Funybuny azt kérdezte “Ki a fene ez a Zoli?”
Háááát…… jó kérdés… Az úgy volt, hogy az anyukám meg az ő anyukája barátnők voltak gyerekkorukban, aztán később is jöttek sokszor hozzánk meg mi is mentünk… (Pesten laktak)….. az évek is mentek…..mi meg eléggé jóban voltunk (no azért ANNYIRA nem) olyan érdekes kapcsolat volt szerintem… mikor valamelyikönk egy kicsit előrébb merészkedett akkor a másik hátralépett…..
Aztán elköltöztek, így az eddigi 70 kmes távból 250 lett…. De azért SMS, telefonok…. Szinte mindig volt olyan érzésem mikor beszéltünk, hogy mondani akar valamit…. De vagy nem meri vagy nem biztos a dolgában…. Vagy csak képzelődöm…. Mire eljutottam odáig, hogy beszéljük ezt meg… megváltozott…. Elmaradoztak a telefonok …. Aztán egyszer kibökte, hogy megismerkedett valakivel, barátnője van …. És innentől kezdve nem hívott, nem írt…. Anyu beszét egyszer az anyukájával aki mondta, hogy megnősült.
Nem mondom hogy nem rágtam be….. szerintem volt olyan a kapcsolatunk, hogy ezt ő is közölhette volna…. Nem is értettem miért ez a nagy hallgatás. Úgy voltam vele, hogy éjjen boldogan ! A tanulságot levontam volna ha lett volna, de szerintem nem volt. Mikor anyu meghalt gondoltam, hogy felhívom az anyukáját, de akkor úgyis megkérdezte volna hogy, hogy történt és ez nekem akkora sokk volt, hogy arra még nem voltam kész, hogy elmeséljem neki, így csak halasztottam a dolgot mígnem tavaly szeptemberben egyik szombaton (éppen nálam volt Anna barátnőm) csöng a mobilom és bejelentkezett az anyukája…. Csak lestem, hogy honnan tudja a számomat… Hát kiderült hogy ott állnak nálunk a ház előtt és az “ELADÓ” tábláról tudják a számomat. (Anyu halála után elköltöztem, leadtam a vonalas telefont és a régi mobilszámom is megváltozott..) Szóval jöttek… Elnavigáltam őket az új lakhelyemhez… Már készítettem a mosolyomat a feleségnek mikoris látom ám, hogy csak ketten jöttek…. Jólnevelt vagyok és nem kérdeztem rá, hogy “Na, mi van?” Gondoltam előbb utóbb úgyis kiderül….. Summa-summárum tavasszal elváltak! Két évig tartott a láv aztán a feleség lelépett valakivel. Azóta meg elvagyunk….. telefon….imél…..sms…… Igazság szerint még mindig oda van az exéért amit persze tagad de így van …. . A hölgyemény se piskóta, naponta hivogatja ….amiért ő elmondása szerint nagyon dühös….. Ezen mondjuk roppant eccerűen lehetne segíteni……
Novemberben egyik hétvégén Pápa mellé mentek egy kis faluba és kérdezte, hogy elmennék-e velük…
Elmentem…. Tök jó volt…. Ez van most.
Az én lelkem egyébként annyira nincs rendben hogy per pillanat igyexem elkerülni, hogy róla gondolkodjak.
Ő nyüglődik az exével… én a lelkemmel…… közben meg elvagyunk… így … Nagyon úgy látszik, hogy ezen mostmég változtatni sem akarunk….. de lehet, hogy majd változik….. (majd újra megnősül… J )…. vaagy mittoméén…..
Azt hiszem ez az “Idő majd megoldja” tipikus esete.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: