csokiiit nekeeemmm …. !!!

 Jajjjjj csokit akarok enni…. !!!!!!!!!!!!! (toporzék….toporzék….toporzék….) Nemtom mi van velem de megveszek egy kis csokiért…. Bissztos a boldogsághormontartalmam van totál kiürülve…
*
No, hát a fenti sorok után pár órával lett nekem csokim… !!! Sőőt! Lévén Mikulás napja mindenki szalocukorral mászkál és már tele van az asztalom vele… Neki is ugrottam mint Gombóc Artúr ….  deee…. némelyik bűnrossz…  A zselés viszont még soha nem okozott csalódást. Úgyhogy most megnyomkodom és ha puhus akkor megeszem, ha kemény akkor jó lesz ínségesebb időkre…  :o)
*
Hát ez a bánatos ház körüli herce-hurca nagyon betett nekem… Eddig sem vidám kedvemet sikerült elvennie totálisan. Gáborral reggel már majdnem összevesztünk, merthogy énvelem nem lehet beszélgetni mertcsak azt bírom mondani, hogy “ühüm”, meg a fene tudja hol vagyok agyilag…. Hát tényleg. Állandóan jár az agyam de minden rossz ami csak eszembe jut. És valóban nincs kedvem beszélgetni senkivel. Annának is írtam inkább egy sms-t az este, hogy majd ma beszélünk, Anikó sem jutott velem semmire, mert miután elmesélte, hogy vele mi történt tegnap én csak azt tudtam mondani, hogy “Hátvelem nemtörtént semmi”. Itt aztán elakadt a “beszélgetésünk”. Vilma nénit ugyan felhívtam, hogy felköszöntsem névnapja alkalmából de nagyon hamar bemondtam a csókolomot nála… pedig szeret beszélgetni… Hétfőn Zolit is inkább egy rahedli sms írására “kényszerítettem”….
Nemtom… csak nézek ki a fejemből…. 
Jaa és kaptam egy mailt Tónitól, érdeklődött hogy állok a meditáció gyakorlással….
Meg hogy “hogy vagyok”, mi van velem…. Írtam neki, hogy ez a meditáció nekem nem igazán sikerül…. vagy olyan ideges vagyok, hogy nem tudok ülve megmaradni egyhelyben (ez pedig igencsak megnehezíti a meditálást :o) ), vagy nem találom a tudatomat, pedig a Harába kéne helyezni….  :o) 
Így végiggondolva, tulajdonképpen 1etlen mákom van…. azt hiszem elmond6om, hogy sokan szeretnek, sokakat érdekel, hogy mi van velem. Igen. Ez pozitívum és nem is kevés. Vannak barátaim. Megváltoztak ugyan a viszonyaim… próbára tevődtek a kapcsolataim és mind1ik átalakult. Olyan emberek segítettek akikről soha nem gondoltam volna. Van akiben nem csalódtam és van akiben igen. Nagy igazság hogy a barátot bajban lehet megismerni.
*
Jó lesz ha abbahagyom a nyavalygást! Inkább elmesélem a bejegyzés címének (“csokit nekeeemm” !!!) történetét.
Barátnőm  pici lánya Lillácska  megszületésekor igencsak gombócka volt és még jó darabig poénkodtunk azon, hogy olyan mint a michelin baba…. jó étvágya volt, no….  Éppenhogy tudott beszélni mikoris eccer nagyon későn értünk haza valahonnan az édesanyjával és baromi éhesek voltunk…. Gyemekek aludtak, gyerekszoba ajtaja résnyire nyitva…. Nekiálltunk a konyhában enni. Anikó lassított mozdulattal vett elő tányért és legnagyobb igyekezete ellenére is megcsörrent az 1ik…. mireis Lillácska szemei kipattantak és hangos “Huuusiiiit nekeeemmm !!!” kiáltással tápászkodott fel a rácsos ágyában…. Nem emléxem már hogyan szereltük le….   De ez a “husit nekeem ” szállóige lett köztünk…. behelyettesítve az éppen aktuális kajával :o)