Szöszmókjaim....

Az kiaz… ??

 Funybuny azt kérdezte “Ki a fene ez a Zoli?”


Háááát…… jó kérdés… Az úgy volt, hogy az anyukám meg az ő anyukája barátnők voltak gyerekkorukban, aztán később is jöttek sokszor hozzánk meg mi is mentünk… (Pesten laktak)….. az évek is mentek…..mi meg eléggé jóban voltunk (no azért ANNYIRA nem) olyan érdekes kapcsolat volt szerintem… mikor valamelyikönk egy kicsit előrébb merészkedett akkor a másik hátralépett…..
Aztán elköltöztek, így az eddigi 70 kmes távból 250 lett…. De azért SMS, telefonok…. Szinte mindig volt olyan érzésem mikor beszéltünk, hogy mondani akar valamit…. De vagy nem meri vagy nem biztos a dolgában…. Vagy csak képzelődöm…. Mire eljutottam odáig, hogy beszéljük ezt meg… megváltozott…. Elmaradoztak a telefonok …. Aztán egyszer kibökte, hogy megismerkedett valakivel, barátnője van …. És innentől kezdve nem hívott, nem írt…. Anyu beszét egyszer az anyukájával aki mondta, hogy megnősült.
Nem mondom hogy nem rágtam be….. szerintem volt olyan a kapcsolatunk, hogy ezt ő is közölhette volna…. Nem is értettem miért ez a nagy hallgatás. Úgy voltam vele, hogy éjjen boldogan ! A tanulságot levontam volna ha lett volna, de szerintem nem volt. Mikor anyu meghalt gondoltam, hogy felhívom az anyukáját, de akkor úgyis megkérdezte volna hogy, hogy történt és ez nekem akkora sokk volt, hogy arra még nem voltam kész, hogy elmeséljem neki, így csak halasztottam a dolgot mígnem tavaly szeptemberben egyik szombaton (éppen nálam volt Anna barátnőm) csöng a mobilom és bejelentkezett az anyukája…. Csak lestem, hogy honnan tudja a számomat… Hát kiderült hogy ott állnak nálunk a ház előtt és az “ELADÓ” tábláról tudják a számomat. (Anyu halála után elköltöztem, leadtam a vonalas telefont és a régi mobilszámom is megváltozott..) Szóval jöttek… Elnavigáltam őket az új lakhelyemhez… Már készítettem a mosolyomat a feleségnek mikoris látom ám, hogy csak ketten jöttek…. Jólnevelt vagyok és nem kérdeztem rá, hogy “Na, mi van?” Gondoltam előbb utóbb úgyis kiderül….. Summa-summárum tavasszal elváltak! Két évig tartott a láv aztán a feleség lelépett valakivel. Azóta meg elvagyunk….. telefon….imél…..sms…… Igazság szerint még mindig oda van az exéért amit persze tagad de így van …. . A hölgyemény se piskóta, naponta hivogatja ….amiért ő elmondása szerint nagyon dühös….. Ezen mondjuk roppant eccerűen lehetne segíteni……
Novemberben egyik hétvégén Pápa mellé mentek egy kis faluba és kérdezte, hogy elmennék-e velük…
Elmentem…. Tök jó volt…. Ez van most.
Az én lelkem egyébként annyira nincs rendben hogy per pillanat igyexem elkerülni, hogy róla gondolkodjak.
Ő nyüglődik az exével… én a lelkemmel…… közben meg elvagyunk… így … Nagyon úgy látszik, hogy ezen mostmég változtatni sem akarunk….. de lehet, hogy majd változik….. (majd újra megnősül… J )…. vaagy mittoméén…..


Azt hiszem ez az “Idő majd megoldja” tipikus esete.

ébren vagyok

 A mai napban az volt a jóóó, hogy sütött… J Dee 1ébként meg annyi mindent csináltam volna ahelyett amit csináltam….
Ültem volna erdőszélen tavaszi szélben … méláztam volna tengerparton….. ettem volna frissen szedett ragacsosan édes narancsot….. bámultam volna a virágszirmokat tavasszal egy cseresznyésben…. grilleztem volna nyári este a tengerparton mindenféle finomságot……
Ehelyett….. hadnemondjam…….
DE legalább sütött a nap…. És január lévén ez nem kevés!

színház… fenyősztrip… stb…

 Na most van egy szusszanásnyi időm….
Nagyon királylányos 7végém volt…. Annánál voltam és a szó igazi értelmében vett VENDÉG. Ami azt jelenti, hogy úgy álltam föl az asztal mellől, hogy otthagyhattam csapot-papot, tányért, fazekat… felemelő érzés…. Persze az egész úgy kezdődött, hogy iszonyú fáradtan bedagadt szemekkel (úgy néztem ki mintha egy királylányt kereszteztek volna egy pandamacival) még pénteken megleptem az én drága barátnémat. Hajnali 2ig beszélgettünk, úgyhogy másnap igencsak elhúzódott a felkelés J De nem siettünk sehová, hiszen csak 7-re volt színházjegyünk. Megnéztük a Producereket. Nagyon, nagyon jóóó…. Valami eszméletlen ötletesek és jók a díszletek… szinte minden percben van valami amire rá lehet csodálkozni, hogy jajj ez milyen jóóó, az milyen jóóó… A díszletváltások olyan flottul és villanások alatt történtek, hogy csak néztünk mint a moziban….
(A díszlettervező: KENTAUR volt, aki már az Operaház fantomjában is nagyot alkotott. (meg gondolom már máshol is de én csak ezekről tudok:) ) Bárkivel beszéltem utána aki látta, mindenkinek az volt az első vagy második mondata, hogy : “Ééés azok a díszletek….!!!”))
Maga a történet nem egy durranás, ez a legkevesebb az egészben, mert a díszlet meg a koreográfia elviszi a darabot a hátán. A szereplők is jók voltak és szívesen megnézném a másik szereposztással is.
Na asszem kellően kilelkesedtem magam.
Amit viszont soha nem tudok megszokni… az Pest… Nem tehetek róla de egyszerűen mindig elborzaszt. Pedig eddigi életemben annyit jártam oda sulik és egyéb más okokból, hogy az két emberre valót is kitenne… de valahogy …….. Busszal mentem … metró…. hajléktalanok… kosz… szemét… kutyagumi…. villamos…jajistenem mit ne fogjak meg?…. cafatokban lógó plakátok…. fali irkafirka….. szörnyűűű…..
Azt hiszem ahhoz is valami külön látásmód kell, hogy az ember ne ezeket figyelje, hanem eccerűen csak menjen a dolgára…. Lehet, hogy ha ott élnék egy idő után már nekem se tünne fel, vagy legalább is nem bosszantana.
Színház után sétáltunk mert olyan igazi tavaszias este volt  és még fent volt a karácsonyi díszkivilágítás is….. .
Azért pld. a NEW YORK kávéház nagyon teccett….
*
levetkőzött a fenyőm….. szó szerint….
Itt a hátulütője a lucfenyőnek…. Igaz, hogy csak 1 méteres volt, de tüske annyi volt rajta, hogy ey fél fenyőerdőnek is becsületére vált volna… J Még vasárnap este leszedtem a díszeket, mert ahogy hazaértem már félig nekivetkőzött….. ahogy rápirítottam még dacból ledobott vagy ezer tüsit és 4-5 díszt, úgyhogy nekiálltam este 10kor fenyőt bontani… A porszívózás meg az ablakon kidobás (ilyet se csináltam még J ) hétfőre maradt…
Szóval nemtom…. Vagy valami elit fenyőt kell venni vagy műfenyőt deee ez így nagyon durva… Otthon a parkettán ez nem volt olyan vészes, de itt ezen a padlószőnyegen…. Brrrr….
*
Reggel meglepinek a Zoli emilje várt… Lehet, hogy használt neki a múltkori nagymonológom….ami tömören összefoglalva annyi , hogy ha nem ír én nem válaszolok…. Persze ezt sokkal bővebben fejtettem ki neki. De olyan aranyos… az idén még minden nap írt vagy 1 smst vagy egy emilt… (Jó! Tudom, mégcsak kilencedike van… de akkoris… sztem ez egy pasitól nem kevés… ) És imádom a humorát. Írtam neki, hogy levetkőzött a fenyőm, erre írja, hogy “ Az enyém nem mert ilyent csinálni, de talán nem a nevelésem javára írható, csak 1szerüen műanyag” J
*
Nyertem a lottón….   !!!!!!!!   Hoppá…. hoppá!!!!   Figyu….     KETTESEM lett !!!
Benne volt az éves horoszkópomban hogy játszak szerencsejátékokat mert az idén kétszer is nagy esélyem van nyerni….   Ésss igen… !!!!    MÁSODSZOR van kettesem !!!
Szavam? Egyse….
*
Na és 1kis nyalánkság a végére…. Otthon ellopták a ház elől a “HÁZ ELADÓ” táblámat…
Hát ilyen nincs… és mégis van…. Ki a bánatos nyavalyának kellett az a szerencsétlen tábla?? Minek??
Igaz ilyen gázárak mellet minden fa számít…….. 😉


 

csak a meló…

 Hát jól rám szakadt az újév. Minden nap 7-ig, 8-ig bent voltam. Ma szabira akartam menni….persze nem jött össze. No de este megyek Annához és holnap megyünk színházba…J
Olyan nagy lendülettel kezdtem anno a blogírásba de mostanában folyton rossz kedvem van meg magam alatt vagyok erről pedig nem érdemes össze-vissza hablatyolni…… Baromi fáradt vagyok. Tegnap este is csak ültem és néztem ki a fejemből, jobb híján a tévé felé….. Fantasztikus információk értek…. Kóka meg a Rogán szerelmes! Ójézus! Látom lelki szemeim előtt ahogy rohannak a nagy hírrel a tvhez, meg a bulvárokhoz….. Mi a jó büdös francnak kell ezt szétkürtölni?
Fogja meg, vigye Mauriciusra, vegye el….. Ezzel akarják demonstrálni, hogy a politikus is emberből van?
Esküszöm a gázórák is megállnak a pörgésben a gyönyörűségtől a jó hírre..
Persze ha 1másba estek volna! Na AZ hír lenne !!!
Következő csapás: Írjanak SMS-t – Hová utazik az éppen ügyeletes szöszibaba?
A- Mexico, B- mittomén milyen sziget …. deeee nem Csepel az biztos….
Nem tudom. Ilyenek engem régebben soha nem bosszantottak fel.


Szegény Mikit tegnap kétszer is kiküldtem az irodából pedig láccott rajta, hogy beszélgetne…. De hát eccerűen nem értem rá vele foglalkozni. Reggel 1ütt pogácsáztunk meg teáztunk aztán meló ezerrel…. Néha bejött…. aztán kiment… De azért megkérdezte, hogy tud-e segíteni. Persze nem tudott de azért jólesett, hogy megkérdezte.
Zoli SMS-e is utolért
½ 7 magasságában. Érdeklődött, hogy hazamentem-e már vagy az öngyilkosságnak e módját választottam. J Aszonta dobjak el mindent oszt menjek haza! J Hát hazamentem!!


 

jajjj……

 Hát elkezdődött…..  !!!!
Asszittem legalább lesz egy kis átmenet a múlt hét és ehét között…. valami kis lightos teszek-veszek…. De neeem!!!
Uccu neki, durr bele….. !  
MOST hazamegyek, de az elkövetkező napokon tuti, hogy bent alszom….
Sokan nem is jönnek még a 7en (és még lenne egy rahedli szabim de hogy a bánatba vegyem ki ha a vezér “enyhe tulzással” velem zárta és velem nyitotta az évet..)
Pedig volt egy olyan dőre gondolatom, hogy pénteken szabira megyek és elmegyek Annához székesfővárosunkba. Ugyanis karácsonyra színházjegyet kaptam tőle így szombaton megnézzük a “Producerek”-et. Gondoltam már pénteken meglepem és elmegyünk a csokoládézóba…..   mielőtt fogyózni kezdek…   :))


Jajjj már megint oda a királylányságom… !!!!!    Hüp, hüp, hüp…


 

hát itt van 2007….

Igazából soha nem volt szokásom, hogy újévi fogadalmakat tegyek….. Most sem fogok. Nem is tudom mi a bánatot fogad6nék meg. Úgy látom, hogy az eljövendőt nemigen tudom befolyásolni. Mit csináljak ebben a hülye világban? Mikor azt látom, hogy az emberek 1mást tapossák a karácsony utáni napokban, hogy átírassák a gázóráikat.. (Nem tudom hány olyan van közöttük akik a medencéjüket fűtik vele, mint ahogy erről szó volt.) Hogy mindennek az ára az egekbe szökik és nem tudom hogyan fogok megélni mert eddig sem éltem luxusban de még csak a környékén sem. Hogy a sok balfácán, botcsinálta, hataloméhes politikus olyan törvényeket hoz amivel elpöcköl a szakadékig és azzal foglalkozhatok a hátralévő időmben, hogy melyik pillanatban esek bele. Keresem azt a kis jót ami erőt adhatna a reggeli felkelésekhez és csak reménykedni tudok abban, hogy meg is találom. Csak reményeim vannak. Hogy nem leszek magányosabb mint most vagyok és ép lélekkel el tudom viselni azt amit muszáj. Hogy megmaradnak a barátaim és nem lesz semmi bajuk. Hogy legalább annyi erőm marad mint most van mert már ez sem sok. Az előttem levő példákon elborzadva nagyon-nagyon erősen reménykedem hogy nem adok munkát az egészségügynek . Hogy a jövőmtől való félelem nem emészti fel a mindennapjaimat, nem keseríti meg az esetlegesen néha-néha felbukkanó apró örömöket. Hogy lesznek apró örömök………. Hogy nem lesz több keserűség…..


Most akkor ezekhez képest mit fogadjak meg? Hogy megtanulok szuahéliül?

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!