tegnap…

Az az igazság, hogy az idei évad színházbérletének előadásait eléggé végigkínlódtam. Írtam is ezekről az érzésekről általában minden előadás után, de őszintén megmondva, eléggé hülyén éreztem magam ilyenkor. Mert az ugye előfordulhat, hogy az embernek nem tetszik egy előadás.
 Nade, hogy zsinórban 3-4 ?
Ésakkor arra gondoltam, kicsit feszengve, hogy bizonyára valami sznobéria szorult belém, hogy’ nem tetszik ezeknek a színészeknek az előadásmódja és folyton azzal jövök, hogy rééégen…mikor még a Bujtor volt itt az igazgató, milyen tök jó darabok voltak, és mikor még nem volt saját társulatunk (ami szerintem totál fölösleges is, csakhát gondolom foglalkoztatni kell az ilyen olyan tanodákból, meg az egyetemről évente kiáramló színészsereget) akkor bizony „a nagyokat” is láthattuk itt vidéken játszani, nem is akár hogyan…
Szóval folyton azon rinyáltam, hogy az milyen jó volt és ez milyen rossz… I Mi lehet ez, ha nem sznobéria? -gondoltam óvatosan magamról…
Viszont tegnap este megnéztem a Macbethet!
És kifejezetten tetszett! Persze meg kellett szokni, hogy „versben” beszélnek, de onnantól teljesen magával ragadott. Nagyon jó volt a díszlet, feszes volt a darab (végig figyelni kellett, mert könnyen lemaradt az ember), és jók voltak a színészek ! A Macbethet játszó fickó kifejezetten jól játszott. Ma néztem meg a nevét: Csizmadia Gergely 
Szóval arra jutottam, hogy nem vagyok én sznob! Ezek a színészek sem voltak ismertebbek mint az eddigiek, de most nem éreztem, hogy a színpadon színészkednek… hanem elhittem Macbethről, hogy Ő egy hadverzér, akinek boszorkányok jósolnak és aki megöli a királyt és aki rohan a végzete felé…. nem azzal foglalkoztam, hogy meddig tart ez máááár… Mert ugye,  ha valaki ezt érzi egy darab közben, vagy egy relatíve szomorú jeleneten vigyorogni valót talál, akkor ott vagy a színészek rosszak, vagy a rendező… de egyébként szerintem egy rossz darab sokkal inkább a rendező sara… Neki észre kéne venni, hogy ha pl. valaki ordít, attól az még nem biztos, hogy jól játszik…
Szóval ez jó volt!
Magával vitt végig…
Pedig nem is nagyon akartam megnézni, mert semmi jóra nem számítottam.  Gondoltam, hogy ha Judit azt mondja egy szóval is, hogy ne menjünk, akkor nem fogom erőltetni, de szerencsére nem mondta…
Azt hiszem ezt is felírhatom az idei év jódógombaságai közé J
Na jó! Kilelkendeztem magam….
De azért még teszek ide néhány idézetet 🙂

„Hazug szív sikeréhez hazug arc kell.”

*
„Jer, és takarja el vidám tekintet
Csalárd mosolya csalfa terveinket.”

*

„A tett tüzére jeget fú a szó.”

*

„Merek annyit, amennyit férfi merhet;
Aki többet mer, nem ember.”


*
Színház előtt becsatlakozott hozzánk Anikó is és megnéztük a hagyományos virágdíszítéseket a belvárosban. Pünkösdkor –már szinte hagyomány- fel szokták díszíteni a belváros középületeinek kapuit, és a szobrokat nagyon szép virágkompozíciókkal…
Háát…
Meg kell mondjam, a dolog igen nagyot veszített a lendületéből. Első pár évben (kb. 8-9 éve) fantasztikus virágdíszek voltak… Rengeteg virággal… Aztán ez tavaly már jóval visszafogottabb volt, az idén pedig mondhatni siralmas… Relatíve… Merthogy aki először látta, annak biztosan tetszett, de mi emlékeztünk az előző évekre és ez bizony a nyomába sem ért semmilyen módon… Csak az épületek kapuja van feldíszítve, sem a szobrok, sem az ivókút…
Nagyon kevés virág volt..
Nem tudom, hogy ezt ki fizeti… Az önkormányzat, vagy a helyi virágboltok… De akárhogy is van, nem hiszem el, hogy nem volt az önkormányzatnak erre pénze. Hamár hagyomány… Nem hiszem, hogy ez városi szinten akkora tétel lenne. (Mint ahogy azt sem, hogy az idén nem lehetett elindítani azt az 5-6 buszt Pestre a MUPA-ba a városi filharmonikusok koncertjére… Ez is évek óta megvolt. Az idén nem támogatták… Nem tudom mi ebben a politika. Talán, hogy jobban tudatosuljon az emberekben, hogy válság van. Ha esetleg nem érezné mindenki a saját bőrén… De ha már a nagy kasszában nem volt rá krajcár, néhány képviselő összedobhatta volna… Hadd örüljön a sok csórikám…   
Igen!
Megint utópisztikus lázálmaim vannak! És megint belecsúsztam a politikába, pedig a virágdíszektől indultam… )
Nna, szóval annak örültünk ami volt, de cirka 15 perc alatt végignéztük és ebben még az is benne volt, hogy álltunk egy színpad előtt, ahol virágkötők csokrokat meg virágkompozíciókat csináltak és amelyik éppen elkészült, azt elárverezték ott helyben… A többsége nagyon szép volt… Egy nőnél láttam egy kisebb fajta vesszőkosarat, tele margarétával, meg fehér rezgővel… Hú.. teccett nagyon…

A megörökített díszek a  www.malna.fotoalbum.hu –n