Igaz, hogy már nem is emléxem rá, és az idő is eléggé mostohán bánt velünk, de azért kihoztuk belőle amit lehetett…
Elmondom mi vót…
Pénteken 10kor indultunk. Mondjuk előtte 9től pakolásztuk be a kocsiba a táskákat, mert nagyon ki kellett logisztikázni, hogy mit hova teszünk, ugyanis nem fértünk el. (Aki látott már yaris csomagteret, az tudja miről beszélek, aki meg nem az képzeljen el 3 karton ásványvizet egymás mellett, oszt még vegyen el belőle innen-onnan 3-4 üveggel….) Ja! azt még nem is mondtam, hogy előző este úgy bevásároltunk a Gazdaságosbótba, mintha legalább 1 hónapra mennénk kb. 5en…
Aztán ruhából is dupla mennyiség kellett, mert tudtuk ugyan, hogy töxar idő lesz de erősen reménykedtünk, hogy mégsem, így mindenből duplán… Judit pl. 3 azaz három db fürdőrucit hozott… („mert 1be beleizzadok, 1 vizes lesz, 1 meg csak úgy kellhet”) de jósorsa úgy hozta, hogy egyet sem vett fel…
Szóval tele volt a kocsi, és egész végig azon rinyáltam, hogy mi lesz hazafele, ugyanis akkor még Anna és a cuccai is bent lesznek…… valahogyan… Judit azt mondta, ne aggódjak, majd megesszük az összes kaját J
Pitt-patt leértünk Zánkára és az objektumot is hamar megtaláltuk. Hááát… erős retrofíling, (korai 70-es évek)… szőttes, műkristály hamutartó…. Szellőztettünk ezerrel, mert a szag is kb. abból az időből maradt… Mondjuk a kedvünk az megvolt… az ég meg borulgatott meg derülgetett, úgyhogy bedobáltuk a cuccainkat a faházba és elmentünk (vissza) megnézni egy vizimalmot.. A mónár nagyon jófej fickó volt. Miután beküzdöttük magunkat a kiskapun, kezünkben egy jégkrémmel –mer’ meg kellett állnunk érdeklődni a helyi kóposbótban- úgy fogadott minket, hogy „Látom, hoztak nyalnivalót.. J”
Miután elpajzánkodtunk kicsit, teljesen felvillanyozódott és nagyon szakszerűen végigkalauzolt minket a malmon, ami még a mai napig is működőképes. El is indította nekünk, hogy lássuk saját szemeinkkel… Először eléggé el voltunk halva, mert azt hittük, hogy ez specially for us, de nem, mert utánunk is jöttek és azoknak is elindította. Kb. 400millió apróbb-nagyobb bizgentyűje van a letűnt korokból, mind precízen kivixolva, feliratozva és kiállítva. A malom környékén még a fű is elvágólag áll… Szóval nemsemmi… Össze-vissza fényképezkedtünk persze. Mondtam neki, hogy Ő is álljon oda, mer’hát mit ér egy malom mónár nélkül…
Nem?
De!
Ésakkor odaállt… sőt utána már velünk is fényképezkedett, majd azon kezdett el morfondírozni, hogy hogyan fog ő ezekből a képekből kapni. Mondtam neki, hogy ha megadja az email címét, akkor elküldjük. Na erre nem szólt semmit, hanem bekísérte az utánunk jövő házaspárt, mi meg még kint ültünk a hársfa alatt, mikoris újra megjelent (otthagyva a klienseket J) és megadta az email címét. De úgy ám, mintha mondjuk a fáraók kincsének lelőhelyét rajzolná meg… Tök apró betükkel írta, amit persze nem állhattam meg szó nélkül:
– Húúú… ez ennyire titkos, hogy nem is láthatjuk?
– Hát a molnárné miatt aggódok… Ő szokta ezeket leszedni….
Jót vigyorogtunk Judittal. Molnár uram flörtölget, flörtölget, de a molnárnétól be van gazolva rendesen… J
Aztán visszafele vettük az irányt, de előtte megálltunk egy információs irodánál. Khm. nyitvatartása du. 2-ig !! de legalább jól körbe volt ragasztgatva plakátokkal. Judit kiszúrt egy koncertet másnapra… Ezután lementünk a partra, aholis éppen Zánkai bornapok voltak… hát nem vagyok egy nagy borivó, de amikor a tizedik sajtos-sós perecet húzták el az orrom előtt, mindenféle pohár borokkal, akkor azért ittam volna pár kortyot… Persze Borisz miatt nem lehetett, Judit meg szolidált, vagy nemtom de nem ivott… Viszont volt egy nagyon jó jazz koncert. Sajnos a nevükre nem emléxem… valami Brass Jazz Band. Utánuk pedig jött a meggyszem a tortán… Egy Abba uóérzet együttes… Húúú… eléggé gáz volt…
Nagyon rosszul voltak hangosítva (keverve) és így néha eléggé kibírhatatlanul szóltak. Ráadásul annyira törekedtek a hasonlóságra, hogy az egyik csajon volt egy sikítóan műanyag, sárgaszőke, hosszú paróka. Volt eccer egy babám, annak volt ilyen haja. Mire vége lett, már eléggé hideg volt ott a parton, Abbáék pedig elnyomták a jazzfíling utolsó morzsáját is…
És az idő innentől csak romlott.
Szombaton reggel szalonnás rántottát ettünk… Hmmm… éreztem a koleszterinjeimben a döbbenetet… Sőt! Egész héten szalonnát ettünk meeeg zsíros kenyeret, abból a zsírból ami kisült a szalonnából… (A jégsalátát meg ki kellett dobni, mert tönkre ment.. ) Mivel strandidőnek nyoma nem volt, nekiálltunk ping-pongozni, malmozni, meg römizni… A ping-pongot a Judit nyerte (ill. én megvertem magam, mert egy csomószor a hálóba ütöttem a labdát) 21-19-re, a malomnál megegyeztünk döntetlenben, a römit megnyertem… Utána J. kivonult egy könyvvel, egy pohár borral, meg két pléddel a hintaágyba, én meg durmoltam vagy két órát. Délután 6kor Fövenyesen egy pici kápolnában hárfa és oboa koncert volt. Odafele tartva pöttyet elkavartunk, mert annyira egyben vannak ezek a települések, hogy az ember azt hiszi az egyikben van, de közben már nem…
Sőt! Némelyik ilyen 2 in 1.
A koncert fantasztikusan jó volt. Családias (kb. 40en fértünk be), relaxálós, nagyon jó. Judit azt mondta, hogy ez élete egyik legszebb koncertélménye volt. Utána még sétáltunk a mólón, majd még a zánkai parton. Igaz, hogy kabátban voltunk, de úgy kellemes idő volt.
Vasárnap szakadó esőre ébredtünk, amit sültszalonnával bosszultunk meg ! Bár megjegyzem, szóltam J.-nek, hogy a sajt igencsak szomorúan tekinget kifele a hűtőből. Node utána lemozogtuk a felét ping-ponggal, römivel… Most fordult a kocka a nyerésben…
Este átmentünk Révfülöpre. Meg kell mondjam, kellemesen meglepődtünk. Ugyanis nem sokat vártunk de nagyon klassz hely. Szépen kiépítve, parkosítva, kávézóval, pizzázóval…. leanderekkel, pálmákkal… ahogy azt kell…
Van egy rózsakert, meg egy Európa sétány… Mindegyik nagyon klassz kilátással a vízre. Ráadásul éppen „Villa Filip Napok” voltak, úgyhogy végignéztünk ott is egy népzenei koncertet, de utána annyira feltámadt a szél, hogy egy laza cukrászdalátogatás után megfutamodtunk…
Hétfő: Szigligetet terveztük be erre a napra, de fújt a szél mint az állat, hideg is vót… Mondtam Juditnak, hogy inkább béreljünk korcsolyát oszt menjünk le a tóra, de nem akart… Ehelyett csináltunk egy világi finom lecsót, mondván, ha este jön az Anna, legálább legyen mit ennie, hamár ilyen sz*r idő van… ÉN főztem, mert J.-nek fura képzetei vannak a lecsóról.
Pl. ilyeneket kérdez, hogy „Tojásos lecsó lesz?” Meg: „Teszel bele pirospaprikát?” Számomra elképesztő kérdések… A lecsónak alapvető összetevője a tojás meg a pirospaprika!
Ja! És mindenek tetejébe, cukrot tesz bele! De nem ám csak egy mutyurkát…
Szóval kezembe vettem a lecsófőzés műveletét ésss olyan jóóó lett, hogy össze-vissza dícsérték. Én úgy szeretem, ha jó szaftos és lehet kenyérrel tunkolni… úgyhogy miután megdinszteltem a vöröshagymát, beleteszem a paradicsomot és főzöm míg teljesen levet ereszt és jól szétfő, majd dobok rá pirospaprikát és jöhet a zöldpaprika….
Na… Elfelejtettem kiírni, hogy „Gasztropercek”
Miután elautóztunk Annáért, akit jópár km-re tőlünk a gyermekváros kapujában tett le a busz, felpakoltuk és hazaszállítottuk. Este lementünk a partra palacsintázni… Egyfolytában azon röhögtünk, hogy július végén, pulóverben, kabátban palacsintázunk a Balaton partján…
De! Legalább nem volt szúnyog!
Kedd: Ha kedd, akkor sültszalonna.. J Délután átmentünk Füredre, ahol már elég régen voltam. Tök szép lett, sokat sétáltunk, bementünk a Vaszary villába, ahol aranyárban megnéztünk egy pocsék kiállítást… Valami döbbenet volt. Pontosan nem tudom a címét, de XX. század eleji magyar festők képeit bírták megszerezni, ha jól emléxem a kecskeméti galériából… Tudom, nagyképűség itt tök képzetlenül bármilyen „művészetet” is lehurrogni, de váltig állítom, hogy egy képnek, zenének, alkotásnak hatnia kell arra aki nézi, hallgatja…. Valamiféle érzelmet kell, hogy kiváltson. De ez…. Hárman néztük meg és nem egymás sarkában voltunk, viszont a végén ugyanazzal a „Hááát ez meg mi volt…?” kérdéssel az ábrázatunkon fejeztük be. Cirka 3 kép volt ami tetszett. A pálmát egy Lechner ödön kép vitte és tetszett még egy Rippl-Rónai is, meg mégegy, annak elfelejtettem a festőjét.
De mondjuk volt egy festő –a nevét nem jegyeztem meg- ilyen megalomán lehetett, mert mindig nagy vászonra festett. Van egy képe kb. „A részeg költő és az anyja”
Az ember arra gondol közben, hogy mennyibe kerülhetett a vászon… meghogy ilyet én is tudok csak ezért nem festek, mert ilyen lenne…
Jó, tudom, dilettáns vagyok. Nincsen kivájva az ízlésem. De állítom, hogy egy csomó műalkotást azért istenítenek annyira mert senki nem meri kimondani, hogy hááát ez meg miii…. nehogy műveletlennek látszon, közben meg belül mindenki sikít kínjában…
Ámdeviszontellenben az emeleten volt egy nagyon jó André Kertész fotókiállítás. Nna az ott volt!
Ezután elmentünk a Koloska völgybe. illetve még itthon kifigyeltem a neten, hogy a Koloska csárdában kell kajáni, mert az hú meg hű… Mondtam a csajoknak, hogy irány a Koloska völgy bejárata, bár gőzöm nincs, hogy merre van. Ámdeviszont mikor beértünk Füredre a 71-esen egy táblán láttam benyilazva. Még meg is nyugodtam, hogy dejó, biztos itt van a közelben… Nna hát még szerencse, hogy Boriszt is vittük, mert elég erős távolságra volt, ráadásul kint a városból. Viszont szinte a nyilak után menve meg lehet találni. Csak eccer vettük igénybe a közönség segítségét. A csárda nagyon klassz hely, jó a kaja, az árak eléggé szórtak, van ilyen is meg olyan is… Rablóhúst ettem, ami nagyon finom volt. Ráadásul flambírozták…
Az volt a poén benne, hogy Anna elsőre nem bírta lefényképezni, így meg kellett kérni a pincért, hogy mééégecceeer…… Énmeg mondtam, hogy azé’ ennék a rablóhusimból mielőtt konkrétan szénné flambírozzák a kép kedvéért J
Pincérrel beszélgettünk elég sokat (nem volt tömeg) Ő mondta, hogy nézzük meg a Koloska völgyet is mert nagyon szép hely. Mondta, hogy gyalog is el lehet menni meg kocsival is. Nna hát perszehogy Borisz is akart jönni, így kénytelenek voltunk kocsival menni. És tényleg tök szép volt. Bugyog a forrás, vannak padok, asztalok, tisztások, gyönyörű fák… Ideális relaxálós, kiránduló hely. Jó, hogy javasolta a pincér, mert különben nem néztük volna meg és szegényebbek lennénk egy élménnyel… Szerencsére az idő sem utált bennünket annyira. igaz, hogy folyton az eget kémleltük de nem esett… Ezután visszamentünk a városba és felültünk a városnéző kisvonatra, amiről tudtam, hogy nekem nem kéne, mert azon k*va nagy huzat bír lenni és az én fülem még mindig nem 100as… de Anna nagyon-nagyon akarta, így felcuccoltunk… Háát igen. Tudtam, tudtam, csak nem sejtettem !
Kabátban ültünk ezen a süvölvényen, fújt a szél amit a sebesség csak felerősített és félúton azt mondtam, hogy sikítok ha nem szállhatok le… A fenét érdekelte, hogy mi van jobbra meg balra… Végül a Judit dzsekijéről legomboltuk a kapucnit és azt húztam a fejembe… A látvány senkit ne érdekeljen.
Miután végetért zak(l)atolásunk, még sétáltunk a parton és szájtátva néztük azt a kb. svéd házaspárt, akinek mind a 3 gyereke ruhástól pancsolt a szökőkútban. Illetve a harmadikon csak egy gumibugyi volt. Vazze, melegük volt… Vagy legalábbis nem fáztak… Körülöttük kabátban, zokniban a népek…
Szerda: Napsütésre ébredtünk, de azért ettünk szalonnát… J
Neemám… ekkormár elfogyott, úgyhogy ha jól emléxem füstlit reggeliztünk. Aztán elmentünk a Hegyestűre. Ez egy bazalthegy…
Egy 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belseje. Kőbánya volt régen és ez maradt belőle vissza. „A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy.”
Ezt is itthonról néztem ki. Még soha nem láttam és nem is hallottam róla, de mikor megláttam a neten úgy meglepődtem, hogy arra gondoltam, hogy ezt meg kell nézni közelről is. Szerencsére tök jó idő volt és elég jól meg is találtuk. Kicsit parázva felmentünk a lábáig kocsival. Eléggé keskeny a felvezető út és 2-3 kocsi azért biztosan jön szembe, de szerencsére nagyon normálisan megcsinálták, és 50-60 méterenként hol jobb, hol bal oldalon van egy fél kocsileállónyi hely…
A „hegy” tetejéről nyílik szerintem a legszebb kilátás a Balatonra… Csak forogsz-forogsz körbe és csak a heygeket meg a vizet látod… Fantasztikusan szép…
Ide lopom, hogy vannak a hegyek sorban, mert persze fejből nem tudtuk, hiába volt félúton egy térkép…
„Délről a Fonyódi-hegy, onnan nyugatra a Badacsony, a Gulács, a Keszthelyi-hegység, a Csobánc, a Fekete-hegy, a Boncsos-tető, a távolban még a Tátika is felismerhető”
Szerencsére az idő tiszta volt és nagyon messze el lehetett látni, úgyhogy elvoltunk ott a tetőn. Ráadásul gyönyörűszép pillangók röpködtek körülöttünk..
Hazafele elhúztunk egy őszibarackos mellett, ahol éppen kiárusítás volt, úgyhogy vettünk gyönyörűségesen szép barackot is.
Este kirittyentettük magunkat és átmentünkRévfülöpre. Mondván, Annának meg kell mutatni a rózsakertet meg a sétányt, meg be akartam ülni sütizni abba a kávézóba, amelyiknek ilyen jópofa mediterrán terasza van, ami a tóra néz… (innen közvetítik az m1 reggeli műsorait).
Láttunk egy kerge öregurat, aki szalmakalapban kempingbiciglivel egy nagy ordítás után bebiciglizett a tóba és persze egy nagy nyekkenéssel belebukfencezett…
Mindenki megdöbbent és ette tovább a sütijét… bennem azért fölmerült, hogy jóvan, hülyének hülye, deee nem kéne megnézni mi van vele? Merthogy nem láttuk, hogy bárholis jönne kifele. Ésakkor egy srác végre odabattyogott és láttuk, hogy húzza kifele a biciglit, amire ki tudja milyen okból kétoldalra fel volt szerelve egy-egy 1,5 literes pillepalack… Csak nem gondolta, hogy az fogja fent tartani a vízen??
Aztán előmászott az öregúr is fején a szalmakalappal… Hát elég muris volt… Kerestük a kandi kamerát, de nem vót… szóval az öreg alapból volt zakkant.
Aztán felszáltunk a discohajóra, amit pár nappal ezelőtt figyeltünk ki… Nna ez se volt fakutya! Szerencsére nem volt hideg, így ki lehetett bírni a fedélzeten, aholis egyre többen lettek, mert kikötöttünk Bogláron is… Szóval retrodizsi… németekkel műanyagpoharas sörrel…. jóvót… Saját elképedésemre is, betáncoltuk magunkat középre lesz*va mindent… Mondjuk ehhez kellet azért kb. ¾ óra… de a végére úgy bele jöttünk, hogy nem volt kedvünk leszállni… Pont akkor mikor már Judittal szinte kész volt a koreográfiánk… J. Aztán a d.j. mondta, hogy a révfülöpieknek mostmár tényleg muszáj, mert innen csak vonattal tudnak utána hazamenni…
Úgyhogy elhagytuk az objektumot és mostmár mindkét fülemre süket voltam, viszont tök jó kedvem volt… J
Miután leszáltunk, konstatáltuk, hogy a vizen ránktört az éhség és bevetettük magunkat egy pizzázóba, aholis volt egy kis kecsap mizériánk, de aztán kaptunk… J. Na és hogy nehhogymá’ így múljon el a nap… kikanyarodván Révfülöpről, megállítottak a rendőrök… Papíroztunk meg minden és közben mondja, hogy kicsit félszemű a kocsi…
Nééézek rá, hogy miii vaan? Azt mondja nem világít a jobb oldali lámpám.
Na ezen jól meglepődtünk, mert nem vettük észre. éshátazért azt hogy nem világít egy lámpa, még ittasan is észreveszi az ember, hát még így benarancsozva…
Mondta a rendőr, hogy mivel nincs pasi a kocsiban, a legközelebbi kútnál álljak meg és cseréltessem ki az égőt !
Nnna… mondtam, hogy most csak Zánkára megyünk és kicseréltetjük persze…
Közben elszörnyedve gondoltam az égőkészletemre, amiben tökig állt a víz annó, mikor Borisz beázott és hiába öntöttem ki belőle, mert konkrétan az égőkben belül is állt a víz… Imátkoztam, nehogy meg akarja nézni ez a jóember… Mondjuk SzerelőZsolti akkor azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, úgysem tudnám kicserélni az égőt, ha tök jók lennének a dobozomban… És nemazért mert szőke vagyok.. J
Aztán hazáig azon morcolódtunk, hogy miaz, hogy azért engedett el minket mert nem volt velünk pasi… és mééérnem nézte ki belőlünk, hogy ki tudjuk cserélni…. ééés mééénem fújatta meg a szondát… Mivanha tökig bemojírtózva ülünk a kocsiban… És a lámpa meg világított ám, csak a jobb oldali látótér legvégén, mondhatni az árok belső fele nem látszódott… Valahogy a lámpa felső része nem világított. Csak akkor lehet a kocsiból észre venni, ha konkrétan figyeli az ember…
Szóval nem volt az annyira gáz!
Csütörtök: 10-kor kellett volna elhagyni az objektumot, de ismertem régről a gondnokot, így azt mondta, mindegy mikor jövünk el. Úgy terveztük, hogy délelőtt lemegyünk legalább napozni a strandra de persze esett… az a csendes, méla, sűrű eső volt, amiről tudod, hogy soha nem fog elállni… Úgyhogy pakolásztunk, kitakarítottunk, becuccoltunk, oszt 4 óra körül eljöttünk…
Ez vót…
Nem egy szokványos Balatoni nyaralás az biztos, de nem is volt rossz. Végülis, ha csütörtökön nem esik, meg hétfőn eljutunk Szigligetre, akkor szavunk sem lehetett volna…
