Szöszmókjaim....

 Most, midőn egy taknyos időmilliomos lettem, bevallom mást sem csinálok, mint eszem, és a neten lógok… Yeah… Úgysem csináltam még ilyet…  Néha elborzaszt ugyan a kupleráj ami körülvesz, de majd HOLNAP a tettek mezejére helyezkedem. Ma még beteg vagyok. Táppénz az táppénz. És aki ott van, az ne vigéckedjen, mert jól vissza lesz terelve…. 
Nem?
De!
Mondjuk pöttyet elborzasztott, hogy mennyi mindent csinálhattam volna ez alatt a röpke hét alatt, de aztán meggyőztem magam, hogy gyakorlatilag csütörtök reggelig mozdulni nem tudtam, csak nézni ki a fejemből…  Mondjuk tanulhattam volna anglist… 
Jah! Írt ma a tantóbácsi, hogy jövőhéten elmaradnak az órák, mert Germaniba kell utaznia…
Ékes angolsággal aggódásomat fejeztem ki, és lelkére kötöttem, hogy ne egyen uborkát! Sőt! Egyáltalán semmit ne egyen, mert nekem már így is elvonási tüneteim (withdrawal symptoms) vannak, hogy ki kellett / kell hagynom 4 órát… Hogy’ fogok így fölfejlődni?

*
Jajjj…  nem bírom ki ! Tuszkolom vissza, de csak kijön belőlem a skorpió….
Annyira izééé vagyok… dehát ha eccer….
Van itt egy új blog:

”A budapesti, cinkotai evangélikus gyülekezet baba-mama klubjának izgalmas eseményei.” 

lesznek benne feljegyezve…  J
Hubammeg…. az én életem se egy kalandregény…. deee…..
  Bakker, mekkora inspirációt kaphatott az író, ha az első alkalom után úgy érezte, hogy erről nyit egy blogot…
Alig várom a bejegyzéseket….
Tudom. tudom…. de nekem akkor is ez a hónap legfantasztikusabban megalkotott paradoxona…. Nagyon tetszik !  🙂

 Jajjj, bakker, megint nagy csokievésben vagyok. De
hát mit tegyek, ha csak ez használ nátha ellen? Mit? Csak az a baj, hogy megint
növekvőben van a Hold… L
Jóvan! Nem rinyálok !
Ma nagyon hasznosan töltöttem a napot…
9-re bementem a céghez, mert az egészségközpontba jött a szoftveres fickó és
ezt nem lehetett elnapolni, ugyanis hosszas egyeztetések, emailváltások után
lehet csak vele fixálni egy időpontot mire végre megjelenik… Úgyhogy ma
bementem és eszmét cseréltünk. Csípem különben… Idős, 100kg feletti, mosolygós
fickó, valami földöntúli nyugalommal… Csak mosolyog  és bólogat… 
„Jól van… megcsináljuk…. peerszee…. „
Én meg ezen vigyorgok. 
Na elvihorásztunk úgy ½ 11-ig, majd szentül megígérte, hogy holnapra
megcsinálja a progit… Ezután hazajöttem…

Mondjuk nem vagyok még teljesen OK… Eléggé kipurcantam, úgyhogy aludtam kb. 2
órát és úgy kiizzadtam, hogy simán ki lehetett csavarni a pólómat mikor
felébredtem… Pedig már múlni kéne ennek a takonykórnak. Ha felöltözöm melegem
van, ha levetkőzöm fázom… középút nincs….

Közben meg olvasgatom itt az emailjeimet… Pl. az angol tantóbá’ teljesen el van
tőlünk halva,

My Dear Group,
you’re all fabulous! It’s very rare
nowadays to see a group being so enthusiastic about learning English and
helping one another like you do. :- )

merthogy van egy közös
emailcímünk és itt szoktuk megbeszélni a dolgokat, meg feltenni a házit ha
valaki nincs ott órán… És ezen Ő nagyon meglepődött. Végre egy angol tanár, akinek örömet szerzünk…

Holnap péntek… Tök gyorsan elment ez a hét. Mondjuk végigprüszköltem az
egészet. Remélem vasárnapra teljesen helyre jövök, mert vár Báden… Tök izgi
lesz… Tavasbarlang meg rózsafesztivál… meg sütik… meg vínersniccer….
Jó idő lesz!
Jó idő lesz!
Jó idő lesz!
Jóóóó lesz !!!

No, most aztán van időm írni… Próbáltam porszívózni
is, de mire előszedtem a sufniból, meg összeraktam, totál leizzadtam és le
kellett ülnöm, úgyhogy elnapoltam a takarítást (is)… Mer’ az úgy van ám, hogy
ültében az ember hírtelen megtelik tettvággyal… aztán az egész elbukik, mikor
meg kell mozdulni… (Most így belegondolva, ez akkor is így van, ha a zember nem
beteg…)
Éjjel megint virrasztottam kicsit, de már sokkal többet aludtam. Na és, hogy
micsoda eget rengető felfedezést tettem… Van egy koreai film (17 részes) a
kedvenc pasimmal és már hetek (hónapok) óta töltögetem le a film részeit.
Na és az éccaka kb. ½ 2 magasságában 10 perc alatt 2 részt is le tudtam tölteni…
holott ez általában 10-15 óra szokott lenni /  rész… Most meg jött mint a parancsolat…
(Mondjuk logikus is, hogy hajnalban gyorsabb… hogy ez miért nem jutott már
eszembe? A 13. résznél járok, és már simán meglehetne az egész… ) A fentiekkel
elárultam, hogy nem vagyok egy nagy letöltögető… ez a film az első kísérletem… Nade
remek példa ez arra, hogy hajnalban is érheti komoly sikerélmény az ember lányát…
(khm… aki vigyorog arra rátüsszentek ! Hallod Szami? J)
Reggel elmentem lándzsás útifűért… Még szerencse, hogy csak a patikába kellett
menni érte, nem a mezőre egy növényhatározóval….  
 
Ja! Tegnap főztem karfiollevest –igaz, hogy kétszer kellett rántást csinálnom
hozzá, mert az első simán leégett… J
Namegaztán szépen komótosan végignéztem a felhalmozott fotóimat is… (nem a
rántás közben)

Mostmár tutibiztos, hogy VAN rekeszizmom… Éééés
olyan izmos, hogy azt már nem lehet fokozni. Reggelig edzettem. Depersze nem
röhögtem, hanem köhögtem… (Bocsi… ez sokkal jobb volt mikor kigondoltam…)
Szóval hétfőn, kedden szabin voltam, mondván kikúrálom én majd jól magam és
szerdán fitten, üdén megyek újra a munka mezejére… (ahova majd terelik a
sok-sok mindenkit is..)
Na az van, hogy tegnap este volt a hangversenybérletünk utolsó előadása…a
legeslegjobb amit szeretek…orgonahangverseny egy katolikus nagyon barokk
nagyon díszes templomban… Imádom a fílingjét.. Most viszont meg volt spékelve
PittiKatalinnal.. Hááát… Mondjuk jobban szeretem, ha az orgona mellé nem
énekelnek, deee… gondoltam csak kibírom… Mondjuk egy porcikám sem kívánt
kimenni a lakásból de nagy volt a csábítás és különben is déltől már simán
elteltek úgy egész órák, hogy egyet sem köhögtem… Azért előrelátó voltam és egy
fél literes műanyag üvegbe töltöttem csipkebogyó teát és az utolsó sorba
ültünk, hogy tudjak menekülni. Nem is volt semmi gond… MÍG a művésznő el nem
kezdte acapella énekelni az Ómagyar Mária siralmat. Na ez nekem szó szerint a
torkomra ment, mert kb. 2 perc múlva a teás üvegemet megragadva, fuldokolva
menekültem ki a templomból… Kint aztán az előtérben lazán fuldokoltam vagy 5
percet és kész… Helyrejöttem.. Visszamenni nem akartam, mert gondoltam milyen
gáz lenne, ha megint elkezdene énekelni én meg megint elkezdenék menekülni… Még
azt hinné, hogy allergiás vagyok rá, pedig nem is… De nem vesztettem semmit,
mert a nagy üvegajtó mögül is tökéletesen lehetett hallani és látni mindent,
sőt volt ott egy szék is, amin kényelmesen elhelyezkedtem…
Na és itt kezdődött ….
De tényleg! Nem hülyéskedek, mikor azt mondom, hogy velem  mindig történni kell valami izének… Ami
normálisékkal nem történik… csak velem…
Nagyon jól szórakoztam, ugyanis azt hitték a betévedő népek (nyitva volt a
templom és a főtéren sokan voltak), hogy én vagyok a jegyszedő… J
Énmeg eljátszottam… J
Igazából egy idősebb úr kezdte, aki elkésett. Megállt előttem, és megmutatta a
bérletét. Mosolyogtam és megköszöntem, az meg csak állt mellettem mint a
jógyerek. Mondom neki „Tessék bemenni !”
– Hát úgy látom már nincs hely!
Na gondoltam… pasi…. És mutattam neki mindjárt két helyet is… Erre megköszönte
és bement… Aztán fél perc múlva kijött egy fickó és megkérdezte, hogy meddig
tart. Mondom: „Egy órás!”
– Akkor 8-ig. Ugye?
-Igen. Plusz a ráadás…
És elment, bakker otthagyta a zasszonyt. Mondjuk az Ómagyar Mária siralomhoz
acapella nélkül is  köll néminemű
hangulat, az tény… dehogy csak 10 percig bírjon valaki egy hangversenyt…
Aztán jött egy diáklány.. Egy darabig állt mellettem, hallgatta a zenét, majd
megkérdezte:
-Bemehetek?
– Persze, menj csak !
Nnna, hát ez meg tök boldog lett !
Aztán jöttek-mentek ott a népek… Volt aki megkérdezte ki énekel. Egy másikat
meg az érdekelte, hogy ki orgonál… Na basszus, ezzel megfogott, mert  nem tudtam…  és így volt végig…
Szó se róla PittiKatalinnak nagyon jó és erős hangja van és a templomnak sem
utolsó az akusztikája…   
Egyik ária alatt a nagymamám jutott eszembe, aki főzés közben rádiót szokott hallgatni… Tésztát
sodort a konyhaasztalon, a kredencen a  sokol rádióban ment a „Ki nyer ma?”…  A komolyzene alapvetően nem bántotta a fülét,
de némely áriára lisztes kézzel csapta le a kis laposelemest… Az enyhébbek
megúszták egy
  „
Aj, a  gigád sz*git !” beszólással… J
Gondolom ebből tisztán látszik, hogy a komolyzene szeretete nem a génjeimben
volt. J
 Meeeg az egyik ária alatt azon
vigyorogtam magamban, hogy tutibiztos, hogy a Mennyországban az összes
aprószentek meg pici puttók be vannak rendelve szolgálatra, és mind azzal
foglalkoznak, hogy tartják a templom márvány angyalait, hogy le ne essenek…
Úgy kb. ¼  9-kor lett vége, úgyhogy Judit
elérte a ½ 9-es buszát. Nem ültünk be sehova, mert eléggé sz*rul  voltam…
Aztán persze megint nem aludtam egész éjjel, mert csak ülni tudok… akkor nem
köhögök… Ülve viszont nemtok aludni… úgyhogy tv-t néztem. (Senki ne kérdezze,
hogy mit. Tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy két köhögésroham közötti időt
elüssem valamivel…)
Szóval  miután már 3 napja nem aludtam és
eluntam a taknyom-könnyem egybefolyós fuldoklást, nagy elhatározásra jutottam…
Elmegyek orvoshoz!
Nekem ez nem ám annyira egyértelmű, mert általában úgy állok a bajaimhoz, hogy „majd
én kikúrálom!” Node! Vasárnap Bádenbe készülök (az osztrákba) és addigra ki
kell kupálódnom… éshátmivel 4 napja agonizálok, pöttyet elbizonytalanodtam….  Háziorvosom rögtön a lényegre tért… (ismer)
– Mióta beteg?
– Péntek óta.
– Láza van?
– Már nincs. Vasárnap este volt 38 fok.
– Milyen gyógyszert vett be?
– Öööö…  Hááát…
                       méézet…
                                   csipkeebogyóóóteááát…
                                           
             naarancslevet…
Láttam, hogy egyre jobban kerekednek a szemei…. (mint amikor mondtam neki, hogy
nem fogom megenni a koleszterincsökkentőt…)
Ésakkor eszembe jutott, hogy hétvégén Judit (merthogy nála agonizáltam)
belémdiktált két ACC-t (brr..) és még itthonra is adott kettőt… csak azt nem
ettem meg… de büszkén hivatkoztam rá, hogy ittam ACC-t…
Na ennek örült és mondta, hogy jó… ésmég vérszemet kapott, hogy
– Neocitránt?
– Nem…
– Aszpirint?
– Nem…
– Mit vett be a lázra?
– Az csak 38 volt…
– Az a LÁZ !
– Arra.. semmit… De elmúlt… J
– Allergiás valamilyen antibiotikumra?
– Nem emléxem, hogy valaha ettem volna….
Na kész!  Aszonta pihenjek, és SZEDJEM BE
az antibiót…
És már ettem is ma egyet… Naagy..sárga… Mondtam a patikusnak, hogy adjon hozzá
probiotikumot is… úgyhogy most AZT IS eszem… És Anikó 3 perce b*ott le, hogy
mérnem vettem lándzsás útifűszirupot… és szentül meg kellett ígérnem, hogy
holnap reggel elmegyek lándzsás útifűért a patikába…
T1 írt aggódó sms-t… , hogy gargarizáljak pálinkával, mer’ az fertőtlenít és
jobban is érzem magam tőle…. és nagyon aggódnak… és G. is nagyon aggódik…
Na, képzelem… végre kiélheti magát az irodában… akkor szellőztet amikor akar,
senki nem énekel neki… meg ilyenek…
Írtam is T1nek, hogy azt mindenki mondhatja, hogy aggódik… Hanem sírt-e??
T1 szerint, azt csak titokban, mert a macsók nem sírnak !
 

Annyira meg vagyok fázva. hogy nem tudok aludni, mert ahogy leteszem a fejem,
rögtön deb kapok levegőt az orromon… 38 fok lázam volt fél órája és roppantmód
nyűgös vagyok…
Csokis nápolyit eszem, mert most az JÁR nekem, bár rágni sem tudok normálisan
mert úgy érzem, hogy az összes fogam is fáj…
Igazából nem is emléxem, mikor voltam megfázva így… Én nem szoktam…

Abba kéne hagyni a nápolyi evést… elvégre éjfél van…
Baromi álmos vagyok… Mi a francot csináljak?
Írni sem tok…

Mondtam már? Új tantóbácsink van angolból…
Hm… Megvolt az első élmény… ami határozottan jó volt. Bár már megtanultam, hogy nem vonok le elhamarkodottan következtetéseket, deee  bíztató a kezdet…
Mindenesetre nem nagyon lehet mélázni az órán, mert résen van és felszólít J

Pénteken  CS.-vel mentünk kifele óra után..
Cs: – Na milyen?
E.: – Szerintem jó!
Cs:.- Ja, szerintem is. Úgy láttam Te különösképpen tetszel neki, mert folyton rád kacsintgatott J

Mer’ az van, hogy kicsit tikkel (vagy hogy mondják ezt) és ilyenkor így kacsintgat… Biztosan izgul…  J
Nnna, lényeg, hogy jó lesz ez !
Majd összecsiszolódunk !
A. meg jól itt hagyott minket. Olyan zizzent vagyok, még mindig ezen rágódok… Valahogy én nagyon utálom a lezáratlan dolgokat, amik csak úgy putty véget érnek. Nincs lecsengésük… Mondta volna meg, hogy ez és ez a bajom veletek és így tele tökkel nem tudok hatékony lenni… Vagy valami… Merthogy eddigmeg nagy haverok voltunk… Évadzáró bulik, szülinapok, névnapok…
Oszt nyekk !
Eccerűen nem fér a fejembe !
Még T2 tesz valami kísérletet állítólag….
*
Szenzáció !!
Szombaton elindult első útjára az Eliana tours… J
Bepakoltuk magunkat 4-en a Boriszba és megcéloztuk a Jeli arborétumot, mert már mindegyikünk nagyon régen látta és mostan virágoznak a rhododendronok. Hát nem mondom, hogy nem volt bennem a frász, mert még soha nem tereltem össze a barátnéimat szűk zárt helyre… Leginkább attól tartottam, hogy ha Anikó bal lábbal kelt, akkor megeszi Annát reggelire fényképezőgépestül… amit Anna zokon vesz és kész a buli…
Mondjuk szerencsére nem rágtam magam ezen és igyekeztem elhessegetni még a gondolatát is ….. ÉS milyen jól tettem ! J
Szerintem nagyon jól sikerült a nap. Mindenki szeretett mindenkit. Toleráltunk, elnéztünk és élveztünk… Biztosan a bolygók is valahogy jól álltak ….
10-kor indultunk és 2 óra alatt értünk oda. A 8-as úton folyton mérnek valamelyik ficakban és csak reménykedni tudok benne, hogy út közben nem készült rólunk fénykép… Merthát megmagyarázhatatlan 40-es táblával azért találkoztunk… Szerencsére működött a szolidaritás és villogott mindenki mindenhol… J
A rhododendronok gyönyörűek, csodaszépek és fantasztikusak. Az egész arborétum szép volt, bár egymástól függetlenül arra jutottunk, hogy egy kicsit mintha elhanyagolt lenne…
Valahogy olyan dzsumbujos benyomást keltett… Pl. a tó sem volt kitisztítva…
Na de azért így is nagyon szép volt a rengeteg virágzó bokor és a gyönyörű fenyők csak most olyan „buja” volt az egész és mi valahogy olyan szellősebbre emlékeztünk…
Nagyon jó időnk volt. Sütött a nap de azért a kánikulai meleg megkímélt bennünket. Az külön jó volt, hogy az arborétum melletti erdőben csináltak egy „parkolót” ill. be lehetett állni a fák közé és így nem a napon kellett hagyni a kocsit. Rengeteg autó volt, alig találtunk helyet Borisznak, de aztán beszuszakoltam egy kupac falevél tetejére…
A pénztárnál egy néni forradalmat szervezett, de nem jött össze neki… Pedig lájkoltuk eléggé… J  Merthogy 12 (or14?) főtől már csoport jegyet lehetett venni és ott álltunk jópáran.. erre kitalálta, hogy alakuljunk csoporttá…  Nos az ötlet nem volt rossz és benne is lettünk volna, a pénztáros is csak pislogott, hogy hééé….  de akkor egy másik okos néni kitalálta, hogy ne szervezkedjen, mert ha nyugdíjas jegyet vesznek akkor úgy mégócsóbb… Nnna, így nem lettünk csoport…csak majdnem…
Aztán bementünk és onnantól csak ámuldoztunk egyik lila bokortól a másik lila-sárgáig…

A hét forrásnál (NEM ivóvíz !!  Szerintem ez gáz..! ) viszont az történt, hogy eccercsak elkezdett dörögni az ég. Nem is akárhogyan, hanem eléggé… Mindenki nyújtogatta a nyakát, oszt megállapítottuk, hogy nem lesz ebből lófütty se…nemhogy eső… Node mikor elindultunk visszafele egyre nagyobbakat csattogott és eléggé pánikba estünk, mert volt ugyan esernyője mindegyikünknek DE bent a kocsiban ! És egyébként meg egy szál neglizsében voltunk… Szóval elindultunk kifele, de persze azért a fenyves fele mentünk és nem a rövidebb úton, úgyhogy eléggé elkapott minket egy jó nagy zuhé…
Bemenekültünk egy hársfa alá, ahol már laktak hangyákok eléggé szép számmal és nem díjazták, hogy betolakodtunk. Mi meg választahattunk, hogy hangyák vagy szakadó eső… Helybentrappoltunk, hogy ne másszanak fel a lábunkon… Mondtam is, hogy úgy nézünk ki, mintha esőtáncot járnánk igen szép eredménnyel… Az emberek eltűntek, sehol egy lélek, ömlik az eső, csattog a villám…. mi meg annyira röhögtünk, hogy folyt a könnyünk, mert úgy 5 perc után mindenki elkezdett nyafogni…
– Ééén éhes vagyoook…
– Pisiilnom kelll….ééés nem bíírom sokááá….
– Fagyit akarok enniiii….. (ez vajon ki lehetett? J)
– Tampont kell cserélnem !!
Kb. 15 percet álltunk ott, mire elcsendesedett, elállt az eső és kimerészkedtünk a fa alól, hogy a keletkezett pocsolyákon átevickélve kiérjünk a bejárathoz.
Ott aztán mindenki elvégezte a dolgát, majd megrohantuk a kávézófaházat és dupla forrócsokit ittunk….
Hazafele még bementünk a Szajki tavakhoz… mert odafele kifigyeltük, hogy az is erre van, és akár meg is nézhetnénk… úgyhogy megkerestük…
Mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy apró kis hazánkban nincsenek túltáblázva bizonyos helyek… Persze ha azt akarjuk, hogy kóbor népek ne csámborogjanak arra, akkor minden OK..  Már mi is éppen feladni készültünk, hogy valaha is megleljük a tavakat, mikor végre jó helyen kanyarodtunk be… Persze, lehet, hogy egy GPS megoldás lett volna és akkor tényleg nem is kellenek táblák, de életem első GPS-szel vezetős élménye tavaly Szlovéniában eléggé vegyesre sikerült…. Még mindig azt mondom, hogy egy jó térkép többet ér…

Na de a tavak:
Még soha nem voltam ott, úgyhogy nekem újdonság volt. Nagyon szép, gondozott, fás, parkos a strandja és eléggé sokan voltak a parton levő kiülőkben… Szóval jó, hogy nem hagytuk ki. Ja! Találkoztam a herceggel is…béka formájában… Akkorát ugrott előttem, hogy én meg majdnem Judit nyakába ugrottam… De aztán nem pusziltam meg (a békát) hanem jól a szemébe vakuztam… J Most van róla egy sztárfotóm…

Hazafele aztán bele kellett húzni, mert félő volt, hogy Judit lekési a ½ 9-es buszát, úgyhogy az elkerülőn elmentünk a busz elé és ott szállt fel, mert a buszállomáson már nem jött volna össze.
No, ez volt.

(Akit esetleg érdekel, tettem fel képeket a malna.fotoalbum.hu –ra )

Van új angolos tantóbácsink…
Pasi…
Jó! Tudom…. ez már az első mondatból is kiderült…
Azé’ nyomatékosítottam csak, mer’ ilyen még nem vót…
Pénteken lesz az első óránk vele. Szerintem azért kerestek pasit, hátha jobban bírja a strapát… J Khm.. Nemááám.. Nem voltunk mi szadisták… Szerintem…
Át kéne néznem a csökkenő fagyapot készlet feletti sajnálkozásom mikéntjét, hogy ne csak a szépségemmel kápráztassam el.
*
Boriszra végre felkerült a nyári papucs… G. poénkodott, hogy már leolvad róla a téli… meg, hogy erre a 3 hónapra már minek…
Kac-kac…
*

Három napja mozizok… Na nem a hagyományos módon, popcornnal, colával… Nem..
Rendezek.
Agyban..
Egy klipet…

A zenéje WK eurovíziós száma lenne.

Egy idilli táj lenne a képen, lepkékkel, napsütéssel, virágokkal,…. Menne a zene és egy dörgő férfihang beolvasná a heti újságok szalagcímeit…
Pl…

zene…zene…zene….

„A vállalkozások teljes adótartozása már meghaladja a 2125 milliárd forintot. Külön probléma, hogy a végrehajtás alá vont cégeknek csaknem háromnegyede gyakorlatilag már nem működik”

zene felerősödik:   What about my life ???

„Tényleg köpni-nyelni nem tudtam. Látható, hogy az áramszedő – esőben, nedves kötéllel – a szerelvény hasa alá van bekötve, amit az utasok bármikor megérinthetnek. Ennyi”

zene felerősödik:   What about my dreams ???

„Jelen pillanatban tragikus széthúzás frusztrálja a szakmát és hajtja a politika malmára a vizet. Normális országnak normális színházi életre volna szüksége.”

zene felerősödik:   What about my dreams ???
What about my life ?,

„gyors döntésre csak a költségvetési megszorításra “alkalmas” területeken számíthatunk a közeljövőben is.”

zene felerősödik:   What about my  dreams ???

„Bevallotta a kormány: mégis nőnek a betegterhek”

zene felerősödik:   What about my life ???

„Az űripar folyamatosan fejlődő iparág, ami a válság alatt is évi 20 százalékkal nőtt − mondta a cégvezető. A magyar cégek bekapcsolódásához állami segítségre volna szükség.” 

What about my dreams ??

What about my life?
What about how I feel ?
What about I needs?
Mit mondhatnál, mit mondhatnék..?
Elkoptunk rég, szemeinkből nézd, hova tűnt a fény ?

*********************************
Most nem azért mert én rendeztem de tök jó lenne…. Legalábbis úgy képzelem..
Tök jónak ! 🙂

Barátaim az Úrban, mégiscsak MAGYARORSZÁG a világ közepe…  🙂

Perui  or ecuadori indiánok (de tényleg azok… színre, centire stimmelnek) utcazenélnek…
Megállsz egy kicsit  hallgatni…. oszt felhangzik Cserháti Zsuzsától az „Édes kisfiam” ….
???…?!… Hökk…

Mondjuk nem játszották rosszul…
Dehát….
Izé…
Integrácijó…
Globalizácijó…
Belesímulás…
  

Az annyira izéééé, mikor a PMSem növő holdra esik… Nem
bííírok az étvágyammal… mintha a testem háborúra készülne, vagy valami közelgő
éhínségre…
Megáll az eszem és csak eszem…csak eszem…. 
(Miben volt ez?)
Csütörtökön összeülést tartottunk Anikóval, aminek első felét egy kávézóban
töltöttük.
Mondjuk Anikó kezdte, hogy éhes… ha nem mondja, simán el lettem volna a
narancslevemmel… Dehát könnyű Katit táncba vinni…és jött azzal, hogy
melegszendvics… ebből aztán az lett, hogy benyomtunk 1 pizzát…
Mármint hogy fejenként egyet…
( Khm… a melegszendvicseket nem találtuk meg az étlapon, csak miután már
megrendeltük a pizzákat… J)
Azt már le sem írom, hogy ma miket ettem össze, csupán az elmúlt 3 órát
foglalnám össze:
megettem a délről maradt szecsuáni, csípős, savanyú mártásom rizzsel… aztán két
paprikás szalámis szendvicset, desszertnek némi csokit, majd egy banánt és most
kortyolgatom a teámat…
Igen…
Oszt az éccaka majd „színes tintákkal álmodom…”
Ja! Az összeülésnél tartottam…
Kaja után hazavittem Anikót és a házuk előtt a kocsiban még beszélgettünk kb.
1,5 órát… J miközben eccercsak a sötétben lazán átgyalogolt
előttünk egy RÓKA….
Csak lestünk ki a fejünkből, hogy miii?? ez tényleg egy róka???
És ja!
Az …!
Simán masírozott a város fele… Szerintem tutira a VUK volt, mert csak Ő vetemedhet
ekkora vakmerőségre…
*
Tegnap itt volt M.
Öööö..
Jja!
Mer’ az úgy volt, hogy mostanában elég soxor eszembe jutott, hogy mi lehet vele…

Ésakkor kihasználtam a pillanatot mikor nem figyelt az ego-m, írtam neki egy
emailt, hogy mi meg merre … A vége az lett persze, hogy átjön… Egyszerűen nem
lehet vele írásban kommunikálni. Szóban is nehéz, de írásban lehetetlen…
Már úgy értem, hogy beszélgetünk mi…csak…. 
Most is 4 órán keresztül szóval tartottuk egymást… Végig kérdeztem az összes ismerősét
(már akikről beszélni szokott), meg az apját, anyját, kutyáját, Verát, Olgit…
Ahh…
Mondjuk, ahogy Te nem kérdezted meg tőlem pénteken, hogy „És veled, mi van?”
úgy Ő sem… Megkérdezte, hogy bent (cégnél) mi újság… oszt ennyi…
Ésakkor tudom, hogy jól van ez így..
A lehető legtökéletesebben alakult…
Vannak dolgok amikre soha nem fogok választ kapni és kész…
És nem kell mindig azt hinnem, hogy mindennek én vagyok az oka…
Nem?
De!

Mindegy, hogy hogyan telt a nap…
              Mindig emelt fővel kell hazamenni !!