Szöszmókjaim....

Nos… Mivel is kezdjem?
Nem nyertem a lottón. Pedig megálmodtam egy mintázatot és próbáltam azt visszaadni a kitöltésnél, de hát a holdban voltak a számok az enyémekhez képest… Na ez is milyen már? Nem a számokat álmodom meg, hanem egy mintát. Mert már álmomban is tudom, hogy nem lennék képes megjegyezni annyi számot reggelig… 🙂
Jó volt ez a hosszú hétvége és örülök, hogy most zsinórban lesz még néhány.

Csütörtök délután bementünk a városba barátnémmal, megnéztük a hagyományosnak szánt „toros fesztivált”… Hááát… Az egészet bezsúfolták városkánk egyetlen parkjába, amit ezáltal szerintem sikeresen tönkre is tettek. Legalábbis kíváncsian várom, mi lesz belőle ha lebontják a a faházakat…  Illetve van még egy nagyobb park is, de az eléggé kiesik a városból… Az a szörnyű, hogy ami nem magától pusztul (mert nincs pénz a megóvására) azt tönkre tesszük…

Pénteken délután jött Anna. Elmentünk moziba, megnéztük az új JuliaRoberts filmet… Hááát… Érdekes. Tképpen a Hófehérke újraértelmezése… JR a gonosz mostoha –marha jó kosztümökben-  hozzá akar menni a pénzes királyfihoz, akit a törpék kiraboltak és gatyára vetkőztettek az erdőben… 🙂
Mostoha: – Királyfi! Én is szingli vagyok, meg Te is…. durván egykorúak vagyunk…
Királyfi : – Na de…
Mostoha: – Mondom DURVÁN !
Nna, szóval olyan eccernézhetős… de akkor jó! 🙂

Juteszembe!  (Na nem a királyfiról!)
Mozi előtt mászkáltunk egy kicsit a plázában, betértünk kedvenc bizsusunkhoz, de persze én 6x végignéztem, míg A. csak a felénél járt, úgyhogy elkezdtem lassan a mozi fele sétálni, kirakatokat nézegetve, A.-ra várva…  Eccercsak derült égből szembetalálkoztam azzal a fickóval, aki a múltkor odaült a Mekiben az asztalomhoz… Hááát, te jószagú Mária…, hogy az miiilyen bódog volt… Mondott nekem mindent, látván, hogy próbálnám menekülőre fogni a dolgot. Hogy üljünk be valahova, meg hogy utána ő két pénteken is volt a Mekiben, hátha ott vagyok, beszéljünk meg egy időpontot amikor ráérek, meg mittomén mi mindent össze nem hordott…. Bakker… annyira kellemetlen volt így ledumálni magamról…. Próbáltam kedves meg udvarias maradni és szerencsére pont már jött A., úgyhogy elköszöntem tőle.  Teljesen elképedtem.
Visszajárkált a Mekibe, hátha ott vagyok…?!?   Hökk…
Milyen jó lenne ha eccer a kereslet találkozna a kínálattal…  Sóhaj…

Szombaton elmentünk Ripityomfalvára J. barátnémhoz, megnézni az új konyhabútorát, amit Szentember csinált neki. Ill. van itt egy cég, ahol a megadott méretekkel legyártják az elemeket, „csak” össze kell csavarozni… Konyhabútort jól megdicsérgettük, ettünk brassóit, majd felkerekedtünk Szomszédfalvára, aholis van egy  horgásztó, és ott napoztunk míg le nem ment a nap. Mondjuk jó kopár volt még minden…. viszont nyílik az ibolya, meg láttunk valami jó sárga madarakat… Khm… 

Pénteken egyébként A.-val beszélgettünk valamennyit (amit mostanában már nem szoktunk. Már úgy értem, hogy olyasmit ami a kettőnk „ügyét” érinti.) Mondjuk most én beszéltem és csak egy-két mondatot szólt, de amikor rákérdeztem, hogy hogy’  érti amit mondott, közölte, hogy erről  nem akar beszélni. És akkor megint helyben voltunk. Besöpörtük a szőnyeg alá. Illetve én nagyjából elmondtam amit akartam és sajnálom, hogy ő meg nem.
Ripityomfalváról hazafele,  kitettem a buszpályaudvaron, mert őneki a vasárnapját dolgos hétköznappá változtatták, így el kellett mennie. Míg vártuk a buszát, volt egy olyan mondata, hogy „Nem tudom mit kellene tennem, hogy ne menjenek tönkre a kapcsolataim. Ha tudnám, megtenném”
Sajnáltam, hogy már csak 5 perc volt a buszig, mert sem a hely…sem az idő…
(Egyébként a testvérével is összezörrent. Végigsírta a múlt hetet, mert a nővérének volt a születésnapja és nem hívták meg…. –vagyis igazából a nővére családja nem jön ki vele. Egyenként mindegyikkel volt valami afférja… a nővére meg választás elé van így állítva….  Egyrészről nagyon sajnálom, mert ez az egész, jórészt a szőnyeg alá söprései eredménye. Szerintem annál rosszabb nincs, minthogy nem beszélünk valamiről, ami nyomaszt… )
Nem tudom, hogy ennek a beszélgetésünknek mi lesz a „hozadéka”, de remélem, hogy inkább valami pozitív dolog sül ki belőle.

Vasárnap jó sokat aludtam. Meg filmeket néztem, meg semmittettem… Jajjjdejóvót ! 🙂
*
Filmidézet: Két csaj beszélget.

– Na milyen volt a randid?
– Háát olyan nyögvenyelős
– Na mesélj! Mit nyeltél nyögve?!

Na ez a hetem (sem) volt piskóta, pedig azt hittem, hogy majd tarthatok pl. nagy delete napot, amikor így a gépemről szoktam takarítani, meg ilyenek… De nem… Ember tervez…
Szóval jó sok meló volt. Mindig mikor azt hittem, hogy mindjárt végzek, putty beesett valami. Mintha valaki direkt rendezné…  
Főztem a héten töltött paprikát… Hát majdnem jó lett. 1-2 gombóc szétesett. Valószínűleg sok volt bele a két tojás (ill. ehhez képest kevés volt a hús). Igaz a neten találtam olyan receptet is, ami szerint nem is kell bele tojás, de az én receptembe 60 dkg húshoz 4 tojás volt írva… Mondjuk én csak kb. fele ennyiből csináltam, így megfeleztem a tojatokat is…
Nna mindegy! Azért jó lett, megettem!  Általában el szoktam találni az arányokat…

Tegnapi nőnap :)! Annyira jó fejek ezek a srácok ! Kaptam egy eszméletlen jó illatú, nagy virágú, fehér jácintot G.-től…  Aztán kaptam tulipánt barkával, meg nárciszt, meg raffaellót, meg a cégtől kék fokföldit tök szépen becsomagolva, meg M. is küldött sms-t.
És még kaptam Valakitől  emailben egy gerberát, aminek nagyon örültem. Egyrészt váratlanul ért, mert nem gondoltam, hogy eszébe jutok, másrészt meg pont  jókor jött, mert  spec. épp a plafonon voltam  magaslati levegőt szívni.

Oszt még az volt, hogy meló után elmentem „ünnepelni” a nődokihoz. Azt hittem ezen a jeles napon nem lesz egy  botor lélek sem… De igen ! Vannak még rajtam kívül is bolondok !
Azt mondta, hogy minden ok. Csinált UH-t és szerinte olyan a méhem, mint amilyen a nagykönyvben van… 🙂  Két hónap múlva vissza kell mennem és akkor csinál rákszűrést is.

Szóval semmi említésre méltó nem történt a héten….
Mondjuk még nincs vége !

A lényeg meg kimaradt…. Na nem mintha olyan kardinális probléma lenne, de ha már az előzmények itt vannak, akkor az utózmányok se maradjanak le.
Nem?
De!
Szóval péntek reggel bementem a leletemért, meg controllra… A kezdeti nagy lendületemmel fennakadtam a bejáraton, mert minden be volt zárva és csak egy kiskapun engedték be a népeket, nagy faggatózások után… Ugyanis látogatási tilalom volt a kórházban a járvány miatt… (Mondjuk, azt sem tudtam, hogy járvány van..) No mindegy.  csak az jutott eszembe, hogy megint extrémsportolok, mert ki a bánat menne rajtam kívül karantén idején a fertőző osztályra…
Node egyébként szavam nem lehet, mert tök normálisak és korrektek voltak. Doki is, nővér is, laboros is… (Vittem is neki –laborosnak- egy milkacsokit, mert  egy szúrással tudott vért venni, amiért nagyon hálás voltam, mert általában szét szokták cseszni a vénámat, és egyébként is olyan megnyugtatóan kedves volt….  Látszott rajta, hogy jól esett neki.)
A lényeg: nem kullancs okozta a foltjaimat! Öszintén megmondva, ez azért megnyugtatott, mert eléggé be voltam ijedve… Csütörtök este óta kengetem ezzel a canestennel, de úgy látom kenhetném helyette libazsírral is… kb. ennyi hatása lenne… Úgy a maga tempójában múladozik… a karomon pl. már alig látszik.
A doki azt mondta, ha nem múlik menjek el bőrgyógyászhoz 🙂

Mivel ez egy ilyen semmilyen bejegyzés lett, biggyesztek ide egy kis piát… Kortyolgassátok el a napsütésben !

Pénteken Osztrovszkij nyoszorgatott meg elég tisztességesen… bár ha belegondolok, mivel önként mentem, ez inkább az én hibám mint az övé, sőt… még a rendező is hibásabb a dologban mint szegény író….  Ó jaj ! És mégeccer: ó jaj !
Azon nem akadok fenn, hogy a díszlet 3 rozsdás bádoglemez volt, mert pl. az AnnaKareninát is remekül megoldották 5 lepedővel… szóval ha lemez, akkor lemez…
De! Annyira nehéz manapság egy 1800-as években íródott orosz drámára ráhangolni magát az embernek, hogy az valami elmondhatatlan… (Ehhez képest a Casablanca fénysebességgel száguldott.) A cselekmény: egy nő és egy férfi egymásba szeretnek, mikor megpillantják egymást a Volga parti sétányon… Egy bökkenő van csak: a nő férjes asszony…. Az első felvonás  végén (ami 1,5 óráig tartott) végre találkoznak fész tu fész… Itt már piszkosul szenvedtem, mert elkövettem azt a hibát, hogy sült sonkát vacsoráltam és  ½ 9kor már konkrétan éreztem ahogy porszemekre esik szét a vesém… Nem emlékszem, hogy valaha is lettem volna már ilyen szomjas….  Szóval ez még pluszban  idegesített azon felül, hogy a darabban nem történik semmi, csak úgy nagy ráérősen hömpölyög a nagy orosz semmi… Mindenki mondja a magáét… (Szóval azért kapunk egyfajta korképet, és nem is lett volna ezzel baj, ha mondjuk 20 perccel rövidebben sóhajtoznak) Szünetben tornádóként törtem a büfébe, aholis 620 Ft-ért ittam 2×2 dl ásványvizet…. A második felvonás alatt próbáltam kiszámolni, hogy ezért sacc / kb. úgy  10 liternyi vizet kaptam volna a Spárolósbótba…
No de nem sokat foglalkozhattam vele, mert ebben a felvonásban rájött a rendező, hogy hoppá, nem lesz harmadik felvonás, úgyhogy a tettek mezejére kell lépni, és így a szegény, szerelmes nő beleöngyilkolta magát  a Volgába…  Pucc-passz.. kb. ½ óra volt az egséz.
Elég sok szereplős darab volt, felejthető alakításokkal, kettőt kivéve: az „anyóst” aki nagyon jól játszott (miután eccer levette a fejfedőjét, rájöttünk, hogy az AlmásiÉva) és volt egy ifjú, akinek a végén megkerestük a nevét: CsizmadiaGergely.  Ez a két színész játszott, a többi előadott… A főszereplő fiatal csaj nagyon-nagyon gyenge volt… Úgy adta elő a monológját, miközben készült a Volgába ugrani, mintha süteményreceptet  olvasott volna fel… semmi érzést nem birizgált megl az emberben… Abszolút sikerült kívül maradni a darabon, leszámítva azt a pár röpke percet, mikor az anyós gonoszkodott… 
Egyszerűen nem hiszem el, hogy a rendező ezeket a hibákat nem veszi észre… Vagy észre veszi csak nem tud rajta változtatni?
Ja! A srác játszta egyébként Macbethet és akkor is „kiragyogott”….
Nnna ennyit a műelemzésről.

És amivel még „tartozom”…. French boy….
Ott jártam ugye, hogy azt mondta, (+ írta), hogy hétvégén hoz nekem egy „box of chocolates”-t.  Szombaton reggel kiporszívóztam és fenemód őriztem a rendet, majd úgy 5 óra tájban elmentem A. barátnémhoz, akitől laza 4,5 órás csevegés után jöttem haza… (az idén még tán nem is találkoztunk). Vasárnap pedig egész nap arra ügyeltem, hogy ne pakoljak szét és ha lehet, semmi olyanba ne fogjak bele, amit nem lehet 5 mp alatt elhajítani… (pl. epilálás, vasalás…. stb.) Hát nem jött a drága…  Se az utána következő napokban. Nem tudom, ki hogy van vele, de nem túl szívderítő így várni valakire… Közben persze eléggé zabos is lettem, mert most mi a francnak mondta, meg írta… abszolút nem vártam el tőle. De ha meg már mondta meg írta, akkor mi a fészkes fenéért nem jön? És persze  nyoszorgathattam magam, hogy vajon megint  mit csináltam rosszul…  Vagy eggyel többször mondtam, hogy no, thanks… és komolyan vette ? 🙂
Pénteken aztán mikor jöttem haza a melóból a küszöbömön volt egy doboz desszert, rajta egy cetli: „Thanks for internet! Julien „
Szóval nem tudom, miért nem hozta át… De így legalább nem bánom, hogy nem mentem át egy tányér pitével… ha neki ezzel a dobozzal  izé volt átjönni….
As we can see, attól, hogy olyan nagyon nyitott fanszia,  még emberből van….
És persze lehet, hogy az én hibám, de nem tett jót nekem…
C’est la vie !

A héten a tv csatornák elküldték Pistikét ilyen ásatásokra, hogy keressen már valami nézhetőt…. És ugye aki keres az talál. Így járt Pistike is, és egyik este megörvendeztetett az   Utolsó mohikán c. filmmel… Hááát… annyira jóóó volt… Tök ilyen nosztalgiás… Gyerek koromban imádtam az indiános filmeket. Szokott jönni asszem kéthetente Aprajafalvára mozis és a suliban a nagyobbik teremben  (a háromból) volt a vetítés..
Úgy emléxem  2 Ft volt a jegy, és tök lutri volt, hogy mi lesz, mert azt mindig csak akkor tudtuk meg, mikor már ott volt a mozis… Ó te jó ég ! Most a 3D-s dolby surroundos lófüttyök korában, olyan mintha a kőkorszakról beszélnék,  pedig nem is volt az olyan régen 🙂  És ez a Sólyomszem…. meg az Unkasz…. aprították az ellent ahogy kell… és ooolyan édipofák voltak, hogy az nem  kérdés, hogy azon nyomban indiánnak állt volna értük bárki aki nőből van…
Pistike másik filmlelete a Casablanca volt… Ezt is nagyon régen láttam és ugye mint alap klasszikust, gondoltam meg kéne már újra nézni, mert alig emlékeztem a történetből valamire… (Mondjuk arra igen, hogy Humphrey Bogart nagyon alacsony volt, Ingrid Bergman meg magas és ezért HB állítólag minden egymás melletti jelenetükben sámlin állt a már eleve magasított sarkú cipőjében… )
Szóval a film… Basszus… Ha valaki valamilyen oknál fogva nem hiszi el, hogy felgyorsult az idő, akkor nézzen meg egy ilyen régi filmet…. Komolyan mondom kínkeserv kivárni míg kiszenvelegnek egy mondatot… Baromira ráérnek (akkor is ha jönnek a németek), még álmodozva merengenek, könnyfátylon át néznek a semmibe, az összes léleknyoszor ott van az arcukon,  a kamera ráér (rajtam kívül nem izgat senkit, hogy jönnek a németek)… olyan szép lassan, nyugodtan, ráérősen folyik az egész…
Viszont  ha az első 20-25 percet kibírod nyugton ülve, akkor átállsz és már nem is érzed lassúnak meg vontatottnak… (lesz**od a németeket, mert itt kérem love van…).
Szóval le tudnánk mi higgadni, ha lehetne… ha megengedhetnénk magunknak ezt a luxust…
Nem?
De!
Nameg ez a szerelem is… A nó nagyon és borzalmatosan szereti a férfit, a férfi nagyon és borzalmatosan szereti a nőt, úúgy epekednek, hogy belesajdul az ember porcikája, DE a férfi elengedi a nőt, mondván a férjének nagyobb szüksége van rá….
Hoppszi…
Azóta meg feltalálták az imélt….
(Tudom, hogy’ jön ez ide…. De idejön…)
Nnna…

Kedden reggel nem akartam hinni a szememnek. Mikormár tutira vettem, hogy itt a tavasz, akkor eccercsak pitty-putty elkezd esni a hó… Nooormáális… ?! Szép alattomban egész nap potyorászott… Így utólag biztosan az ellenség megtévesztése miatt, mert másnapra egy írmagja sem maradt ! Viszont még az idén utoljára kotorhattam a havat Boriszról. Mondom UTOLJÁRA  az idén !! (Basszus ez sehogy sem jó ! )
Ja! Ha már itt járunk !
Minden kedves és kedvetlen erre járónak boldog új évet kívánok !
Bízva bízzunk és kapaszkodjunk, mert se légzsák, se biztonsági öv….
oopsz.. ez csak úgy becsúszott… szóval BUÉK !

Holnap megyek a leletemért…. Foltjaim múlófélben, bár nem kentem rá canestent… Lehet, hogy hazafele bemegyek és veszek egyet, mert milyen hülyén jön ki, ha megkérdezi a doki, hogy bekentem –e, énmeg majd azt mondom, hogy nem… Bár az se lesz jobb, ha azt mondom, hogy tegnap kentem be először… Bakker, eccerűen nem jártam  patika közelébe és mindig már csak akkor jutott eszembe, mikor otthon voltam….

Jövőhétre kértem időpontot nődokihoz… merthogy vissza kell ugye mennem…
Március 8 lett a megajánlott dátum…
Azt hittem csak én leszek, de nem ! Mások is választották az  ünneplésnek eme bájos formáját :)Tudok élni ?
Iiigeeennn !!!

G. tegnap nagyon kínlódott… Minden baja volt eccerre…
Felugrott, megemelte a monitoromat és fenyegetőleg rámüvöltött: „- Bekeretezzelek?!?”
Pedig most becs szóra nem is hergeltem előtte…
Egész délután ezen röhögtem….