Szöszmókjaim....

Csapás csapás hátán…..
T2 hazajött Svájcországból és most  a konyhaasztal tele van csokival….
Áááhh…
Hát lehet így dolgozni ?!?
Szadista!!!!

Hétfőn
elmentem zacskóért a ZAPEKba. Hoztam is haza nagy boldogan, mindjárt kettőt,
hogy a főnöknek is legyen…

(-E.: – Megcsináltad már az adóbevallásod?
   F.: – Még ráérek…
   E.: – Háát… 20.-áig…
   F.: – Jó, de május 20…
   E.: – J   )

Szóval elhozom a zacsikat. Kedden nekiállok, bepötyögöm  a gépbe, majd keresem a szürke borítékot,
amiben fel kell adni…
Éééésss…. PONT az hiányzik a zacsiból !
Megyek a főnökhöz… Neki sincs bent…
Na hol kezdtem a szerdai napot?
Hát a ZAPEKnál…
Megint kértem zacsit, de aztán jól résen voltam és megnéztem, hogy van-é benne
boríték…
Nem csigázom tovább a kedélyeket… Nem volt !
Visszaviszem… Elrebegem, hogy mizu és, hogy már hétfőn is, és akkorse…. Erre
putty, kezembenyom 3 borítékot…
És láttam, hogy a népek meg viszik ezeket a csomagokat mint a cukrot. Mekkora
szívás, hogy aztán nem találják benne a lényeg felét.
Mondjuk Judit azt mondta, hogy tavaly Ő sima borítékban adta fel és abban is
lehet, csak akkor fizetni kell érte. Nekem viszont tavaly telefonba azt mondta
a zapekes nőci, hogy „szó se lehet róla, hogy másikban… kipostáznak nekem egy
csomagot…”
Na, ennyit erről…
It overflowed…. (ha egyáltalán ezt így….)
Juteszembe..
A pletyik arról szólnak, hogy pasi lesz az ángilus tanárunk,  meghogy más napokon lesz, nem kedd,
csütörtök… 
Hááát….
Egyébként meg van egy kis sikerélményem… Illetve nem is kicsi… J
 Megnéztem a matek érettségit és úgy
láttam, hogy így rákészülés nélkül se buknék meg. J Szerintem nem
volt olyan nehéz. Legalábbis az első fele… Mondjuk a 6-os példánál:

x
négyzet – 6,5x – 3,5 = 0

mi
a két gyök összege, illetve a két gyök szorzata…
 lila gőzöm sem volt a Viéte formuláról,  de gyanítottam, hogy a két gyök szorzatára
ill. összegére van valami szabály… Merthát ugye nem úgy kell megcsinálni, hogy
az ember kiszámolja a két gyököt…

Megcsináltam
az angol első részét is és az is tök jó lett… 7 hibám lett
a 2×28-ból.
Na ennyit az önfényezésről.

*
Gasztropercek ! J
 
Már többször olvastam itt-ott a padlizsánkrémről… hogy az húúú… meg haaa….  Ésakkor szombaton bementem néminemű
pénzköltésre a SporolósBoltba és fényességes padlizsántok vigyorogtak rám egy
ládából… Komolyan mondom kajabáltak, hogy „vigyél eeel”…
Még soha nem volt semmiféle afférom ezzel a lila tökkel, de most nem tudtam
ellenállni neki és vettem két darabot belőle… Mondjuk halovány padlizsánlila
gőzöm nem volt, hogy hogy’ a búbánatban kell padlizsánkrémet csinálni, dehát ugye
gugli a barátunk és kiköpött nekem párszáz receptet… Nos, miután belemélyedtem
a témába, azt a következtetést szűrtem le, hogy egy padlizsánkrémbe nagyjából
minden lófüttyöt bele lehet dobálni.. Szóval 
ez olyan nekem való cucc…J
Nos… nem lett rossz… Bár meg kell mondjam, vagy paradicsomot nem kellett volna
bele tennem, vagy citromlevet, vagy valamelyikből kevesebbet, valamint a
vöröshagyma is túlteng benne szerintem… Kicsit elnyomja a többi ízt… Szóval a
jó padlizsánkrém titka –mivelhogy eccermár csináltam, osztogathatok tanácsot… J– , a lilatök
totál ízetlensége miatt,  a hozzáadott
anyagokon múlik. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy nem létezik két egyforma ízű
padlizsánkrém… Viszont ! Szerintem ezt a zöldséget, tuti, hogy jókedvében
teremtette az Úr.
Fényes, feszes, szépséges színű, vigyorgó izé, egy muris kalappal a fején, hogy szinte sajnáltam betenni a sütőbe… Ha
még mondjuk meghámozva őszibarack ízű lenne…. Aaahhh…
Mondjuk már két napja eszem 😛  Pirítóssal, sült husival…. Még holnap bírom, oszt
annyi…
Sok(k) lesz… Szerencsére nem csináltam meg mind a kettőt, csak az egyiket. A
másikat miután kiszedtem a sütőből, megpucoltam, fölszeltem és betettem a
mélyhűtőbe. Majd ha már a feledés homályába vész az élmény, akkor előveszem… De
azt majd máshogy ízesítem.
Mézzel…csokival…  
Vicceltem… :o)
Csoki…
Csoki…
ma benyomtam két  2!!   kettőőő 
 kocka étcsokit… (140 kcal… ) 
Ooppsz.. De már lazán be tudom gombolni a farmerom…farmerem… Deviszont növő
hold van és ilyenkor nem szabad nasizni, mert visszajön amit lekínlódtam… 

*
Van egy cikk itt az NLC-n AlexanderBrodyról…
80 éves, elégedett ember. Szerencsésnek mondja
magát. Szeret játszani, enni…élni…  Szóval olyan jó volt olvasni… Viszont elkövettem azt a hibát, hogy lejjebb görgettem a cikket és teljesen elképesztettek, elkeserítettek az alatta lévő kommentek. Teljesen felhúztam
magam. Kiakaszt, elképeszt, elszomorít az emberek ilyeténféle
kicsinyessége.. vagy irígysége, vagy nem is tudom mi ez, amit főleg mostanában  tapasztalok…
„Maradt volna itt, akkor nem lenne ennyire elégedett a sorsával…. Így könnyű !”
Van akinek az egészből az jött le, hogy „ a rakott krumplival ki lehetne
üldözni a világból”
Ilyenkor (is) sajnálom, hogy nem tudok több nyelven, mert annyira szeretném
tudni, hogy ez magyar specialitás vagy általános jelenség… Olyan szívesen
olvasnék más országok béli kommenteket… hogy ott is ilyen keserűek, gúnyosak,
irigyek-e az emberek..
Azt veszem észre, hogy nálunk általános jelenség, hogy az emberek a saját
elcseszett vagy elcseszettnek vélt életükért másokat hibáztatnak. Más az oka
annak, hogy nem érzem jól magam, más az oka annak, hogy nincs pénzem, mindig
mindennek mások az okai még véletlenül sem én magam… Olyan ez mintha valaki
mikor beleül egy tüskébe. elkezdene fészkalódni és közben szidni az akácfát, a
rózsákat, mindent ami tüskés… ahelyett, hogy felugrana és odébbülne…
Nem vagyunk egyformák, mindenkit más-más körülmények közé pottyantott  a gólya, mindenkinek más-más szarból kell
építkezni, de ezért nem a másik embert kell okolni…
Basszus, igen ! Ha úgy vesszük nem semmi környezetbe született ez a pasas
(ld.
wikipedia) tele volt híres emberrel a famíliája, szóval azért volt ugródeszka…
 De basszus,
a Pricetonon végzett és kínai nyelvből diplomázott (többek között)… És ezt nem
a családja csinálta hanem Ő… A leírásból ítélve, keményen dolgozva került egyre
feljebb és végig ember tudott maradni… Tessék utána csinálni ! Nem kell mindet,
elég csak a fele…
Annál egyszerűbb nincs, mint duzzogva puffogni és cinikus megjegyzéseket tenni
arra, aki esetleg többre vitte… Komolyan mondom sajnálatra méltó az az ember,
akinek egy ilyen cikkből az jön le, hogy „hja, neki könnyű volt…”
Vagy milyen „érdekes” elme lehet az, aki miután elolvassa a cikket még arra is
képtelen, hogy normálisan megfogalmazza, hogy mi is háborítja fel, úgyhogy
marad az, hogy brrr de utálja a rakott krumplit meg a szalontüdőt…  Az a lényeg, hogy valami negatív legyen….
Milyen elkeseredett embernek kell ahhoz lenni, vagy mekkora tüske van abban,
akiben egy ilyen cikk elolvasása után keserűség támad, sőt akkora, hogy képes
ezt kommentben kifejezni..
Nehogy azt higgye bárki is, hogy nekem nincsenek problémáim. Mindig is voltak,
vannak és sajnos lesznek is… De soha…soha nem jutott eszembe ezekért bárki mást
okolni. És azt is utálom, mikor valaki a körülményeivel takarózik, mert az
ember egy bizonyos kor után már a a körülményeiért is felelős…. Bár ezt nehéz
elismerni. Tenni ellene meg még nehezebb. De attól még nem döglesztem meg a
szomszéd tehenét !
Uramisten…
Miközben ezt most írom, a tvben megy a romákról egy műsor… Pont ide passzol..
Egy lány most érettségizik, szeretne továbbtanulni, a faluban 25 gyereket
korrepetál, az anyja pedig dolgozók esti iskolájába jár, hogy leérettségizzen,
hogy a munkahelyén minőségellenőr lehessen.. 

Tessék…
Nyílván vannak akik kiröhögik és visszahúzzák őket, mert ugye sokkal-sokkal könnyebb
reggelente kiülni a kocsmaajtóba, mint elmenni suliba.. De ők ezt választották
! És tudják, hogy miért…
Hát nem fejben dől el? 
Valahogy fel kellene már ébrednünk… 

 – Hova szaladsz Ügyifogyi?
– Neeem tudom Okoskaa….! Majd megmondom ha odaérteeem !!!

Ambaivalencija….
Turbulencija….
Töktellés…
Hát enyhén szólva is  fura napjaim vannak… Bármennyire is szeretnék, nem tudok elvonatkoztatni a napi sz*rtól, mégha ez közvetlenül nem is érint… Mint pl., hogy állami felügyelet alá helyezik a filmgyártást… Többek között beleszólhatnak a forgatókönyvekbe is. (Miért is ne, ha ők adják rá a pénzt)
Nem! Nem készültem filmet csinálni… és ennél sokkal nagyobb problémáim is vannak, de erre ébredtem.
És ez a legkevesebb…
Megpróbálom azt játszani, hogy nem idegelem magam minden sz*ron… De valahogy ez olyan mintha  homokba dugnám a fejem… és ez azért se jó, mer’ egy idő után nem fogok levegőt kapni…
*
Tegnap elvágtattam a ZAPEKba, mert nekem soha nem küldenek ilyen hányós zacskót, ergo most sem kaptam és már mindjárt itt a gyónás ideje. Ügyfélbarát intézményként hétfőn vannak 6-ig, majd utána napokon délig…
Szóval bementem tegnap és sorállás után elhoztam 2 zacsit (a főnök sem kap soha). Ma, gondoltam megcsinálom…
És…
ÉÉÉs…
A nagy zacskóból hiányzik a kisboríték… pont az az egyedüli dolog, amiért bementem… Amiben fel kell adni a cugehört… Mert az összes többi részét megcsinálom gépen, de feladni abban a szarban kell…
Megyek a főnökhöz, hogy az övében van-é….
Hát nincs!
Most holnap reggel 8-ra megint mehetek zacskóért…

Megettem tibibirkát….
Ezt már máshogy nem lehet…
Sajnálom szegényt. Olyan jámboran elvolt itt az asztalomon.
Dehát ez a birkák sorsa…
Nemdebár?

Néztem  az
esküvőt… vagyis egy részét…  
 Egyszerű… elegáns…. tökéletes…
És olyan jó volt látni rajtuk, hogy szeretik egymást….
Irigykedtem kicsit.
Ilyenkor mindig ráébredek, hogy mennyire hiányzik az életemből a szeretet.
Az ilyen fajta…
A mély és erős…
Hm..
*
Szombaton ballagáson voltam. Anikófia G. ballagott…
Hát ez is…
Szinte ma volt, ahogy 2-3 évesen, behúzott nyakkal, visítva menekül a
csucsorgós puszim elől, mostmeg érettségizik. 
Annyira  jó haverok voltunk mikor
pici volt. Úgy kb. 5.-6.-as koráig egy csomó mindent elmesélt, hogy mi volt a
suliban.  Nem győzte kivárni, hogy az
anyja odaadja neki a telefont… mindig ott kajabált mellette, hogy „Naaaa….anyaaaaa,
ezt én akarom elmesélniii… !” Aztán egy snitt és onnantól kezdve hangját nem
hallottam.  Ma már nem is tudom hogy
viszonyuljak hozzá, úgy eltávolodtunk egymástól. Teljesen bezárt…  Egy csomót gondolkodtam, hogy mi a fenét
csináljak, mert olyan szívesen mondtam volna neki valamit. Valami olyat, ami nem
túl fellengzős és róla szól meg az alkalomról, meg a jövőről….
G. ugyanis egy nagyon jóképű, okos srác. Mikor visszanéztem a ballagási
képeket, arra jutottam, hogy úgy néz ki az egyenruhájában, mint egy herceg…
(Egyenruhában ballagtak –mármint nem katonai, hanem a suli egyenruhájában.
Fekete nadrág, fehér ing és fémgombos, érdekesen álló nyakú, sötétkék zakó…)
Persze nem tudja magáról, hogy jó pasi… az önbizalma a béka alatt, nulla
céllal, ami miatt a szülei eléggé aggódnak  és így én is… Mondjuk tegnap, mikoris szinte
az egész napot együtt töltöttük, arra jutottam, hogy nem lesz itt semmi baj,
csak Anikó túlparázza a dolgot.  Ami egy
kicsit aggasztó, az az, hogy lila gőzük van csak az életről…
Pl. tegnap mesélte A., hogy képzeljem, G. mesélte, hogy egyik osztálytársának
meghalt az apukája…
A. mondta neki, hogy el kell menni a temetésére, mire G.
– Dehát nem hívtak meg !
A. persze felvilágosította, hogy oda nem szokták meghívni a népeket, hanem meg
kell tudni, hogy mikor lesz a temetés és el kell menni…. Aranybogár, persze
honnan tudná, hogy’ megy ez…
Majd most kezdi megtapasztalni, hogy mi meg merre…  
Szóval arra jutottam tépelődésemben pénteken, hogy írok neki egy levelet.
Sajnos egy kicsit elnagyolt lett, mert hírtelen ötlet volt és nem volt időm
többször átrágni, hogy pontosan olyan legyen, amilyennek szerettem volna, de
azért közelíti…
Ide másolom…

***************************************************

Kedves G.

Szeretnék veled megosztani néhány gondolatot, de mivel már évek
óta nem beszélgetünk, úgy gondoltam, ez írásban könnyebben fog menni.
Ne ijedj meg, nem fogok  -legalábbis
remélem- nagy szavakkal meg közhelyekkel dobálózni, abból úgyis hallasz így
ballagáskor eleget.

Miről is elmélkedhetnék így a jeles nap alkalmából, mint az
életről, aminek jó részét már megtapasztaltam és aminek jórészét Te  még nem ismered.
Nem vagyok egy militarista beállítottságú ember, de a felhozott példám eléggé ilyen
jellegű lesz…  J 

Szóval az élet:
bárki bármit is mond, bizony „nem 
fenékig tejfel”… Sőt!
Az élet célja viszont,  hogy a valagunk
minél többször érintse a tejföl szintjét. Mert az jó! Akkor van boldogság !
Na helyben is vagyunk. Megvan a tuti: boldognak kell lenni.
Azt már ugye Te is megtapasztaltad, hogy nincs olyan, hogy valaki non-stop
boldog, állandóan vigyorog és lepkék után futkos.  A boldogság hol itt, hol ott bukkan fel. Hol
kisebb, hol nagyobb adagban. Mi pedig próbáljuk elraktározni és új boldogságokat
szerezni, hogy a legvégén az egész összeálljon egy nagy boldogság gömbbé, amit
majd mutogathatsz az unokáknak, hogy „íme ez a boldogság gömb az én életem”….
És akkor majd néznek tátott szájjal és ők is akarnak olyat…. Te pedig már el
tudod mesélni, hogy hogyan kell csinálni.
Na de elkalandoztam… Ott jártunk, hogy boldogság.
Mikor leszel / vagy boldog ?
Tapasztalat és okos emberek irományai szerint is,  ez az érzés akkor jön, ha elégedettek
vagyunk.
Mikor vagy elégedett?
Hát nagyon soxor… Ha megeszel egy naaagy tábla csokit, ha nyersz a játékban, ha
elmosogatsz és látod, hogy anyád örül, ha levizsgázol, ha felszeded a világ
legjobb nőjét, ha beleülsz életed első kocsijába….. és lehetne folytatni a
sort.
De szerintem ennyiből is érted.
Hogyan leszel elégedett?
Ha megvívod az élet kisebb-nagyobb csatáit. Mert beszélhetnek széplelkű emberek
bármit, az élet egy csatatér, ahol folyton küzdeni kell. Na szerencsére nem
vérre menően, és én a küzdelmek közé sorolom azt is, hogy le kell menned tejért
meg kifliért, holott Te éppen még aludni szeretnél…. Na jó, tudom nehéz
elképzelni, miért leszel Te boldog attól, ha félkómásan lezavarnak tejért,
pedig az leszel. Mert mire visszaérsz felébredsz, mindenki örül neked, hogy
meghoztad a reggelit és út közben mondjuk még láttál egy jó csajt is…
Nnna ez így együtt azért már legalább egy boldogságmorzsácska. Nem?
Nem mellesleg, meglepő de sokszor előfordul, hogy a legnagyobb ellenfelünk
saját magunk vagyunk. Meg fogod tapasztalni, hogy milyen nehéz önmagadat legyőzni
/ meggyőzni….
Szóval a küzdelmek és akadályok csak jönnek, csak jönnek, Te pedig nem
torpanhatsz meg. Visszavonulni sem lehet, mert ami elől megfutamodsz, az jól
megszívja magát, sokkal nagyobb és erősebb ellenfélként áll újra eléd…
Ergo: küzdj !!  És mellesleg bízva
bízzál… J mert ez is fontos.
Mondjuk ezzel nem azt akarom mondani, hogy vegyél egy nagy mordályt és innentől
kezdve mindig legyen a belső zsebedben, csatára készen…
Neem… ennyire harciasnak nem kell lenni ! J
És mordály sem kell, hiszen megvannak a fegyvereid.
Minden fegyvered megvan ami az élethez 
-a boldog élethez- kell !
Most csodálkozol ugye? Netán elkezdtél gondolkodni, hogy édesanyád hova a
bánatba tette a vizipisztolyod…. 

Drága Pici Pöttyem ! J  (na így se hívhatlak már)
Te egy

 nagyon helyes,

 kedves,

 okos,

 intelligens,

 fiatal srác vagy, akit a
Jóisten még ráadásként olyan szerető szülőkkel és nagyszülőkkel áldott meg,
akik születésed pillanatától azon vannak, hogy muníciót adjanak neked a
csatához és  eltávolítsák az utadból az
akadályokat.

 Még nem ébredtél rá, de én
tudom, hogy MINDEN fegyvered megvan! Nagyon nagy a szerencséd, mert ez így
együtt kevés embernek adatik meg. Hol az egyik hiányzik, hol a másik, sokaknak
pedig mindegyik…(na nekik kell szarból építeni a várat)
De veled tudod mi van?
Mikor születtél, a Jóistennek nagyon jó kedve volt és bőkezűen ellátott
munícióval, mielőtt leküldött a Földre. Indulás előtt még mosolyogva
körbeforgatott és  biztos ami biztos,
belegyömiszkölt egy atombombát is a hátizsákodba, majd vigyorogva seggberúgott
és lepasszolt a Földre…
Hogy mi a muníció?  Azok a
tulajdonságaid, amiket fent írtam. Az atombomba pedig a családod örök szeretete
és támogatása.
Az ÉLETben, a hadszíntéren mindegyikre szükséged lesz.
Az eszeddel, tudásoddal, vagy a 
jóképűségeddel (esetleg ezek  kombinációjával J ) 
bármit elérhetsz. Az intelligencia arra lesz jó, hogy tudd, mikor
melyiket vedd elő, az „atombombád” pedig mindig meg fogja adni neked a
biztonságérzetet és így a kellő bátorságot is (amit még véletlenül se keverj
össze a vakmerőséggel)
Nagyon egyszerű a tennivalód:
bízz magadban,
bízz a családodban,
és tűzd ki a célokat….
Az élet jön és Neked haladnod kell ha boldog akarsz lenni!
És akarsz, ugye?

Puszmákollak és nagyon szeretlek.

                                                                                  
          Eliana

U.I: Azért ne rémülj meg! Nem az van ám, hogy innentől non-stop  harc és zivatar. Néha kitör a
fegyverszünet  és akkor haverok, buli,
fanta…. J

2011. 04. 30

********************************

Nnna, szóval ennyi… Nemtom
mennyi jön le neki belőle.  Tegnap este
mondjuk már megbántam, aztán ma meg arra gondoltam, hogy kezdjen vele amit
akar. Legalább én kiírtam magamból… J
A ballagás egyébként jól sikerült. Szerencsére nagyon kellemes idő volt és nem
volt akkora tömeg sem mint gondoltam, hogy majd lesz. Délután 1-re mentünk
ebédelni egy étterembe, majd Anikóékhoz még beszélgetni, meg sütizni… Na egy
hős voltam, mert az étteremben ugyan megettem a desszertem, (valami
vaníliakrémes, gesztenyés, tejszinhabos, piskóta volt… hmm.. jó vót!)  de A.-nál már visszafogtam magam és csak vizet
ittam J

Ma aztán csak lazáztam… Csináltam egy laza bulguros ebédet, oszt ennyi… No meg
kialudtam az elmúlt két hét rohangálásait.

No elment a nyúl is… Ergo, megint fel vannak töltve a csokiraktáraim…. DE! Egy hős vagyok! Mert csak nééézegetem, csodálgatom, rakosgatom, gyönyörködöm bennük, elképzelem az ízüket…. Meg ilyesmi antijódógombaság….
Van pl. egy olyan milkatojatom, ami milkalágytojás és van hozzá egy pici lila, műanyag kiskanál, amivel ki kell kanalazni belőle a cuccost…
meg van tibibirkám… (az olyan, hogy a birka nyakörvére rá van írva, hogy tibi tibi tibi tibi ) Meg van lilanyulam, meg trüffelszeletem, meg olyan tojatom amiben alkohol van…
Jjajjj.. még leírni is jóvót…
Majd néha elolvasom… :o)
Mondjuk a sonkának nem tudtam ellenállni, mert azt (is) nagyon szeretem… Hmmm.. tormával, zöldhagymával, paprikával, paradicsommal…. (retket nem vettem mer’ nyamvadt vót !)
Meg még sütöttem sütit is ami tök finom lett ! Legalábbis Anikófia azt mondta rá, hogy finom, és ha ő azt mondja valamire, akkor az úgy van… és azért láttam, hogy nem csak úgy udvariasságból mondja.
A sütit pedig úgy kell készíteni, hogy kell venni a Spárolósboltban piskótalapot, ami olyan, hogy 4 db lap, amiből 2 barna, 2 sárga… nnna és ezeket kell megtölteni krémmel. Vanília krémet tettem bele,  és igen, volt benne Eliana féle csavar: merthogy persze megint hiányzott valami a receptúrához…. nem volt otthon tej. Ebből kellett volna basszus 3dl, a pudingpor összekeveréséhez… DE! Azt csináltam, hogy volt otthon 2 dl tejszín, amit félig felvertem és ebbe kevertem bele a krémport, meg tettem bele 1 db vaníliás cukrot (nem kellett volna –ártani nem ártott de tök felesleges volt). Ja! Még rumaromát is öntöttem hozzá, és összekevertem, majd rákentem a piskótarétegekre. A tetejére olvasztottam étcsokit, amibe dobtam egy kevés vajat és hozzáöntöttem a maradék rumaromát… oszt ezt az egészet rá a süti tetejére, ami persze lefolyt az oldalán, de nem baj, mert így bevontam az egészet vele…
Éééés szerintem nyami lett! Mindenki azt mondta rá, hogy jóóó !
És pont annyi volt, hogy vasárnap ettek belőle Anikóék, hétfőn meg Judit és Anna meg persze én is…

*
Megkóstoltam az ibilikőrt…
Hááát…. Ja!
Most értettem meg, hogy miért is hívják a pasik a likőröket  körömlakknak….
Jó, mondjuk egy fokkal jobb mint a marcilikőr de… baromi édes. Pedig a 80 dkg cukror helyett csak 60 dkg-t tettem bele.. És ami a legérdekesebb, hogy a tintakék színe megváltozott olyan jókis tokajiaszú színűre …
Az illata az legalább ibolya…
Nem baj ! Kitaláltam, hogy majd veszünk vanília fagyit és ha azt lelocsoljuk vele nagggyon finom lesz :o))
Meghát még akármi is lehet, hiszen 3-4 hónapot kell neki állni, az meg hol van még…
Nem?
De!
*
Szokásos párbeszédmorzsa:

Nyavalygok egy keveset, hogy állandóan lecsúszik a farmerom…, majd hírtelen átmenet nélkül:
E.: – Képzeld! Megyek ma Csernusra…!!!
G.: – Minek?
E.: – Mert okosságokat mond.
G.: – Mondok én neked okosságot! Vegyél egy övet!
E.: – Nem szeretem az övet…
G.: – Miért?
E.: – Mert szoríít…
G.: – áááá…. tényleg jobb ha Csernusra mész…
E.: – Mondtam J

*
Tadammm… tadammm… dobpergés:

angol vizsgaeredményeim:  írásbeli: 86 % ,   szóbeli: 95%

Megnéztem a tesztemet…. hát simán lehetett volna 90%-os. Olyat csesztem el, amin most teljesen elképedtem…
Na mind1 ! Nem panaszkodom. Örülök, hogy jó lett !
Ámdeviszontellenben a tanárunk leadott bennünket. Emailben kaptunk értesítést az eredményekről is és arról is, hogy nincs kapacitása továbbvinni a csapatot.
Hát igen! Egyszer valami történt és azóta már nem szeretett minket… De igazából nem tudjuk, hogy mi a baja.
Most így utólag már mindenki mondja, hogy észrevette, hogy valami gond van és már nem olyan velünk mint régebben…. Most aztán csak így pitty-putty vége lett. El sem búcsúztunk… Egyrészt azt gondoltuk, hogy megyünk tovább, másrészt meg ilyen vizsgák után szokott lenni „feedback”, amin elmondta mindenkinek, hogy mik a meglátásai…
Hááát most keresnek nekünk másik tanárt… Csak így olyan nem jó. Mert valami miatt biztosan megbántódott és lehet, hogy meg tudnánk beszélni. Különben meg tök jó fej és tele van energiával meg minden…
Tényleg sajnálom…
*
Tegnap este volt a pszichológiai előadás sorozat utolsó estje:
Az előadók: Csernus doktor és SzendiGábor volt.
Hááát…..
Cs. volt az első és…. hogy’ is mondjam csak…
Igazából alig vártam már, hogy vége legyen. Roppantul idegesített.
Úgy voltak a teremben a székek, hogy hosszában, középen volt egy átjáró és Ő nem a színpadra állt fel, hanem lejött a székek közé és megállt a 3. sor mellett (mi a 4.sorban ültünk, majdnem a szélén) és ott beszélt. Rögtön az elején belenyomta a mikrofont egy srác kezébe és kérdezett tőle valamit… az próbált jópofa lenni de eléggé szánalmasra sikeredett –mondjuk minden elismerésem az övé volt, hogy egyáltalán meg tudott szólalni.
 Cs. néha hátra ment, hogy ott se legyenek nyugodtan a népek, de aztán mindig visszakavart oda mellénk. Néha kiabált, néha felordított, tök agresszívnek éreztem… Mindig úgy beszélt, hogy valakinek a szemébe nézett, akire ettől a frász jött rá. Rám legalábbis igen, de gondolom más is így volt vele… Sose tudtam, hogy elkapjam a szemem, vagy nézzek merően vissza rá,… melyikkel úszom meg, hogy atrocitás érjen J
Mondjuk azt biztosan állíthatom, hogy ha Cs. doktor 3 méterre tőled, mélyen a szemedbe nézve elordítja magát, hogy „Képes vagy bármire!” akkor ez akkora katarzis, hogy rögtön tudod, két lehetőséged van: vagy összeszarod magad, vagy eldöntöd, hogy tényleg képes vagy bármire!
Az előadás folyamán többször is fohászkodtam az én drága teremtőmhöz, mikoris próbáltam tartani a szemkontaktust és közben azt éreztem, hogy simán a szemével kiszedi a vesémet, majd a szívemet, meg a többit, hogy „Miért, miiéért?!? Miért ÉN már megint?? Mit vétettem? Annyian vagyunk ebben a kib*ott teremben…”
Mondjuk volt egy csaj, aki a mögöttünk levő sor legszélén ült, neki jól megszorongatta a karját, miközben kiabálva kérdezgette, hogy
-Bírja?
-Igen
-Bírja?
-Igen
-Még mindig bírja?
-Hát már egyre nehezebben…
– Akkor miért nem tiltakozik? Miért nem mondja, hogy fáj ? Önt el lehet nyomni. Nincs akarata….
Kb. ez volt. Mondta neki, hogy holnapra valószínűleg megkékül…
Szóval… nemtom…
Biztosan van akinek ez a módszer bejön…  Sőt, akin csak az segíthet, hogy végre valaki egyszer helyrerakja…
Most úgy gondolom, nem hiszem, hogy önként elmennék hozzá…
Eszembe jutott M. Ő volt nála egyszer. Fejébe vette, hogy beszélni akar vele és bejelentkezett. Úgy emlékszem, hogy egy hónapra kapott időpontot de aztán egyszercsak felhívták, hogy másnap reggel mehet.. És ment.
(Anno meg is írtam …  úgy kb. 2008 tájékán lehetett…)
Mondjuk vele nem kiabált. Lehet, hogy csak előadásokon ilyen teátrális?
Arra már nem volt idő, hogy kérdeseket tegyünk fel. Mondjuk nem tudom, hogy akadt-e volna oly bátor-botor lélek…
Mondjuk ha elég tökös lennék, megkérdezhettem volna tőle, hogy van-é már ebédlőasztala… J
Jó, ez elég nagy genyóság lett volna…. :o))
SZ.G. pedig….
Tudom, hogy egy nagyon jó és híres pszichológus, de Ő tartotta a hat előadó közül a legunalmasabb előadást.
Az elején felállított egy teóriát és erre hozta fel a példákat két órán keresztül… Mindenki baromira lefáradt. Mondjuk tudtam volna vele vitatkozni, vagyis jó lett volna ha meg tud győzni az igazáról…
Szerintem a példáiban mindig a dolgok optimális eshetőségét vette alapul.
Pl. Van egy család, ahova a nagyszülők minden évben odaköltöznek 3 hétre és átveszik az irányítást. Füvet nyírnak, bevásárolnak, mosogatnak…. mindent megcsinálnak….
Ez baromira zavarja a házaspárt, de nem tudnak mit csinálni, nem akarják megbántani a nagyszülőket…
Elsődleges megoldás: jól megmondják a magukét, összevesznek….      –nem jó !
Másodlagos megoldás: elfogadják a „segítséget” sőt rátesznek egy lapáttal. Pl. szólnak, hogy a kertben nem szépen lett levágva a fű, nem úgy kell mosogatni, vagy ki kell kiabálni a konyhába, hogy anyuka hozzon már be egy sört…. stb. Mert ennek az lesz az eredménye, hogy a szülők fogják azt mondani, hogy gyerekek mostmár ideje felnőnötök és nem csinálunk többet ilyet. Nektek kell levágni a füvet….stb.
Nnna szerintem nem mindenhol történne ez így. Lehet, hogy az lenne, hogy nagy dérrel-durral, megbántódva  összepakolnának a nagyszülők és veszekedések közepette hazahúznának, majd lehetne járni békíteni őket…
És szerintem a legtöbb példája sántított valahol…

G.: – Nem mondom meeeg…

E.: – Miiit?

G.: – Amit K. mondott…

E.: – Titok?

G.: – Nem.

E.: – Akkor ménem..?! L

G.: – Miért mondjam meg?

E.: – Mer’ én vagyok a kedvenc kollegád…

G.: – Nincs kedvenc kollegám!

E.: – Akkor azért, mert az összes nemkedvenc kollegád közül én vagyok a legkedvencebb… J

G.: – …….. miii…?!.. az összes motor közül az autó…..

E.: – Most miiit kevered ide az elektromosságot ?

———

G.: – Excelsior

E.: – Valami szálloda….

G.: – Fagyapot…. fagy-a-pot…. mii?

E.: – Mint az üveggyapot !

G.: – Jaaa! Fagyapot! Olyan van?

E.: – Hát ha üveg van, fa méne lehetne…?!

G.: – Mmi is volt a szó?

E.: – Excelsior.
G.: – Na ilyen szavakat fogok használni szóbelin !

és így …beszélgetünk…. manapság….

*
Egyébként végre itt a tavasz. Füttyöngenek a rigók és egyre okosabb leszek… Pl. pár héttel ezelőtt,  ha úgy lazán rámkérdeznek, biztosan arra tippeltem volna, hogy a preambulum egy hangszer…
Mostmegmár jól megtudtam, hogy nem az….
Meghát ha lenne kedvem hozzá, akkor akár mosolyoghatnék is azon, hogy vajon hány útilapus bíró mondta úgy egy éve, hogy „GYŐŐZTÜNK!”

Hoppáréé…
Ezen kívül meg idegesít néhány dolog. Persze tudom, hogy a jövőn aggódni a legnagyobb baromság…

Kész passsz… éljenek a struccok…
*

Az is volt még, hogy voltam VarnusXavér és RhodaScott koncerten…
Whoooáááá… Tényleg baromira és nagyon és húú… Tudom, hogy sokan nem szeretik VX-et, de nekem évszázadok óta a szívem csücske. Egy időben sűrűn játszott városkámban de aztán sikerült az egyháznak kiutálni… Nem tudom igazából mit féltettek tőle, ahelyett, hogy örültek volna, hogy legalább akkor megteltek a templomok. Szerintem fantasztikus fickó. Nyitott, világlátott, művelt és kicsit lökött. A történeteit napokig tudnám hallgatni….
4-kor kellett volna kezdődni a koncertnek, de mivel elég sokan voltunk (szinte tele volt az aréna )nem tudott mindenki addigra leülni, így kb. 4.10-kor kijött és közölte, hogy mindenki nyugodtan helyezkedjen el. Átteszik a kezdést ½ 5-re és addig Ő játszik…
1/2 5-kor aztán elkezdődött….
A színpadon valami eszméletlen kavalkád volt… 
A  két orgona, volt egy csaj (SarahMorrow) harsonával, egy eszméletlenül jó francia dobos, aztán egy fúvósnégyes meg a Talambások…

R.S. pedig ….. 72! éves de 20-at simán letagadhatna. Rasta haja van, tök laza és persze a játékára nem is keresek jelzőt…
És minden volt… Bach… Bach átiratok…. jazz… Szentek bevonulása… Csillagok háborúja… Nem lehet leírni mekkora élmény volt.
Valami eszméletlen, mikor úgy játszák a Bolerót, hogy reng az ember alatt a szék.
Ilyenkor szoktak olyan megváltó gondolataim lenni, hogy mennyire nagy marhák vagyunk, mikor egymást csesztetjük, meg a világot gyilkoljuk ahelyett, hogy mindenki tenné a dolgát böcsülettel és közben élvezné a jódógombaságokat…
Mennyi jó lehetne a világban ha fel tudnánk fedezni… ha örömet adnánk egymásnak…
Tudom… Utópia…
Ehelyett minden napra jut valami sz*r ami elborzaszt.
*

Még az is volt, hogy taliztam Brunival.
Beszélgettünk…
Megpróbáltuk kimagyarázni, hogy ki mikor mit gondolt, amikor ezt vagy azt mondott…
Csakhát így utólag nem lehet normálisan megbeszélni, hogy mi volt…
Jó. Mondjuk azért nem ezen rágódtunk végig…
Viszont főzött bulgurt… :o)

Merthogy Bruni eléggé a reformkajálás nagymestere …
Mondtam neki, hogy nem vagyok éhes, mert mielőtt elindultam hozzá, ettem egy  salátát krumplival  a mekiben és különben is éppen szálkásítok J
Deazért csak térült fordult és mindenféle fiókokat nyitogatott, hogy furaságokat dobáljon egy lábosba… Az illata az mondjuk egyre jobb lett, míg eccercsak elkészült…
Ésakkor mondta, hogy ez bulgur, meg spenót, meg mindenféle, hogy jó legyen…
És jó lett!

A bulgur meg annyira megteccett nekem (na nem ránézésre, hanem állagra), hogy azóta már én is vettem. Mondjuk meg voltam lőve, mert nem kérdeztem meg, hogy hogyan kell megfőzni és a neten ahány ház annyi szokás… Úgyhogy emailben értekeztünk. Viszont azt elfelejtettem, hogy mennyi az egy adagnyi mennyiség. Szóval úgy saccra egy csészényit főztem…. Bakker, két napig napi 2x bulgurt ettem és még így is ki kellet dobnom belőle egy keveset mert már ránézni sem tudtam.
No de egyébként fini lett nagyon! beleszórtam mindent ami a hűtőben volt és abból csináltam rá mártást. Sűrített paradicsom, fokhagyma, zeller, sárgarépa (nagyon apróra vágva), zöldborsó, egy pici chili paprika… ééés jólett ez is!
Egyetek bulgurt! J
*

Breaking news!

Megvót az ángilus vizsga…
Még ugyan nem tudjuk az eredményt deee… azé’ tán nem buktam meg.
No persze szóbelin megint hoztam a formám..
½ 8-kor kezdtünk. Kettesével mentünk be, mert ilyen párbeszédeket kellett alkotnunk a kihúzott témákból. Kellett húzni mindegyikünknek egy-egy rövid témát és egy közöset amiből hosszabb párbeszédet kellett csinálni.

G. volt a párom. (Nem a mi Génk, hanem egy másik Gé.)
Szóval bemegyünk… Bent van a tanárunk (A) meg egy vizsgabiztos (E)…

A   kirakja elénk jól összekeverve két kupacban a tételeket. Húzunk a rövidekből és jót vigyorgok, mikor látom, hogy G. egy óvatlan pillanatban kicseréli egy másikra amit húzott J.  E. és A.  még rendezkednek, naplót írnak alá meg ilyenek….

Aztán A. megkérdezi, hogy –How are you?
G. közli, hogy – I’m fine. Thanks!
Émmeg…. mer’ nehhogymá jól legyek……
– I’m angry !

Látom ám, hogy kerekednek a szemeik…. No, jó! Gondoltam, azé’ ez annyira nem vészes, hogy így meg kelljen lepődni….
A.: – Angry? Why?
„Nesze bammeg…..belemásztál….”  –  About this situation!    – hoppsza, kivágtam magam…
Node A. nem hagyta annyiban és még mondott nekem valami cirádát itt, amiben próbált meggyőzni, hogy nem lehetek  angry.  Ámdeviszontellenben én kötöttem a zebet a karóhoz… Hamár ezzel indítottam, akkor ragaszkodom hozzá… J
Végül rám hagyták és elkezdtük a párbeszédeket… Az első elég döcögős lett,  mert szerepzavarba kerültünk, hogy ki legyen a visitor és ki a receptionist dee rövid huza-vona után sínre kerültünk oszt innen már ment
Mikor kijöttünk G. röhögve kérdi, hogy miért mondtam, hogy mérges vagyok…

– Kiiii ??!!: Éééén???!!
– Ja! Azt mondtad, hogy angry vagy ! J
– Angry??  Óóóó basszus, akkor ezért kerekedtek a szemeik, meg ezért próbált A. lebeszélni… -gyúlt fény az agyamban hírtelen.

– De nem hagytad magad! J
Na és itt annyira röhögtünk, hogy majd’ megpusztultunk. Bammeg, úgy megyek be vizsgára, hogy közlöm a tényálladékot, miszerint roppantul mérges vagyok…
(Mint amikor anno úgy mentem fogorvoshoz, hogy szerintem nem kéne itt lennem, mert nem túl kedvező a bolygók állása a fogászkodáshoz…  )
Még jó, hogy a pisztolyomat nem tetették ki velem az asztalra…
Mikor A. kijött, hogy behívja a következőt, látta, hogy ott fetrengünk G.-vel a folyosón a röhögéstől. Mondtam neki, hogy „Sorry, I wasn’t angry! I was nervous!” J
Csakhogy enyhítsek valamit a helyzeten….
Mikor T2 kollegám visszaért (utánunk Ő vizsgázott) mondta, hogy A. mesélte E.-nek, hogy mi kint a folyosón éppen könnyesre röhögjük magunkat….
És így volt…
Nem is én lennék, ha csak úgy simán… mint normálisék…..
Majd  Húsvét  után kapunk eredményt. Remélem akkor sem leszek angry. J
Mellesleg kedves G. kollégám nem brillírozott a fagyapottal…
Elfelejtette !!!
Pedig milyen klasz lett volna ha arra a kérdésre, hogy „How are you?” úgy indít, hogy

„Fine. Thanks. But I’m worried because of the decreasing excelsior supply of our country.”  Márminthogy jól van, csak aggódik az országunk csökkenő fagyapot készlete miatt! Mekkorát szólt volna az én satnya „angry”-m után…
Arról nem is beszélve, hogy sokkal bizniszinglisesebb lett volna…J
Ah…

Röviden:
Morcosan ébredtem, új szomszédaim vannak és összekeveredett a lilalé…..

A mazochisták elolvashatják bővebben is:

Bakker…. Reggel 6.50-kor  -mikoris kb. ötödször is rákészültem a meditációmra –merthogy Italitynél olvastam, hogy ma reggel 6kor úgy gurulnak a bolygók, hogy…. szóval meditálni kell és kész… ésmár így is 1 órás csúszásban voltam a 6hoz képest, de piszkosul kellett erölködnöm –egyrészt, hogy vissza ne aludjak, deviszont kiürítsem a tudatom… (ja,  arra külön vigyáznom kellett, hogy a nagy nehézségekkel belegyömiszkölt angol szavak nehogy kicsússzanak a sok felesleges cuccal…) –     szóval ott próbálkozom, próbálkozom, eccercsak nagy kopácsolás, fúrás… meg ilyenek…  Gyorsan végigvettem mi az ég lehet, és arra jutottam, hogy a szembeszomszéd nem tud bemenni, vagy nem tud kijönni, vagy a betörő akar bemenni, vagy a betörő akar kijönni…
Más nem jutott az eszembe.
Node olyan sokáig kalapálták az ajtót, hogy mondom mégiscsak kinézek már, hátha tényleg illetéktelenek akarnak bemenni… Mondjuk csodálkoztam, hogy pont 7-kor megy valaki lopni…
Node nem!
Az van, hogy elköltözött a múlt héten a szembeszomszéd, a NagyEmber. (Már úgy méterre nagy..) és beköltözött két úriember. Na nem másirányúak ők, hogy két pasi közösen lakik….
 Mondjuk erről is csak onnan tudok, hogy mikoron a patikából cincáltam haza az alkoholt, éppen beléjük és kedvenc gondnokunkba futottam ééés gyorsan be is lettem mutatva…. No innen tudom, hogy a cégnél dolgoznak júniusig… és addig ott fognak lakni. Ezen okból ugye le kellett cserélni a zárat, úgyhogy a cégtől lett delegálva két mester, akik véghezvitték hajnali 7kor a műveletet. Szavam nem lehet, mert az ő munkaidejük 6kor kezdődik, tehát örüljek, hogy 7re jöttek.  (Persze ha 6ra jönnek, akkor nem késem le a meditációt… )
És… öööö….. oly mesterien elkanyarodtam, hogy gőzöm sincs, hogy mit akartam…..
Ja!
Szóval elég morcosan néztem ki… olyan cseszdmegamamád nézéssel, hogy nem győztek elnézést kérni…
Dehát mit kopácsol hajnalban?
Nem?
De!
Azon filóztam utána, hogy mi a fenének kellett kinéznem.
1. mer’ micsinálok ha betörő? Nyilván szépen elmagyaráztam volna neki, hogy milyen etikátlan dolog más ajtaján reggel 7kor kalapácsolni bejutási szándékkal. Ő erre magába száll. Elrebeg egy fogadalmat, összepakolja a cuccát és hazamegy. Útközben még betér egy templomba…
Igen !
Nyilván ….
Mert értelme a kinézésemnek csak és kizárólag ebben az esetben lett volna.
2. ha a szomszédék akartak volna ki / be jutni, akkor max. drukkolni tudtam volna nekik….
*
Jelentem ibilikőrt újraszűrtem. Volt még benne 2 db hangya + 1 szirom. Ezeket kiebrudaltam, összekeveredett és  tintakéken punnyad a hűtőben.
Most  3-4 hónapig nem szabad macerálni.
Ha nem lehet meginni, légfrissítőnek akkor is tökéletes lesz, az már most érezhető. Kísértetiesen hasonlít az illata gyerekkorom ibolyakölnijére… J
Szóval „nem lesz ez rossz, csak legfeljebb másra fogjuk használni!”

 Nos, az ibilikőr projekt finoman szólva is sínen van…  Bakker, nagyon jónak kell lennie, mert k*ra megkínlódtam vele.
Az eksön pénteken vette kezdetét, mikoris az egyik közeli patikából lazán elhajtottak, mikor közöltem, hogy 1,5 dl 90 %os alkoholt kérnék… Hát lelombozódtam eléggé, mert  vodkából nem akartam csinálni… az csak olyan 30-35%-os körül van, viszont úgy látszott, hogy nem lesz más választásom.. Már éppen a recept átformálásán filóztam, mikor beugrott, hogy van itt a közelben egy másik patika és megér ez mégegy próbát…   Ráadásul ebben az egyik patikus egy vidám, nagy szemű fickó…. Rögtön hozzá is álltam. Kérdezi, mit szeretnék.
– 1,5 dl, 90%-os alkoholt kérek.
– Milyen célból lesz?
“Helyben megiszom, vazze!”
Nnna…itt sejtettem, hogy ez is ki fog dobni.  Hiába engedte meg Viktorunk, hogy mindenki  főzhet otthon pálinkát, alkoholt azt csak nem fognak úgy ukk-mukk-fukk adni… Ráadásul 1,5 dl-t… Kapitális mennyiségű piát lehet belőle előállítani.
Szóval teljesen reményvesztve, elkámpicsorodva kérdeztem, hogy
-Mit kell mondanom, hogy kapjaak??!?
Nééézett  megdöbbenve és elkezdett röhögni…  Innen mondjuk már én is vigyorogtam, mert tudtam, hogy kapok…kaapoook….  Szóval a „lécci…lécciiii…lécciiii…-t” nem is kellett bevetnem –ez volt ugyanis a „B” tervem…
Azt mondja vigyorogva: „- Az igazat! Csakis az igazat!”
– …ibolyalikőr ..!?!
– Legyen.  –mondá nagy kegyesen… és adott…émmeg vittem bódogan.
A projekt szombaton 1 órakor folytatódott, mikoron  Anikóval  kullancsmegvető bátorsággal kikocsiztunk a városszéli parkerdőbe, aholis tudvalevőleg sok az ibolya (is). Vittünk két műanyag pixist, mert 20 dkg ibi volt előirányozva, de igazából  ibolyalila gőzünk nem volt, hogy 20 dkg az mekkora kupac… Végülis  kb. 2 órát szedtük, majd hazajöttem és elkezdtem a feldolgozást…
(A kullancsok basszus simán gyalogoltak a kezünkön… Szerencsére belénk nem mászott… Elrévedezve gondoltam a gyerekkorunkra, mikor az egész nyarat a réten hemperegve töltöttük. Meg pléden fekve az erdőben, meg az árokpartokon… És soha, senkiben nem volt kullancs. Most, basszus le nem ülnék a földre, sőt még a padot is befújtam kullancsirtóval mielőtt leültünk.  )

Nos, ez itten az ibolyakupac, amit szedtünk. Fantasztikus illat lett tőle az egész lakásban..

Nem is tudom, valahogy nem volt   igazán kedvem írni. Így tél végére, tavasz elejére eléggé kipurcantam… Elmentem egy ilyen elektromos-akupunktúrás állapotfelmérésre, ahol kideriválták, hogy 84%-osan működöm… Hát, ez egyrészről jó, mert ha meg kellett volna tippelnem, 60% fölé semmiképpen nem fogadtam volna, másrészről meg azért annyira mégsem jó, mert ugyan valószínűleg senki sem 100as, de a 84 azért kevés. 

A múltkor mikor labort  csináltattam, sok baktériumot találtak és gyulladásra utaló jelek is voltak. A háziorvosom szerint… És annyit mondott még, hogy ennek utána kéne járni… No és ennyiben maradtunk. Nem küldött sehova… Igaz, én sem erősködtem…
Reggelente viszont mindig tökre bedagadnak a szemeim, meg fújom az orrom egy darabig és állandóan be van gyulladva az orrmandulám…
No szóval elmentem ehhez a dokihoz, aki orvos-természetgyógyász és csinált ilyen baktérium szkennelést is és kijött, hogy „csak”  felsőlégúti baktériumaim vannak. És kaptam 3 db félórás kezelést, meg ilyen gyógynövénybogyókat és ELMÚLT az évek óta meglevő orrmandula gyulladásom és a szeme sincs annyira bedagadva reggelente… Most fogok majd visszamérésre menni, hogy elpusztultak-é ezek a dögök… Aztán megkezeli a szint alatt működő szerveimet is… szív, vese, gyomor…. Mondjuk a gyomron kiakadtam, mert szerintem azzal semmi gond… de azt mondta, hogy lúgosítani kellene… Hja… Ha csoki nem vóna a világon…
Na szóval most ilyen e.ü. projektben vagyok.

Emellett még mindig fogynom kéne legalább 3-4 kilót… Gondoltam teszek is az ügy érdekében, de még csak addig jutottam, hogy mostmár a szobabiciklin eszem a csokimat…

Aztán jön a szokásos éves angol vizsga… kb. 2 hét múlva írásbeli, majd szóbeli… Igyexem…

Jó lenne eljutni ibolyát szedni, mert az idén is elvirágzik mire likőr lehetne belőle….

Nagyon jó pszichológiai előadásokon voltam, fantasztikus előadókkal… köztük Ranschburg Jenővel, akit halála előtt pár héttel hallgathattam és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott nekem.

Meghalt az egyik volt kollegám… Harmincakárhány évesen rákban… Egy helyes, sportos, jófej srác volt… 5-6 évet küzdött… kigyógyult, visszaesett….
Meghalt G. testvére…. G.-nek gyerekkorában meghaltak a szülei, csak a két bátyja van, illetve mostmár csak egy.  G. napokig nem beszélt, még az átlag 2 mondatát sem…
 Rossz amikor az ember tehetetlen…

Szóval ezek vannak…
Nem volt kedvem írni… de fogok, mert azt hiszem a lételemem… csak még kell egy kis idő, most úgy érzem…
Ide pedig beszúrok egy kis jódógombaságot…
Csak hallgatni kell, nézni első körben nem, mert a kép eltereli a figyelmet a zenéről…
Használati utasítás: Ülj le egyedül, hogy rád süssön a nap, fogj egy habos capuccinót, csukd be a szemed és élvezd…. Nincs rá más szó. Egyszerűen csodálatos !

http://www.youtube.com/watch?v=qjfqu4mFT_g