<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Szöszmókjaim....</provider_name><provider_url>https://eliana.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Eliana</author_name><author_url>https://eliana.cafeblog.hu/author/Eliana-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2/</author_url><title>esik.... (minden:)</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Mindig tudtam és úgy látszik, ez nem változik az évek során: nem tanácsos a hullám tetején nagyon viháncolnom mert egy másodperc alatt lezuhanok…. Azt hittem, egyszer megváltozik végre de úgy látszik ez már velem marad……&lt;BR&gt;&lt;BR&gt;Igen, volt egy kijózanító perc. Kellett. Pont most. &lt;BR&gt;Hogy vége legyen a légvárépítésnek…. &lt;BR&gt;Nem volt több csak egy szomorú perc. És az is igaz, hogy ilyenből nekem mindig minimum kettő kell, hogy megerősítsen, mert néha félregondolom a dolgokat.&lt;BR&gt;&lt;BR&gt;*&lt;BR&gt;Jó lenne most az esőben egy erdei házikó teraszán ücsörögni valakivel, aki átölelne…. forró teát szürcsölnénk és néznénk a zöld leveleket, ahogy csöpög rajtuk a víz…. nem beszélnénk…..csak élveznénk a csendet, az esőillatot…..és egymás biztonságát…&lt;BR&gt;Azóta ezen jár az agyam mióta esik…..&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>