……………..

 Béláim az Úrban… J   (Tudom, mondtam már… de nézzétek meg a Legényanya c. filmet… Ha másért nem, most GarasDezső apropóján)
Nem is tudom hol kezdjem…
Az úgy volt, hogy vártam a karácsonyt ezerrel. Ajándékok betárazva, hűtő megpakolva, egérlukak becelluxozva…. szóval gondoltam gyöhet….
Ésakkor eccercsak csörgött a vekker, hogy menjek dolgozni !
Néézek, hogy mi??! meg merre??! meg miééért??!! de senki nem tudja megmondani, hogy hova lett azaz egy hét, amit én boldog lazulásban kívántam eltölteni…
Időugrás…
Fekete lik…
Mittomén…
Mondjuk azért vannak ilyen átsuhanó emlékfoszlányok néminemű bejgliről, meg degeszre zabálásról…. meg duplázódó ajándékokról….
Na az vót, hogy J. barátném sütött nekem diós bejglit… Mert tavaly már csak a csücske jutott nekem és akkor megígérte, hogy külön nekem csinál egy egész rúddal… Naagyon finom bejglit tud az én barátném… tesz egy kevés meggyet is a töltelékbe… No most hozzá kell tenni, hogy évszázadokig nem ettem diós cuccot, mert  dió (mák és hal) allergiám van.
Szóval igyekeztem visszafogni magam és csak keveset enni belőle, de eeez etette magát én meg csak faltam… (most a kalóriákról már ne is értekezzünk). Szóval úgy a 3.-4. nap tájékán elkezdtem piszkosul viszketni… mindenhol…. És kideriváltam, hogy a diótól. Besokallt tőle a szervezetem és ahogy abbahagytam a bejglievést, elmúlt. Aztán tegnap csakúgy utolsó falatnak kanyarintottam egy szeletet  teával….. 10 perc múlva megint vakaróztam …
Szóval egy darabig újra annyi a diós cuccnak. Legalább jövő karácsonyig.
Az ajándékokkal meg az volt, hogy mindenből kettőt kaptam…. (Mééégegy szamovár ! Jadejó! Jajdejó!)
Merthogyugye kaptam a kollégáktól vízforralót, aztán Anikóéktól dettó…
Drága Bruni! KÉT vízforralóm van !
Persze A. bevallotta karácsony előtt, hogy vízforralót vett nekem. Mert újságoltam neki nagy boldogan, hogy  „-Képzeld! VAN vízforralóóóm ! Bent kaptam a cégnél!”
Mire rezignáltan megjegyezte, hogy „Királyságos!”
Aztán este felhívott, hogy ott úlnek a zurával az ágyon, köztük a vízforraló(m) és bele vannak esve a kétségbe…. Merthogy ez milyen fa*a vízforraló és most mi legyen….
Hát darabig ötleteltünk, aztán abban maradtunk, hogy OK. jó lesz, majd a másikat elsuvasztom valahova… De aztán meg arra gondoltam, hogy olyan lelkesen mentek nekem ajándékot venni, meg  G. nagy gonddal válogatta, hogy még véletlenül se kínai gyártású legyen, meg olyan szépen becsomizták…. Nincs szívem eladni vagy tovább ajándékozni…
Szóval most kettő van ! J
Aztán kaptam ilyen tárolósdobozokat A.-tól, rá pár napra meg J.-től is, valamint beköszöntött az olajmécsesek garmadája, amik üvegből vannak és ilyen színes olajat lehet beleönteni…
*
A fentieket pár napja írtam de nem tettem ki, mondván majd még írok hozzá…
De nem megy…
Sicc írta valahol, hogy azon gondolkodik, hogy végleg abbahagyja a blogolást vagy egy teljesen újat nyit. Hát egy ideje már engem is foglalkoztat ugyan ez a gondolat, egyrészt:
mert az aki ma vagyok, tulajdonképpen be sem léphetne erre a blogra…
másrészt viszont, folytonos csúszásban vagyok és mikor ide pötyögök, akkor az jár az agyamban, hogy mennyi mindent kellene csinálnom helyette….

Annyira szeretnék egy kicsit lazább lenni, de úgy veszem észre, hogy pont ellenkező folyamatok zajlanak bennem…