<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Szöszmókjaim....</provider_name><provider_url>https://eliana.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Eliana</author_name><author_url>https://eliana.cafeblog.hu/author/Eliana-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2-2/</author_url><title>Csak egy kis füst....</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Nekem ezzel a tököm tele van….. Hogy mi az az “ez”? hát asszem legfőképpen én…. &lt;BR&gt;Az hagyján, hogy rosszul lettem összerakva de legalább lelkileg tudnám felvértezni magam úgy szemben a világgal… Nagyon nehéz így megtartani azt a fajta optimizmust ami továbblöki az embert a szürke hétköznapokon…. a szürke hétvégéken…. a szürke ünnepeken… &lt;BR&gt;Mert semmi sem jó…. Igaz, hogy nem rossz… de nem OLYAN….&lt;BR&gt;Nem tudom, hogy lehet a lelket megerősíteni…. Valami módszer kéne rá… Hogy ne fogjak padlót pld. valaki kicsinyességén…. Vagy egy rosszul elsült mondatán…. Ehhez az kéne, hogy le tudjam sz*ni…. hogy ne számítson…. Hogy ne képzeljek többet emberekről mint ami valójában bennük van…. hogy értékeljem magamat… &lt;BR&gt;Mi kéne ehhez? Önbizalom… ahhoz meg sikerélmény…. Kész, passz…. &lt;BR&gt;Meg ki kéne valamerre billenni ebből a taposómalomból…. &lt;BR&gt;Tegnap rádöbbentem, hogy jól elszigetelődtem a világtól…. Anikóval beszéltünk telefonon és szóba került a télikabát…. mint olyan…. Kérdezte, hogy milyen télikabátban járnak a népek.&lt;BR&gt;Háát… mondtam neki, hogy gőzöm sincs… én nem látok népeket…. Reggel beülök a kocsiba, beautózom a hegyről…. itt van körülöttem 5 pasi meg 2 nő… (na jó azért a folyosón össze-össze futok ezzel-azzal de én sajnos nem vagyok az a beszélgetős, leállós, édibédi….) aztán délután meg hazaautózom…. Ennyi… &lt;BR&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>