!
Gyön a nyúúl……. vagymi…..
Ma szabin voltam de nem igazán értem a dolgok végére. Angoloztam valamennyit, takarítottam is de nem lett meg a tavaszi nagy….
Nem pucoltam ablakot meg a konyhaszekrényt se törölgettem ki….. Mondjuk azért ez nem akkora tragédia szerintem. Majd megcsinálom egyik hétvégén.
Viszont élveztem, hogy ezrrel besüt a nap…csicseregnek a madarak… Jó volt na.
Délután viszont jól kiakadtam. Felhívott az eg.centrumból az egyik asszisztens, hogy „Nem nyomtat a gép” Na, gondoltam, megint kicsúszott a kábel. Általában ez szokott a fő probléma lenni, hogy a takarítónéni kipiszkálja a felmosóval vagy mittoménmivel a kábelt ami kilazul és annyi. Mondom, szabin vagyok de szólok G.nek és Ő biztosan átugrik megnézni.
Felhívom G.-t…… aszongya ő már úton van hazafele…. Háttényleg. Akkor láttam csak, hogy ¾ 5 van. Eszembejutott T2, ő néha tovább marad…de hát ő sem volt már bent.
Nem is értem, nagypénteken ¾ 5 –re mi a fenének rendel be valaki betegeket….
Na, visszahívom a csajt. Mondom, sajnos nincs már bent senki.
Erre ő, hogy „Jajj akkor most mi lesz?„ Kérdem tőle, írt-e ki valami hibaüzenetet….
– Nem. De az előbb, mikor nyomtatott akkor meg fejlécet nem írt….
Na itt ment fel a pumpa nálam. Hogy az emberek mennyire nem tudnak beszélni… „Nem nyomtat a gép” Jééézus!
– Szóval akkor mégiscsak nyomtat, csak fejlécet nem írt…
– Igen és mostmár le is fagyott…
Szóval a dolog úgy fest, hogy 3 gombbal lehet nyomtatni. Fejléccel, fejléc nélkül és céges papírra. Ez szépen fel van sorolva a képernyő alján…. Miért nem világos az egyes embereknek, hogyha azt a gombot nyomom meg amelyik a „nyomtatás fejléc nélkül” funkciót látja el, akkor a kijövő papíromon NEM lesz fejléc? És akkor miért azt mondja, hogy „nem nyomtat a gép” ? És akkor miért nyomogatja agyba főbe, hogy aztán lefagyjon?
És mindezt egy olyan ember, aki évek óta szgépen dolgozik….
Na mind1. Mondtam neki, hogy lépjen ki a programból, aztán lépjen vissza, aztán nyomja meg az F7-et! Ééésss láss csodát! Megjelent a fejléces iromány! És nem lesz belőle kedden ribillió, hogy szegény doktor úr nem tudott nyomtatni! Mert ilyenkor aztán minden rossz… Rossz a gép, rossz a nyomtató, sz*r a program….
Francba! Mondjuk nem ért annyit, hogy ideírjam…. De legalább kimérgelődtem magam…
*
Holnap irány Pápa! Szegény Anna eléggé le van amortizálódva…. Olyan 6 óra magasságában hívott majdnem sírva…. Egy téboly az a munkahely…. Egyszerűen nem értem, hogy normális emberek miért egymás piszkálásában élik ki magukat. Úgyis annyi sz*r van mindenhol, amire úgysem vagyunk hatással, hát akkor direktbe miért csesztetik egymást a népek….
*
Na de sütni fog a nap! A nyúl tojik ezerrel!! És minden hepi lesz!
Boldog, napfényes,
vidámságos ünnepet
mindenkinek ! J
csak laza helyzetjelentés…..
Tegnap elvittem Boriszt SzerelőZsoltihoz, hogy nézzen alá egy kicsit. Délelőtt leszedték róla a téli csizmát, visszakapta a papucsait, most meg lent van a mosóban… Valami sárga port fújó fa virágzik és úúgy teleporozta szegényt, hogy ihajj… meghát egész télen nem volt lemosva… Nna, szóval ráfér! És persze megérdemli!
SzerelőZsolti szerencsére nem talált rajta semmi hibát… Ment vele egy kört, meg ráállította az aknára…
Csillagbogár meg éppen autóalkatrészeket fújt le ilyen izével… Szóval valaki odavitte egy 50 éves BMW alkatrészeit amit most restaurálnak és Csillagbogár puceválja az alaktrészeit. De az valami csoda.… Vaan egy ilyen naaagy zöld valami, amibe beleteszi az alkatrészt beledugja a kezét két nyíláson keresztül és egy ablakon lesi, hogy mit csinál… És így tisztítja meg utána fújja le valami porolós izével… És amikor kiveszi olyan szép mintha most gyártották volna…. Igazi szőkenősen bámészkodtam ott, csak az a baj, hogy k*va hangos az a kütyü….
Hazafele tartván beugrottam Anikóhoz, mert vett nekem sonkát és gondoltam akkor elhozom, ha úgyis útba esik. Olyan rendes… Már harmadik éve ő veszi nekem a sonkát húsvétkor, mert eccer sikerült egy naagyon rosszat választanom. Ő meg mindig ki tudja válogatni a jókat. Esküszöm három minőségellenőr veszett el benne J
Gergő új íjjat kapott, úgyhogy gyorsan összerakta és megmutatta. Háát benga nagy… Odaadta, hogy húzzam ki….. Na ja… Húúztam vóna… J Még jó, hogy nem ezzel kell megszereznem az élelmemet… rászoknék a bogyókra, tuti. Azok legalább nem futnak el.
(Bár ha bele gondolok, így sem eszem sok húst. Sőt!)
Nyamvi vagyok, na!
DE!
Jut eszembe!
Azé’ ám hős vagyok! Szerintem!
Ugyanis kb. két hete elhatároztam, hogy leadom a fölös 3-4 kilómat mert a nyári nadrágjaimat megint nem fogom tudni begombolni. No vacsi! No csoki!
És rá is meditáltam (gondoltam ártani nem árt) ésss igennn!!
Szóval az van, hogy pl. egyáltalán nem kívánom a csokit. Ez pár hete még eléggé elképzelhetetlen volt számomra, mikor reggel kinyílt a szemem és benyomtam egy trüffelgolyót (csak, hogy jól induljon a nap)… És mostan halomban áll a csoki otthon és nem eszem…. A vacsim saláta de 6 után már semmi. Ha mégis megéhezek akkor eszem egy joghurtot. És már le is ment úgy 1,5 kg.
És ennek úgy tökre örülök!
Éééésss ha még mozognék is valamit…. Egyik nap előhúztam ugyan a szobabiciglit, de aztánmeg vissza is lódítottam. A nyavalyának se volt kedve tekerni.
No majd húsvét után.
Jut eszembe! Megyünk Borisszal meg Annával Pápára a nővéréhez húsvétolni. Merthogy a nővérének a férje meg a fia elhúztak Amerikába a bátyjához, mimeg elmegyünk az Ildit “vígasztalni”.
Jó lesz! J
hogy mik vannak…?!
Hoppáré lesz ám nemsokára…. Készüljön mindenki….J
“Április 22. és június 22. között a Mars és a Vénusz szokatlan társastáncba kezd. Az első együttállásra április 22-én kerül sor.
Április 22. után a Mars elöl halad, míg a Vénusz hűen követi az égen. Majd a Vénusz egyre gyorsabban megy, és június 22-én utoléri a Marsot. Ekkor lesz a második együttállás. Ezután a Vénusz továbbsiet, és elhagyja, lehagyja a Marsot. A következő randijuk jövő nyáron lesz.”
**
M(ars) és V(énusz) egy jót buliztak….zene, tánc,…mámorító pezsgőbuborékvarázsos éjszaka….. Együttháltak….
Aztán M. elment….Csak ment..csak ment… Vissza se nézett…
V. kitartóan és csendben követte, miközben morcosan visszaparancsolta ellenkező önérzetét….. és bevetett mindent, hogy észrevetesse magát…csillagközi sms….email….
“Itt vagyok! Hééé…itt vagyok!!”
De M. csak kitartóan ment előre egy idealizált NaaagyBolygó felé, ami persze sokkal gömbölyűbb és megértőbb és tökéletesebb…. és legebb…
V. rájött, ha nem húz bele, bizony lemarad és faképnél történik a hagyása…. Már nem gondolkodott, elemezgetett, csak töretlenül ment, ment előre, szemeit M izmos hátsójára szegezve…. M. közben fáradni látsziott…lassított is kicsit… Kicsit annyira, hogy a nyomában lihegő Vnek megcsillanjon a szemében a reménysugár.
“Utolérem! Mmmiindjárt utolérem! Jupiterre esküszöm, meglesz!!” –gondolta bizakodva.
“Lassítok már… Úgy látom nem adja fel…nem venném a lelkemre ha miattam esne le a Tejútról…. Jupiter is engem csesztetne miatta! Meg aztán hanyadika is van? Júni 22…
Basszus…két hónapja volt hogy együttháltunk… Az én NaagyBolygómnak meg még se híre se hamva…. “ – morfondírozott M magában, mikor a hátamögül hírtelen V ugrott a nyakába, nagy örömujjongások közepette….
– Jajjjjdejóóó, hogy találkoztunk! Véletlenül éppen erre jártam!! –lelkendezett V.
“Vééletlenül….vicces…. Már két hónapja csörtetsz a nyomomban..” – gondolta M., miközben megpörgette néhányszor V.-t a tengelye körül, had örüljön….
A nagy örömködés azért rá is átragadt…. Olyannyira, hogy végül már mindenki őket nézte a Tejúton, ahogy nagy viháncok közepette örülnek egymásnak…
Le is tértek a forgalmas főútról. Különben se nagyon kívánták a tejet. Találtak egy eldugott füstös kis bárt, ahol ismét jót táncoltak, majd éjszaka újra együttháltak….
Hajnalban V. ébredt előbb. A varázslatos éjszakára gondolt és arra, hogy nem jól van ez így…. Belőle soha nem lesz Mnek ideális NaagyBolygó, hiába is kepeszti át miatta a Tejutat vagy akár az egyész Világegyetemet….. Ő mindig csak V marad.
Óvatos csókot lehelt az alvó M. arcára, majd kilépett az ágyból és a reggeli harmattal útrakelt, hogy megtalálja az ő NaagyBolygóját…. Kicsit szomorú volt….de nem bánta nagyon, mert most még a szomorúság is jól esett neki….
M. hasára lassan rátűzött a kelő Nap… Nyújtózkodva tapogatott az ágy másik felére, de csak V parfüm illatú levelét találta a párnán, melyen gyöngyvirág betűkkel ez állt:
“Jövőre! Veled! Ugyanitt!”
Elmosolyodott…..és csak egy kicsit volt szomorú…..
*
A fenti történet kitalált cselekmény. A valósággal való bármilyen hasonlósága csak a véletlen műve lehet…. (Mint ahogy tényleg az is!)J
omlik…vaaagy ropog… ?!
Vót mindenféle lófütyi a héten…. Ógtam-mógtam ezen-azon de aztán visszaálltam…
És az jó, hogy vissza tudok állni. M is azt mondta, hogy olyan nincs hogy valaki non-stop hepi csak az a lényeg, hogy ne süppedjünk bele az önmarcangba, hanem vissza tudjunk állni rövid időn belül…. És azért én vissza tudok…asszem…
Végre, végre, végre itt a tavasz……. és 7vége is van…. tadammm…tadammm…
Akkora listát írtam tennivalókból mint egy ház. De emeletes!
Boriszon csizmát kell cseréltetni de csak hétfőre vállalta a suszter…. Nem is baj mert enélkül is jó kis futkosós hétvégém lesz… A horoszkóp azt írta, hogy kényeztessem magam de ez most nem hiszem, hogy összejön… (hacsak az epilálás nem számít annak J )
Mindenek tetejébe pedig angolt kéne tanulni ezerrel a közelgő vizsgára….
Ápr. 20-án lesz a szóbeli…. Igaz, hogy ez csak olyan házivizsga de nem szeretek égni….
Úgyhogy kb kétmillió szót kéne addig megtanulnom… Na jó! Annyit nem, de majdnem…! J
És hogy mennyire izék ezek az angolok….
Van egy nyamvadt szavuk és annak van 250 jelentése…. amik általában mégcsak közelében sincsenek egymásnak….mármint jelentésileg…
Itt van pl. ez a CRISP…
aszongya: omlós…, ropogós… (mintha mind1 lenne, vazze )
Vendégségben:
– Hmmm…. Nagyon crisp ez a süti de ennek nem crispnek kéne inkább lenni….? J
Vagy:
– Milyen?
– Crisp!
– Neemááá… Annyira igyekeztem, hogy crisp legyen.
– Hát nem sikerült. Crisp lett!
– Never mind! Majd legközelebb….
Szóval nem úgy van mint magyaréknál, ahol egy érzést kifejezhetsz 250 szóval, árnyalatnyi különbségekkel.… Itt egy szó van 250 jelentéssel…..
Na nem értekezek itten erről mert gondolom a perfect angolosok jól szórakoznak a nyöszmörgésemen…. Lehet, hogy nincs is igazam csak ezen méláztam meg dühöngtem is egy kicsit… J
Az jutott eszembe még, hogy egyik nap néztem a sóderklub ismétlését és ott mondta az egyik fickó, hogy volt egy ismerőse aki erős tájszólással beszélt.
Azt pl., hogy “Le kéne menni a strandra!” úgy mondta, hogy “Tón vón jó!”
Azóta is ezen vigyorgok…..
