Elég sűrűek a napok. Próbálok megfelelni itt, ott, mindenhol és amikor itt, ott, mindenhol nem megy akkor padlót fogok. Igen, tudom, hogy nem kéne de mégis…
Szeretem ha mindenki elégedett körülöttem, ami ugye eleve lehetetlen, dee… ez ilyen perverzióm nekem.
Vannak meglátásaim, vannak nyűgeim és egyre kevesebb jó pillanatom…
Nem emléxem az utolsó jódógombaságomra…. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt, hanem hogy nem úgy éltem meg…
Alkotói válságba kerültem. Ez nem nagyképűség…. a magam szintjén értem.
Igyexem levakarni a politikát a mindennapjaimról de csak úgy megy, ha homokba dugom a fejem… így viszont nem kapok levegőt.
Megy az idő mint a ….. „gyorsnaszád”. A lehetőségek úgy múlnak el, hogy el sem jönnek.
A politikusok elb*ták az életem közel 20 évét ! Merdek ezt így leírni? Lehet…
Tudom, mindenki a maga sorsának kovácsa, meg mindenki maga teremti meg a körülményeit és mindenki ott van, ahová önmagát vezényelte…. Szóval senki nem oka semminek, csak én… És persze van is ebben igazság… Mert el lehet(ett volna) innen menni….stb..
De nekem nem azzal van bajom, ahol vagyok és még nem is azzal amit csinálok, hanem hogy ennyi munkával nem jutottam sehova és a jövő úgymond eltűnt…
Áh… biztos, hogy csak az időjárás hozta ki belőlem ezt a fenti izét… Más oka nem lehet!
Szóval majd gyövök és írok vidámabbat.
Csak kicsit később !
M. írt emilt. Talált munkát !
Mosogat ugyan, de még mindig jobb, mintha itthon úgy dolgozna, hogy a végén meg nem fizetnek neki…..
Küldtem neki drukkolós emilt.
A héten lesz a szülinapja…. J
Hm… Így visszagondolva… asszem. nem egészen azt tervezte, hogy a 34. szülinapján Angliában fog mosogatni…. Pedig ő aztán mást se csinált az elmúlt években csak kitörési pontokat keresett… Nem akart elmenni, itt akart emberibb életet élni…
Ez lett….
Béna…?
Nem hiszem….
Szóval majd gyövök!
Mert nem vagyok ám azért ennyire búvalba*ott !! J
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ugyanezeken a dolgokon gondolkoztam a hétvégén immáron sokadszor: a jövő eltűnt… Egyfolytában magamat hibáztatom, hogy nem jutok egyről a kettőre, és most már sokadszor merült fel bennem, hogy ez lehet, hogy nem is (csak) az én hibám… Nem tudom, mi a megoldás, de hasonlóan szarul érzem magam tőle. Ölellek!
Örülök, hogy meglettél Királylány! 🙂 (De, szerintem az vagy! :P)
Szomorú, amiről írsz. Az a baj, hogy én így huszonévesen sem feltétlenül látok bazi nagy jövőt. 🙁 Mert egy lakás, autó, stb nem életcél, hanem életfeltétel kellene, hogy legyen… :S És még ezektől is hol van az ember huszonévesen önerőből. És tudok bennem is felmerül a külhoni boldogulás mézes madzaga néha… De én azt mondom: sehol sincs kolbászból a kerítés, csak itthon már deszkára sem mindig futja 🙁
Azért kitartást magunknak, meg jobb időt! 🙂
Küldök neked egy képzeletbeli színes virágcsokrot, hogy jobb legyen! 🙂
Egyáltalán nem a mi hibánk, hogy nincs jövőnk! Én ott tartok, hogy arra gondolok, nincs is gondviselés. Mert ha lenne, hogyan hagyhatja ezt? Az apák és anyák se csak nézik ridegen a gyereket, ha elesik, hanem felsegítik, tapaszt tesznek a térdére és megcsókolják. És nem úgy értem, hogy velem foglalkozzon személyesen, de azért egész népeket hagyni semmirekellő vezetőkre?!
Fel a fejjel!
(Én ma üvöltöztem a parlamenti közvetítéssel!) :o/
Királylány!Szerintem,a legnagyobb KINCS,ha ezt a panaszáradatot megoszthatod Valakivel-az össze többi csak eszköz hiánya…
UFF