…….

Halottak napja….. Hát nem tudom… mindenféle áhitat hiányzott belőlem. Hideg volt, fáztam elegem volt…
Szerdától szabin voltam… Reggel elmentem angolra, ne hiányozzak már rögtön az elején, állítólag úgyis csak december végéig fog tartani mivel megreformálják a törvényeket és senki nem tudja mit hoz a jövő év…. itt sem…. No comment….
9 kor vége lett úgyhogy elmentem Juditért aki éppen az SZTKban volt vérvételen… közben meg láttam a telefonomon, hogy míg angolon voltam M. keresett. Visszahívtam de már megoldotta a problémáját… Nem indult el a kocsija és be kellett volna hozni…
Hát ez az SZTK is megér egy misét…. Mindig elborzadok mikor belépek, pedig azt hiszem viszonylagosan egy szavunk sem lehet. Nem olyan régen épült, több emeletes, belső gangos, modern épület…. De azaz iszonyú tömeg ami ott van…. elképesztő. És sokszor egész napokat ott ülnek a levegőtlen folyosókon. Szóval akinek kevés a baja még szedhet össze néhányat várakozás közben. Judittal aztán elmentünk parkettát nézni és szerencsére találtam is olyat ami talán jó lesz. Örülök mert így legalább nem Törökbálintról kell hozni.

Délután kivittük a virágokat a temetőbe úgyhogy csütörtökön csak gyertyát gyújtani mentem.
Nem tudom miért de annyira az volt bennem, hogy minél előbb menjek innen… zavartak az emberek… elegem volt. Felmentem Vilma nénihez, eredetileg az angol szótáramért de aztán jól elbeszélgettünk. Ráadásul meglepetésként ért, hogy mégsincs annyi cuccom nála mint ahogy azt gondoltam… Mondjuk jópár láda könyv de a többi nem vészes. Pont a múltkorjában gondoltam rá, hogy hova az égbe fogom tenni azt a rengeteg mindent ami még ott van.
Pénteken csajos napot tartottunk Anikóval. Gergő és Lala beléptek néhány hónapja egy íjász egyesületbe és versenyük volt a Vértesben, úgyhogy 11 óra magasságában elmentünk utánuk.
Hááát…. Baromi hideg volt. Igaz, hogy sütött a nap de majd’ megfagytunk. Nem vagyok egy sapkás fajta de nagyon bírt hiányozni egy jóóó meleg fejfödő. Mikor odaértünk felhívtuk Lalát aki úgy nagyjából betájolt minket, hogy merre menjünk. El is indultunk de valahogy fura volt a dolog mert át kellett menni egy farmon…. Szóval tök elbizonytalanodtunk, hogy betévedtünk valaki udvarára de aztán egy farakás mellett láttunk üldögélni egy emberkét a nyilával egyetemben… no gondoltuk, hogy sínen agyunk. Aztán pár perc múlva egy másik sporttársat támogattak le a domboldalról. Mondom Anikónak: “No, ezt meg lelőtték!” Dee neem… csak jóval többet ivott a kelleténél. Három csapatra osztották magukat így időbe telt mire megtaláltuk Gergőéket. Meg közben kiültünk egy sziklára egy relatíve szélárnyékos helyre ahova odasütött a nap….. Tök jó volt. Megettük a szendvicsünket majd folytattuk az expedíciót. Egy darabig néztük ahogy lőnek de mivel a íjászat nem egy izgalmas sport és a tempó sem az erősségük egy kicsit lehagytuk őket…. Sokáig nem mentünk mert nagyon kellemetlen idő volt úgyhogy kitaláltuk, hogy visszamegyünk a faluba a cukrászdába J
Visszafele láttuk a letámasztott sporttársat a farakás tövében… vígan hortyogott a napsütésben…. J Álmában biztosan nyilazott…..
Hazafele Gergő már a kocsiban elaludt…. Anikóéknál kajáltam majd elmentünk a marcipános cukrászdába …. J Ha már csajos nap, hadd legyen kövér !! J