Mostanában döntögetem a magam alatt levési csúcsomat. Viszont eléggé letisztultak a gondolataim….
Fel kell tenni két eccerű kérdést:
-Mit szeretnél csinálni?
-Mi az oka, hogy nem teszed?
Na aztán ezen az okon el lehet rágódni…. Ha rajtam múlik és nem teszek semmit akkor semmi jogom a nyivákolásra….. Ha nem rajtam múlik….. hát igen…..
Mint tudjuk “A kérő ima a lélek fecsérlése, míg a hálaadó ima valóban gyógyít!”
Így békén hagyom a jóistent, nem kunyerálok….. majd csak hálát adok a sok jóért….. Persze ha belegondolok eddig se kértem konkrétan dolgokat, csak hogy ne baszogasson és hagyja hogy úgy másszak ki legalább a gödreim feléből, hogy nem döglök bele félúton. De hát úgy látszik ez is sok.
“Jó
időbe telik, amíg egy alapvetően bizakodó természetű ember megbékül a gondolattal, hogy isten végül is nem fogja megsegíteni.”Maradnak hát a már lassan imává vagy inkább mantrává penészedő “mondókák”…. amikkel a szakértők és szakértő könyvek hatására azt próbálom magamba sujkolni, hogy nagyon jóóó, tök jóóó…. eladom, felépítem, elengedem, beengedem… halleluja……
Mindenféle hitem elhagyott….
Remélem csak kis időre.