1.0Szöszmókjaim....https://eliana.cafeblog.huElianahttps://eliana.cafeblog.hu/author/Eliana-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2/<P><FONT size=2>Nem lehet azt mondani, hogy történések nélkül telnek a napjaim…. Van sava, borsa…. és majd eccer bissztosan lesz méze is….<BR>Tegnap mielőtt elindultam, hogy felszedjem Juditot és menjünk a táltosdobos estre, kaptam egy sms-t M.-től….<BR>Közölte, hogy úgy áll a dolog, hogy újra munka nélkül van….. Jó kis szülinapi ajándék neki.<BR>Beszéltünk egy negyed órát de kellett már indulnom…..<BR>Hát most…… <BR>Új helyzet. De hát vele kapcsolatban az idén csak “új helyzet” van, úgy 1-2 hónapos időközönként. <BR>Szerencsére ez a “dobolósdi” kicsit átformálta a rossz kedvemet… <BR>Ő persze nem fogja fel olyan tragikusan mint én. Jó, azért nem féltem. Biztosan talál magának valamit. <BR>Szerinte nem változik semmi…. Azt mondta, nem megy le a térképről és ugyanúgy tudunk találkozni mint eddig…. <BR>Deeee azé’ az jó volt, hogy hol jobbra húzott el itt a folyosón, hol balra…. Láttam, hogy egyben van, ránézésre tudtam a kedvét…..meg ilyenek….. Mostmegmajd…..<BR>Nemtom…. <BR>Nincs túl jó kedvem….<BR>Meg kellene már tanulnom optimistábban nézni a változások elé…. Jó lenne beszélni vele de ma meg holnap még nálam lesz Anikó és nem akarom otthagyni egyedül este….. Holnap ráadásul ki kell mennem délután Aprajafalvára a krizantinos nénihez, akitől mindig szoktuk venni a krizantint halottak napjára és ha már ott vagyok akkor a temetőkbe is kiviszem a “cuccot”. <BR>Majd meglátjuk. Minden esetre így legalább kiderülhet, hogy mennyire hiányzom neki… Hiányzom-e egyáltalán…?!<BR>*<BR>Azért a tegnapi napban volt egy kis jó is. Délelőtt eszembe jutott, hogy én csak bejelentettem Anikónak, hogy este megyek Judittal táltosdobolásra és eszembe sem jutott, hogy mondjam neki, hogy jöjjön el. <BR>Persze azért nem mert ő a két lábbal a földön álló megtestesült realizmus….. és föl se merült bennem, hogy ilyen elvont dolog érdekelhetné….. Aztán délelőtt a hetedik érzékem egyszercsak azt súgta, hogy hívjam már el….<BR>Gyorsan írtam neki smst ééééssss….a vége az lett, hogy ELJÖTT…. <FONT face=Wingdings>J</FONT> Nem mondom, hogy nem lepődtem meg de annyira örültem neki…. Merthát megint az ítélkezés csapdájába estem….és olyan nehéz nem beleesni….<BR>Eldöntöttem Anikóról, hogy kemény meg erős meg reális …csupa ilyen tököscsajos tulajdonsága van… Éshát tényleg ilyen is de arra gondoltam, hogy meg kéne próbálni egy kicsit feszegetni a páncélját… Hátha szívesen engedne belőle, hátha szívesen megnyílna egy kicsit…. Magamról tudom, hogy az embernek néha nagyon terhes tud lenni a maga köré épített fal, amivel a külvilágot ugyan kizárja de önmagát meg be…. És néha jó lenne szabadulni meg kitörni de akkorra már úgy megszokja a környezete az “erőterét” , hogy senki nem akarja feszegetni azt….<BR>Szóval ez volt a nagy örömöm tegnap. És még az is, hogy azért tetszett neki. Mondtam, hogy majd tavasszal is eljövünk egy szabadtéri, tábortüzesre és az milyen jó lesz…. És nem mondta, hogy nem…. <FONT face=Wingdings>J</FONT> </P></FONT>rich