Na szóval, az volt…..
Péntek délután, jó későn jött Anna. Mindenféle megfázásos bajai voltak de szerencsére jobb kedve volt mint amire számítottam.…
Szombaton délelőtt aztán, az út elején felszedve Juditot, elindultunk Somogyvámosra a Krisna-völgybe. Több éve meg akartam már nézni és gondoltam itt a remek alkalom… Menjünk!
Szerencsére résen voltam és a sztrádán mentünk de így is elég hosszú volt az út, hátmég ha végig kellett volna 50-nel száguldani a Balaton déli partjának a településein…. Szóval olyan laza 1,5 óra alatt ott voltunk és nem is tévedtünk el egyszer sem.. .. J
Ja! És közben még átmentünk a Völgyhídon is …..
Na, ez is ám….
Megyünk, megyünk….. Eccercsak……
– Jééé… figyu, ez nem a Völgyhíd…?!
– Öö…De!
– De jóóó!
– Lenne! HA látnánk valamit! J
Szóval olyan biztonságossá tették, hogy a tájból semmi nem látszik. Ha vezetsz, akkormeg főlegnem… Busszal kell azon biza végighajtatni…
Na persze csinálhattak volna rá (legalább az egyik oldalára) ilyen gyalogutat, hogy lehessen honnan bámészkodni…. Hamá völgytelen völgyhidunk van… J (A hegytelen alagutakról most ne essék szó… J )
Nnna… Néhány jobbra, balra meg előre után végre odaértünk…. Először azt hittük, az idő kegyeibe fogad bennünket de aztán kiderült, hogy mégsem, aztánmeg mégis…. Szóval folyton keresni kellett, hogy hova süt oda a nap…
Beértünk egy nagy kapuféleségen ami egy régi parasztház udvarára vezetett… A házban volt a recepció, itt lehetett belépőt venni…az udvaron pedig parkolni…. A ház kertje és az amögött levő igennagy dimbes-dombos terület tulajdonképpen a VÖLGY.
Mondták, hogy mehetünk kocsival is de úgy döntöttünk, hogy sétálunk. 1300 métert azé’ csak kibírunk… Meghát közben lehet azért nézelődni is…. Aztán egyre tanácstalanabbul bandukoltunk…. A recepción azt mondták, hogy jókor jöttünk mert éppen fesztivál van és menjünk a templomhoz…. Hát ehhez képest egy jó darabig nem láttunk sehol egy lelket sem… No, mondom…. Mennyien lehetnek, ha nincs fesztivál?
Eccercsak láttunk egy naagy dombon egy naaagy sárga, piros épületet… Na megörültünk, hogy megvan a templom. Csakhát gyanús volt, hogy sehol senki….
Ja! Közben meg jobbnál jobb kocsik húztak el mellettünk… (Mondogattam is, hogy, vazze, még egy lexus és maradok… J )
Végre megláttuk az út végén a főépületet, ahol azért már jóval többen voltak… Jött egy lány, levettette velünk a cipőinket és mondta, hogy mindjárt jön egy vezető, aki bevisz a templomba.
Aztán jött egy idősebb hölgy… és bementünk vele egy naaagyon érdekes terembe. A padló márványból volt és szerencsére alulról fűtött…. A falakon a mi szemeinknek eléggé idegen festmények voltak, a szivárvány összes színét és annak minden árnyalatát felhasználva…
A terem két végében pedig két szintén nagyon színes oltár(?) … A falak mentén körben ültek a hívők és imádkoztak(?) vagy nemtudom ők mit csinálnak… Azt hiszem ezt a “hare krisna, hare krisna, krisna, krisna, hare hare………” szóval ezt mondogatják nagyon sokszor…..
(Ez a templom….)
A vezetőnk mondott pár mondatot, aztán vége is volt a vezetésnek…. Leültünk a meleg padlóra egy kicsit magunkhoz térni, deeee nemtom… Valahogy annyira idegennek éreztem ott magam…. Lehet, hogy azért mert annyira fura volt minden… csak bámészkodtam…. hol egy nagyon szép szárit láttam…hol a virágokat lestem…. Valahogy mindig volt mit nézni és így nem igazán tudtam magamba szállni… Igazából az egész ottlétem alatt zavart valami, amit nem tudok megfogalmazni…. Valami olyan érzésem volt, mintha most az utcán sétálva eccercsak bemennék egy házba, ahova természetesen beengednek és elkezdeném körbenézni a nappalit, a konyhát….sorba ami jön…. A házigazdák mosolyognának de akkoris nagyon idegen lennék…..
Na mind1. Azért igyekeztem legyűrni az érzést…
A templomnézés után beültünk az étterembe, ettünk sültkrumplit szósszal és úgy jól laktunk tőle, hogy a sokféle nagyon guszta sütinek már nem maradt hely a pocakunkban… Pedig azt nagyon sajnáltam! Azért legalább megkóstoltuk a teljeskiörlésü biozsemléjüket ami még friss meleg volt…. hmmm…. Minden bio náluk, volt bioméz, bioizé…. gondolom a krumpli is bio volt amit ettünk….
Aztán szétnéztünk az ajándékboltban is…. Húúú… naagyon szép szárikat láttunk….meg vettem bindit…. (ez az a dísz, amit a nők a homlokuk közepére raknak) és mi is felraktuk, hogy elvegyüljünk végre a tömegben J
Aztán tipródtunk kicsit a teraszon, várva, hogy a pamacsfelhő lekászálódjon a napról és kimerészkedhessünk a szabadba.… Míg ott álltunk odajött az a lány, aki fogadott minket és megkérdezte, hogy tetszett-e a templom…. és mosolygott…és úgy látszott, hogy van kedve beszélgetni is…. Úgyhogy őt azért nagyjából kifaggattam pl. a bindiről is…. Akinek piros, az friss házas vagy menyasszony, a más színű meg már… (nemtom milyen szót használt….. ) mondjuk, hogy kevésbé szerelmes J
Ő mondta, hogy az a nagy épület amit előszőr láttunk és templomnak hittünk, az az iskola és hogy van pár gyerek (már nem emlékszem pontosan tán 12-t mondott) akik oda járnak. Ők egyébként magántanulók. Bent járnak suliba és kint vizsgázniuk kell. (Ez olyan hülyén hangzik, hogy bent meg kint – de ha eccer ez van)
Aztán észrevette, hogy olyan elképedten nézek a kocsikra amik a terasz alatt parkoltak… Hiába! Ez birizgált! Mondta, hogy ezek közül a kocsik közül egyik sem az övéké ám…. J
Hát… az lehet…. De a 80%-át ilyen fura ruhába öltözött emberek vezették….
Tény és való, elég sok volt a külföldi krisna tudatú hívő (tán így mondják) mert magyar szót szinte alig lehetett hallani….
A lány ahogy körbenézett, két embert ismert a körülöttünk jövő-menő, bámészkodó forgatagból….
Egyébként 130-an laknak a völgyben és 30 év az átlagéletkor. A tehenészetet nem néztük meg és a fóliasátrakat is csak érintőlegesen…. de ez csak a kellemetlen időnek volt köszönhető… Az ember nem szívesen állt meg bámészkodni…. Fújt az a hülye szél és ha nem mozogtunk, akkor fáztunk.
Különben az egész völgy nagyon szép, nagyon gondozott, sok kis kiépített pihenővel, vagy meditáló hellyel, patakkal, kis tavakkal…..
5 óráig bámészkodtunk, aztán eljöttünk….. már megváltás volt beszállni a jó meleg kocsiba.
Ahogy jöttünk el, a falu utcáján jött a szembe sávban egy kocsi… ki kellett kerülnie az ő sávjában egy álló autót, így átjött az én sávomba…. Nem is volt ezzel gond, nem mentem gyorsan….CSAKHOGY annyira megszerette ezt az oldalt, hogy nem ment vissza a sajátjába… Közben meg már odaértem és álltunk úgy egymással szemben egy darabig mint a mesében a két kisgida a hídon…. Aztán mutogattam neki, hogy “Ember! Ez a sáv az enyém! Menjél te vissza a másikba….!!” És akkor kapcsolt! És visszament! És akkor láttuk, hogy egy tök szép indiainak kinéző, száriba öltözött nő vezette a kocsit és nem győzött elnézést mutogatni…. J
Szegény, biztosan olyan országból jött, ahol a bal oldalon közlekednek…. J
Aztán már nem volt semmi érdekes. Újra átautóztunk a Völgyhídon….minő meglepetés…J
De erről az oldalról méginkább nem látni semmit…..
Vasárnap reggel Annán kijött a nátha…. Naagyon elveszett volt… Mondtam neki, hogy aludjon, meg főztem neki teát, kajánk meg volt…. Úgyhogy elvoltunk. Délután kimentünk a “tankhoz” egy kicsit napozni…. Merthát természetesen vasárnap sokkal jobb idő volt mint szombaton.
Aztán hétfőtől meg meló….. Sok.
De NO PROBLEM!
Néhány kép…
Ha no problem, akkor neked is jó :)!!! Örülök.
hú, de szép ez a templom! 🙂 Csuda helyen voltatok! 🙂