Ezek, meg a bárányfelhők…

Pénteken Osztrovszkij nyoszorgatott meg elég tisztességesen… bár ha belegondolok, mivel önként mentem, ez inkább az én hibám mint az övé, sőt… még a rendező is hibásabb a dologban mint szegény író….  Ó jaj ! És mégeccer: ó jaj !
Azon nem akadok fenn, hogy a díszlet 3 rozsdás bádoglemez volt, mert pl. az AnnaKareninát is remekül megoldották 5 lepedővel… szóval ha lemez, akkor lemez…
De! Annyira nehéz manapság egy 1800-as években íródott orosz drámára ráhangolni magát az embernek, hogy az valami elmondhatatlan… (Ehhez képest a Casablanca fénysebességgel száguldott.) A cselekmény: egy nő és egy férfi egymásba szeretnek, mikor megpillantják egymást a Volga parti sétányon… Egy bökkenő van csak: a nő férjes asszony…. Az első felvonás  végén (ami 1,5 óráig tartott) végre találkoznak fész tu fész… Itt már piszkosul szenvedtem, mert elkövettem azt a hibát, hogy sült sonkát vacsoráltam és  ½ 9kor már konkrétan éreztem ahogy porszemekre esik szét a vesém… Nem emlékszem, hogy valaha is lettem volna már ilyen szomjas….  Szóval ez még pluszban  idegesített azon felül, hogy a darabban nem történik semmi, csak úgy nagy ráérősen hömpölyög a nagy orosz semmi… Mindenki mondja a magáét… (Szóval azért kapunk egyfajta korképet, és nem is lett volna ezzel baj, ha mondjuk 20 perccel rövidebben sóhajtoznak) Szünetben tornádóként törtem a büfébe, aholis 620 Ft-ért ittam 2×2 dl ásványvizet…. A második felvonás alatt próbáltam kiszámolni, hogy ezért sacc / kb. úgy  10 liternyi vizet kaptam volna a Spárolósbótba…
No de nem sokat foglalkozhattam vele, mert ebben a felvonásban rájött a rendező, hogy hoppá, nem lesz harmadik felvonás, úgyhogy a tettek mezejére kell lépni, és így a szegény, szerelmes nő beleöngyilkolta magát  a Volgába…  Pucc-passz.. kb. ½ óra volt az egséz.
Elég sok szereplős darab volt, felejthető alakításokkal, kettőt kivéve: az „anyóst” aki nagyon jól játszott (miután eccer levette a fejfedőjét, rájöttünk, hogy az AlmásiÉva) és volt egy ifjú, akinek a végén megkerestük a nevét: CsizmadiaGergely.  Ez a két színész játszott, a többi előadott… A főszereplő fiatal csaj nagyon-nagyon gyenge volt… Úgy adta elő a monológját, miközben készült a Volgába ugrani, mintha süteményreceptet  olvasott volna fel… semmi érzést nem birizgált megl az emberben… Abszolút sikerült kívül maradni a darabon, leszámítva azt a pár röpke percet, mikor az anyós gonoszkodott… 
Egyszerűen nem hiszem el, hogy a rendező ezeket a hibákat nem veszi észre… Vagy észre veszi csak nem tud rajta változtatni?
Ja! A srác játszta egyébként Macbethet és akkor is „kiragyogott”….
Nnna ennyit a műelemzésről.

És amivel még „tartozom”…. French boy….
Ott jártam ugye, hogy azt mondta, (+ írta), hogy hétvégén hoz nekem egy „box of chocolates”-t.  Szombaton reggel kiporszívóztam és fenemód őriztem a rendet, majd úgy 5 óra tájban elmentem A. barátnémhoz, akitől laza 4,5 órás csevegés után jöttem haza… (az idén még tán nem is találkoztunk). Vasárnap pedig egész nap arra ügyeltem, hogy ne pakoljak szét és ha lehet, semmi olyanba ne fogjak bele, amit nem lehet 5 mp alatt elhajítani… (pl. epilálás, vasalás…. stb.) Hát nem jött a drága…  Se az utána következő napokban. Nem tudom, ki hogy van vele, de nem túl szívderítő így várni valakire… Közben persze eléggé zabos is lettem, mert most mi a francnak mondta, meg írta… abszolút nem vártam el tőle. De ha meg már mondta meg írta, akkor mi a fészkes fenéért nem jön? És persze  nyoszorgathattam magam, hogy vajon megint  mit csináltam rosszul…  Vagy eggyel többször mondtam, hogy no, thanks… és komolyan vette ? 🙂
Pénteken aztán mikor jöttem haza a melóból a küszöbömön volt egy doboz desszert, rajta egy cetli: „Thanks for internet! Julien „
Szóval nem tudom, miért nem hozta át… De így legalább nem bánom, hogy nem mentem át egy tányér pitével… ha neki ezzel a dobozzal  izé volt átjönni….
As we can see, attól, hogy olyan nagyon nyitott fanszia,  még emberből van….
És persze lehet, hogy az én hibám, de nem tett jót nekem…
C’est la vie !