Szöszmókjaim....

No, ez a hetem (is) az angol vizsgára való tanulással ment el jórészt, de ma végre megvolt a szóbeli is, so  most asszem beiktatok egy angol mentes hetet… Igazából ez az utolsó 150 óránk a tantóbácsinak köszönhetően nagyon jó volt, így egyrész sajnálom is, hogy vége, másrészt viszont (on other side :)) eléggé elfáradtam mára… Remélem a körülmények lehetővé teszik a  szeptemberi folytatást, de egyre tologatják a pályázat kiírásának dátumát…. Nem fontos ugye…. És nem kezdek bele, mert megint politizálnék.
Szóval my results: írásbeli 93%, szóbeli 82%.  Nomost ebből két dologra lehet következtetni…
1.  k*va jó vagyok angolból…
2.  könnyűek voltak a feladatok…
Az igazság pedig úgy félúton poroszkál… Nem volt nehéz az írásbeli, a szituációs feladatokat gyakoroltuk, magamról meg tudok beszélni… (nem is hagyták végigmondani)  és azért nem is vagyok olyan rossz szerencsére… 🙂
Szóval ma végre felszabadultan takaríthatok !! („Gézuka, vegyél rólam példát. Látod én tudok önfeledten szorongani” )   Rémes, ahogy el tudnak szabadulni az indulatok a lakásban. Csak nézek, hogy mi merre képes vándorolni… magától (!)…. Khm…

Tata ill a tatai szél, egyébként kis kirándulócsoportunk felét „kinyírta”. A rá következő napokban baromira megfájdult a fogam ill. nem tudtam, hogy a fogamtól fájt a fülem, vagy a fülemtől a fogam…. Vagyis nem is a fogam fájt, hanem az ínyem volt bedagadva, de úgy, hogy másnapra már az arcomon is látszott. 3-4 napig ecseteltem ilyen gyógynövényes trutymákkal, ami szerencsére rendbehozta. Úgyis tervben volt a fogorvos, hát mostmár biztosan nem hagyom ki. Mondjuk a fogam nem rossz, de lehet, hogy mégis van vele valami izé…
Lehet, hogy a tavalyi fülmizériám is emiatt volt…  Anikónak meg légcsőgyulladást sikerült összeszedni. De olyan komolyat, hogy 1 hétig feküdt(!). Ez azért nagy szó, mert az én drága barátném 10 percet nem bír a seggén megülni, nemhogy egy hetet feküdni… Szerencsére már Ő is jobban van, úgyhogy dolgozik… Mondjuk persze még köhög, nem is kicsit…. de az orvos visszaterelte a munka mezejére.
Egyébként nincs semmi különös. Folynak a napok, mindjárt vége a májusnak. Tegnap hazafele autózva rádöbbentem, hogy elnyílóban vannak az orgonák és én az idén még csak meg se szagoltam  egyet sem… pedig imádom az illatát…

Jah! És megcsináltam életem első nokedlijét… nokedliját… öööö… szóval nokedlit csináltam. Persze ott kezdődött, hogy megvettem azt a sz*r nokedliszaggatót, amit a múltkor nem, mert kicsinek találtam a likjait.
Hát persze, hogy kicsik lettek  a nokedlik. Akkorák voltak mint két csipetke… Felesben csináltam kukoricalisztből és teljes kiörlésű lisztből… Hááát… jó sötétbarna lett, de azért ehető. Eccerűen csak nem kell nézegetni és kész!  Szóval tojásos nokedlit csináltam sült sonkával és salátával! Hmm…
Egyébként meg nemtom miért gondoltam, hogy a nokedligyártás egy vasziszdasz…
Bizony mondom néktek,  nem az!

Nem tudok többet írni… eccerűen csak kínlódok,. ahogy a fentiekből is látszódik.
Ha majd megy… jövök…

No vasárnap megnéztük Tatát. Egész jó időt futottunk, (már önmagunkhoz képest) mert 11-kor ott voltunk. Úgy döntöttünk, hogy leparkolunk és gyalog körbejárunk, mivel Anikónál levő térkép szerint úgy látszott, Tatán nincsenek maratoni távok… Először a Kálvária dombra mentünk fel, majd onnan a kilátóba.  Sajna baromira fújt a szél, így az rontott az élvezeten, de azért nagyon tetszett a hely. A kálvárián a keresztek alatt, relatíve szélárnyékban,  megettük a szendvicseinket, majd megcéloztuk a kilátót (amiről állítottam, hogy nem egyenesen áll… -később pedig már Anikó is úgy látta J) Háát felküzdöttük magunkat mind a 175 lépcsőn, hogy aztán fent kapaszkodjunk piszkosul, főként a szél miatt… De azért jó volt. Pl. végre belőttük, hogy merre van a tó. Egy darabig nézelődtünk, de nem túl sokáig, mert a szél tényleg eléggé szörnyű volt. (Pedig még messzelátót is béreltünk…) Lent aztán kicsit összeszedtük magunkat a padokon, meg beszélgettünk a kilátós bácsival…. Nagyon lelkes emberke… kérdeztünk tőle valamit és ilyen történelem óra keretében válaszolt.
Na és mi volt mikor ott szedegettük össze a kiköpött tüdőnket, meg hallgattuk a történelmet?
Na mi?
Hát eccercsak beállított G (!!!)  egy szöszivel…. 🙂 Csajok csak lestek, hogy kinek rikkantgatok,  mert mondjuk elég nonszensz volt pont ott ismerősbe botlani. G.  abszolút nem látszott döbbetnek, mert tudta, hogy Tatára készülök, de persze nem mondta, hogy Ő is…Bezzeg nekem akkora volt a rökönyöm, hogy a csajt el is felejtettem jól megnézni… csak arra emlékszem, hogy szőke…
No miután ők elindultak felfele a toronyba, mi megcéloztuk a várat az Öreg tó partján.
Útközben volt azért némi tétovaság, de aztán megtaláltuk a tavat. Megnéztük az Esterházy kastély (maradékát)…  Bementünk az udvarára. Volt ott egy fickó, tán gondnok lehetett –azt mondta, hogy „Menjenek csak, nincs ott semmi…” És tényleg!  Olyan rossz volt látni, hogy így pusztul az egész. Látszik, hogy Esterházy óta nem nyúlt hozzá senki az épülethez. Potyog, málik, az udvara is elég rossz állapotban van. Igen, tudom, nincs pénz… de el kéne azon gondolkodni, hogy olyan kevés (relatíve kevés) értékes, szép dolog van ebben az országban, ezt a keveset legalább meg kéne óvni. Van néhány ötletem, miből lehetne felújítani.
A tó és a környéke is nagyon szép, a vár is. Kiültünk a Platán cukiba és ettek a csajok egy csomó sütit, én meg fagyit….és totális lett volna a bódogság a nagy szél nélkül… de így is élveztük. Tervezgettük, hogy felülünk a kisvasútra, de semmi kiírást nem találtunk róla. Mikor meg már igen, akkor nem volt időnk rá. Egyébként sajnos jellemző volt, hogy abszolút nincs kitáblázva semmi. Egy csomó ideig keresgéltünk pl. utcanévtáblát. De ki lehetne tenni ilyen tájékoztató táblákat, hogy mi merre, mert így a várig –ahol vettünk végre egy térképet. csak egy googlis nyomtatott térképünk volt, ami hát enyhén szólva nem sokat ért.
Szóval sokszor csak úgy saccra mentünk, meg a közönség segítségét kértük.. A Platános kalóriafelvétel és a vár után átmentünk az Angol kertbe. Akkor már térképpel, de azért még mindig kellett kérdezgetni… Ja! És van néhány –már nem működő, vagy éppen gazdára váró-vízimalom is …. Persze azokon se volt tábla, csak a kerékből látszódott (ha észrevettük a kereket), hogy az ott egy malom…
Az Angol-kert szintén nagyon szép. Közepén egy jó nagy tóval, amiből igencsak méretes halakat húztak ki a pecások éppen… Itt véletlenül belebotlottunk a műromokba, ami igaz, hogy mű, de nagyon klassz ahogy benőtte a borostyán, meg a növényzet…
A török imaházat nem találtuk meg, a pálmaházról pedig utólag gondoljuk, hogy az lehetett a bejáratnál… -szintén semmi kiírás…
Innen aztán már visszamentünk Boriszhoz, mert eddigre rengeteget és nagyon sokat mentünk és mindenki elszörnyedve gondolt arra, hogy milyen messze van a kocsi…. Szerencsére előtte rápihentünka dologra és ott a padon ülve Anikó talált egy rövidebb utat vissza.
Szóval Tata nagyon szép kisváros. Aki tudja, feltétlenül nézze meg és kalkuláljon bele egy kis ejtőzést valamelyik tó partján.