Szöszmókjaim....

 Béláim az Úrban… J   (Tudom, mondtam már… de nézzétek meg a Legényanya c. filmet… Ha másért nem, most GarasDezső apropóján)
Nem is tudom hol kezdjem…
Az úgy volt, hogy vártam a karácsonyt ezerrel. Ajándékok betárazva, hűtő megpakolva, egérlukak becelluxozva…. szóval gondoltam gyöhet….
Ésakkor eccercsak csörgött a vekker, hogy menjek dolgozni !
Néézek, hogy mi??! meg merre??! meg miééért??!! de senki nem tudja megmondani, hogy hova lett azaz egy hét, amit én boldog lazulásban kívántam eltölteni…
Időugrás…
Fekete lik…
Mittomén…
Mondjuk azért vannak ilyen átsuhanó emlékfoszlányok néminemű bejgliről, meg degeszre zabálásról…. meg duplázódó ajándékokról….
Na az vót, hogy J. barátném sütött nekem diós bejglit… Mert tavaly már csak a csücske jutott nekem és akkor megígérte, hogy külön nekem csinál egy egész rúddal… Naagyon finom bejglit tud az én barátném… tesz egy kevés meggyet is a töltelékbe… No most hozzá kell tenni, hogy évszázadokig nem ettem diós cuccot, mert  dió (mák és hal) allergiám van.
Szóval igyekeztem visszafogni magam és csak keveset enni belőle, de eeez etette magát én meg csak faltam… (most a kalóriákról már ne is értekezzünk). Szóval úgy a 3.-4. nap tájékán elkezdtem piszkosul viszketni… mindenhol…. És kideriváltam, hogy a diótól. Besokallt tőle a szervezetem és ahogy abbahagytam a bejglievést, elmúlt. Aztán tegnap csakúgy utolsó falatnak kanyarintottam egy szeletet  teával….. 10 perc múlva megint vakaróztam …
Szóval egy darabig újra annyi a diós cuccnak. Legalább jövő karácsonyig.
Az ajándékokkal meg az volt, hogy mindenből kettőt kaptam…. (Mééégegy szamovár ! Jadejó! Jajdejó!)
Merthogyugye kaptam a kollégáktól vízforralót, aztán Anikóéktól dettó…
Drága Bruni! KÉT vízforralóm van !
Persze A. bevallotta karácsony előtt, hogy vízforralót vett nekem. Mert újságoltam neki nagy boldogan, hogy  „-Képzeld! VAN vízforralóóóm ! Bent kaptam a cégnél!”
Mire rezignáltan megjegyezte, hogy „Királyságos!”
Aztán este felhívott, hogy ott úlnek a zurával az ágyon, köztük a vízforraló(m) és bele vannak esve a kétségbe…. Merthogy ez milyen fa*a vízforraló és most mi legyen….
Hát darabig ötleteltünk, aztán abban maradtunk, hogy OK. jó lesz, majd a másikat elsuvasztom valahova… De aztán meg arra gondoltam, hogy olyan lelkesen mentek nekem ajándékot venni, meg  G. nagy gonddal válogatta, hogy még véletlenül se kínai gyártású legyen, meg olyan szépen becsomizták…. Nincs szívem eladni vagy tovább ajándékozni…
Szóval most kettő van ! J
Aztán kaptam ilyen tárolósdobozokat A.-tól, rá pár napra meg J.-től is, valamint beköszöntött az olajmécsesek garmadája, amik üvegből vannak és ilyen színes olajat lehet beleönteni…
*
A fentieket pár napja írtam de nem tettem ki, mondván majd még írok hozzá…
De nem megy…
Sicc írta valahol, hogy azon gondolkodik, hogy végleg abbahagyja a blogolást vagy egy teljesen újat nyit. Hát egy ideje már engem is foglalkoztat ugyan ez a gondolat, egyrészt:
mert az aki ma vagyok, tulajdonképpen be sem léphetne erre a blogra…
másrészt viszont, folytonos csúszásban vagyok és mikor ide pötyögök, akkor az jár az agyamban, hogy mennyi mindent kellene csinálnom helyette….

Annyira szeretnék egy kicsit lazább lenni, de úgy veszem észre, hogy pont ellenkező folyamatok zajlanak bennem…

 G. mindenáron rám akarja tukmálni a lakótársát. Igen erős marketing kampányba kezdett a fickó érdekében… Azt mondja univerzális . Tud főzni, mosni, vasalni, bevásárol és takarít… meg minden amit akarok… Csak azt nem értem, hogy ha ilyen főnyeremény, akkor miért akar megszabadulni tőle. Szerinte nálam úgyis nagy hely van, jobban elférne…
Már hetek óta ezzel szekíroz, mert ellenállok… Mondtam neki, hogy inkább magának keressen menyecskét és ne nekem lakótársat…  Szédület.
Az előbb is azzal piszkált, hogy akkor jöhet-e az ember, lesz-e hol aludnia… Mondtam, hogy ha befér a sütőbe, akkor jöhet…
– Sütőbe? Most mondjam neki, hogy a sütőben kell aludnia?
– No jólvan ! Legyen a kád…
– Kád? Abban nem fér el….
– Jóvan, akkor lekerítek neki egy helyet a nappaliban….
– J
– Milyen ruhát vigyen?
– Jáccóruhát amiben rögtön nekiállhat takarítani, meg öltönyt, amikor nem takarít, hogy esztétikai élményt is nyújtson mikor főz !

-G.:- Van neked tepsid?
E.: – Igen.
G.: – De ilyen izéd is? Ilyen száras tepsid?
E,: –  ??!??? WTF az a száras tepsi?
G.: – Naaa, ami olyan mint a vok…
E.: – Serpenyő ??
G.: – AZ !!

Nnna kb. ilyen szinten diskurálunk ma… J
*
Angol ügyben van egy kis fejlemény …. Mivel ugye kormányunk egyik remek ötlete miatt vége szakad a céges nyelvi tanfolyamoknak, mi is lógattuk az orrunkat rendesen.
Kb. a közepén járunk a 150 órás blokknak, végre egy nagyon jó tanárral és egy eléggé egy szinten levő, összeszokott csapattal (8 fő)… szóval éppen minden klappolt..
No kaptuk a hírt, hogy a cégvezetés beleegyezik, hogy az áthúzódó tanfolyamok befejezzék a blokkot. Mondjuk van néhány feltétele, de ezek nem olyanok amiket ne lehetne teljesíteni. A legrosszabb talán az, hogy ½ 8 helyett 7-kor kell kezdenünk !   Ez azért egy eléggé fájó pont lesz. Úgy néz ki, hogy nem fogunk mind a 8an tovább menni. Ki ezért, ki azért…
Szóval kitaláltuk még a múlt héten, hogy utolsó órán szörprájzzal is kifejezzük Tantóbácsinak, hogy mennyire örülünk neki… Eccer régebben diktált egy mondatot amit le kellett fordítani és abban szerepelt, hogy a villányi cabernet sauvignon  a kedvenc bora. Abból is a barikolt. No kiokumláltuk, hogy kap egy olyat és vettünk még hozzá egy 60%-os belga étcsokit is…. Nnna erre mi van??  Írt egy emailt kedden, hogy gégegyulladást kapott és nem tud beszélni, úgyhogy elköszönt tőlünk és reméli, hogy jövőre találkozunk,.. És össze-vissza dicsért minket, hogy milyen jó csapat vagyunk és mennyire meglepődött, hogy ilyen komolyan vesszük az órákat, meg összetartunk, meg kérdezünk, meg humorosak vagyunk… Szóval a végére már tök cukros lett….
És most itt állunk a barikolt szovinyonnal búslakodva…
Nem tudja mit hagyott ki !
És milyen érdekes a világ ugye…. Ugyan az a csapat, az egyik tanár „leadott” minket mint kezelhetetlen, nem tanuló, hülyék vagytok mint…..” csoportot, a másik meg olyan emilben búcsúzik tőlünk, ami alá lavórt kell tenni…
*
M. is tiszteletét tette nálam kedden… ½ 6 –kor jött és mesélt..mesélt.. ½ 11-ig.
Végleg hazajött. Azt mondta, hogy a mosogatásból nem keresett ott annyit, hogy félre tudjon tenni és látástól mikulásig dolgozott… Nagyon lefogyott. A farmerje még övvel is lecsúszik róla. Azt mondta, hogy hazajött és 1 hétig rántotthúst evett krumplipürével és kólával, meg aludt….   Most új ötlete van… megint vállalkozni akar….  5 órán keresztül hallgattam, hogy mi meg merre, oszt hazament.
Tegnap elküldött egy viccet emailben…

( közben itt G. meglátta, hogy mennyit írok…
– Mit írsz? Végre megírod a könyved? Mi lesz a címe? A csoki? A királylány és a csoki?
– Ja.
Elkezd egy 1,5 l –es üres ásványvizes palackkal hadonászni a képernyőm előtt….
-Írd azt, hogy : éééés akkor jött a naagy vihar……
-Ezt sosem írnám. Max., hogy „És akkor a tébolyodott Viharisten őrülten rázta a flakonját „)

Nna szóval M.
Tegnap elküldött egy viccet emailben, én egy másikat vissza, erre ő megint egyet én meg megjegyeztem, hogy láttam reggel milyen korán kelt….
No egyből se kép se hang….
Reggel, ahogy húzom fel a redőnyt, rálátok a házukra és pont a konyhaablaka néz felém, ahol égett a villany….
És ez a bajom… Csak arról amiről Ő akar, és csak akkor, amikor Ő akarja….
Oszt kész !
Most majd megint eltűnik fél évre…vagy pár hónapra… vagy mittomén…
Na mind1.
Már úgyis túlléptem rajta rég, csak még mindig meglepődöm ha bizonyosságot kapok…
*
Na és ha már ez ilyen „pasis” bejegyzés lett…
Egyik délután éppen a salátámat ropogtatom a Mekiben… (J.-vel találkoztam, de volt még addig ¾ órám és aznap csak reggel ettem egy szendvicset) Szóval ott ropogtatok… Meki tömve van népekkel… Olyannyira, hogy kértem egy papírzacskót is, hogy ha nem lenne asztal, akkor elviszem a cuccot és a kocsiban megeszem… Viszont pont találtam egy asztalt, ahonnan mentek el és oda leültem… Eccercsak ott áll mellettem egy „fickó” tétován, tálcáján a kávéjával  és akkormár tudtam, hogy oda akar ülni. éppen jó pillanatomban kapott el, úgyhogy intettem neki a szememmel, hogy leülhet. Na ekkor végre meg merte kérdezni, hogy oda ülhet-e… Na és akkor megint kiengedtem a szellemet a palackból. Mondjuk látta rajtam, hogy nem sietek sehová, úgyhogy fél órán belül mindent tudtam róla… Szerintem nekem villog valami a homlokomon… olyan „Ide beszélj!” lámpa… Fél perc alatt kideriváltuk, hogy ő is a CÉGnél dolgozott régebben… Előhúzott a zsebéből egy polimer kazettát –mondván, hogy én biztosan nem is tudom mi az J– , hogy odaadja meghallgatni és majd 1 hét múlva meg visszaadom….
Éééédesbogár….
Mondtam, hogy tudom, hát persze hogy tudom, hogy mi az, csak lejátszani nincs min…. úgyhogy sajnos nemtom elvinni….
Énnemtom… nekem sosem volt ilyen apakomplexusom…
Közben végeztem a kajálással és elköszöntem tőle… Nna, tök ledöbbent, hogy hova megyek és hogy nemáár… merthogy milyen jól el lehet velem beszélgetni….
Mondjuk tényleg annyit dumált, hogy a kávéjába bele sem ivott…

*
G. itt bizergálja a kabátját a fogason, közben meg leveri az enyémet..
E.: – Tee… seggbe rúglak ám !
G.: – Akkor majd jól eltörik a lábad….
E.: – Miii? Te puhaseggű !
G.: – Tee… töröttlábú…. J

G.:- Az milyen madár?
E.: – Varjú…
G.:- Milyen? Vetési?
E.: -Nem füvesi… Hol látsz itt vetést…?!
G.: -A fű is vetés… Na milyen?
E.: -Dolmányos !
G.: -Az olyan mint a pikkelycsömör?

*********
Na ennyi… és akkor a vízforralóról még nem is írtam 🙂

(Úúúristen, hova süllyedtem… ?!… )

Evezzünk békésebb vizekre…. mégiscsak jön a karácsony.
Nem?
Asszem…

Ez a december olyan gyorsan elmegy. Kettőt pislantunk és már csak azt vesszük észre, hogy a szőnyegből szedegetjük ki a tűleveleket… Most is eljutottam odáig, hogy felsóhajtsak: még kéne egy hét …. akkor minden pucc-passzban lenne… Az idén eltökitettem a szabadságaimat, így végig dolgozom.

Békés, boldog Ünnepet Mindenkinek ki erre

jár….

Legyen mákmorzsa, tülevél, jókedv és

minden amit még szeretnétek…

hogy elkapott az ünnepi lendület…. de nem… Mindig is ilyen utolsóperces ajándékbeszerző voltam, de az idén még erre is sikerült rátennem egy lapáttal… Nem hogy még nem vettem semmit, de a városban sem voltam kb. 1 hónapja… A.-val azon röhögtünk, hogy már tavaly is terveztük, hogy megyünk forralt bort inni a forgatagba, de ezidáig még nem jött össze. Eszméletlen…
Miért nem tudunk valahogy lehiggadni ? De állítom, az idővel van valami geba*.  Valaki tekeri mint állat… mi meg csak pislogunk, hogy már holnap van, pedig szerintem még a tegnap sem múlt el…
Na és ez a „napsütés”.. Szeretem ezt a téli tavaszt… J  Tudom, nem normális, meg minden, de én utálok fázni… Nem az én évszakom, az biztos.  Jó persze el tudok képzelni OLYAN telet, amit szeretnék…
Hozzávalók: szikrázó hó, erdőszéli házikó, kandalló, lovas szán….   és akkor még tudnám fokozni, de ezzel az alappal is elégedett lennék J
*
Megvolt a céges karácsonyi party… Jóvót! Bár talán a tavalyi jobban sikerült, de szavam sem lehet… Valahogy akkor jobb volt a hangulat.
T2-vel jókat táncoltunk..és igen jól bírja a gyűrődést… Végre egy pasi aki szeret táncolni. Énmeg mondjuk nem tudok. Illetve tudnék ha lenne kivel-hol gyakorolni, mert miután megint tisztáztuk, hogy ő vezet, már csak eccer léptem a lábára…
Elkezdett játszani a zenekar és  felkért. Persze mondtam neki, hogy várjunk egy kicsit, nem szeretem, ha 500 szempár fixíroz miközben bénázom… Erre 5 perc múlva megkérdezi: „- Na?! Eleget vártunk már?”
Úgyhogy mentem… J
*
Tegnap „sütöttem” !  Na nem kell kapaszkodni ! Semmi vad dolog nem került  beléjük…
Csináltam tiramisut  (Bruni szerint műtiramisut). Meg vettem ilyen mézeslapokat amit gesztenyekrémmel töltöttem és csokival öntöttem le…  Olyan tégla formájú torta lett belőle. Nagyon jól néznek ki szerintem és a krémek finomak is voltak még tegnap… Majd délután vallatjuk őket, merthogy ma tartjuk itt bent a karácsonyt meg a névnapomat összevonva… Kicsit előre hoztuk, hogy mindenki itt tudjon lenni, erre persze nem jött össze mert az új kolléga gyereke beteg lett és így ő nincs ma, meg ketten is úgy jönnek vissza direkt ez miatt…
Na nem baj, annak örülünk ami van.
A meglepi ajándékom egy vízforraló J (Figyelsz Bruni? Mostmár nem fogom mikrózni a vizet a teához !! J ) G. meg V. elmentek az előbb és megvették. Becsomagolják… én kibontom és jól meglepődöm… J
Ki van ez találva, ugye?
*
Anikónál fogok karácsonyozni…  2005 óta náluk töltöm a szent estét.  Nem tudom… próbáltam már leválni de nem engedi.  Mer’ arra gondoltam, hogy ez mégiscsak egy családi ünnep és talán jobban szeretnének „vendég” nélkül lenni.
A. olyan lelkesen mesélte, hogy milyen kaját tervez, meg hogy kitalálta, hogy 23.-án felállítják a fát és 24.-én már csak díszíteni kell…. és amikor mondtam, hogy nem mennék akkor tökre kiakadt…
Mondjuk szívesen vagyok náluk csak mittomén….
Ráadásul ma felhívott az anyukája, hogy szeretettel meghív ebédre hozzájuk első ünnepen, úgyhogy így az is eldőlt, hogy A-nál alszom 24.-én…
Aztán j. tervez nagy lazulásokat a két ünnep közé… pl. csajos, filmnézős, bejglievős napot hozzájuk… meg valami koncertet talált szilveszterre…..
Szóval valami lesz.
Asszem gyorsan el fog múlni ez is, oszt jön az év eleji hadd-el-hadd…
*
Hazajött M. is Angolhonból. Nem tudom miért, meg hogyan, meg meddig… Azt írta,  megjött és megbeszéltük, hogy  átjön hétfőn ….oszt nem jött. Telefonja még nincs, úgyhogy se kép se hang ! Tegnap írtam neki egy mailt de a füle botját se mozgatta rá !
No majd ez is kiderül!

Nnna… elment a nagyszakállú… Remélem mindenki megkapta a magáét. Diót, mogyorót (mókus vagyok, vazze ?!) mindent mi jót…
Van egy szobafenyőnk az irodában, szépen ráaggattam amiket kaptunk, meg még előszedtem egy tavalyi gömböt és egy gipszharangot is, valamint ezeken kívül még lóg rajta egy szép őszi levél is megszáradva. Szóval eléggé eklektikus. Úgy néz ki, mintha kitettük volna a viharban és beleakadt volna néhány cucc amit vitt a szél.
Na persze lemaradtam az adventi gyertyagyújtással, pedig A.-tól egy csodaszép „koszorút” kaptam. Ha jól számolom, már 2 gyertyának kellett volna égni rajta…
No majd hétvégén… eccerre hármat gyújtok meg.
Az valami szédület ahogy megy az idő. Szokás szerint semmi ötletem… Be kéne mennem a városba  körülnézni, ötletelni, hogy kit mivel lehetne meglepni … Benne kéne maradnom a keretben, ugyanakkor mégiscsak kéne valami szörprájz… asszem leginkább a csekélységboltból.
Mindig ez van.
Ez a nyüglődés.

Szombaton főztem kocsonyát, életemben először. És ÉS jó lett !  Tadamm…tadamm…
Mert egyik nap F. hozott be nekem egy tányérral és aztán gondoltam főzhetnék én is… Ilyenkor mindig megnyugszom egy időre, hogy nem lennék én főzési antitálentum ha minden nap főznöm kéne egy családnak… Mondjuk nem biztos, hogy díjaznám, vagy hogy nem unnám, de tuti, hogy jól főznék ! Beszámítva a kreatívságomat is !
Mondjuk eléggé ráment a szombatom, mert mire föltettem, meg az elején habozgattam… aztán rájöttem, hogy rendben, hogy kocsonyát főzök de ettől még nem lesz ebédem, úgyhogy akkor még kotyvasztottam valamit, közben a non-stop mosogatás…. Áááh…
Úgyhogy bosszúból vasárnap egész nap királylányosat játsztam. Mondjuk rám is fért. Ja! És nemtom ki hogy van vele, de én élvezem ezt a téli tavaszt… kibírnám így márciusig !

Úgy egyébként meg minden napra van valami geba*. Pl. jövőre nem lesz angolunk. Mivelhogy a cég nem igényelheti vissza a szakképzési alapból, hát annyi…. Gondolom sokat spórol vele az ország…
Ki kell valamit találnom, mert ha már eddig elvackolódtam, le kéne tenni azt a kibánatos nyelvvizsgát. Olyan elkeserítő ez az egész… Mindenkivel kiszúrnak. Tanárral, tanulóval egyaránt. Végre volt egy tök jó csoportunk, stabil 8 fővel, meg egy tök jó tantóbácsink aki szeretett minket és mindig mondta, hogy milyen okosak vagyunk
Szerintem többet tanultunk az előző pár hónapban mint előtte egy évben…
Francba !

Tegnap beszélgettem a hajléktalan fickóval is. Na még azt is fel tudják mérgesíteni …
Mondta, hogy kint sátoroznak a „kiserdőben” de január 1-től már el kell onnan menniük, mert vagy börtönbe csukják őket vagy pénzbüntetést kapnak (100ezer Ft felettit)…  Nagyon mérges volt !!
Mondta ott nekem mint Lajos a misét… éés nem az én anyámat szidta.  Hát csak nem hagyhatok ott egy hajléktalant azzal, hogy bocs, de megyek mert fázom….
Segíteni úgysem tudok rajta, csak végighallgatom. Meg visszatolhatta a kocsimat egy 100assal…. Legalább ledolgoztam valamit a múltkori lelkifurimból.
Sajnálom szegényt, de amiket mesél…. hát nem csodálom, hogy ott van ahol… Ha csak fele igaz, akkor se semmi….

 Ne felejtsétek el kivixolni a csizmácskátokat és kirakni az ajtó elé.
Aki jó volt, az kap bele finomságokat, aki rossz volt azét meg elviszi a krampusz !! :o)

 G. hétfő óta hótt taknyos…( No persze megjegyeztem, hogy ide vezet a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás !) Nem volt dolgozni két napig, de aztán bejött, mert már nem bírta otthon nélkülem… Hogy mit szed azt nem tudom, de összehord itt hetet-havat… Máskor egész hónapban nem beszél annyit mint tegnap meg ma.

G:- Veszek be egy rágót ! Jó lesz, mert majd rád köpöm ha tüsszentek ! J
*
E.: – Húúúú G., ha elkapom tőled a taknyot………
G.: – Eltegyem neked a zsebkendőimet?
*
G.: – Eliana te egy hős vagy!!
E.: – Hát tudomén aztat…
G.: -Tudod hogy miért?
E.: – Mert már 6 éve elvisellek egy légtérben anélkül, hogy kinyírtalak volna…
G.: – Hja… akkor én is hős vagyok !
E.: – Nem, Te nem vagy!!
G.: – Miért? Én is elvisellek…
E.: – Az más! Én egy áldott, jó lélek vagyok. Neked könnyű !! J
*
G.: – Fizetned kéne nekem…
E.: – Merthogy?
G.: – Mert nem öllek meg…
E.: – Ahhha ! Eeez ilyen védelmi pénz lenne…?
G.: – Neeem…  Életbiztosítás….  J
E.: – Hmm… Kormánytag-e vagy te ?
*
G.: – Robotnak mije van a gyomrában??
E.: – ÖÖöö… Csapágy?
G.: – Neeem…
E.: – Fogaskerék?
G.: – Naaa… azazizéé… Erőmű !!
E.: – A gyomrában? Francokat ! Legfeljebb a kábelei…  az embernek bele, a robotnak kábele….
G.: – Azért kákabélű?
E.: – Ja !
*
E.: – Konnektálási hiba !  A tököm tele van….
G.: – Mit mondtál ?!?
E.:- Hogy tele van a tököm !
G.: – Akkor jól hallottam!
E.: – Jó, akkor a kukim !
G.: – Ne beszélj csúnyán ! Ilyet nem mondunk egy munkahelyen… Főleg egy ilyen stípusu munkahelyen….
E.: – Na ne eröltesd a beszédet! Te a hallgatásban vagy jó !
*
Csendben dolgozunk, majd eccercsak megszólal: „- Krumplinudli vagyok !”
Éééés igeeeen !!! Ezt érezhetik a pedagógusok, mikor a diák visszamondja az előző óra anyagát! Ezt sulykolom belé már hetek-hónapok óta… hogy: Teeee… krumplinudli !!!
Ésakkor tesssék ! Egykis takonykór és kijönnek a rejtett tartalékai! Megjegyezte, befogadta !
A következő feladatunk a Csillagszóróvirágszálas nyuszkófülcimpa lesz !
Barátaim az Úrban, nincs lehetetlen !

– Ti is látjátok a robotpingvint
ahogy a nyílméregbékával sakkozik ?
– Aahaa….
– Akkor visszafekszünk fiúk !!

 Mostmár írni kéne ide valamit…. 
Deee…

Vagy időm nincs, vagy kedvem, vagy egyik se… I
Mennek a napok, vannak történések, gondolatok, csak valahogy a megörökítésük nem megy. Benne vagyok a bútorprojectben… Vettem végre tv állványokat meg könyvespolcot. Már meg is barátkoztunk, mert fehér … Még le kell majd mögötte festeni a falat valami színre, hogy ne olvadjon be a környezetbe J (mint egy kaméleon)
Szentember hozta el a Svéd-kék-sárgából és Anikóékkal raktuk össze, miközben kiderült, hogy az alsó szomszédom toleranciaküszöbe a béka alatt van, mert  ¾ 5-kor álltunk neki és 10 óra 5 perckor már feljött, hogy mikor fejezzük be… Jó, mondjuk este volt, de 2 éve fél évig fúrtak, betont bontottak, falat véstek nála úgy, hogy nálam csörögtek a poharak a konyhakredencen…. Szerintem ehhez képest már kibírhatta volna.

Aztán kihasználtuk még az utolsó napsütéses őszi hétvégét és elmentünk Annával a közeli arborétumba ahol ugyan már inkább csak lepotyogott falevelet láttunk, de így is tök szép volt. A kilátóról rá lehet látni a tóra….
Ja és mentünk-mentünk…. eccercsak hoppá…. „- Jééé, ez egy teniszlabdafa !! „
Mondjuk itthon kigugliztuk, hogy inkább vadcitrom mint tenisz, de tök érdekes volt.

Ez meg csak úgy ott volt…. Ilyenek voltak a fények…. 🙂 Juteszembe !
Ez a bokor “Jódógombaság” volt !!

M.-től kaptam szülinapi emilt…. Írt egyet egy héttel előtte, mert akkor jutott géphez és egyet meg két nappal utána ! Tudtam, hogy nem fogja elfelejteni… :o)
Jó, hogy már kevesebbszer találkoztunk mielőtt elment, mert így is hiányzik azért… Persze ha itt lenne, nem tudnánk mit kezdeni egymással… csak valahogy a lélekrezgése hiányzik….

Örülök a barátaimnak ! Szerencsére többen vannak …
Ha ide valami szürkét írok az  nem azt jelenti, hogy nem látom a szürkétől a narancssárgát….
öööö….. pirosat…….
ba*ki….. napsárgát !!!!!

Erről jut eszembe Igentisztelt, nagytudású Megrendelő mondta, hogy akiknek nem teccenek a képek, azok a „balliberális kánon vitézei”…
Úgy elámultam, hogy megjegyeztem, pedig igencsak magasan volt a pulzusom…
Ugye az nem létezik, hogy vannak emberek, akik csípőből használnak egy interjú során ilyen szóösszetételeket? Ugye nem? És az sem létezik, hogy az Ő ízlésük a mérvadó…

Kitaláltam egy szót: Lélekzegernye !
Nekem teccik….

Tegnap, ahogy mentem az utcán, állt egy öreg bácsi az egyik áruház oldalában és koldult…. Teljesen belesajgott a szívem…. Valahogy duplán sz*r, ha öregeket látok kiszolgáltatottan.
Mert ők azért nagyon kevés kivétellel tényleg végig dolgozták az életüket…
És nem adtam neki pénzt, mert ilyenkor mindig eszembe jut az is, hogy szomszéd országokból hordják ide (na nem mintha itt nem lenne) a gyerekeket meg az öregeket kéregetni és persze nem az övéké a bevétel…
Ésegyébkéntmeg ……..
A Spárolósbót parkolójában tegnap délután elémkerült egy fickó aki tolt vissza egy bevásárlókocsit. Nyúlt az enyém felé és mondta, hogy visszatolja az enyémet is, mert ismer ám engem… én vagyok az Ákos ismerőse !!
NNa ?! Erre varrjál gombot ! Már legenda vagyok a hajléktalanok körében.
(Az Ákos az, akivel beszélgetni szoktam (ha nem rohanok) és aki majd feleségül vesz ha ráérek J …..   Nem tudom mi van vele, mostanában ritkán látni… asszem ez lesz a 3. tele kint… Eléggé ki van facsarodva… Emlékszem, mikor először láttam, nem is tűnt hajléktalannak. Hát azóta nagyot változott szegény…. )
No a lényeg, hogy tök megrökönyödtem, mert igaz, hogy mindig ketten-hárman vannak ott a bolt körül, de én csak az Ákossal szoktam „üzletelni”… a többiek nem is zargatnak…. Mostmeg ez olyan hirtelen elémkerült… Mondtam neki, hogy van benne egy 100as. Mondta, hogy már adja is, és kiszedte a kocsiból én meg elvettem bakker….
Ésaztán egész hazáig, meg még Itthon is egy jó ideig azon nyoszorgattam magam, hogy mekkora egy  $#&@ß$?%##  vagyok, hogy visszakértem egy 100ast egy hajléktalantól….

Semmi különös…. Jönnek, mennek a felhők de összességében szép őszünk van. (Mármint időjárásilag.) Olyan klassz az ablakom előtti fa ahogy lassan irul-pirul….
…………………
……………………
ááááááá…….. nem megy ez most….. Nemtok írni….  Pedig jó lenne.
Pörögnek a napok… Szerencsére, mert kevesebb időm van gondolkodni. Sajnos, mert nagyon gyorsan múlik az idő és nem lehet mindig ésszerűen szelektálni.

7végén kimegyek valahova a természetbe…. bármilyen idő is lesz….

Annyi minden kavarog bennem… de nem tudom leírni.
A lényege az, hogy annyi okom lenne az örömre de valahogy mégsem….. Soha nem voltam egy ilyen „CarpeDiem”  ember, viszont manapság egyre inkább erre lenne szükség… Mindenféle bölcsek által hangoztatott tény, hogy a legnagyobb balgaság a jövőtől való félelem. És én is tudom, hogy nagy botorság, mert ezredmásodpercek alatt történhetnek soha el nem képzelt dolgok… De akkor is…
Úgy érzem, hogy a semmi ágán ülök és rázzák a fát.
És nem vígasztal, hogy tele a fa…. 

********

A happy end miatt teszek ide egy kis G.-t !

 G. egy fogpiszkálóval hadonászik….
– Felnyársaljalak?…. Felnyársaljalak?…

*
Gombapaprikás  update J
E: – Boooaaa… olyan a gyomrom, mintha megettem volna egy féltéglát…..
G. – Mondtam, hogy ne menj ki enni…. Mit ettél?
E.: – Gombapaprikást…..
G.: – Igyál gyorsan egy kis gombaölőt !!