1.0Szöszmókjaim....https://eliana.cafeblog.huElianahttps://eliana.cafeblog.hu/author/Eliana-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2/<P><SPAN style="FONT-FAMILY: 'Trebuchet MS'; FONT-SIZE: 10pt; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-bidi-font-family: 'Times New Roman'; mso-ansi-language: HU; mso-fareast-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA">Ez valami borzasztó…. Napok óta látjuk, -lassan félő, hogy már közömbössé is válunk- ahogy az országnak <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>szinte fele víz alatt van és az emberek elkeseredetten küzdenek az árral, vagy már tehetetlenül, fáradtan nézik, ahogy eddigi életüket elragadja tőlük a természet… Nem érnek rá gondolkodni, kétségbe esni sem, mert az idő ellen harcolnak…<BR>És a gondok még csak most kezdődnek igazán. Mikor majd levonul az ár, a folyók, patakok visszahúzódnak a medrükbe, az emberek ottmaradnak egy szál ruhában egy rom mellett. Mihez kezdenek akkor? <BR>Amikor már nem fog velük foglalkozni a média…. Amikor elfogynak a felajánlások és világossá válik, hogy bizony erre sem futotta belőle meg arra sem….. Amikor sok helyen le kell szedni a talajról egy bizonyos réteget, hogy újra meg lehessen enni amit terem… Amikor ahhoz is rengeteg munka kell, hogy legalább fedél legyen a fejük felett és valamennyire komfortosan érezzék magukat. Ne befogadottak, eltartottak, segélyezettek legyenek….mert ez egy idő után az önérzetet is piszkosul lerombolja….<BR>Belesajdul a lelkem, mikor látom a kétségbeesett tekinteteket. Olyan emberekét, akiken látszik, hogy eddig sem volt fáklyás menet az életük. <BR>Láttam egy <SPAN style="mso-spacerun: yes"> </SPAN>síró öreg nénit… egyszerűen nem megy ki a fejemből…<BR>Nem tudok annál szívfacsaróbbat, mint egy öreg ember sírása…. Ahogy a ráncos arcra peregnek a könnyek, annak mázsás súlya van. Az öli a lelket, sajdítja a szívet…. mert abban minden benne van. Az elmúlt élet összes gondja, baja, küzdése és a jelen kétségbeesése, a kilátástalanság… a nincs tovább….<BR>Úgy megöleltem volna. Annyira kellett volna, hogy valaki megölelje…. A sorscsapások helyett neki már csak napsütésben kéne sütkérezni egy padon, gyönyörködve a kert virágaiban… Hisz rászolgált…<BR>Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy legalább azt a minimális dolgot, amit én tehetek, megtegyem… Csak egy csepp ez a tengerben (milyen hülye hasonlat ez éppen itt) de ha csak egy pillanatra úgy érzi majd tőle valaki, hogy nincs magára hagyva, már megérte…. <BR><BR><BR><BR><I>„Duna Tv az árvízkárosultakért” <BR></I>Utalás belföldről/forintban: <B>10300002-20383170-49020078</B><BR><BR>1752<SPAN style="mso-spacerun: yes">   </SPAN>Nemzeti segélyvonal<BR><BR>1749<SPAN style="mso-spacerun: yes">  </SPAN>Vöröskereszt adományvonal</SPAN></P>rich