Szöszmókjaim....

 Ez most bisssztosan jó kavarcos lesz… Van bennem minden, úgyhogy most idehányom…. (bocs)
Bő egy hete tart  a léleknyoszorgatásom….hol aktívan, hol meg aktívabban…. Fáradt vagyok asszem. De nem fizikailag, hanem a lelkem purcant ki.
Nemrég, helyre kis listát írtam azokról a dolgokról, amiknek örülök. Hááát…most kapásból ide tudnám rittyenteni az ellenpárját…sec-perc alatt. Persze nem fogom. Az ember nem erősítgeti a negatív dolgokat. Lényeg, hogy az elmúlt bő egy hétben nem volt olyan nap, hogy ne kapjak valami rossz hírt valakiről akit ismerek…. Igaz, nem velem történnek meg ezek a dolgok de az biztos, hogy senki nem lehet úgy boldog, hogy a környezetében meg boldogtalan, szomorú emberek vannak….

Annával kezdem….. Most hétvégén utazik haza…. viszi az ajándék gyöngysort . A nővérének is és a nővére férjének is most van a kerek évfordulója. Két hét eltéréssel születtek, úgyhogy nagy buli volt tervezve.   Most azonban úgy néz ki, hogy elmarad, mert  időközben rövid időn belül az egész család munkanélkülivé vált…. Hááát ebbe a nagy „vigalomba” megy haza Anna, aki akkor is rosszkedvűen, sírva szokott visszamenni Pestre, amikor nem voltak ilyen gondok.
Ésss még a tetejébe: egyik nap azzal hívott fel, hogy betörtek hozzá és kiszedték a táskájából a pénztárcáját amiben éppen véletlenül 50.000 Ft volt. Most akkor mi pozitívat mondjon az ember? Tényleg ilyen már a mesében nincs… Hihetetlen….
De persze nem biztos abban, hogy bezárta-e az ajtót… Mert előtte reggel volt nála a villanyszerelő és miután az elment már nem emléxik az ajtó állapotjára…
Viszont el lehet gondolkodni, hogy az ember tényleg kihívja-e maga ellen a sorsot…..Mit vonz be és mivel…hogy miért, annak a megfejtésére meg már nem is vállalkozom…
Mikor nála voltam,  én is észrevettem, hogy nagyon lazán kezeli a bejárati ajtót…. Akkor is nyitva volt a ráccsal együtt…
Szóval az volt, hogy a tolvaj belépett az ajtón, kipakolta a tárcákat a táskából és elszelelt.
Annyira de annyira sajnálom…..
*
Aztán persze hiányzik M.    Eléggé…. Tudom én, hogy ez a világ folyása…. Biztosss jól is van  így, de ez az agyam szüleménye és az összes többi porcikám nem ért vele egyet. Hiába tudom, hogy a tavalyi év az a tavalyi volt…..az idei meg már egy másik, egy új, egy másmilyen….. Különösen a lelkem tiltakozik….
Én miért nem hiányzom neki? Miért nem villog az EQ lámpája?  Miért…miért…és miért nem?
*
Na ne nyöszmörögjek!
Vót ám azé’ jó is. Pld. tegnap….. Mikoris a torkoscsütörtök alkalmából jól elmentünk az Anikóval a Novotelbe vacsizni J
B*ameg a válság!
Pár éve nyitották nálunk és már nagyon megnéztem volna belülről. Úgyhogy kigondoltam, hogy ez egy jó alkalom lesz…. és elmentünk!
Hát igazából nem egy nagy durranás. Sőt. Nekem valahogy túlságosan retrós volt az étterem a rozsdabarnás és krémszínű csíkjaival….. Az asztalokon ugyanilyen plasztiklap alátét…. Az asztalunkkal szemben volt egy érdekes valami, aminek nem sikerült a rendeltetését megfejteni… Egy L alakú, kb. 1m magas beton, vakolatlanul… a tetején vaskorláttal… Mintha éppen most ugrottak volna le róla a kőművesek…
Gondolom belsőépítészeti bravúrnak szánták…. Olyat akarhattak ami nagyot durranik de inkább csak rontotta az összhatást……  Lehet, meg kellett volna nézni a másik oldalát, talán ott volt a rejtett funkciója….
Volt viszont szövetszalvéta…. (azon gondolkodtam, mennyire örülnének ha beletörölném a rúzsos számat….) Egyébként a pincérek udvariasak és kedvesek voltak, a kaja jó volt…..
Jót röhögtünk Anikóval…. Megrendeltük a vacsit…aztán 5 perc múlva kihoztak egy üveglapon két kis kupac vajat, rajta snidlinggel meg két péksütit….
Az asztalon volt két,  kb. 5×5 centis lilás üveglap, ami épphogypicit homorodott,  rajta pici késsel…. Nnna…néztük a vajat…meg a zsömlét…
Anikó azt mondja, ő megkóstolná…
Mondom: -Lehet, hogy én is de mi lesz a morzsákokkal? Lehet, hogy ez a kis pici üveglap azért van, hogy ezen falatkázzunk? Vaagy ez csak a késtartó?
Anikó nehezen bírta a tipródást és noszogatott, hogy naaaa kezdjek már hozzá….
Há’mondom… nesürgesssséé…. Milyen gáz lenne má’ ha a hamutartóban kezdenék el vajaszsömlézni…. ?!? J
Diszkréten nézelődtünk körül deee valahogy senki nem kapkodta el a dolgot J
Aztán jobb is hogy nem vajaztuk meg a zsömiket, mert kellettek a kajához….
Hmmm…. Szalonnával tűzdelt szűzérméket ettem, bundás bagett ágyon (mármint a husi volt a bagett ágyon) szőlős gyöngyhagymasalátával…. És le volt öntve asszemtán barnamártással.
Meeg nnnagyon finomságos tiramisut desszerteltünk …. (Anikó kettőt J )
Ja!  És jól benépesült az egész étterem! Tulajdonképpen tele volt és mindig jöttek….
Kaja után még legalább egy órát beszélgettünk a kocsiban…. Már annyira régen találkoztunk…
Hmmm….igen. Erről is írhatnék egy szösszenetet….

“Színezd újra, színezd újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!”
                                         /MCL/

Két napja ezt dúdolgatom….. Színezem mint az őrült, csak színezem…. Örülök. Azt mondom, húúhaa…mégutóbb szép lesz…. és csak színezem tovább…. mert megéri, mert szépül, mert jóó, mert mittudomén….
Aztán egy reggel fölkelek és csak azt látom, hogy megint szürke az egész…. És nem értem mi történt, mi romlott el akár egy éjszaka alatt…. Mintha az eddigi bőszen mázolós napjaim nem is lettek volna…..
Az a baj, hogy egyre jobban elfáradok a színezésben.
Pedig még a nap is süt.
Kémia lehet ez, nem más!
Na mind1. Asszem jobban rá kell nyomnom a narancssárgát.

 Már egyszer lefeküdtem aludni. Úgy ½ 8 tájban. Mert álmos voltam….De erre mi van?!
Baromságot álmodtam: Anyám meg a nagymamám veszekedtek, anyám bőgött…. Húúú teljesen felzaklatódtam. Felébredtem, hogy menten kiugrik a szívem, meg zúgott a fejem éééésakkor azt hittem mindjárt regggel….. DE nem! Rögtön kiderítettem, hogy még ma van… Francba. Úgyhogy most felkeltem, főztem egy csipkebogyó teát…(szigorúan herba) de hát persze ez az én lelkemnek ilyenkor naggyonkevés…. Lelkiismeretem elzavarva a jó francba, lecsúsztattam még egy (3) szelet csokit is….. De keserűt!
Abban kevesebb a kalória L
Nnemdebár?!
Debár!
Énnemtom mitől vannak ezek az időszakos felbukkanások de pár napja folyton a családommal álmodom…. Hónapokig semmi, oszt eccercsak …bumm….
A fene érti ezt.
Tán ezek a hülye frontátvonulások.
Gondolom az sem használt sokat, hogy lefekvés előtt éppen M.-en törpöltem… Hogy én veszítem el vagy ő veszejt engem…..de veszendőben vagyunk…..
Úgy érzem.

Olyan gyönyörűen esett ma a hó. Teljesen belelkesedtem. Persze jól kinevettek, mikor mondtam, hogy olyan klasszul….fentről lefele….. Mer’ az az igazi! Nem amikor oldalról hordja a szél az ember képébe. Ilyenkor jó benne sétálni, mikor csendesen esik, nagy pelyhekben, és igen…fenntről lefelé. Érti aki érti.
No asszem visszamegyek aludni….. talán beteszek egy relax cd-t.

Ha tudnátok mit össze könyörögtem neki, hogy NE TEGYE….
Mi lesz ha megunom és elhagyom…?!
A telcsijéből még kitöröl (ha valaki segít neki)…. Na de a hasáról ki szed le??!
Hmmm?!!


(Ha valaki kedvet kapna:   photofunia.hu)

Húúúmár annyira unom ezt a folytonos fázást….. Hideg van nagyon és fázom állandóan….
És a lelkemnek is kéne egy kis bugyola…. Nem tudom milyen front jön de ma rámjött valami irdatlan ólmos fáradtság és rosszkedv….
Reggel kezdődött, mikor elkövettem azt a baklövést, hogy beleolvastam az index híreibe….
10-re mítingre mentem… Hát nemtom…
Valahogy hiányzott az a kevés önbizalmam is ami még csellengett valahol bennem, nyomokban… Mindig úgy éreztem, hogy jobb lett volna ha meg sem szólalok, pedig néha muszáj volt.
Délutánra se lett jobb. Sőőt….
Aztán emilváltás M-el…..
Nem ecsetelem az első párat. Arról szóltak, hogy csak egy van belőle de lehet hogy mégis kettő….
Eccercsak írja, hogy 2 hete a discoban egy csaj mondta neki, hogy ismeri valahonnan…
Nna és mit voltam képes erre válaszolni.?!

„ éééédes….
és mid volt ismerős neki?”

Na gondoltam, ezen kiakad. De nem azért írtam hogy kiakadjon, hanem mert ez jött a kezemre… És számomra még mindig hihetetlenül…..a válasza:

„Édes? Mit értesz ez alatt, hogy édes?”

Áááááá…. Pasasok ezrei dőljetek kardotokba! Félelmetes!

Közöltem vele, hogy tképpen mondhattam volna azt is, hogy : jajjjjde éédes….. vagy jajjjde  ari….!! (hogy aszitte ismer)
És rávilágítottam, hogy szerintem az meg érdekes, hogy nem a mondat második felén akadt ki.:))
Valamint megemlítettem, hogy MA nagyon pikírt vagyok…..  nemtehetekróla……

És igen! Mééég mindig nem érti…… mert aszongya:

„Ez aranyos dolognak számít?
Mi a nyűg oka?”

Nnna, gondoltam, ideje bekapcsolni a 100-as égőt! Mer ez csak úgy láccik….mer a pasik nem értik…..mer …..mer…mittudoménmér…..

„Cicamica!
 Hogy is mondjam? Ebből ki kellett volna érezni néminemű cinizmust….
 Ez olyan….. (szőke, szöszi, édi, ari, rózsaszín, pink…… 3 kör a körforgiban….. stb.)
  Éééérted….!?!

 A nyűgöm oka pedig eccerű: fáradt vagyok…..de nagyon….”

Nnna. Hát ígymá’ világos….!

Válasz:     „Tényleg fáradt vagy J J”

Oszt ennyibe maradtam mert elhúzott….
Lehet, hogy igazságtalan vagyok…. de megjelent lelki szemeim előtt a dögös szöszi talpig rózsaszínben, telcsivel,  rágóval és az átlátszó szöveggel, hogy „Fiigyúú….olyan ismerős vagy…. Nem találkoztunk mi már valahol?”
Ő meg veszettül kotor az emlékeiben és közben keresi a csajon az ismerős pontokat….csakhát takarja a róóózsaszííín….

J J Így belegondolva, ez még mindig jobb szöveg, mint a  :
– Mizu? Vidéki vagy?
(valami filmben vót eccer. Ezzel akartak lazacsávók csajokat fölszedni… J

Hmmm…
 Lehet, hogy inkább filmet kéne rendeznem….

Most azon gondolkodom, hogy miivaan….. Lehethogy savanyúúú a szőlő?!
De nem!
Tényleg!
Éshát rettentően magas érzelmi intelligenciáját bizonyítandó (merthát állítólag az van neki) (valahol) azé’ arra is rákérdezett, hogy mé’ vagyok nyűgös….
Na ennek a magas EQ-nak a boncolgatása is megérne majd eccer egy szösszenetet….
Ha már nem fázom ennyire….
És a lelkem se annyira…..

 Hosszú 7végét csaptunk Annával…. Szombaton elmentem hozzá a borzalmatosan hidegben.
½ 1 körül értem oda. Akkor még porszívózott egy kicsit, nagy örömébenJ assztán megbeszéltük, hogy elmegyünk gyöngyöt nézni. 27.-én lesz ugyanis a nővérének a szülinapja és gyöngysort kért….
Hááát basszus…. Naaagyon hideg volt és persze én nem vittem sapkát amilyen zizi vagyok. Fejemre tehettem volna a sálam mert az olyan kendőszerű deee nemis tudom miért nem tettem…. Mindenesetre mire végiggyalogoltunk az utcán a metróig, már adtam volna némi jutalmat egy sapiért…. A Duna plázába metróztunk ééés itt bírtunk éxert keresni….
Húúúúde milyen drága egy gyöngysor… 30ezertől fölfele…. volt 90ezerért is.
Szóval össze-vissza mászkeráltunk boltról-boltra. Láttunk csodákat…húúdemilyen szépeket is. Végül vettünk egy gyöngysort meg egy fülbevalót, ami szintén gyöngyös…
Aztán otthon Anna teljesen rosszkedvű lett, merthogy a gyöngysor végén a kapocsnál ilyen cérnacsomó volt… Szóval nem tettek rá ilyen szorítógyönygöt vagymit…. A boltban persze nem vettük észre, mert annyira a fényét néztük meg összehasonlítottuk meg passzintottuk a fülbevalóhoz….. Fel sem tűnt a dolog. Otthon aztán tényleg szemet szúrt. Ráadásul azért is bosszantott bennünket mert nem vót ócsó…. Szegénykém teljesen lelki beteg lett és nem tudtam neki mit mondani,  mert tök igaza volt. Csak azért nem kellett volna ennyire nekikeseredni…. Utánameg azon kesergett, hogy mégiscsak inkább arannyal kombinált gyöngyösfülbevalót kellett volna venni nem ezüstöset…. Merthogy így nem látszik, hogy milyen értékes…. És kiadott egy rahedli pénzt és tképpen nem látszik az ajándékon…
Hát…igazából tényleg az van, hogy egy gyöngysoron nem látszik (legalábbis az átlag ember számára), hogy az mennyire értékes….
Na azért mielőtt bárki is azt hiszi, hogy Annáék egyenesági leszármazottai Rócsildéknak: kerek évfordulója van a nővérének és a másik nővérével együtt veszik az ajándékot.
A hazafelemenetel aztán tényleg betett a fejemnek…. a hidegtől jól megfájdult. Húúú nagyon rossz volt, fájt a homlokom meg még a szemem is.
Vasárnap későn keltünk és gyorsan nekiálltunk valami kaját összedobni….
Anna újfent stresszben volt… már eleve a ténytől, hogy megyek. Összevásárolt egy rakás kaját…. (esküszöm a vörös hadsereg fele vígan eléldegélt volna a hűtője mellett, akár hetekig) mintha nálam a kaja lenne  a központi kérdés.
Tény, hogy mikor jön hozzám, szoktam főzni több dolgot…de csak azért mert szeretek vele vacakolni, ha valaki még rajtam kívül is eszik belőle…
szóval csináltunk kukoricás rizst meg sajtgolyókat, meg salátát….ééésss jól bekajáltunk.
Este színházba mentünk. Háát… Még soha nem voltam a Karinthy színházban….és mondták ugyan, hogy nagyon kicsi….nadehogy ennyire….
Megnéztük a Nasugárfiúkat Koltai meg Galla Miklós főszereplésével. Jóvót! Nem okozott katartikus élményt de azé’ teljesen nézhető…
Olyan Neil Simon-os.
Ésmég az volt, hogy villamossal mentünk…..énmár a járművön kiszúrtam egy jóképű srácot és eldöntöttem, hogy ő is jön a színházba mert relatíve ki vót rittyentve…
 És leszáltunk….éésss nagyon hideg vóóót…és nagyon gyorsan oda akartammár érni….ééés csak mentem a pasi után…. Éseccercsak hallomám, hogy Anna kiabál utánam, hogy hova megyek…..
Hova, hova….színházba….basszus….. Hova mennék?!
Most tehetek én arról, hogy a színház meg balra vót, nem jobbra…?
Hát nemtehetek….!!
Ésmég az is vót, hogy ott volt a főnököm is a színházban a férjével… De ez nem volt váratlan, mert mikor mentem jegyet venni, akkor mondta, hogy pont említette neki a férje, hogy olyan régen voltak színházban….éshogy vegyek nekik is jegyet….
Ésaztán a szünetben beszélgettünk, émmeg előadtam, hogy milyen baromi hideg van és tegnap is elmentünk vásárolni viszont nem hoztam sapkát és jól megfájdult a fejem….
Erre a főnök felajánlotta, hogy hazavisznek minket utána. Hát nem mondom, hogy nem esett jól –mindenféle szempontból de Isten látja lelkem, nem azért ecseteltem az előző napi „szenvedésemet”, hogy kiprovokáljam…..
Anna azt mondta szünet után, hogy tényleg volt egy ilyen látszatja….. Na ettől tiszta beteg lettem…. francba, tényleg nem akartam ezt…..
Ráadásul olyan hosszú volt a sor a kabátokért előadás után, hogy nekik kellett várni ránk…
Szóóóóval….
Mondjuk szerencsére nem kellett nagyon messze menni, csak át a Petőfi hídon.
Hazaértünk, bekajáltunk, aztán hajnali 3ig beszélgettünk….
Léleköntés….
Annyira jó lenne ha egy kicsit AKARNA….  Ha nem azt várná, hogy varázsütésre eccercsak jó lesz minden…  Akkor is ha nem tesz semmit….. És olyan nehéz erről úgy beszélni vele, hogy ne annak tűnjön, mintha az ember feltalálta volna a spanyolviaszt, vagy ne legyen okoskodás… miközben még az én “hitem” sem olyan szilárd, hogy bárkinek is tanácsot adjak….Csak inkább érzem a dolgokat mint tudom….
Hétfőn meg jól hazajöttem de előtte még elmentünk egy éxerboltba megnézni az arannyalkombinált fülbevalót….
Érdekes módon abszolút nem éreztem magam fáradtnak de biztosan az voltam, mivel lefekvés után elaludtam a relaxációs cd-n J
*
Cicamicát felzaklattam, Valentin nap alkalmából… J
Még a buszról küldtem neki egy MMS-t.  A képen 3 szívecske volt.
A szöveg: „ Ne ijedj meg! J Tudom, hogy a három kicsit túlzás de a legkisebbet ott a szélén, megtarthatod J”
Válasz: „Hát azért rámhoztad a frászt J”
Aztán vót még egy „pengeváltás”
„Azé’ örülhettél vóna neki…”
„Örülök!”
Nnna…. Így elintéztem ezt a drága bálintvalentint…..
Mertogy folyton minden „szakember” azt hajtogatja nekem, hogy fejezzem ki, mutassam ki, mondjam ki…. Nesze….

Holnap Valentin nap…..
Hmmm……
Szerethetne Valaki, Valamiért…..
Annyira……
🙂

Fáááradt vagyok….
Ez az évkezdet…. Midig csak gyűlik a meló….ráadásul semmi látszatja… Olyan vagyok mint az Építőmunkás Kelemen meg az ő csapata. Amit raktak estélig, leomlott reggelre….vagy fordíva….mittoménmár….
Semmi sikerélmény…..
Francba.

Olyan jó lenne egy kis lélekbalzsam….

 Hoppááréééé….. Balga lélek, aki csak úgy fenntartás nélkül magáévá tesz mindenféle kóbor mantrákat…..
Az ember óvatlanul elkezdi rebegni, hogy „A bőség természetes állapotom” , oszt kerek szemekkel csodálkozik, hogy hízik…. no persze nem a bankszámlája, hanem a csípőbősége….
Szóval, pontosítani kellene….
Öööö…. „Az anyagi bőség….. „
Neeemjóóó…. Milyen anyag?! Fém, fa, ruha?!
Jajjjj… segiccség!!!!!
De most komolyan. Ezen törpölnöm kell!
*
Egyik nap vettem egy szobanövényt… már most is elég nagy deee majd még megnő jól…
Íííígy 1,5 méter lesz, úúúgy meg 2 !! Hoppá mi?
Szekrény helyett J….. Úgy döntöttem, hogy egy ideig még nem bútorozkodom…. Főleg így, hogy a mantrát is elb*tam…. Fény kell  neki meg víz. (nem a mantrának)Ezekből meg van bőven.
Szóval hozom haza nagy boldogan…(Jut eszembe: azért is jobb mint a szekrény mert könnyebb felhozni a tetőtérbe J) Szépen kicsomagoltam, térültem, fordultam…ecercsak mit látok?…. Hát kifeküdt a padlóra mint a gyalogbéka. Első döbbenetemben megfenyegettem, hogy viszem vissza a bótba mint a huzat, ha nem kapja össze magát…. Ennyire ne örüljön már, basszus….
Meséltem neki erről- arról, meg hogy majd milyen jó lesz itt ha végre kisüt a nap….meg ilyenek…. Még egy kaspót is kerítettem neki hamarjában, sőt megígértem, hogy rendezünk nagy átültetést márciusban…. Szóval összehordtam fűt-fát….hetet-havat aztat nem hátha nem szereti…. De csak nem akart fölállni.
Aztán adtam neki egy pohár vizet.
Khm… és fölkelt…..
Hááát…. Eccerű mint egy pasi.
A zember a lelkét kiteszi oszt csak egy pohár víz köll neki. K
Szóval most nevet keresek őkelmének. Természetesen pasinevet.
Hamá’ így kivívta magának ….
*
Annyira de annyira jó hangversenyen voltam az este….. Egy zongorával és egy hegedűvel elvarázsoltak…. Na jó még Haydn és Beethoven is besegítettek… Csak félig volt a színház, így kitaláltam, hogy üljünk fel a legutolsó sorba. Tökéletes rálátás, tökéletes akusztika… Megvallom, tartottam tőle…de volt egy pillanat mikor megint éreztem, hogy „jajjjjdejjóóó…nelegyenvége….”
*
Mostpedig nekiállok egy kicsit angolozni. Merthát igencsak hanyagoltam az utóbbi időben.
HÉTFŐN reggel…(kimondani is szörnyű) …..szóval hétfőn reggel is jól elkéstem. Eleve később keltem fel, aztán világossá vált, hogy bizony Boriszt ki kell szabadítanom a hó alól, ha azt akarom, hogy ne csak úgy menjünk mint süketdisznó a búzában, hanem amerre én akakrom…. Szóval havalás….idő megy…kedvem morcolódik…..
De azért odaértem. Csak amikor ilyen morc vagyok, még a rózsaszínűet fogó tollam sem segít….eccerűen tart valameddig oszt eccercsak elmúlik….
Szóval Midász királyról volt szó az órán. (Nagy lúzer volt az eszemadta) Eccer kívánhatott valamit és azt kívánta, hogy minden váljon arannyá, amihez hozzáér…..
Tanárnő: – Ki tudja, hogy’ halt meg Midász király?
Eliana: – Magához nyúlt?
(De csak hétfőn vagyok ilyen lökött J, meg néha kedden és csak nagy ritkán szerdán….a hét többi napján pedig kizárólag a véletlen műve, ha becsúszik valami poén. )

 Hát az úgy volt….
Szóval tegnap SÜTÖTTEM….
Basszus, most komolyan nem tudom, hogy hogy vagyok képes így elbénázni dolgokat…
Ott kezdődött, hogy M. emilezett, hogy mikor jó nekem a héten ha feljön…
Írtam, hogy : “mind1”
Erre kiakadt, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Nadehát ha eccer téllegmind1 vót.
Kedden voltam kocsmázni Ágotával, onnantól kezdve meg ráértem…. Most mit kellett volna ezt túlragozni…. Na de hát ha ez kell neki, megkaphatjaJ :

sziiija cicamica…… :))
bármikor jöhecc, amikor csak akarsz…..ajtóm nyitva……lelkem tárva…….
várlak…
csak válassz időpontot…..
puszmák :))

így jobb ?! :))

Na ez az invitáció már megfelelt őskorpióságának, úgyhogy közölte, hogy 7-re ott van.
Hazafele menet a melóból bementem a Minuszba, egy kis nasit venni és mit találtam?
Na mit? Hát ilyen mirelit leveles tésztát…. No mondok ilyet én most ennék. És különben is az volt ráírva, hogy 30 perc alatt megsül…. Vettem túrót is tölteléknek…. gondoltam teszek bele citromot, vaniliás cukrot, szívet, lelket…. Jóleszaz J
Szóval hazamentem és pitt-patt összedobtam ezt a nyamvadékot…..mehetett a sütőbe….
Itt egy kicsit meg voltam lőve, mert azt írta a zacskója, hogy 200 fokon kell sütni… Nade az a 8-as skálán, hányasnak felel meg….?! Mittomén….
Háát gondoltam legyen 6-os….
Aztán, hogy a sütiprojectet így sínre raktam, pakolásztam egy kicsit meg még kerestem valamit a neten…ésss eccercsak arra eszméltem, hogy olyan füstszerűség terjeng a lakásban….
Hát ez a búbánat…..a sütőben….. középen kijött belőle némi túró, ami a sütőpapíron elkezdett égni…. Ésss a sütőpapír különben is majdhogynem totál elégett….. a süti alsó része egy az egyben hozzásült a papírhoz….és frankón egybeégtek…. Szóval 20 perc után jobbnak láttam kivenni a szerencsétlent a kemencéből… Basszus! Próbáltam valami elfogadható állapotba hozni…. (speciel eszembe jutott, hogy le kéne fújni az egészet tejszínhabbal és akkor nem láccana…) Lefejtettem róla a papírt, amennyire tudtam….. A teteje nem volt vészes… az olyan rendesbarna volt…. És itt a csúcsponton beállított M!
– Helló! Ide jönnek a tűzoltók?!
Vicceske.
Márpediglen itten süteményevészet lesz!! –felszólamlással, raktam ki tányért és szeltem a levelestúróst bőszen…. Közben elmagyaráztam, hogy ezt úgy kell enni, hogy az alsaját le kell fejteni a teteje meg a közepe a megeendő része….
Eccerű, nem?
De!
Hát ette szegénykém, nem mert ellenkezni mert igen szigorúan néztem….és jópéldával jártam előre, én is ettem vidáman….
Persze dohogott keveset, hogy miiinek kell nekem sütni…. Méénem jó az eccerű vajaskenyér, vagy szendvics, vagy valami ami eleve kész van…?!
Merthogy az anyja is beletett valamit a zöldbabfőzelékbe és húúú…azis milyen vót… és azt is meg kellett ennie…. Mééénem jó ami már bevált? Mit kell kísérletezgetni?!
Mondtam neki, hogy ehhez a pasik nem értenek… ha rajtuk múlna még mindig a fákon lógnánk J
Aztán ahogy kezdett kihülni a “dolog” rájöttem, hogy a közepe, amiről én azt hittem, hogy azért olyan fura mert a túró eláztatta…vagymi…. Szóóóval neeem…. Azbiza b*ott megsülni. Magyarán totál nyers volt…. Mert ebből a hülye tésztából ilyen 3szögeket kellett volna hajtogatni, vagy ilyen pici párnácskákat….émmeg feltekertem mint a bejglit….
De akkorra már boldogan megettük a ¾ részét…. Na nem azé’ mer’ olyan jó volt, hanem mert ÉN SÜTÖTTEM !!! J
Jó, mondjuk miután ezt így felfedeztem, leállítottam a hadműveletet…. M. felmentést kapott a további finomság elfogyasztása alól.
Örült!
Nem kicsit!
Nagyon! J
*
Egyébként meg…………
……………………………………………
nemtom….. Ahogy beszélgettünk eccercsak olyan rossz kedvem lett. Megkérdezte, hogy
– Elmondod?
Na de mit mondhattam volna ?! És miért is…?! Értelme semmi…..
Úgysem tudna mit kezdeni az érzelmeimmel….. Soha nem fogok tudni beszélni vele erről…. Asszem… Sokat ad de egy másik csatornán vissza is veszi.
Ámdeviszont az így is édeskevés önbizalmamat porrá örli…. Nem direkt persze….
Jó, azért nem sokáig voltam ám minuszban… J
Ahhoz képest meg, hogy éjfélig volt, tényleg csak egy röpke pillanatot tett ki a dolog….
Egyébként meg lehet olyan pillanatom, bolygóállásom, lófütyi tudja mim, hogy rázúdítok mindent és csak győzzön kapaszkodni…..
Így van! Soha ne mondd, hogy soha…. J
Nem?
De!
*
És különben is. Süt a nap! És tök jó zenéket hallgatok….
Bellini- Samba de Janeiro nonstop egész héten J
Múlt héten meg Bonnie Tyler – I need a hero volt az aktuális enregiafeltöltőm….
*
Ezenkívül meg meló….. de mostmár azt mondom szerencsére…..