Szöszmókjaim....

Nagy szervezéseket kellett véghezvinnem ahhoz, hogy szabad legyen a hosszú hétvégém, ugyanis elhatároztuk a csajokkal, hogy elmegyünk Tatára. Mindegyikőnk nagyon régen –még gyerek korában- volt ott utoljára, és már pár éve készülök rá. Remélem most összejön végre.
2 hetes  to do   listám van napokra lebontva és szigorúan meg kell csinálnom az aznapi teendőket, hogy nyugodtan élvezhessem végre a napsütést.

4.-én lesz az angol írásbeli, 9.-én a szóbeli,  úgyhogy erre gyúrok naponta +még egy csomó dolog összejött így tavaszra…
 Leginkább az írásbeli vizsgától tartok, mert szóban azért úgy látom kidumálom magam a „panelmondatokkal”. Írásban viszont…. bakker csináltam ilyen  progress test-eket ééés…. hááát… de egy csomószor van olyan hibám ami azért nem jó, mert nem figyeltem eléggé. Pedig ez azért nem volt jellemző rám. Mondjuk nem mondhatnám, hogy hajde pihent vagyok, talán ez lehet az egyik oka… Na nem lőnek ám ezzel nyulat… de akkor is.
Közben meg futkosok ezerrel… pl. virágföldért –át kéne ültetni a virágaimat, vagy legalábbis feltölteni földdel a cserepeiket…. –bakker túllocsoltam a karácsonyi kaktuszom… pedig azt még Aprajafalváról hoztam és olyan szép volt. Minden karácsony és húsvét körül virágzott…
Hát most annyi neki, úgy látom…
Aztán volt egy eksönöm  nokedliszaggató ügyben.  Itt a tojásos nokedli, saláta, sült sonka (hmmmm) szezon és itt állok szaggató nélkül. Azon révedeztem, hogy hogy a fenébe csináltam  tavaly … aztán eszembe jutott, hogy a cégesétteremben vettem a nokedlit :). Néztek is nagyokat. Na de most nem jó az a nokedli mert még nem ehetek sima lisztet, így felesben akarom csinálni kukoricalisztből és teljes kiörlésű lisztből.  Szaggatóm meg nincs és két boltban is néztem, (amiből az egyik a Gazdaságosbót)  nem volt. . Anikó szerint prímán meg lehet oldani egy vágódeszka és egy kés segítségével… hát ja… akinek gordonremszi vót a nagyanyja… No mind1. Ennek még nekifutok majd a jövő héten még1x.
Na nem ez a legnagyobb problémám sajnos….

Emellett felültem valamiféle érzelmi hullámvasútra…. néha kapaszkodom és sikítok, néha élvezem,  és  néha csak nézek, hogy milyen érdekes dolgokat produkál az élet.
Ad és elvesz… és nekünk is adni kell meg elvenni…. asszem… tán  ez (is) az élet lényege. Nem kell fukarkodni az  adással és nem kell szégyenlősnek lenni az elvevéssel… Ha nem veszed el eltűnik, ha nem adsz, a lelkeden szárad… 
Újabb bölcselet, amit be kéne tartani.
Néha olvasok ilyen „angyalrajongó”   -ez hülye szó, de nem jut eszembe jobb…- szóval ilyen angyalokban nagyon hívő emberek írásait az ezzel a témával kapcsolatos gondolataikról, megtapasztalásaikról… és  ezen már régebben is kiakadtam, hogy mitől van az, hogy egyes emberek  érzik, hogy pl. egy angyal segíti őket, és tutira biztosak benne…  Állítólag mindenkinek van angyala…  kérni kell tőle és segít… Hááát… Igaz, a Bibliában is benne van, hogy kérjetek és megadatik…. de az ember hiszi is meg nem is. Akkor hogy’ van az, hogy egyesek meg tutira érzik. Gondolom eleve a hit körül kellene keresni a megoldást. Az olyasfajta ide-oda táncolós félhit mint az enyém, nem igazán alkalmas erre.  Csak amikor ilyenről olvasok, mindig kétségbe esem, hogy én miért nem vagyok képes az efféle rajongásra. Mondjuk azért nem hagyott nyugodni a dolog és tettem egy próbát. Gondoltam, ha nekem is van akkor ébresztőt fújok neki és munkára fogom. Vége a lazsálásnak… (Persze lehet, hogy ezt Ő másként látja és az ahol most vagyok, az Ő piszokul kemény munkájának köszönhető.. Tényleg. Ez is lehet. ). Szóval egyik nap „Kitámadt egy pompázatos ötletem” (idézet egy édes, fürtös, 4 évestől 🙂 ).
Egy olyan „kérés” volt, aminek nem volt sok esélye, viszont lehetetlennek sem tűnt… tehát egy angyalnak, mondhatni laza ujjgyakorlat.  (nem, neema lottóötös…)
Az volt, hogy sajnáltam, hogy Valakivel nem beszélgettem egy jót mielőtt elmegy… Mikor mondta, hogy mire készül tök ari volt,  néha elvörösödött néha zavarba jött… mondta, hogy majd emil meg fész…. és akkor nem is tudtunk többet beszélni. Azóta kedvelem egyébként móta egyszer vele voltam párban angolon és rájöttem, hogy sacc/kb.  mi lakozik benne, mert egyébként meg  egy szótlan, visszahúzódó fickó…. (ezért is lepett meg a nőnapi gerberája) Szóval  arra gondoltam, hogy igazán elintéződhetne, hogy mielőtt lelép, egy kicsit beszélgessünk, mert egyébként meg csak angolon találkozunk..
ÉS döbbenet, de bejött!
Ott kezdődött, hogy aznap mikor utoljára volt angolon, fél órával eltoltuk az órakezdést de ezt én elfelejtettm :). Szóval ott szobroztam hajnalban és nemértettem, hogy mééénem gyönnek a népek… Ésakkor beállított ő is.  Csak néztünk, hogy mi van, mikor bevillant neki, hogy húúú…  mondta a tantóbá’ , hogy fél órával később kezdünk… Jót vigyorogtunk, én meg arra gondoltam, hogy ez a véletlen miket művel… Szóval mégiscsak tudtunk beszélgetni és úgy láttam, hogy ő is örült neki… Ésakkor ez összejött mégeccer aznap délután is, amikor két „véletlennek” köszönhetően még ült mellettem egy negyed órát.
Ésakkor ez most jó, hogy így ment el, mert ez pont így kellett.
Nnna… mostakkor? Van angyal, igaz? 🙂
Mondjuk nemtom hogy’ működik… Valószínűleg nem lehet km hosszú kívánságlistával bombázni, csak mondjuk amit a karmánk enged…

Járok tornára…
Khm…
Na nekifutok mégeccer…
Voltam már 3x tornán… 🙂
Hát bekirálylánykodtam magam ilyen banyatornára… Azért hívom banyatornának, mert ilyen lassú, nyújtózkodós, gimnasztika…. csak óvatosan, nehogy leverjünk valamit…
Különben meg tök vegyes a korosztály. Ax  mondta, hogy milyen jó, mert az egész napi ülés után tök jól esik neki és menjek el vele…..
Az egyik nap ilyen van, a másik napon meg  táncolós, lépkedős, sohamegnemállós…. Múlt héten elmentem szerdán, csütörtökön tök vígan voltam, mondván, vasból vagyok úgylátom…. aztán péntek reggel alig bírtam kimászni az ágyból… ooolyan izomlázam volt, hogy arról több kötetes regényt lehetne írni… Nagyon durva volt… Hétfőn meg már Jani voltam megint ezen a táncikálóson, há’ mondom eltipródok én itt órákig is akár… Nnna… mondjuk úgy 5-6 perc múlva már igencsak tiltakozott minden porcikám, de mondom kibírom, úgyis mindjárt megállunk… De nem bakker… azt mondta a csaj, hogy senki ne álljon le, aki vizet iszik az is lépdeljen helyben, hogy ne essen vissza a pulzusa…
Nnna…. De túléltem, úgyhogy HŐS vagyok! És csak 1-2 gyakorlatot nem csináltam teljesen végig. ÉS a saját lábamon távoztam  🙂

Még egy hónap van a diétámból. Mondjuk kb. két hete azért bevallom elbuktam. T1 névnapját ünnepeltük, aki beállított egy nagy vájdling somlói galuskával, hozzá fekete, sűrű, holland kakaóból készült öntettel…. Na kész voltam. Ezt már nem bírtam, pedig eddig egy csomó névnapot, meg a húsvétot is túléltem sütizés, csokizás nélkül… De ebből ettem egy keveset. Sőt, másnap, mikor lépten nyomon tányér somlóikkal mászkáló kollégákba botlottam, megint nem bírtam ellenállni, és megint ettem egy falatot…
Khm… na jó… egy nagyobb falatot…. De neeem… nem AKKORÁT….
És azóta megint tiszta vagyok  🙂
Különben érdekes ez a diéta. Azon a januárban leadott 3 kilón kívül nem adtam le egy dekát sem, viszont a gatyámon a gombot már harmadszor varrom odébb és  mindenhol lötyög rajtam… A mérleg viszont ott áll ahol januárban… (Lehet, hogy beragadt?) A koleszterinemre meg majd kíváncsi leszek….
Mondjuk azért úgy két kilónak még örülnék ha lemenne, de ha így marad sem tragédia. Talán a torna majd rásegít egy kicsit…

Áténmár nagyon unom ezt a fázást…. (háttal nem kezdünk mondatot csak fésztufész….)
J. barátném a hétvégén –mikoris nála állomásoztam- meg akarta mutatni a veteményt, ami állítólag már bújik kifele… No fél órás nekikészülődéssel beöltöztünk mint aki Szibírbe megy, oszt nekivágtunk a kertnek…. hááát… kerek 5 percig bírtuk a gyűrődést… Egyrészt nem találta a répát –mert szerintem az a szerencsétlen visszabújt a földbe és magával  csalta az összes palántát, amit csak rá bírt beszélni- másrészt meg nem volt mibe kapaszkodni a benga nagy szélben….  Több nyulat is találtunk tojásaiba fagyva a kert végében….
Erről jut eszembe…
Két ismerősöm is nyulat evett húsvétkor… meg még olvastam is valaki blogjában…
bakker micsoda perverzió ez má’….
_ Nééézd kicsim mit hozott a nyusziii…. jajjjde szééép….  igen, igen, a nyuszika hozta…. Na gyere szépen ebédelni…
– Apaaa, mit eszüüünk??
– Finom nyuszikát!
Mit tanul abból a gyermek, ha azt látja, hogy reggel elvesszük a nyúltól az ajándékot, délben meg megesszük.. mármint a nyulat  🙂
Hogy’ fogják ezt a gyereket karácsonykor asztalhoz csalogatni?!
*
Z.-nek a napokban volt a szülinapja, úgyhogy megdobtam egy maillel. Úgy örült nekem. Szeretem a lazaságát, a humorát, meg hogy nem felejt el dolgokat…
Kár, hogy olyan kib*tt messze van….
*
G. bejelentkezett fogorvoshoz, úgyhogy most rém büszke magára, hogy mekkora hős. Jövő csütörtökig hallgathatom a cirádákat a bátorságáról. Illetve csak majd úgy keddig, mert onnantól kezdve meg majd elkezd félni… Mert egyébként meg gyáva nyúl ám..  🙂
*
Ma megint rájöttem, hogy hiányozni fog Valaki … Már csak fél lábbal van itt.
És  „pitét kellett volna sütnöm”…  persze csak képletesen de asszem örült volna…

Bruni azt írta, hogy az előző bejegyzésemben eléggé „kiosztósat” hánytam ide…
Így visszaolvasva… tényleg van némi bukéja…
Nem akarok így utólag mosakodni… úgy látszik ez volt bennem…
No túllépve rajta:

 Szép Húsvétot kívánok minden erre járónak.
Töltsétek kellemesen az ünnepet!

 
Vagyok.
Élek.

Figyelem !
Innentől a bejegyzés hangulata csak a fentiek fokozása, laza kibontása, néminemű felhanggal.. Aki szívrepesve, tojástfestve rendezgeti otthon a barkákat a vázában, az most ne olvasson tovább. Az örüljön a napsütésnek és megígérem neki, hogy majd írok olyat is amit olvashat.

Szóval:
Vagyok.
Élek.
Asszem…
Hiperérzékenyen…
Tudom, tudom…. mert nem eszem édességet! Na meg vitamint!
A lelkemet is kicsipeszeltem a szárítókötélre… hadd süsse a nap….

Nem írtam, mert…. és mert …..
 
Nem írtam, hogy egy édespofa srác jött múltkoriban hozzám kábeltévét kötni, (ami 3 dugó bedugásából és egy papír kitöltéséből állt) majd utána 8-tól 9-ig (este) magyarázta nekem a távirányító rejtelmeit… Bejelölte nekem a kézikönyvben, hogy honnan kezdve találom a leírást és még a neten is megmutatta volna, hogy hol van a csatornakiosztás, de mivel előtte a vészes konnektor hiány miatt a modemet kiiktattuk, ez nem jött össze…  Megint megállapítottam, hogy a pasik tényleg élvezik ha az ember leánya elkerekített szemekkel lesi minden szavukat és néha elképedve olyat szól, hogy „Tééényleeg?!
Tudom, tudom…. legott  pitét kellett volna sütnöm… vagy legalább valami… igen…  Tudom magamtól is, de azért nem tett volna jót a lelkemnek ha páran idekommentelik, hogy mit, meg merre és hogyan… kellett volna…
A katarzis meg a tanulság is megvolt…

És nem írom, hogy Valaki elmegy Valahová…. Az Óperencián azért nem megy túl, de messze…  (és persze nem írok arról sem, hogy vajon számon tartjuk-e, hogy az utóbbi 1-2 évben hányan mentek el innen…. Gondolkodik-e valaki azon, hogy mi lesz ha jórészt az „idősebb” korosztály marad ? – nem, erről sem írok…. )
Szóval nem  mintha mi most Valakivel  annyira… de egy kicsit igen… csak éppenhogy pöttyet máshogy mint mással… Tegnap mondta, hogy elmegy… de majd emil….
Hmm… amit tegnap elszalasztottál, az holnapra elmegy…
De nem, nem sütök neki hamuba sült pogácsát…

És igen, tudom, hogy mindenki “jótakar”, de ha eccer fordítva vagyok összerakva…. És nem is biztos, hogy az a jó az nekem is jó.. És nem is biztos, hogy fordítva, csak máshogy. És az egyik ember ilyen a másik meg olyan… Nincs jó meg rossz… Csak cselekedetek vannak és van olyan amit ha X csinál akkor az jó, ha meg Y, akkor az kevésbé jó…
És hiába tudok dolgokat, ha nem tudom alkalmazni… és azt hittem, hogy meg tudok változni de mostmár egyre inkább nem hiszem… Persze az is lehet, hogy mégiscsak meg tunék…
Kellően zagyva?
Remélem…

És nem írok a közelgő angol vizsgámról sem… Merthogy ne rinyáljak, tanuljak !
És igen ! Bár meg kell jegyeznem, mióta új tanárunk van még egyáltalán nem sóhajtoztam, mert jó, és jó az órájára járni, és nem ad okot a ógásra-mógásra, míg a másik egy hisztis liba volt és igenis jórészt haszontalanok voltak az órái….

Nnna szóval most itt…és így….
De majd változik.
Tuti!