költöz….költöz…..

A változatosság kedvéért….

PAKOLUNK….

Most a cégnél….

Festés, padló lerakás, ablakcsere….. Brrr…

Fel kell költöznünk a negyedikre és mindent ki kell pakolni mindenhonnan.

Kicsit hómamusz effektusom van….. Ráadásul többszáz éves dolgokat selejtezünk ki, mert ilyenkor lehet rájönni, hogy mennyi sz*t össze nem hord az ember….

Szóval szortírozunk erőteljesen…..

Az előbb kinyitottam a szekrényt és rádöbbenvén, hogy itt is mennyi kacat van, feljajdultam, hogy

– Isteneeeemm…!!

Erre G:

– Ez nem ééér! Mindenki, aki kinyitja a szekrényt az talál valamit. Te Istent… K. egy laptopot… émmeg csak szemetet !!!

J

*

M. meg futkos…..

Hát basszus…. Azon kaptam magam tegnap este, hogy hiányzik….. J
Mégutóbb rászokom, azt nekem annyi…..

Azé’ oly’ ¼ 10 körül küldtem neki egy sms-t… J


Merthogy kedden mikor jött, még ott volt a hétfői cucc az asztalon…. Megint ittunk teát és megkérdeztem, hogy jó lesz a tegnapi kanalad kavarni? Azt mondja: “-Jó hát!”  Erreföl az oda volt ragadva a kistányérhoz….

Na jót röhögtünk…(kedden különben is mindenen röhögtünk) és volt valami megjegyzése a mosogatással kapcsolatban. Nadehát mikor kellett volna mosogatnom? Hétfő éjjel, vagy kedd reggel mikor elaludtam….vaagy mittomén…. Na de szerdán este 9kor elmosogattam !! És nem felejtettem el erről sms-ben tájékoztatni J

(Mellesleg, semmi zsíros cucc….bögrék, kanalak, 1-2 kistányér…..)

*

Nemtom…..

Csak ülök és nézek kerekre nyitott szemekkel….. Nem elemzek és nem akarok semmit megérteni…..

*

Tegnap felhívott végre Anikó. Hétfőn elvonultak nyaralni. Kipihenik az átépítés fáradalmait…. Szegénykém, azt hitte, hogy eddigre végeznek mindennel. Mondjuk majdnem össze is jött, csak 1 hét kellett volna még nekik.

Vasárnap elvitte a cuccait de ottmaradt a plüsscsacsija meg a mókusa… J úgyhogy írtam neki sms-t, hogy “Ittmaradtak az állatok…. Itten sírnak-rínak. Mit mondjak nekik?”

Erre azt mondja: – Azért maradtak ott, hogy vigyázzanak rád!

J

Ez is jó! Ha ilyeneket mondanak az embernek…. J

Meg hogy a kb. 2 hónapos ittléte alatt jól elvoltunk. Mert azért féltem ám tőle. Mármint az együttlakástól. De jó volt. Mondjuk nem sokat találkoztunk…. De akkor is…..

Tovább a blogra »