apróságok….mostanában…

 Főnök, G., meg T1 tanfolyamon vannak ma…. úgyhogy csak 4en vagyunk… Szerencsére a telefon is ritkán cseng, úgyhogy pakolásztam ma…papírokat selejteztem, meg a gépemen szortíroztam…
Szóval olyan nyáriszabadságos fíling van….
Az álomkórom nem múlt el… és még valószínűleg a jövő héten is meglesz… Ez a „kézzel fogható” eredménye szokott lenni Julikának… J
Bár most Anikó mondta egyik nap, hogy képzeljem el, hogy le tudja hajtani a fejét… Mármint az állát a mellkasához tudja érinteni és eddigmeg nem tudta… Szóval, lehet, hogy most nem kívülről lett kisebb a „gombóc” a torkában hanem belülről…. No, nemtom… Lehet, hogy Julika mégis kap még esélyt…
*
Ez valami….. Nemtom….
Reggel óta, időnként érzem M. illatát… pillanatokra…. Egyébként elég gyakran megesik velem, hogy érzek olyan illatot ami tuti, hogy nincs körülöttem… pl. néha cigifüstöt…
Ehhez még hozzájött, hogy beleolvastam az egyik régebbi bejegyzésembe és hááát…igen… Volt OLYAN is…
Most meg ilyen van….
Ésmég ezt fokozta Kardfogú Nyuszinál az a francai szám, ami valahogy most annyira megy a kedvemhez….
Igen!
Léleknyoszorgatás ezerrel….
Nem akarom Julikára kenni de utána mindig úgy érzem, hogy a lelkem pőrére vetkőztetve áll a világban…. Nem tudok mindig erős lenni….és azt sem tudom, hogy akarok-e…. mintha kezdenék fáradni….
*
Tegnap előtt találkoztam J.-vel. Lejártuk a lábunkat…. Átmeneti kabátot akart meg nézelődtünk őszi ruha ügyben…. Az eredmény siralmas… Ámdeviszont ránktelefonált L. (Gyakorlatilag non-stop üzemmódban van a telefon köztük) Szóval rácsörgött J.-re, hogy mikor végzünk, mert hazaviszi…
No, utolsó állomásunk a gazdaságosbót volt, ahova odaért mire mi is. J. itt is nézett valami kabátot, amit meg akart mutatni én meg gondoltam veszek ásványvizet, mert nincs otthon… Hát ha már ott volt bejött velünk…. J.-t sec-perc lebeszéltük a kabátról és jöttek velem vízért… Közben J. megemlítette, hogy L. megvehetné nekem a csokit amivel lóg…. Ezen mindegyikünk vigyorgott… én közöltem, hogy gyakorlatilag mindenféle csokit szeretek…. Aztán elindultunk a pénztár felé a vízzel… J. tett még egy halk kísérletet, hogy „nem erre vannak a csokik…”
És ennyi.
Kisétáltunk….elbúcsúztunk….
Hát igen.
Remélem senki nem érti félre…itt most nem a csokiról van szó, hanem a poénról, a gesztusról meg a betyárbecsületről…. (mert nem az anyagi helyzete akadályozta)
Tudom, hogy a pasik máshogy vannak összerakva…
De ez egy annyira gáz jellemvonás….
Szerintem…