Az előbb olvastam Nina hozzászólását és azóta is azon gondolkodom, hogy mit kéne írni neki. Gondoltam pár bíztató szóra válaszként de rájöttem, hogy ezek csak üres frázisok lennének, amit nem akarok és annyi minden jutott eszembe, hogy nem is tudtam volna 1-2 mondatban megfogalmazni. A boldogság nagyon relatív dolog. Mindenkinek magának kell megtalálni, hogy mi teszi azzá… Én például éppen nem vagyok boldogtalan és ha jól bele gondolok, viszonyítok az elmúlt hónapjaimhoz, éveimhez, akkor lehet hogy nekem már ez is boldogság…. Lehet, hogy hülyeség de szerintem a boldogságot, a boldog állapot elérését tanítani kéne…. vagy legalább is az emberek elé rakni néhány módszert amivel egy kicsit kihúzhatják magukat “odaátról”. Mert tartós boldogtalansággal képesek vagyunk elveszíteni ezt képességet. Módszerek kellenek ahhoz, hogy megszabaduljunk azoktól a dolgoktól amik boldogtalanná tesznek. Kevesen tehetik meg, hogy ilyenkor repülőre ülnek és elrepülnek valahova 1-2 hónapra…. (bár ez sem biztos, hogy eredményes lenne.. –merthogy vissza kell jönni J ) Aztán vannak akik azt mondják –segítő szándékkal- , hogy nézd meg XY-t milyen rossz neki…. aztán mégse nyavalyog, kesereg… Na ezektől lehet falra mászni. Attól, hogy Náncsi néninek látszólag rosszabb, nekem nem lesz jobb. És ezzel az emberek 90%-a így van. Remélhetőleg nem több… J De erről már értekeztem itt valahol…. Az eszeddel tudatosítani kell magadban azt a néhány jó dolgot ami van és mindig észrevenni ami hozzá jön időközben… Ettől ugyan még nem leszel boldog de idővel rászoksz a jó keresésére és talán ez elindít a lelkedben is valamit….
A legfontosabb dolog akarni kimászni a lelki trutyiból…. Aztán elkezdeni matatni dolgok felé amik kivihetnek…. a jókat megtartani… (nálam blogírás, egy kis egészséges ezoterika, MP könyvei, kineziológia….) az esetleges rosszakat amikről úgy érzed, hogy balfogás volt eldobni…. (nálam reiki). Kell néhány barát ember feletti idegekkel ha kibeszélős vagy…. J
vagy helyette a blogírás ha nem vagy kibeszélős. Kell egy jó adag önelemző képesség….
és jó zenék…. és képesség a “carpe diem” érzésre…….
Már nem tudom, hol olvastam… vagy MP-nél vagy egy kedves ismerős írta…. Kb. “A boldogtalanság egyfajta hiányérzet…”
Néha jogosan hiányolunk ezt-azt…. néha meg csak hisszük, hogy ha meglenne, teljesülne boldogok lennénk…. Sőt! Van egy ilyen mondás is, hogy kb. “ Néha nagyobb csapás ha teljesülnek a vágyaink mintha nem.”
Na jól össze-vissza szöszmöszöltem itten….. Szóval nem mondok bölcsességeket. Csak akkor fog ez az állapot megszűnni, ha akarod… ha keresgélsz….
De tudnod kell, hogy a boldogság a világ legtörékenyebb dolga… És mivel jó, csak rövid ideig tart… nincs tartós boldogság… (szerintem). De a hiánya nem feltétlenül a boldogtalanság. Remélem kedves Nina te nem szenvedsz meg nagyon ennek a felismeréséig.