No, hát a poszvakacionalis sokk igencsak elért rögtön hétfőn reggel…
Nem fogom tövirül-hegyire leírni, mert a rendszer ismerete nélkül úgysem mondana semmit, de kb. az volt, hogy amíg szabin voltam az egyik felhasználó eléggé elb*ott valamit.. Szerencsére menet közben rájött, hogy ez el van pikulázva, úgyhogy leállt a dologgal, mondván megvár engem… Hétfőn reggel aztán kb. fél órával munkakezdés után szembesített a problémával…
Óoo…-mondtam- nem gond, mindjárt kijavítom.
És valóban, laza 15 perces tili-tolival helyrekalapáltam a dolgot. És itt kellett volna hátradőlnöm, mint aki jól végezte dolgát… Deee neeeem !
A kipihent énem roppant tettrekész és problémára kiéhezett volt –vagy csak jelentkeztek a sültszalonnaelvonás tünetei… nemtom- de tovább nézegettem a helyreállított adatokat és felfedeztem benne mégegy hibát…. ÉS azt is kijavítottam… Aztán felhívtak az egyik cégünktől, hogy nem látják XY adatait,
no ez volt az a pillanat, mikor leesett, hogy nem kellett volna tovább „javítani”…. Summa-summárum ráment az egész hétfőm és keddem, valamint a szoftvergyártó telefonos és iméles segítsége mire helyre kalapálódotak az adatok. Persze nem lett volna ennyire bonyolult és hosszadalmas, ha nem rúgják ki pár hete a kontaktomat és nincs mindenki mindenhol szabadságon….
De nem baj ! Mikor nekik lesz sokkjuk, akkorra én már jól visszaállok a kerékvágásba J
*
G. meg piszkosul hiányzott a szabim alatt 🙂 Úgy volt, hogy Ő akkor megy, mikor én visszajövök. Hétfő reggeli első mondatváltásunk, mikor beléptem az ajtón és ott láttam az asztalnál:
– Sziiiia, Hát te nem vagy szabin? J
– De.
Ésakkor tudtam, hogy attól, hogy én egy hetet fagyoskodtam a Balcsin, még vannak dolgok amik forever tartanak.
Mielőtt elmentem, nyüglődött, hogy hozzak neki valamit…
– Mit szeretnél?
– Valamit…
– De hát mégis…. valami támpontot adjál…
– Ami jellemző a Balatonra…
– Kapsz egy doboz olajoshalat.
– Vaaagy Balaton szeletet…
Nos, ezek után hoztam neki a Hegyestűről olyan követ, amilyen az ősembernek volt… hegyes, éles, lapos…. Lehet vele mamutot nyúzni, vágni.. Jó marokfegyvernek és dárdahegynek… Szóval millió dologra lehet használni és ettől nagyon értékes… Meg hoztam neki egy dobozos sört aminek „Soproni Fekete Démon” a neve… Mer’ szerintem a sör meg a Balaton az édestestvérek. De leginkább azért esett rá a választásom, hogy legyen végre egy nő a kezében J
Khm… asszem ezért kinyírna… J
Szóval ezt nem mondtam neki csak valami hasonló frappánsságot…
Kb.: – Ezt azért hoztam, mert roppant praktikus. 2in1. Nő és sör…
Szóval így bebugyolálva a fenti mondandómat örült a szuveníreknek…
Pedig a legütősebbet még nem is mutattam neki. Valaki felmászott és belevéste
a Hegyestű bazaltsziklájába, hogy „Gabika”… és én lefotóztam és elhoztam neki bizonyítékként, hogy én miket meg nem teszek érte…. hova fel nem mászok életem kockáztatásával… Na, ezt még nem kapta meg, mert úgy láttam, hogy a három dolog együtt, érzelmi túlcsordulást okozna nála és fennállt a rendszerösszeomlás veszélye…
Szóval várok vele míg visszajön szabiről, mert ma meg Ő ment el…
Tegnap azt mondja: – Na kisütött a nap! Holnaptól szabin vagyok !
Ma meg csendesen vigyorgok itten…. Khm…Nem tudta, hogy az idei nyár tegnapra esett.
Van egy falióránk az irodában. Megszűnt az egyik osztály és onnan privatizáltuk, mert mondta a főnök, hogy kopárak a falak. No, G. fölszerszámozta az órát a falra de 5 perc múlva kezdtünk berágni, mert eléggé hangosan ketyegett… Meetinget tartottunk és megállapodtunk, hogy az órát megállítjuk ¾ 2 –nél. (Az azért jó, mert ha nagyon csinálsz valamit akkor megnyugtató, hogy van még időd a munkaidő végéig. Nyugi!
Ha nagyon mennél már haza, akkor meg: „Jajjdejó! Már ¾ 2 van ! )
Ámdeviszont nem számoltunk azokkal akiknek ezzel sokkot okozunk… Mert pl. vki. bejön hozzánk és 5 perc múlva sikítva elrohan, hogy – Jééézus! Már ¾ 2 ?!?
Rájöttünk, hogy ez jó szórakozás… csak már szinte mindenki tudja, hogy áll a vekkerünk…
Ámdeviszont egyik nap bejött a főnök és mikor észrevette, mondta, hogy a feng shui szerint az álló óra semmi jót nem jelent a lakásban…
Nnna, gondoltam valamit teszek az ügyben és tegnap megreperáltam az órát.
Elindítottam és rájöttem, hogy ha hátul leszorítom a tenyeremmel, akkor nem ketyeg olyan hangosan. Úgyhogy ragasztottam a hátuljára ilyen pukkantós nylont, majd arra egy fél cd tartót… Éééésamikor elengedtem úgyanúgy hallatszott a ketyegése mint előtte csak az volt a bökkenő, hogy nem tudtam vissza akasztani a falra, mert megnövekedett a fal és az óra közti távolság pont annyival, hogy ne érje el a szög a lyukat… Ezen eléggé berágtam és hagytam a francba az egészet. Ekkor gyött G. Mondtam neki, hogy halkabb, meg feng shui, meg pukkantós fólia, meg nemtom föltenni… Na erre hozott célszerszámot és föleszkábálta a falra, majd pár perc múlva ilyet szól:
– Hogy minket szétb*sz az ideg, az nem számít. Lényeg, hogy az öreg Feng Shuinak jó legyen !
*
Tegnap láttam egy jó filmet a Filmmúzeumon. „St Elmo tüze„ volt a címe.
Tudom, az, hogy mi jó mi nem, elég relatív. Amerika film ugyan de ebből még hiányzik a mostani „bubblegum idiotizmus” és mára híressé vált színészek pl. Demi Moor is szerepelnek benne nagyon fiatalon (1985-ös). Ezen a csatornán néha el lehet csípni a non-stop Piedónék között egy két gyöngyszemet. Ma pl az „Amarcord” lesz… Nagyon-nagyon régen láttam és tudom, hogy akkor tetszett… Úgy emléxem, kicsit blőd olasz film. Nem mellesleg Fellini rendezte.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: