Szöszmókjaim....

 Mindenhol azt olvasom, hogy hó van, meg esik… Hát itt biza egy szem sincs… Mondjuk nekem nem is hiányzik. Kiegyeznék ilyen -4, -6 fokos száraz, napsütéses téllel… mint amilyen most is van.
Na itt a vég! Az időjárásról csevegek….magammal….. Jesszum….
Szombaton elmentem Aprajafalvára fodrászhoz, mert már igencsak rám fért… Olyannyira, hogy pénteken már G. is megkérdezte, hogy mikor megyek fodrászhoz… Nem lehet ám itten kérem slamposkodni… Havonta egyszer szoktam menni de most már kb. 6 hete voltam és biza megláccott… Szóval kiautóztam… Jó volt Aprajafalvára menni. Mindig elkap egy kis nosztalgia a helységnévtáblánál. De olyan érdekes… mikor elmegyek a házunk előtt, akkor semmi… valahogy nem érzek semmit… Mondjuk szerintem ez nem normális dolog. Sokan kérdezték már, hogy „Nem rossz elmenni a ház előtt?” , de nem… Nem értem miért nem érzek semmit… Tényleg ilyen „erős” lennék, hogy így túlléptem a dolgon? Vagy csak elfojtottam? Vagy sikerült némi hókusz-pókusszal elengednem?
Na mind1. Nem agyalok ezen…
Dél volt mire hazakavartam, mert elmentem bevásárolni. Délután porszívóztam, de vasárnap reggel, mikor kisütött a nap, kiderült, hogy nagyon slendrián módon, pedig akkor úgy tűnt, hogy roppant alapos vagyok… Egyébként állítom, hogy takarítani csak napsütésben lehet normálisan. Aztán villámlátogatást tett nálam Anna, úgyhogy csináltam összedobálóst
-ez egy kaja: jénaiba be kell szórni, krumplit, husit, kukoricát, zöldségeket, gombát, néha nyakon önteni egy kis reszelt sajtos tejföllel és be a sütőbe- Ez azért jó, mert gyorsan megvan,  nem kell vele vacakolni és általában mindenki szereti. Bekajáltunk és így roppantmód élvezve a téli napsütést, kitaláltuk, hogy lerándulunk a tóra….
Bakkker…. Hogy micsoda hideg vót !! Brrr… Fútt a szél mint állat… Ahogy kiszálltunk Boriszból, legszívesebben rögtön visszaültünk volna… De azé’ persze elmentünk a vízig. Oda úton konstatáltuk, hogy méterenként 5 fokot zuhan a hőmérséklet…
Na azért csináltunk pár fagyos képet, oszt hazahúztunk…
Ilyeneket ni:

….. írnék de nincs mit… Valahogy kimentek belőlem a gondolatok… Illetve amik vannak, sajnos nem túl jók… Nem tudom mi lehet az oka de egy jó ideje mindig rosszat álmodom és nincs túl jó kedvem sem… Különösebb okom sincs rá. Nem tudom…
Valahogy vissza kéne rázódnom, csak egyre nehezebb. Lehet, hogy ezt a hülye telet viselem nehezen vagy ezeket az orbitális időjárás változásokat…
Olyan non-stop nullán vagyok…  Persze, ha belegondolok, még ez is jobb mint minuszban…
Nem?
De !
Hétvégén színházban voltunk Judittal. Megnéztük az „Ügynök halálát”…
Nnna…
Basszus… mostmár biztosan velem van a baj… Mindenki azt mondja, hogy jó volt, meg hogy milyen jól játszott a főszereplő…
Na jó ! Nem volt rossz… az eddigi többihez képest…
Az igaz, hogy majd 3 órás volt és a főszereplő gyakorlatilag végig ordibálja az egészet –ergo nyugodt lélekkel kéne egy ilyenre beülni, mert kb. 1-1,5 óra múlva már iszonyúan idegesített, hogy oda vagyok szögezve egy székhez, és végig kell néznem mások ordítozós veszekedését…
Tőlem függetlenül J. is erre a következtetésre jutott, miszerint: „Nincs nekem elég bajom?”
És szerintem a főszereplő nem játszott jól…
Szerintem….
Pedig állítólag Jászai díjas….
És az a színésznő sem, aki a feleségét játszotta…
Szerintem az a jó színész, aki el tudja velem hitetni, hogy nem játszik… hogy nem azzal foglalkozom miközben beszél, hogy játszik….
Volt ilyen is köztük…
Mondjuk lehet, hogy van a színjátszásban valami új irányzat… új módszer… mittomén….
De pl. volt két fruska, akik a kikapós lányok szerepét játszták… hát valami falusi kultúrházi szinten… Arra gondoltam közben, hogy ezeket vajon látta-e már a rendező… így… 
Na lépjek túl…
Hátha…

 G., hazafele menet, kocsival állt a körforgalom előtt és hátulról belementek… Másnap elég későn jött be mert biztosítós ügyeket papírozott.. Nagyon sajnáltam szegényt, mert mostanában nagy a béke köztünk, tök jól elvagyunk, normális…. imádom a göndör haját és ha még a pampásbikás pólójában is van, néha kicsit olvadozok tőle J
(Néha Bongyikának hívom –ettől külön rosszul van J)  és  5 év alatt ez már a 3. kocsija… 1 szimplán „szétesett”, 1 totálkáros lett, erre most ez is összetört…. (azóta ezt is totálkárosra vették, mert annyira megroggyant az alváz, hogy nem lehet pl. kinyitni a hátsó ajtókat) Szóval össze-vissza gügyörögtem neki, hogy így Gabojsza, meg úgy Gabojsza… (ettől is rosszul van, de gondoltam feldobom kicsit…)
Na szóval, ebbe az áldott, szent békébe azért eljutottunk odáig, hogy délután 4kor már nem bírtam tovább a zöldségeit és rámordultam, hogy  „Gábor !!”
Erre megszólal tök ártatlan pislogással, duzzogva…:
 – Persze… már nem Gabojsza, mi?!

*
Visszajöttek ebédből…

G.- Brrrr de rosszat ettem…
E: – Émmeg Karalábés tésztát ….
G: – Fúúújjjj… akkor nem is én ettem sz*t…
E: – Nem volt rossz….
G: – De hát az csak köret…. Ráadásul a karalábé nem is kaja…
E: – Hanem..?
G: – Fűszer a levesbe…

Ehhez csak annyit, hogy ezt a gasztro-bungee-jumpingot nem én követtem el (bár így első blikkre én is lehettem volna), hanem a szemben levő folyosón egy hölgyemény… Én meg arrafele csellengtem, mikor ettek és jól megetettek… Pöttyet ugyan tiltakoztam, de aztán megkóstoltam és tök jóó volt…. Like képosztáscvekkedli…
Pedig a karalábét nem annyira kultiválom…. (mint mondjuk a lilakáposztát J )

*

 Nézegetem G.-t….

E:-  Fekete göndör haj, kék szem, dagadó izmok… Vazze, lassan kiraklak a Vaterára… J
G: – Milyen kék szem?

E: -Hát a tied!!  -nézek rá hunyorogva..    –Vagy nem kék?
G: – Nem !
E: – De!

G: – Nem!
E: – Akkor milyen?
G: – Zöld!!  Különben is, fekete hajúnak nem lehet kék szeme…
E: – Dehogynem !
G: – Nem !

E: – De !

G: – Nem !

E: – De…. például Hófehérke…. !!!

Hhhhmmmm…. Meg se’ tudott szólalni az érvemtől ! J
Kb. 2 perc múlva, morcosan:
– Különben se fekete a hajam… !

*

Kezében a megcsócsált rágója, csak úgy lazán:

G: – Kéred a rágómat?
E:  – Szerinted…?

 – Mizu?
– Pffff….
– Nna? Mivolt ez?
– Franc tudja… Se ze, se az…., se hús, se hal…. Se fa, se forgács…. Se
-Ájjjááámá meg…
– Jó. Úgysem tudtam volna folytatni.
– Szóval?
– Nincs semmi. Elvagyok, mint tök a lapáton…. Hal a szatyorban…..Befőtt az
– Jajjj ! Hagyd már abba! ….. Bár most így belegondolva… Mit keres a tök a lapáton?
– Fütyim tudja! Bisssztosss rátették! Nemmindegy??
– Hát nem !
– Mesélj !
– Egyszer volt…
– Te tényleg hülye vagy!
– Deháthaeccer NINCS mit mesélnem ! Késő délutánig dolgozom, aztán pont hazaérek kedvenc koreai sorozatomra, amire most rákattantam.. Az Isaura volt az utolsó sorozat amit megnéztem és azóta keményen kitartottam eddig. Ez most egy  koreai film, so az első pár rész azzal ment el, hogy próbáltam megkülönböztetni a szereplőket egymástól. Nem tudtam, hogy ki kivel van és még a nevüket sem voltam képes megjegyezni…. Fantasztikus korhű ruhákban vannak, és történelmileg hiteles a történet. Tképpen egy történelmi film…
– Jajjj most nem kell ám itt fényezni a szappanoperádat…
– Totálra nem érdekel, hogy szappanopera vagy nem… baromi izgalmas minden része. Nem húzzák mint a rétestésztát…. És képzeld, azt csinálom, hogy a youtubon mindig előrébb vagyok 1-2 résszel. Igaz, hogy ott koreaiul (khm?) nyomják angol felirattal, de már  egész jól értem… Jó a duplasoros összetett mondatoknál néha pause van, de összességében meg vagyok elégedve magammal… Csak sajnos, ha jól értettem a kedvenc szereplőm utolsó mondatát, akkor nagy pálfordulat lesz benne és innentől rosszfiú lesz és akkormár nem is akarom nézni… L  Pukkadjon meg a rendező !
Na itt van, megmutatom:

Először is kívánom, hogy mindenkinek sokkal jobb éve legyen ez a 2011-es mint a tavalyi… Mert megérdemeljük…
Szerintem…
Köszönöm szépen a jó kívánságokat és, hogy ezt a sok zagyvaságot, amit itt összehordok (most a hetet-havat nem emlegetem, mert valahogy nem kívánom a hónak még a gondolatát sem…) szóval, hogy ezt az irományt olvassátok és együtt örültök velem, ha van min…és próbáltok kirángatni a trutyiból, ha az van… Együtt élvezitek velem az összes  bungee jumping ugrásomat a gasztronómia világába…és mindig visszarakjátok a fejemre a koronát, hiába tiltakozom, hogy már nem vagyok királylány…
Szóval köszönet mindenért…. Remélem az idei évben is megmaradunk egymásnak és ha néha-néha valakinek tele is lesz a hócipője, nem hallgat el örökre, mert lassan már egy nagy család leszünk és ha valaki sokáig nem ír, akkor kifejezetten hiányzik….
Szóval fejet fel, hasat be, mellet ki,…oszt gyöjjön csak…. (mondom HASAT BE ! )
Nos ezek után…
Ahogy sejtettem, baromi gyorsan elment ez a 10 nap. Mióta anyuska nincs velem, december elején mindig belémnyilall, hogy már megint karácsony lesz…. de aztán elhatározom, hogy nem fogok tőle tartani és szerencsére eddig még meg is úsztam mindenféle nagy depi nélkül.
Meg szerencsére nagy a nyüzsgés körülöttem ilyenkor… Vagy megyek, vagy jönnek… Szóval nem érek rá gondolkodni…
Két ünnep között volt két laza napom. Az egyiken aludtam-aludtam és megint csak aludtam, a másikon meg igazából már nemtom mit csináltam de elment… Szerdán jött Judit barátnőm és Szentember, mert J. vérvételre volt hivatalos a laborba és úgy terveztük, hogy én este megyek hozzá… Szóval jöttek úgy 2 óra magasságában… Kaptak szendvicset, teát… beszélgettünk, megcsináltam a gesztenyés kosárkákat, amit j.-hoz terveztem vinni…. Kinyalogatták a gesztenyés pixist, majd Szentember elment, mert lejárt a kiimenője J, mi pedig 5 körül elindultunk Ripityomfalvára.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy visszakanyarodjak a gasztronómia világába… Meg kell, hogy mondjam, azért tudok… Az idei ünnepek slágere volt a gesztenyés kosárka, ami úgy készül, hogy venni kell az Intermicsodában ilyen kosárkákat (12 db van 1 zacsiban) Lehet ezt sütni is bizonyára de az jóval macerásabb és ezek a kosárkák nálam mindig beválnak. Hol ezt teszek bele, hol azt… Most azt csináltam, hogy gesztenyemasszát megpörgettem a robottal háromszor, de lehet  összetörni villával, lereszelni, krumplinyomón áttörni… szóval valamilyen módon apróra kell nyoszorgatni az a lényeg. Aztán 2dl tejszínt habbá kell verni,  egy vaníliás cukorral és egy habfixálóval. Amikor ez kész, akkor össze kell a két matériát keverni és bele kell tölteni a kosárkákba. Aaa gesztenyemasszához loccsantottam rumaromát is… Nem ártott neki !!  Mivel a kosárkák eléggé kő kemények, így állni kell hagyni kb. 2-3 órát. Fogyasztás előtt műtejszínből (ami a spray-ből jön) girlandokat fújunk a tetejére, ami azért is jó, mert nem láccik tőle a nem túl gusztusos kinézetű barnás töltelék, meg sajnos amilyen ártalmas kb. annyira finom is… Szóval ez volt nálam az ünnepi süti. Ezt vittem Anikóékhoz és Juditékhoz is, meg bentre is vittem névnapomra… Ééés mindenkinek nagyon ízlett.
Ezenkívül világbajnok húslevest és töltött káposztát csináltam…
Világranglistás lett még Judit barátném diós bejglije (amibe tett egy kevés meggyet is meg sok diót….) Hozzá kell tennem, hogy enyhe dió és mák allergiám van… Ez azt jelenti, hogy vagy herpeszem lesz tőle, vagy kiüt… ha a nyelvem viszket, akkor az már kicsit gáz…
Mondjuk a dió még hagyján, a mák a húzósabb… Szóval befaltam egy fél rúd diós bejglit és szerencsére csak odáig jutottam, hogy éreztem, hogy bizsereg a szám széle…. DE nem jött elő rajta semmi… Juditnál egyébként állandóan ettünk… vagy forralt bort ittunk…vagy nassoltunk…. Húúú…. És végig azzal kábítottam magam, hogy annyira jó, hogy fogyó holdra tette a Jóisten a karácsonyt az idén… Legalább kisebb lelkiismeretfurdanccsal ettünk…
Naés eccer még elmentünk este sétálni is…. Na ez is jóvót… Mondván lejárjuk a sok kaját (töpörtyűűt is KELLETT ennem, de megpróbáltam úgy, hogy közben nem gondoltam a koleszterinemre) Szóval elmentünk sétálni a sötétben, a havas faluba… Hááát basszus… Elszoktam én már ettől… Minden kutyától összecsináltam magam… egy helyen volt egy rottweiler, aki naagyon zabos volt ránk és a kerítés meg ilyen fogpiszkálóból eszkábált falusi lófütty volt, ami csak az első viharra várt már… Na közöltem Judittal, hogy én biza errefele nem vagyok hajlandó visszajönni… Mondta, hogy nem gond, mert akkor majd a temető mellett jövünk vissza….
Hökk, vazze…. De inkább azok a nyugodt lelkek mint ez a dilinyós eb! Ésakkor végigjöttünk a töksötét temető mellett… Judit fel akart menni még a madárdombra vagy mire, de ott is ooolyan sötét volt, hogy húúú…
Judit: – Menjünk fel a Madárdombra !
Eliana:- Mennyünk má haza, mert itt aztán sehol senki…
Judit: – Ott megy egy repülő !!
Nnna… Ez volt az érv mellette! Hát persze, hogy nem mentünk fel…
Aztán mi volt még… Barátnéim elláttak MüllerPéter és PopperPéter könyvekkel, úgyhogy intellektuálisan is fejlődhetek az idén… Ezenkívül ha minden igaz beszereztem egy Mesterkurzus bérletet, van színház és hangverseny bérletem… szóval szavam nem lehet…
És ha már itt járok…
Szavam nem lehet…ergo: hálás vagyok sok dologért…

Igaz, hogy a 2010-es évet elég rosszul éltem meg, amit nem is igen tudok mivel magyarázni, mert sokkal több jódógombaság történt velem, mint 2009-ben, de valahogy akkor is 2009 maradt meg bennem jobb évként. Na de az már aztán tényleg elmúlt, úgyhogy hagyjuk is és maradjunk 2010-nél. Sok jó programom volt. Igaz, hogy mindegyikért kellett kisebb-nagyobb erőfeszítéseket tennem de nem ez a lényeg, hanem, hogy jóvót…
Jóvót az alcsúti nagy hóvirágnézés, majd később a szentjánosbogár + szúnyog „tortúra”, a ripityomfalvi fogathajtó meg a nyári bográcsozások, szuperjó volt Szlovénia, ahol igaz, hogy totálisan kipurcantam de sokat nőttem a saját szememben, mert végig vezettem az utat és oly’ nagyon nem is tévedtünk el –hiába igyekezett annyira Dzsípí…. Még most is tisztán bennem van a kép, ahogy nyugodt tempóban autózunk Piran felé.. Egyik oldalunkon magas sziklafal, a másikon pedig a tenger nyugodt, végtelen kékje…. És tisztán látom a tőlem 10 méterre vágtató lipicai ménest….
Jóvót a plitvicei oda-vissza….és ami abszolút meglepő, nem volt fárasztó….
Beletört a bicskám a tavaszi bükki túrába de azért 1 kivételével láttam az összes forrást. Klassz volt az őszi várgesztesi sétánk. Tátott szájjal élveztük a főnyereményt az őszi erdőben, mikor a csendben állva, úgy potyogtak ránk a színes levelek, mint a hópihék…
Hálás vagyok a barátaimért…. Hogy Annával rendeződni látszik a viszonyunk. Megtanuljuk tán kezelni egymást.
Hogy Judit megszabadult Jóembertől… Igaz, hogy mostmeg mástól nem érzi jól magát de nekem meg meg kell tanulnom, hogy ne éljem bele magam annyira a problémáiba… (ha valaki belemászik egy vizes kádba, akkor ne „szenvedjen” minden nap attól, hogy vizes…. Vagy másszon ki, vagy próbálja meg azt élvezni, hogy vizes… mert mondjuk ez a víz, azért nem olyan kellemetlen)
Hálás vagyok Anikó barátnémért, aki végre feladta másodállását és az idén majd talán már nem csak hálni jár belé a lélek, hanem benne is marad…
Éspersze hálás vagyok Bruniért is, aki szegény az idén egy eléggé flúgos részemet ismerte meg, de remélem elő tudom még venni a jobbik énemet is ha találkozunk. Valami rejtélyes oknál fogva nem küld el melegebb éghajlatra, hanem barack sütit hoz nekem az olaszoktól és StümerMarcikát Novajról, amit képes postán elküldeni…
Hálás vagyok azokért is akikkel ugyan lazább a kapcsolatom de néha felbukkannak, hogy menjünk kocsmázni, vagy meglepit hoznak szülinapomra, vagy csak jól elvagyunk angolon, vagy néha rámküldenek 1-1 emailt mert hiányzom….
És hálás vagyok Értetek is, akik ezt most olvassátok, azokért is akik kommentelnek és azokért is akik „csak” olvasnak…
2010-es veszteségem talán csak M. volt… amit nagyon sajnálok. Neki kevés voltam. És hiába próbáltam meg firtatni az okot, nem találtattam érdemesnek arra, hogy megtudjam…  Igaz, hogy elsőként kívánt boldog névnapot, meg boldog karácsonyt de ez a maximális kommunikáció közöttünk hónapok óta. Tény és való, mindig is udvarias volt.
Hálás vagyok még azért, mert van munkám és teljesen normálisak, jó fejek  a kollegáim, a főnökeim és tudom, hogy ez a mai időkben felér szinte egy lottónyereménnyel. Nagyon rossz olvasni néha, hogy egy-egy rosszakaratú ember mennyire tönkre tudja tenni egy közösség életét, pokollá tudja változtatni a körülötte élők mindennapjait…
Jó, néha G.vel vannak köztünk szóváltások de aztán visszarendeződünk. Próbálunk csiszolódni egymáshoz több-kevesebb sikerrel…
Hát ezt pl. el kell mesélnem… Annyira édes volt mielőtt elmentünk szabira.
Van a szobánkban egy pálma, egy dracéna, és az én asztalomon egy cserép fokföldi ibolya.
Nos… A virágok lelki életét én tartom karban…. Pl. a pálmát én tartom szóval  ….

( E.: –  ……. Mész ma bevásárolni?……..
G.: – ……………………………………
E.: – Mész vásárolni?
G.: – …………………………….
E.: – Most direkt nem válaszolsz?
G.: – NEKEM beszélsz?
E.: – Nem, vazze! A pálmával beszélgetek !! )

viszont G. a virágfelelős a szobában… Mondván én  megbízhatatlanul locsolok és különben is azé’ nyamvadozik a pálma is mert a teafiltereket belerakom a cserepébe… Mondjuk ebből annyi igaz, hogy amikor reggelente a teámból kiveszem a teafiltert, akkor néha lusta vagyok vele elmenni a konyháig és akkor beleteszem a cserepébe… ésakkor másnap is….ésakkor jön G. a locsolópixisével és kajabál, hogy tönkremegy a pálmaaa… Pedigszerintem direkte inkább jót tesz neki, hiszen a humuszról már hallhatott volna….
Nnnnaszóóval….
Mitisakartam?
Ja!
Ünnep előtti utolsó nap G. lekiismeretesen locsolja a virágokat. A fokföldi ibolyámon van 1 db ¾ tenyérnyi naagy levél és egy bokornyi összes többi kisebb… Jövök be az irodába, G. nem vesz észre, hogy mögötte állok és csak azt látom, hogy a kezében van az az egy darab nagy levél és megrökönyödve dugdossa vissza a cserépbe úgy bele a bokorba … és egyre elkeseredettebben és kétségbeesettebben állapítja meg, hogy nem marad ott…
Annyira kellett nevetnem mert olyan aranyos volt mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy rosszat tett de nem hiszi el és még bízik valamiféle csodában…pl., hogy az a levél valamiféleképpen visszakerül a szárára úgy, hogy nem veszem észre… Annyira kellett röhögnöm, hogy a könnyeim is kijöttek…. Szegény, teljesen kétségbe esve közölte, hogy letörte a levelet… Persze mondtam neki, hogy semmi gond és visszadugtam a földbe, azán még mindig a könnyeimet törölgetve a röhögéstől kérdeztem tőle, hogy mi a fenében reménykedett…. Mondta, hogy nem hitte el, hogy letört, mert alig ért hozzá….

Szóval jöhet 2011…
Bár én még mindig állítom, hogy az igazi év március 01-én kezdődik és nem a tél közepén az tuti…. Szóval fogadalmakat (persze csak módjával) majd csak akkor teszek…

Nnnna… ez is megvolt….
Átrobogott felettem, túléltem….
Szinte utolsó napig meló volt. Közben azért ajándékok után futkosás…. Hááát… ez a marcilikőr… Lehet, hogy sokat vártam tőle… Azt hittem, sokkal marcibb íze lesz. Két napig érleltem, aztán átszűrtem egy direkt erre a célra vett, nagyon apró lyukú szűrőn, de mikor tegnap öntöttem belőle Annának, megint voltak benne ilyen apró vackok… Nemtom, hogy a tejszín, vagy mi a fene… Elméletileg a marcipánnak fel kellett olvadni benne…
No mind1.
Szépen szétporcióztam és szétosztottam… Remélem mindenki kibontotta, még aznap vagy másnap megitta és nem várta meg míg ilyen izék lesznek benne…. T2 felhívott 24.-én délután, hogy megkóstolta mielőtt nekikezdett a fa befaragásának, de „nagyon női ital ez”…. J  Na jó! Hát megvadulni nem lehet tőle az tény !
Mivelhogy senki nem dörömbölt a receptért, azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy marcilikőrt csináltam. Eccer azért ki kellett próbálni.
Nem?
De!
Arccal az ibolyalikőr felé! Mert nem adjuk fel !! J
  Megaztán még az is volt, hogy Bruni elautózott StümerMarciékhoz egykis nyalánkságért… Testi épsége kockáztatásával a mintaboltban be is szerzett finomságokat, amiből belegyömiszkölt szaloncukrokat meg trüffeles csokikockákat egy buborékos borítékba és elküldte nekem… Hmmm… Nagyon finomságosak voltak….  De még jó, hogy szólt, hogy nézzem már meg a postaládám, mert biza én nem szoktam azt naponta nyitogatni. Úgyis csak Gazdaságosbóti prospektusokkal meg a cimboráival van tele… Szóval így esett meg, hogy Bruni lázálmában megjelent a boríték, amit a postás nem tud belegyömiszkölni a ládámba, így  felcsap a ládák tetejére és ott ázik az egész, vagy ami még rosszabb, elviszi a cunami…. Ezzel szemben „csak” az történt, hogy 1 napot és egy éjszakát töltött a csokikupac a minuszos hidegben a katalógusok között és mikor felvittem, ott álltam kétségbeesve egy halom, csonttá fagyott finomság fölött….
– Micoda capász…. Micoda capááász…. L   -mondta az oroszlán, mert pont akkor kapott ajándékba egy óriási sonkacsontot, mikor a Radírpók kiradírozta a fogait….
De nem kellett ám beleesni a kétségbe. Másnapra kiengedett éééés már csak egy kóbor emlék az egész… Köszönet érte Brunellának !  És bizony ismételten mondám néktek, az étcsokis, trüffeles, StümerMarcika  verekszik az első helyért a listámon a Lindt-es narancsos étcsokival…
Na jó! Lapozzak már… Basszus, annyi csokit ettem az elmúlt napokban, hogy…hogy…. Ne is forszírozzuk….
  Ésmég jódógombaság volt az is, hogy a főnök megint hozott nekem kocsonyát! (na tessék, megint a kaja…) Szóval kaptam kocsonyát éssss az is tök jó volt, mert pont olyan ízűt csinál, mint amilyen otthon szokott lenni. Nyami-nyami…
  Múlthét szerdán megtartottuk bent a szokásos karácsonyt, meg a névnapomat. Csináltam gesztenyés kosárkákat éjjel, meg tiramisut reggel 7-kor… A hülye időpontok ellenére mindegyik fini lett és el is fogyott.
 23.-án szabin voltam és reggel héttől –mikoris velem nyitott az Intermicsoda- egészen éjfélig pakoltam, takarítottam.
 24.-én délelőtt Anikóék ajándékát „csináltam”. Kitaláltam, hogy kapnak egy fotóalbumot és mivel az idén elég sok helyen voltunk együtt, előhívatok bele annyi képet, amivel tele lesz. Nnna, így is lőn… úgyhogy 200 képet kellett szépen sorba raknom, némileg megkomponálnom. Olyan volt az album, hogy a képek mellé lehetett írni éshátugye tudvalevő, hogy az üres, vonalas helyek engem írásra ingerelnek, ezt is teleirkáltam hülyeségekkel… Aztán + 1 óra, míg nagy műgonddal becsomagoltam…
Délután 4re értem hozzájuk, de nagyon kellett kapkodnom, hogy elkészüljek. Mondjuk simán mehettem volna 6ra is, mert ők is meg voltak csúszva. Fát díszítettünk, vacsiztunk, ajándékot osztogattunk, majd hazavittem Anikó anyósát és még visszamentem, mert úgy volt, hogy ott alszom. Aztán úgy éjfél fele, mikor már lefeküdtünk volna, kitaláltam, hogy hazajövök. Tök felesleges ott aludnom… szét kell cincálni az ágyat, ágyneműt húzni…. Közben meg 10 perc alatt hazaérek és mindenki kényelmesen elvan a saját ágyában, reggel pedig a saját tempójában kel… Úgyhogy ez lett…
25.-én délelőtt húslevest főztem (nagyon jó lett) délután elmentünk moziba a csajokkal. Megnéztük az Aranyhajat. Ez is jóvót. 8 körül értem haza és ekkor álltam neki töltöttkáposztát főzni…. Merthogy ezt találtam ki. Már időtlen-idők óta akartam enni és kitaláltam, hogy ezt főzök… Hát megint éjfél lett mire lefeküdtem, de jól sikerült a káposzta, a gombócok sem estek szét és nem lettek kemények sem… Szóval fini lett életem elsője…!
26.-án jött Anna…. Jót traccsoltunk, ettünk-ittunk és olyan igazi tök jó karácsonyi kupit csináltunk…. Minden tele volt csomagolópapírral, meg díszekkel, meg ajándékokkal…
Tök jó volt…
A magvasabb gondolatok meg a fene tudja hova lettek…..

Kedves Jézuska !

Hol is kezdjem? Gyermek koromban hittanórán is kétkedve hallgattam, hogy a Paradicsomban az oroszlán együtt legel a báránnyal, mellettük gyerekek labdáznak, felnőttek falatoznak a piknikkosarakból és tarka pillangók repkedik őket körül…
Most sincsenek ilyen utópisztikus kívánságaim, meghát Téged sem akarlak zavarba hozni… talán nem is menne ez olyan ukk-mukk-fukk… (Mondjuk felfoghatnád egy szép kihívásnak is. A Föld mostani állapotjáról azért már szép nyerni J)
Naszóval…. Tudod „csak” azt szeretném, ha jövőre dolgoznál egy kicsit az egyensúlyon, ami valljuk be igencsak megingott mostanában. Jó lenne, ha gond nélkül meg tudnának élni az emberek a fizetésükből és mindenki dolgozhatna, aki akar. Jó lenne ha néha-néha a fejére koppintanál azoknak, akik másokat lenyomva, eltaposva, átverve, kihasználva, a becsületes munkával bajlódóakat kiröhögve menetelnek a jólét lépcsőjén felfelé…. 
Szerintem nem olyan nagy kérés ez, hiszen van olyan hely ezen a golyóbison, ahol ezt már elintézted…. Nekünk is jó lesz úgy, nem kell cifrázni….
Ha ezt megteszed, tulajdonképpen már nem is lenne olyan sok kívánságom. Kérlek, vigyázz a barátaimra, az ismerőseimre és rám is  –hamár a családomra nem tudtál…. (Bocs ! Nem akarok ünneprontó lenni, de hát a skorpióság …) Szóval legyen mindenki egészséges, ha nem nagy kérés…. Lécci…
Ilyen hülyeséggel, mint lottóötös, nem nyaggatnálak…. Tudom, néha hatalmas szerencse nem megkapni azt ami után áhítozunk, deeee miután már annyi csapást kipróbáltál rajtam, gondoltam felhívom a figyelmedet arra, hogy pont ez maradt ki….
Hát.. nemtom… Gondolkozz rajta…
Köszike !

Én

Gyön a karácsony ezerrel…. émmeg itt állok a síneken….
Ez az év vége se piskóta. Melóhelyen pöttyet ránk omlott néminemü trutymák és próbálunk kievickélni alóla, közben folytonosan átprogramozom a heti menetrendemet, amelyen pontosan be van táblázva, hogy melyik nap mit kell tennem ahhoz, hogy ne csússzak meg és ne 26.-án kezdjem díszíteni a fát… (apropó fa! Szerintem idén sem lesz… legalábbis most 85 %-on áll a nemre leadott szavazatom aránya )
Szóval elég nagy rohanásban voltam egész héten…. Néha jól kiakadva… Pl. mikor 5óra 5perckor, a hidegben, havasesőben loholok a főutcán, miközben mindkét bakancsomon kibomlott a cipőfűző és folyik a taknyom, akkor felkenődök az üzlet ajtajára, mert nem lehet bemenni…. Hát miért is nem? Mert 5ig van nyitva… !! Jó kérdés, hogy egyáltalán mi a fészkesért nyit ki… Na szóval az ilyen pillanatokban nem a szent áhitat jár a hajam alatt….
Na mind1. Azért nagyjából sínen vagyok…(mint már fent említettem…)
Az előbb öntöttem be a brandyt a marcilikőrbe…. Hmm… Mondjuk nem értem, hogy mi a francért ír a recept bárminemü cukorról mikor ez már így is tök édes… Szerintem nem kell ebbe egy gramm cukor se… Nna most úgyis érlelni kell 1-2 napig, oszt újrakóstolom… Valahogy a marciízt nem érzem benne annyira, pedig a 30 helyett 40 dkg jófajta szamos marcipánt tettem bele…
Tegnap megvót a céges karácsony…
Jóvót…
Túléltük a beszédeket, a műsort (különös tekintettel az operett egyvelegre –a másik mélypont a mátépéter mix volt…) és a vacsit is… oszt utána mehetett az ereszd el a hajam.
T2 felkért, émmeg nem mentem…..erre azt kérdezi ott üvöltve (a zene miatt)
 „De azé’ szerecc?”  J
Vigyorogva biztosítottam, hogy hátpersze… aztán fél óra múlva meg ott ültem megzuhanva, mert  mentem vóna de  T2 elhúzott táncolni, a többiek meg még nem voltak olyan maligánfokon, hogy ilyesmire rávehetőek legyenek…. Na és persze megint én voltam a józan… K.-t és G.-t is én vittem a tett helyszínére, hogy ihassanak.
Egyszer odajött a vezér hozzánk és a főnök mondta neki, hogy jövőre elmennénk ilyen zumba oktatásra, merthogy ezen az osztályon senki nem tud táncolni… a vezér meg azt mondta, hogy jó !! J Háát, hogy hogy’ fogjuk ezt behajtani…. Mondjuk úgyis kaptunk a mikroszoft-tól egy csomó kreditet, amit át kéne váltani zumbára…
Vagyis ez nem teljesen igaz, ugyanis T2 versenytáncos volt …. így Ő tud !
Úgy szokott lenni, hogy terített asztaloknál ülünk, minden osztály külön. Van kirakva bor, sör, üdítő meg ásványviz, töményet viszont csak a büfében lehet venni, úgyhogy a fiúk gyakran jártak „kávézni” és egyre jobban csillogott a szemük mikor visszajöttek…
Közben aztán előkerült T2 is, úgyhogy elmentünk táncolni, oszt később még a többi srác is erőt vett magán…. Szóval azért jó volt. ½ 2kor jöttem el. G. meg K nem jöttek velem, pedig akkor már nem lehetett tisztán látni, hogy melyik támogatja a másikat és csak vigyorogtak… viszont velem jött a szomszéd csaj, aki nem mert kocsiba ülni….(mármint a sajátjába)
Ámde nem bíírom émmá ezt az éccakázást… Reggel felébredtem 8kor…. kimásztam az ágyból, láttam, hogy szakad a hó, ettem egy kis csokit oszt visszafeküdtem… Sikerült ½ 12ig aludnom… Mi lett volna ha még iszom is ?!  Vigyorogva gondoltam K.-ra meg G.-re…hogy milyen sz*rul lehetnek, úgyhogy küldtem mindegyiknek egy-egy smst, hogyaszongya:
„Kumisz… ;o) „  
Az jutott eszembe, hogy mondani fogom a főnöknek, hogy vezesse be kötelező jelleggel a reggeli felest az osztályon… Szerintem határozottan jót tenne mindenkinek…
G. például ooolyan aranyosra tudja inni magát… Fekete öltönyben volt, fekete inggel és most eléggé hosszú a haja, ami fekete és göndör… a második „kávé” után pedig folyamatosan vigyorog…. Na és K sem piskóta az izmaival….


Aztán nekiálltam főzni valamit… Azt találtam ki, hogy sütök husit… meg közben telefonoztam Annával is és közben eszembe jutott, hogy innék egy kis vörösbort. No csapra vertem egyet a hűtőből deee…. Most fogjátok be a fületeket: az az eretnekség jutott eszembe, hogy kéne bele egy kis cukor…. De aztán belémvillant az isteni szikra: ettem hozzá trüffelkrémes étcsokit…. Hmmm… nyami-nyami…. Nem vagyok egy nagy piás, a bort sem kultiválom különösképpen, de a vörösbor trüffeles csokival, miközben bambulok az ablakban a hóesést bámulva….. az kifejezetten jóóó…
Szerintem…..
SŐT! Ez egy igazi jódógombaság !!
Közben eszembe jutott, hogy csinálhatnék a husihoz vörösboros mártást
„a la én” …
Nomost… eeez annyira rossz lett, hogy nem is írom ide miket rögtönöztem bele.
(Neeeem ! Ebbe nem tettem trüffelest…!!)
Úgyhogy a mai menü szimpla rizs volt sülthússal és kész..
Délután aztán …………    
Öööö… Jó vicc… Ma MINDEN délután volt…. J
Szóval nekiálltam megkutyulni a marcilikőrt és most olyan szag van itt, mint egy komplett kifőzdében.
Tervezgettem, hogy lemegyek kikotorni a hó alól Boriszt, de ez (is) holnapra tolódott…
Ezek mennek…
Meg a hófelhők….

Jáááájjjjj…..
De már megfigyeltem, hogy év végéhez közeledve, van egy periódus, amikor úgy ömlik a nyakamba a szutymák, hogy csak győzzem kapkodni a fejem…
Tegnap kiautóztam SzerelőZsoltihoz újfent, merthogy még mindig beázik Borisz valaga. Erre rápillant, mint az ecceri bőrgyógyász, oszt közli, hogy kell venni egy lámpát…
Na basszus, majdhogynem fölöslegesen autóztam ki hozzá, Szomszédmálnásba… Végülis ócsó a benzin és van annak, aki el nem issza…
Nem?
De!
Ma felhívom, hogy na mizu? Van lámpa? Erre azt mondja, hogy küldjem el neki smsben az alváz meg a motorszámot…és lehet, hogy csak gyári lámpa lesz…
Nnna ba*ódjon meg ám az összes japán… Ezexerint az idén tojotalámpát kapok karira…
Óóóóde bódog vagyok….
Mondjuk úgyse tudtam mit kitalálni magamnak…. Meg különben is az összes barinőm azzal nyúz, hogy mondjam meg mit szeretnék névnapomra meg karácsonyra. Eddig mindig bort, búzát, békességet kértem….hát a zidén tojotalámpa lesz…  

Nemám…
Nem verem őket ekkora költségbe. Csak magamat.
De ne rinyáljak előre…Igaz?
Az eső meg csak esik…csak esik…. csak folyik…. a tököm meg tele….
Mert mééénincs eccer…csak eccer az életben úgy velem is, mint más normális emberrel… Bemegy, megveszi, felrakja, továbbál…. Miiii a bánatos francért kell nekem minden miatt 12 dupla kört futnom???
De különben meg lesz*rom…. Velem aztán nem fog kibabrálni semmiféle hülye bolygó…
Ésaztán meg tegnap hazafele bementem a városba. Oly kellemes tavaszi idő volt (állítólag tegnap megdőlt a melegrekord is 18,5 fokkal ) Mondom: megnézem a karácsonyi kirakodót a főtéren…
Nade!
Nem számoltam ama ténnyel, hogy nem vagyok túl jó hangulatban és ilyenkor úgysem fog meg semmi..… Hát így is volt. Nemhogy megfogott, hanem inkább menekülésre késztetett a SZAG…  Pár éve van ez az újfajta „hagyományos” magyar étel, amit lépten nyomon sütnek éss olllly erős hagymaszagot áraszt, hogy boooaaa…. Elnyom mindent… még a kürtöskalács fahéj-vanília illatát is… Szerintem abszolút nem étvágygerjesztő.
Egyébként meg szinte minden kis faházban borozó van meg kajálda, meg borozó, meg kajálda, meg pálinkázó meg kajálda… ééés így végig… Na jó ! A végén van mézes, meg szappanos is… J
Bementem a  rövidárú boltba, gondoltam veszek ilyen karácsonyi organza szalagokat az ajándékok csomagolásához…
Hát basszus…. Ennyi savanyú, öreg eladót egy határon…. De most tényleg… A plázában meg egy csomó boltban az a baj, hogy igen dekoratív, ifjú hölgyek az „eladók”, akik gyakorlatilag (többször bizonyosságot nyert) soxor azt sem tudják mit árulnak… Nade ez meg a másik véglet volt… Én elhiszem, hogy már a hómamuszuk tele van az emberekkel, és már délután 5 óra volt…. De akkor is! Legalább egy mosoly… vagy egy kedves gesztus, vagy, hogy ne nézzen el a távolba unottan a fülem mellett, ha előtte állok és kérdezek….
Mondjuk az is lehet, hogy PONT mielőtt bementem, akkor ették meg a kötelező napi védőételüket, ami ecetesuborka volt….
Azért már nem is szóltam, hogy az organzaszalag az átláccó és nem selyem…
És ilyenkor belegondolok abba, hogy basszus 62 évesen is dolgozni kell(ene)…. Mikor a legtöbb ember 50 éves korára totálisan kikészül…. Vagy fizikailag, vagy lelkileg, vagy mindenhogy….  

 Csináltam „ütemtervet”, ami így rögtön első nap bele is dőlt a dugájába…
Mert mára volt beütemezve SzerelőZsolti, holnapra meg posta a rahedli csekkjeimmel, meg gyógyszertár –mert T1 ötlete szerint ott biztosan kapok ilyen kis üvegcséket, amibe a marcilikőrt porciózhatom….
Nade! Zsolti szólt, hogy holnap lenne inkább jobb, mert ma nagyon sűrű a napja… Mondjuk nekem mind1. Hamár eddig kibírta szegény Borisz, akkor még 1 napot kibír… (eszméletlen különben… feltekertem a csomagtartóban a szövetet, ami ugye tiszta víz… ÉS megfagyott! )
Na szóval 1 nap mostmár oly mind1!
Viszont nincsenek nálam a csekkjeim, úgyhogy nem tudok Zsolti helyett a postára menni… Pedig ma kéne mert legalább nem esik semmiféle égi áldás….
Egyre eltökéltebb leszek ezzel a marcilikőrrel…. Hmm… Megcsinálom juszt is…
És bisztosss jó lesz J
Szombaton –micsináátam??!  Ugye hetedhétágra sütött a nap és kitaláltam, hogy ki kellene menni a temetőkbe lekötözni a betonvázákat, nehogy szétfagyjanak…
Na ja! Frissen, fürgén 11-kor el is indultam… Aprajafalván a temető eléggé kint van a prérin, ahova egy földút (igaz, hogy totál kitaposott, betonkeménységű) vezet… Nomármost, mit ne mondjak… k*va jeges volt… Kiszálltam a kocsiból és majdnem seggre ültem. Akkor már nem csak sejtettem, hogy nem vagyok normális… Szombaton délben a végtelen hómezőn, sehol egy lélek…(legalábbis élő) émmeg ott botorkálok…. Azért beevickéltem, de természetesen tök feleslegesen, mivel úgy bele volt fagyva minden mindenhova, hogy ihhhajjjj… Szomszédmálnásba át se mentem. Örültem, hogy egészben visszacsúszkáltam a kocsihoz… Remélem azért nem fagynak szét azok a vackok…
Délelőtti „sikeremen” fölbuzdúlva, délután elmentem a Baubarkácsba, mert ott mindig olyan szép díszeket meg dekorációkat szoktak lenni. Gondoltam nézelődöm, meg hangolódom egy kicsit. Valamint nem titkolt szándékom volt beszerezni 2 csrép mikivirágot, amit 299ftos áron volt pofájuk reklámozni… Mondjuk mentségemre legyen mondva, ehhez nem fűztem talmi reményeket. Nos, hát díszek voltak is… a szokásosak… Mikulásvirág volt nagyon szép, 1200 ftért…. A 300ft os kb 15 centi volt cseréppel együtt és semmi színe… Vagyishogy zöld volt középen is, meg ilyen vajszínű… Nevetséges…
Majd veszek a virágosnál, csesszék meg !
Ellenben (ámdeviszont) vettem glitteres ezüst hópelyheket, amiket így fel lehet cuppantani az ablakra és olyan mintha potyogna a hó… meg ha rávilágít a nap, vagy a villany, akkor olyan mintha jeges lenne…. Szóval tök jó!
Gondoltam kombinálom műhóval lefújt hópihével…ésazmajd mennyire jó lesz. Úgyhogy vettem műhavat is !
Na igen!
Most megint megfogadom, amit már tavaly is és sztem tavaly előtt is ….
SOHA többet nem veszek műhavat! Mer’ most vagy én vagyok egy műhóanalfabéta, vagy nem műhóval csinálják az ablakra a fehér dekorokat. Merthogy ebből a szerencsés flakonból dőlt a cucc, mint a borotvahab… és tök dzsuva lett minden… és a minta se lett szép, mert ilyen domborzati térképhez hasonlított inkább a hópihém, mint hópihéhez… L
Aztán eszembe jutott, hogy ezt eljátszottam már tavalyelőtt is… és akkor is megfogadtam, hogy soha többet ilyet….
*
Spárolós parkolójában megint találkoztam a hajléktalan fickóval, ami csak azért volt meglepő, mert kb. 3 hete összefutottam vele és boldogan újságolta, hogy van munkája. Felvették a tejüzembe segédmunkásnak, meg bejelentkezett a szállóra is mert nem akar mégegy telet kint lenni… Na ennek örömködtünk egy kicsit, aztán otthagytam és tényleg 1-2 hétig nem is láttam, majd a napokban megjelent megint, ahogy pakoltam be a kocsiba… (esküszöm képes a föld alól is előbújni, mert eccercsak ott van)
– Visszatolhatom a kocsit?
– Visszatolhatja… Dehát mi történt? Mi van a munkahellyel?
– Áááá…. Táppénzen vagyok….
– Táppénzen? Miért?
– Eltört 3 bordám…
– Mit csinált? Elesett?
– Úgy is mondhatjuk….   J
Napersze ….. Biztosan nagyon nehéz visszakapaszkodni és tényleg igaz, hogy szegény embert az ág is húzza, de azért….
A fene tudja mit csinált. Talán verekedtek, fellökték…..
És akkor ő még legalább ki akar mászni –legalábbis szóban, mindenképpen….
*
Reggel küldtem M.-nek nevenapi  sms-t.
Megköszönte.
Ergo: még egyben van J
*
Valakitől kaptam tavaly ilyen télapócsizmácskát, piros posztóból, zöld és arany díszítéssel… Na én azt ma jól kiakasztottam a szekrényre a cégnél…..hátha megtölti a nagyszakállú… J
Ésakkor erre G. tett bele nekem egy szaloncukrot… J
Mégse legyen üres…. Meg ne várjam már potyára az Öreget….