Szöszmókjaim....

 Vettétek észre, hogy később sötétedik J  ?
(- Nem, bammeg, mi csukott szemmel járunk!
-Jóvanna! )
Én annyira csípem ezt a tavaszt… tudom még nincs vége, de remélem már nem keményít be nagyon. Mondjuk az idén ne nagyon vágyjak az erdőbe, mert állítólag rengeteg kullancs lesz!
Szóval fájó szívvel, de lemondok az idei  ibolyalikőr gyártásról. Pedig most lenne a tuti, mert mostmár vodkába tenném és kevesebb cukorral csinálnám. Egyébként még mindig a hűtőmben van. Sajnálom kiönteni, viszont megitatni sem merem senkivel emiatt a szesz körüli herce-hurca miatt.
Szóval mondtam Anikónak, hogy idén málnalikőr lesz !
Merhátazért nem adom ám fel olyan könnyen a szeszfőzést ! J  Megmég közben fel is találhatok bármitis…
*
Bakker, mennek a napok mint a huzat… Az idén még a városban sem voltam. Sőt ! Úgy elment a december, hogy nem láttam a karácsonyi vásárt. (A két éve tervezett forraltborozásunk is áttolódott az idénre… )
Pöttyet befordultam… Meló, hétvégén alvás, meg itthoni szöszmösz szedés, portakarítás…
Megnyertük a varrógépet ám !! Höhö… Tündérkirálylányos toyota…
J. barátnémhoz vitték, mert majd ott fogjuk jól kitanulmányozni… eccer…. ha majd odajutok….. Tegnap elkaptam Dudukát (lányát) fészbúkon… Kérdem tőle: „anyád?”
Azt mondja: „Bent van a szobájában, lehet, hogy alszik… Mert értekezleten volt, jó későn jött meg és nagyon nyűgös… Szóljak neki ?”
Mondtam, hogy hagyja, majd beszélünk, én is megyek aludni… (Úgy láccik tegnap valami front volt). Erre azt mondja a gyermek, hogy de ma is értekezleten lesz, mert ma meg szülőit tart…. No, mondtam, hogy majd eccer beszélünk, tuti…
Szóval ezek mennek….
Persze nem nyügődök…
Örülök!
(De azért veszek lottót! J )

Újfajta diétát csinálok… Nem részletezem, mert asszem nagyobb darázsfészekbe nyúlnék vele, mint múltkorjában a Teremtővel… Lényeg, hogy beállítja a vérnyomást, a koleszterint és nem mellesleg fogyaszt is. Mondjuk a karácsonykor rámrakódott bejglihájat már leadtam…
Lényeg, hogy semmi szénhidrát! Nagyon durva !
Nomost ez odáig fajult, hogy pár napja bementem a  Spárolósbótba… Ugye rögtön az ajtóban vannak a zöldségek. Fogtam egy zacsit és odamentem a citromokhoz, a kocsit meg otthagytam magára. Erre bejött 2-3 kölök és az egyik mondja jó hangosan a többinek, hogy
-„Itt egy kocsi !!”
Erre odafordultam és úgy rámordultam szerencsétlenre, hogy még az én ereimben is megfagyott a vér. Konkrétan közöltem vele, hogy azt ne tolja sehova…  Szegényen láccott, hogy  nagyon megijedt … Nem akart ő semmi rosszat, csak gondolom nem volt 100-asuk és megörült, hogy mégis lesz kocsijuk a kosár helyett…
Utána meg önvizsgálódtam, hogy mi lehet az én lelkemben, ha így tudtam odaszólni… Aztán 80%-ban a szénhidrátmegvonásra fogtam. Kénytelen voltam ráfogni, mert ha más oka van, akkor hajaj…
Persze nem is értem miért rinyálok annyit már megint.
Ki szereti a szenet? Hát én nem az biztos. Megenni meg főleg nem akarom…
A hidrát meg egy netes kutatás eredményeképpen, így néz ki:

Nnna?
Gusztus dóga, nem?

jólvan…
nem kell…
elvagyok azzal ami van….

De most milyen ez már..?!

’Csoda kell? Nesze neked…csoda lesz ha túléled !’
vaagy
’Mostmeg nem kell? Na jó! De aztán ne csodálkozz…. !!!’

Úgy látom, nem jövök én már ebből jól ki. 🙂

De nem fér a fejembe…. Tényleg ilyen nyakatekerten kell gondolkodni? Ha
szeretnék valami jót, akkor először kapok a fejemre valami sza*t, hogy aztán
megtörténhessen a csoda?
És különben is a csoda olyan relatív. Néha csak egy forró csoki, vagy egy jobb
kedvű nap… de lehet a lottó ötös is persze (bár tegnap ez eszembe sem jutott)
Ti nem szoktatok „fohászkodni” ?
Én Istenről nem gondolnám, hogy móresre akarna tanítani bárkit is…
A többit majd megbeszélem Vele….
De majd csak úgy elmondom bele a világba….

 Ó
Istenem,

  tudom,
hogy már mondtam, de gondoltam, jobb ha írásban is nyomatékosítom: kéne már
nekem egy kis csoda….
esetleg egy nagyobbacska….
de lehet két közepes is…
vagy több kicsi…
Nemtom…
Valami, ami  jó és mondjuk jobb mint a kakaóscsiga.
Lécci…
Én eléggé nyitott vagyok, Te pedig remélem szereted a kihívásokat !

Üdvözöl:
nyájad egy birkája

Aprajafalva felé menet –egy részén az útnak kétoldalt
erdő van-  kiugrott elém egy őz. De nem
ám ilyen kis Bambika, hanem egy benga őzbak. És ha csak 5-tel többel megyek,
hát ku*vára összefutunk. Ráadásul pont olyan színe volt mint az erdőnek, úgyhogy
tényleg csak akkor látszik, mikor már ugrik…. és tényleg hülye, mert megtorpan
ugyan, de aztán vetődik…. A víz levert. 100 éve vezetek arra és még soha nem
szaladt át előttem kutyán, macskán és őrült kirándulón kívül senki.
Aprajafalván hóvihar volt especially for me… Sűrűn eső, gyönyörű nagy pelyhek, északi
széllel… Elképesztően szép volt… bentről.
10 km-rel odébb, a városban  sütött a nap…
ezerrel….  
Most nooormáááliss… ?!!
Gasztropercek:
Vettem egy nagy fej káposztát. Annak ellenére, hogy már a múltkor megfogadtam,
hogy nem veszek többet, mert végtelen napokig ettem a káposzta minden módozatát,
szóval most megint elkövettem ezt a baklövést… Mer’ a káposzta az diétás…
Szóval első nekifutás: dinsztelt kápi… a felének a feléből, na meg még egy
kicsi… mer’ ez kevés lesz…
Hagymát összevág, feltesz dinsztelődni, leül blogokat olvasni… a hagyma… a hagyma
 a lábas közepén megég… Kiskanál,
fakanál, sötétbarna közepét kiszed… milyen jó, hogy ilyen sok hagymát tettem
bele…. tovább punnyasztás a fedő alatt… tovább blogolás…
Jesszus! A hagyma ! Igen…a  hagyma a
lábas közepén megint megégett… kiskanál, fakanál…. lófütyi… Tököm teli, mér
köll nekem ma bármit is csinálni… már a délelőttből látszott, hogy ez a nap nem
az enyém…. Na de ha már dinsztelt káposzta… akkor hajrá….
Már majdnem kész, mikor rájövök, hogy a diétámba sem passzol, mert ecet kell rá…
és száműzve van a savanyú….
És most itt állok egy harmadik nekifutásos lábasnyi dinsztelt káposztával…
Úgy kóstolásra jó lett J

Annyira jól szórakoztam….. J
Naagy pelyhekben gyönyörűen esett a hó és néztem kifele az ablakon…. Aztán nagy ötletem támadt !

Átmentem a  fiúkhoz és nagy felháborodva kérdeztem tőlük, hogy hallották-e,
hogy az 1m x 0,8m -nél nagyobb ablakokra  panorámaadót vetnek ki.
Össze kell számolni az e fölötti ablakok négyzetméterét és exponenciálisan nő az adója a négyzetméterrel…
és minden kérdésre tudtam válaszolni…
hogy önkormányzati adó és minden házra lesz nem csak a dombon állóra. A panelra is és nem szükséges hozzá panoráma….. a lényeg az ablak, tök mindegy, hogy hova, mire, kire néz…
Bakker…. elhitték….
Mondjuk kicsit kételkedtek, de elég komoly tudtam maradni és eléggé fölháborodott, úgyhogy megmaradtak a hitükben…

Hát ez azért félelmetes. Oda jutottunk, hogy már azt is elhisszük, amire normális emberi ésszel azt mondanánk, hogy „De hülyeeee vaaagy…!”
Eléggé begurultak, úgyhogy valszleg hétfőn nem állok meg előttük… J

öööö…. remélem nem adtam tippet senkinek ! :))

 – Sziiiaaa !!! De jó, hogy találkoztunk !
– Most mit örömködsz? Azt ne mondd, hogy hiányoztam !
– De pedig igen ! Olyan jó téged látni !
– Mizu? Minek örülsz?
– Hát pl., hogy süt a nap !
– Ja! Majd megint kijönnek a rügyek, kikel a vetés, oszt elfagy, oszt csődbe megy a mezőgazdaság….
– Az már csődbe ment!
– Naaaa… ezt is nekem kellett volna mondanom …
– Jó! Akkor azért jó, mer’ nem pörög a gázóra…
– Most. Majd februárban fog. Meg majd megint kabátban ülsz a Balaton partján !
– Lényeg, hogy ülök a Balaton partján !
– Most, hogy mondod…
– Naaa… ne legyél már ilyen izééé…
– Realista?
– Ilyen pesszimista!   Tuuudood….. Carpe diem !
– Neked sikerül?
– Ja! Naponta többször is! J
– Király.
– Süt a nap !
– Ja! Majd jó sok kullancs lesz tavasszal.
– Képzeld! Már három napja csinálom az ünnep utáni diétámat.
– Hhhaahhhaaa… mer’ má’ vakaróztál a bejglitől… meg el is fogyott…
– De csokim még van. És kibírtam, hogy M.-mel sem ettem a milka desszertből, meg ma sem kértem K.-tól a merszijéből…. Szóval ha úgy nézzük hős vagyok !
– Deee… én láttam valami étcsokiba mártogatott meggyszemet nálad…
– Bakker,  1 darab volt ! Csak 1 !!  És az ilyen kedvvisszacsinálós jutalomfalat volt. A diétát se lehet olyan drasztikusan kezdeni !
–  Ja. És nem mi vagyunk a meggyszem a torta tetején ! Igaz?
– Igaz. De különben is azt írta a ziviven az egyik ismim (akivel kb. 15 éve nem találkoztam),az egyik képem alá, hogy „csinos vagy”.
– Ja. Mer’ csak a fejed látta !…  De láttad a másik ismidet, aki 151 (!!!) képet töltött fel a nyaralás mappájába?
– Aaaz nem is ismim. Nemtom ki az. Bejelölt, én rákérdeztem, hogy honnan ismerjük egymást, erre azt mondta, hogy régen Ő is a Cégnél dolgozott…. Hát az lehet, de hogy nem váltottunk bővített mondatokat, az is biztos ! Na csak azért jelöltem vissza, nehogymár rossz napja legyen szegénynek. Eggyel több ismi vagy kevesebb…
– Igaz. Nagy helyet nem foglal.
– De süt a nap!
– Mennél ki?
– Nem. Jó itt bent!  Jut eszembe: megnyertük a varrógépet… tadammm… J. most intézkedik, mert ő van regisztrálva a Vaterkára és hozzá is fogják vinni a gépet, mert majd együtt jól kiokumlájuk, hogy kell vele varrni….
– Kiokumláljátok… Nna. Már látom a girbe-gurba varrásokat, meg a folyton becsomósodó cérnát meg a HP-t, aki az ablak felé cincálja a tündérkirálylányos varrógépét….
– Jajjjmár…. Gyakorlat teszi a mestert…
– Ja. És türelem hozza a gyakorlatot… Az meg ugye neked bőven van… Khm..
– Hogy te milyen rosszindulatú vagy. Különben sem akarom kenterbe verni a Dior házat…
– Miért? Nem mersz nagyot álmodni? J
– Álmodni? Carpe diem van ! Nem?
– De. Jó is ha szoktatod magad a gondolathoz. Amennyi pénzt tegnap elköltöttél…
– Jolvanna… Akció volt… Muszáj volt megvenni azt a két felsőt, mert féláron adták és tetszett is…. és tök jó kedvem lett tőlük….
– Csodálkoztam is, hogy minek örülsz… főleg mikor a mellette levő boltban is elköltöttél 3ezret, alufóliára, mosogatószivacsra, betétre, papírzsepire….
– De direkt azért mentem. Körömlakklemosóért meg sminklemosó korongokért.
– J   És mit nem vettél?
– Körömlakklemosót és sminklemosót….
– Vonjak mérleget?
– Neee… Különben is, süt a nap !
– Ja. Lassan ki lehet önteni a tavalyi ibolyalikőrt!
– Naaa….
– Hallom reggel 7-kor kezdődik az angolod J. Terved már van? Nincs, mi? Pedig gyakorolhattad volna a villámöltözést és találhattál volna valami rövidebb útvonalat is a Céghez. Ráérnél 6.45-kor felkelni !
– A holnappal még nem foglalkozom ! Mondom, hogy carpe diem van… De egyébként simán be fogok érni … Majd korábban lefexem.
– J… meg sietsz mert a tantóbácsi holnap megkapja a kedvenc borát az extrafini csokijával…
– Hééé… Mit örömködsz? Kiestél a szerepedből… J

 ma reggel HAVAT söpörtem a kocsiról ! E télen az első hó volt…
Mondjuk nem maradt meg, mert most délre már el is olvadt és süt a nap !
Szeretem ezt a telet! Maradhatna márciusig.
 
Nohát ízlett a pogim G.-nek ! J Szinte az összeset behoztam neki, csak azt a pár darabot szedtem ki amelyik jobban megsült –merthát még nemtok olyan egyenletesen sodorni- .
Boldogan ette és azt mondta, hogy jóóó !!
Énmeg próbálok a diétám útjára térni, dehát nagyok a kísértések… Ma K. kollégám reggel aprómilka csokikkal nyitott, aztán dél körül körbejárt egy doboz merszivel…
A milkáknál még erős voltam, de a merszi elbuktatott… L
Nem baj! Ráérek hősnek lenni….
Nem?
De!

Ja! Tegnap meg olyan 6 óra magasságában rám csörgött M., hogy micsinálok, mer’ Ő unatkozik !!! Mondtam neki, hogy „tényleg nagyon unatkozhatsz, ha már engem hívtál” de állította, hogy neeemazért hívott….  J Na gyorsan képzeletbeli serpenyőre raktam M.-et meg a kazal vasalni valót éshát nem kérdés, hogy melyik győzött… Mondtam neki, hogy gyöjjön át…Ott is volt úgy negyed óra múlva nagy vigyorogva…
– Olyan jó kedvem lett mialatt jöttem, többet kéne ide járnom…..
– ……..

– Itt a benzinkút mellet eszembe jutott….
– Jaj Ne ! J
– Neeemaaaz !  J  Hanem, hogy ide költözhetnék !!! J
Ideköltözhetne…. Vicceske…Én meg átcuccolnék hozzá… Meglenne a környezetváltozás mindkettőnknek ! J
Bakker…. azon gondolkodtam, hova lett a szikra….
Ivott teát, lelkesen előadta a legújabb ötletét, megevett egy  fél doboz milkadesszertet. (khm a maradékot megszámolta, hogy ha jön legközelebb, tudja mennyi maradt… ) oszt eccercsak elment… Asszem most negatív rekordot döntött, csak kb. 1-1,5 órát volt.
Node legalább felvillanyozódott…  Az se semmi….

J.-vel nagy Vaterkázásban vagyunk. Szerzünk nekem egy varrógépet, mert fixa ideám, hogy varrni akarok valamit… mittoménmit… Mondjuk azt, hogy MIKOOOR ?? azt nem tudom és az is részletkérdés, hogy nem túl jó a kézügyességem… De már évek óta azt gondolom, hogy milyen tök jó lenne ha tudnék ilyen apró-cseprő sza*okat, (pl.: díszpárna, meeeg….izééé..) varrni…. Mer’ attól lenne sikerélményem…. szerintem….
Találtam is egy tök édespofa varrógépet…. fehér meg rózsaszín…. szóval tök tündérkirálylányos… és most licitálunk rá… J
(Jó a fenti mondat eléggé szőke volt… direkt írtam… Szóval egy Toyota (legyek már márkahű),  sokprogramos, overlock öltést is tudó gép. Amin tényleg rózsaszín csikkal van kiemelve az ábrás rész… )
Most, hogy így tudom, hogy főzni nagyon tudok, sütni még inkább, meg akarok bizonyosodni róla, hogy varrásban meg maga vagyok a verhetetlenség!
Figyu, majd lesznek a  „Gasztropercek” mellett „Varrópercek” is  :))

 Húúú… Most
itt bőgök…. 

De tényleg ….
Na jó nem úúúgy, hogy  zokogva… J de kijöttek a könnyeim.

Gyanútlanul  lehuppantam végre ide elújságolni,
hogy világi pogácsát sütöttem csak már nem emlékeztem, hogy milyen vastagra
kell sodorni és így most ilyen gyémánt félkrajcárok lettek belőle…. De mondjuk
ha nem eszi meg –mármint G., mert neki sütöttem, mert egész héten ba*ogatott,
hogy süssek neki pogácsát, émmeg éppen meg akarom kezdeni az ünnep utáni
diétámat, szóval nem éppen pogievősütő hangulatban vagyok – mondjuk azért
tegnap nagy búbánatomban benyomtam egy fél doboz jégkrémet- szóval ha nem eszi
meg tuti, hogy megdobálom vele.
Nnna… szóval idejövök a nagy gasztrohírrel és miket találok itt !?!!
Annyira de annyira jól esett amit írtatok…., hogy nekem
életszemléletem van és az még zseniális is… 
meg hogy hiányoznék….
Tudjátok mostanában elkerülnek a sikerélmények, mindenhol.. A munkám stresszes,
nincsenek sikerek csak megoldott vagy megoldandó feladatok. Tudom, manapság
luxus bármilyen elvárás. Örülök, hogy van melóm és nincs is vele semmi bajom,
de pl. a múlt hetem tele volt sz*rral. Ha egy megoldódott, jött helyette másik
kettő.
Mindenki ideges, bolond,
A nemzetközi helyzet fokozódik… J
A barátaim (is) rosszkedvűek…
Félek…
De ha azt mondjátok, hogy még a szenvedéseimet is szeretitek, akkor nincs gond.

Köszönöm….. köszönöm… és nem akarom ezt tovább ragozni mert nagyon csöpögős
lesz, de nem hiszitek el, hogy milyen sokat jelentettek a soraitok. Nagyon
jókor jöttek…

Szóval vigyázz világ !
É l e t sz e m l é l e t e m  van és nem
félek azt használni !! J

 Béláim az Úrban… J   (Tudom, mondtam már… de nézzétek meg a Legényanya c. filmet… Ha másért nem, most GarasDezső apropóján)
Nem is tudom hol kezdjem…
Az úgy volt, hogy vártam a karácsonyt ezerrel. Ajándékok betárazva, hűtő megpakolva, egérlukak becelluxozva…. szóval gondoltam gyöhet….
Ésakkor eccercsak csörgött a vekker, hogy menjek dolgozni !
Néézek, hogy mi??! meg merre??! meg miééért??!! de senki nem tudja megmondani, hogy hova lett azaz egy hét, amit én boldog lazulásban kívántam eltölteni…
Időugrás…
Fekete lik…
Mittomén…
Mondjuk azért vannak ilyen átsuhanó emlékfoszlányok néminemű bejgliről, meg degeszre zabálásról…. meg duplázódó ajándékokról….
Na az vót, hogy J. barátném sütött nekem diós bejglit… Mert tavaly már csak a csücske jutott nekem és akkor megígérte, hogy külön nekem csinál egy egész rúddal… Naagyon finom bejglit tud az én barátném… tesz egy kevés meggyet is a töltelékbe… No most hozzá kell tenni, hogy évszázadokig nem ettem diós cuccot, mert  dió (mák és hal) allergiám van.
Szóval igyekeztem visszafogni magam és csak keveset enni belőle, de eeez etette magát én meg csak faltam… (most a kalóriákról már ne is értekezzünk). Szóval úgy a 3.-4. nap tájékán elkezdtem piszkosul viszketni… mindenhol…. És kideriváltam, hogy a diótól. Besokallt tőle a szervezetem és ahogy abbahagytam a bejglievést, elmúlt. Aztán tegnap csakúgy utolsó falatnak kanyarintottam egy szeletet  teával….. 10 perc múlva megint vakaróztam …
Szóval egy darabig újra annyi a diós cuccnak. Legalább jövő karácsonyig.
Az ajándékokkal meg az volt, hogy mindenből kettőt kaptam…. (Mééégegy szamovár ! Jadejó! Jajdejó!)
Merthogyugye kaptam a kollégáktól vízforralót, aztán Anikóéktól dettó…
Drága Bruni! KÉT vízforralóm van !
Persze A. bevallotta karácsony előtt, hogy vízforralót vett nekem. Mert újságoltam neki nagy boldogan, hogy  „-Képzeld! VAN vízforralóóóm ! Bent kaptam a cégnél!”
Mire rezignáltan megjegyezte, hogy „Királyságos!”
Aztán este felhívott, hogy ott úlnek a zurával az ágyon, köztük a vízforraló(m) és bele vannak esve a kétségbe…. Merthogy ez milyen fa*a vízforraló és most mi legyen….
Hát darabig ötleteltünk, aztán abban maradtunk, hogy OK. jó lesz, majd a másikat elsuvasztom valahova… De aztán meg arra gondoltam, hogy olyan lelkesen mentek nekem ajándékot venni, meg  G. nagy gonddal válogatta, hogy még véletlenül se kínai gyártású legyen, meg olyan szépen becsomizták…. Nincs szívem eladni vagy tovább ajándékozni…
Szóval most kettő van ! J
Aztán kaptam ilyen tárolósdobozokat A.-tól, rá pár napra meg J.-től is, valamint beköszöntött az olajmécsesek garmadája, amik üvegből vannak és ilyen színes olajat lehet beleönteni…
*
A fentieket pár napja írtam de nem tettem ki, mondván majd még írok hozzá…
De nem megy…
Sicc írta valahol, hogy azon gondolkodik, hogy végleg abbahagyja a blogolást vagy egy teljesen újat nyit. Hát egy ideje már engem is foglalkoztat ugyan ez a gondolat, egyrészt:
mert az aki ma vagyok, tulajdonképpen be sem léphetne erre a blogra…
másrészt viszont, folytonos csúszásban vagyok és mikor ide pötyögök, akkor az jár az agyamban, hogy mennyi mindent kellene csinálnom helyette….

Annyira szeretnék egy kicsit lazább lenni, de úgy veszem észre, hogy pont ellenkező folyamatok zajlanak bennem…