Szöszmókjaim....

G.  – Képzeld, van olyan vezetéknevű ember, hogy Kavakk… Öööö…mi is mondja azt hogy kvakk??
E.: – Nna ugye! Mondtam én, hogy már az óvodában is mellé  jártál…!!  A BÉKA !!
G.: – Aaaz nem azt mondja, hogy brekeke?
E.: – Felétek, …. mer’ Somogyban tájszólásban beszél…

*
Gallyra ment az otthoni monitora, úgyhogy T1-gyel 2-3 napja nagy forrasztásban vannak és mindenféle fura dirib-darabokkal meg izékkel mászkálnak…
Mondtam nekik, hogy szerintem hamarosan robbanni fog a dolog, úgyhogy kellene ilyen „előtte”  „utána”  képeket csinálni az irodáról….
Most éppen nyugi van, mert várják az egyik 3betűs futárszolgálatot, aki valamilyen alkatrészt hoz az eszközhöz…
G.-t a kudarcélmények pöttyet megtörték, mert egyre lemondóbb. Szerinte úgysem fog sikerülni… Éémmeg egyre lelkesebb vagyok… mer’  lelki szemeim előtt látom, hogy ebből még mennyi minden lehet….pl. kenyérpirítótartóalátét, rakétaindítóvezércsapágy, vagy más klassz dolog….. És meséltem neki a lepényhalról is, ami utoljára hal meg…
 Mondjuk ettől nem lett boldogabb, merthogy neki monitor kell !
Azér’ begurultam…. Aki ennyire csökönyösen ragaszkodik az elvetélt ötleteihez, aki ennyire nem flexibilis, nem nyitott az újdonságokra, kerüli a meglepetéseket…. na, az ne csodálkozzon ha kudarcélményei vannak….
Nem?
De!
Ésakkor M. örökbecsű mondását még nem is idéztem neki, miszerint:
Nincs ez elba*va, csak másra fogjuk használni !

*
   
Még nem hozták a kütyüt…. G. készül ebédelni….
– Hagyok itt pénzt. Ha hozzák a cuccot, vedd át lécci…
– Ok. Pont annyi?
– Hát ha kell még hozzá, pótold ki….
– J
Az ajtóból visszaszól:
– Azt’ nem ám valami hülyeséget veszel rajta !!!

*

Tegnap hajnali angol óra….
Hótt álmos voltam, alig bírtam felkelni…. örültem, hogy éltem és időre beértem….
Leülünk és Tantóbácsi rögvest belecsapott a lecsóba !
– Eliana, fordítsd le kérlek: „Elküldtük a rendelést, de a szállítási határidőt még nem pontosítottuk.”
És így láccott rajta, hogy örül, hogy fölébreszthet….
És a nyelvemen volt, hogy most méééér pont én… és naaaaa… megy ilyenek… DE nem mondtam, csak úúúgy néztem és tartottam egy kis hatásszünetet, hogy legyen ideje meggondolni magát…   Hát… nem hatottam meg, mert mosolyogva, várakozásteljesen nézett vissza… És nem volt pofám hisztizni, hogy ehhez nekem korán van…. meg  mert tudtam, hogy prezent pöfikt… höhö….
Ésbasszus ezt most csak azért írtam ide, hogy nyilvánvaló legyen, hogy álmomból felriasztva is összerakok egy ilyen semmiresejó prezentpörfiktes mondatot…
Tadamm !

Vazze… ma hazafele jövet egy jó darabig
elfelejtettem sebességet váltani…
A zember a jól megérdemelt munka után hótt fáradtan autózik haza,
felfrissülésképpen bekapcsolja a rádiót ééés….. baaaang…..:

„Lájkold a kecs kematoxot a fészbúkon!”

Esküszöm, jópár pillanatba beletelt mire rájöttem, hogy nem egy kecsketartozékról
van szó…. hanem a légyirtóról….
Azt hiszem tényleg öregszem, mert én ugyan szeretem a nyelvet csavarni,
facsarni, khm… újítani….  NADE ez azért
már mégiscsak sok(k)…
Hát senki sem gondol azokra, akik mondjuk elmennek fél évre Tanganyikába és
mire hazajönnek, nem tudnak 10 deka parizert venni??

 Almakompótot főzök… 

…………
……………
Ez itten fönt a hatásszünet….
Még soha nem főztem almakompótot…. sőt, semmiféle kompótot… Ha jól bele gondolok, nem is szeretem a kompótot…. Nem is értem miért kívántam meg.
Nnnna mind1. Most fönt van a gázon, mert a gugli  barátom és megmondja, hogy mit kell összedobálni ahhoz egy lábosba, hogy a vége almakompót legyen…
No…nem is vesztegetnék erre több szót momentán…
*
Pénteken  a szokásos kertyparty volt a főnöknél… Délután négyre mentünk hozzá, hogy  addigra szépen elkezdjen  esni az eső.
Egész nap sütött főzött, nem is jött dolgozni. Csinált bográcsban csángó gulyást, sajtos pogit és meggyes pitét….. ja és meggylevest is. Húúú, nagyon teleettük magunkat. Tök hangulatos volt mert beszorultunk a konyhába a két nagy asztallal.
Ajándékba pedig egy kőbékát kapott! J
Mentségünkre legyen mondva, Ő kérte… Mer’ az úgy van, mint már mondtam volt párszor…. mindenki megmondhatja névnapja előtt, hogy min szeretne meglepődni  és akkor azt megvesszük közösen, becsomagoljuk és az ünnepelt meg jól meglepődik mikor kibontja…. És mikor valaki nagyon nem tudja megmondani, hogy mit szeretne, akkor meg van fenyegetve…
Pl. főnökkel szerdán közöltük, hogy ha nem mondja meg izibe mi legyen a szörprájz, akkor tengerimalacot fog kapni.  No ettől kicsit megijedt és elmentünk a városba ajándékért. Miután kétszer elmentünk a kis ajándékbolt előtt, amit kerestünk, harmadszorra betaláltunk és ott meglátta ezt a kőbékát.
Kkhm.. csak én hívom ám kőbékának.. igazából egy kerámia teknős. Deeee… nem olyan izékerámia ám, hogy porcelán… ez raku technikával készült teknős.
A  raku   egy japán kerámia technika. A kerámiát izzó állapotban veszik ki a kemencéből és elássák a földbe, amitől különleges és változatos színe lesz…
A szó jelentése egyébként „a ráérő idő élvezete”.
Nem is hallottam eddig erről a technikáról, de meg kell mondjam, nagyon klasszak ezek a kerámiák. (érdemes rákeresni a guglival).
A főnök  „kőbékáját” azért ideteszem.
A kertyparty jól sikerült. Szerencsére miután megkajáltunk, elállt az eső és ki tudtunk ülni  a teraszra. Mondjuk azért bosszantó, hogy június végén plédbe bugyolálva lehet csak kint tölteni az éjszakát…. Éjfélig voltunk, majd hátrahagyva a rengeteg mosogatnivalót távoztunk…. Olyanok voltunk mint a sáskahad… :o)

*
Az almakompót világi jó lett !!
Annyira jó vagyok !!! :o)

ritka szar hetem volt…  hétvége, hétfő, kedd…. a 10es skálán   -10…. aztán némi fölfele evickélés….és voltam már a -3as  szinten is…
haragszom magamra és akire még egyáltalán lehet…  jórészt jogtalanul…
Tudom én… Mindenkinek megvan a saját élete, csak vannak olyan napok mikor éppen hiányzik egy mondat… és ha nem jön meg, akkor szar az egész… És amikor szar az egész, akkor vannak olyan pillanataim, amikor még direktbe gondolkodom is rajta, hogy még miért is szar nekem… Ha nem lenne elég, ami éppen van… És akkor mindig találok még valamit, amivel normális ésszel nem foglalkoznék… Vagy nem úgy…
Éppen akkor, éppen ott, éppen sokáig…, NEM VOLT SENKI !
*
egyik nap átmentem a piroson… khm.. kocsival…
 gyér forgalomnál ugyan… késő délután…
balra kanyarodtam de jöttek szembe… azt azért elengedtem, de magamban hüledeztem, hogy na ez biztos a piroson jött át… és már bekanyarodtam, mikor leesett, hogy nem ő  marha, hanem én… Bakker… láttam, hogy piros… Olyan ideges lettem, hogy  meg kellett állnom..
Nem tudom… ezer éve vezetek, de ilyet még soha… soha….
Mondjuk volt már hogy este 10 kor a kihalt városban, erős narancssárga … de ilyen…
*
tegnap reggel, már majdnem elindultam itthonról, mikor visszaléptem, mert megláttam, hogy a nappali asztala tele van mindenféle kacattal, és gondoltam legalább a teásbögrét bedobnám a mosogatóba… Vállamon a táskám, kezemben egy másik táska + egy teásdoboz  …  ésakkor megállapítottam, hogy ezen az asztalon tképpen tényleg csak cigánygyerek nincs… A jobb kezemmel meg akartam fogni a bögrét, de beleakadt a kezem a benne levő kanálba és felborítottam, minek következtében a fél bögrényi tea elterült az asztalon… és mire mindent ledobáltam a kezemből, addigra nagyon gyorsan el kellett döntenem, hogy mit mentek ki elsőnek a léből… a tollaimat, a CD-t, a dobozban levő nylon harisnyát, a laptopomat, a szemüvegemet, a radírt, a celluxot, némi aprót…. megmég f*om tudja mi volt ott…
Felkaptam a laptopot, az egér csattanással leesett, utána sodortam ami még nem volt teás….
Á…. mind1! Letörölgettem…
Még jó, hogy nem busszal és időre….
*
A vezér tegnap délután….
telefonon kérdezett valamit. Semmi komoly. Nem kérte, hogy pontosan mondjam meg, hány nap alatt tudnám megváltani a világot, vagy, hogy egy láb az hány incs…. Nem… Egy tök eccerű kérdése volt….
kb.
– Eliana! Milyen nap van ma?
– Csütörtök!
– Csüütöörtöök???!
– Igen!
– Az nem lehet, mert az tegnap volt !!!!!
– Ja!!! Bocsánat! Péntek !!
– Szia!
– Szia!
Nem nagyon tudom érzékeltetni… de kb. ilyen eccerű kérdés volt és ennyire nagy nyilvánvaló baromságot mondtam…
És ezt így enyhén szólva is egyre emelkedőbb hangon… Pedig velem nem szokott… De igaza volt !  Én is fölkaptam volna a vizet…..
*

Mer’ én még mindig hiszek a mesékben… És képes vagyok másokkal is elhitetni, hogy….
Tegnap dél körül beszéltem Anikóval, hogy Holdfogyatkozás, meg hű, meg ha… éshogy menjünk le a tóra, mert az majd milyennagyon jó lesz… ülünk a parton, mélázunk a vízen, nézzük a fogyatkozó vöröslő Holdat, felengedjük a kívánságballonomat végre, ami ott várja végzetét már nemistudom mióta az ágyneműtartóban…. és jódógombaság lesz ebből is…
Hááát… barátosnőm nem igazán lelkesedett az ötletért, hogy este 10kor ott fagyjon meg a tóparton, énmeg nem erőltettem… Már beletörődtem, hogy égen-földön nincs egy ember, aki kijönne velem Holdazni…
Egykedvűen majszoltam otthon a kovászos uborkámat (ami kovász nélkül készült….. hááát valami világi jó, majd elmesélem) mikoris rámcsörgött A., hogy most akkor mi van azzal a Holddal …? Mikor indulunk… ?
Na, gyorsan kiestem a hökkenetből, lenyeltem a zubit és mondtam, hogy 8kor megyek és irány a tóóó… Mondjuk pöttyet aggódott, hogy a kihalt, sötét tóparton… húúú…. valami népesebb helyre kéne menni… Aztán megegyeztünk, hogy a belvárosból tuti nem láccik az esemény, úgyhogy legyen mégis inkább a tópart…
No fölszerelkeztem pléddel, kispárnákkal, fényképezővel, kabátokkal… (vittem a pufidzsekim is  -jól kiröhögtek…  ), a ballonért úgy mentem vissza…
8kor felszedtem A.t és lánykáját L.-t… Lecuccoltunk a partra és nekem naagyon gyanúús volt az egész… Már odafele mondogattam L.-nek, hogy nézzen már szét az égen…
Szóval A Hold Eltűnt !!
Már egy ideje a parton kerestük, mikor felhívott Bruni, hogy Ő nem találja a Holdat… Mondtam, hogy konkrétan mi se … J
Aztán már a napból is csak az utolsó kis ficakja látszódott, mikor eccercsak megláttunk egy halvány narancs fénycsíkot az égen, ami egyre keskenyebb lett, majd eltűnt… Ésakkor ott álltunk bambán, hogy most mi van… ennyi?
Közben persze nem lehetett egyhelyben megmaradni, mert annyi de annyi szúnyog volt, hogy az valami félelmetes. Úgy nem mellesleg, az járt az eszemben, hogy folyton sírunk az idegenforgalom meg a turizmus miatt (is)… Tök kellemes az este, jópáran vannak a parton, sokan fürödnek is… De elképzelem magam ott egy kempingben, vagy akár egy kis faházban, ahol nem lehet kiülni a sátor vagy ház elé mert megzabálnak a szúnyogok…. Biztosan meggondolnám, hogy jöjjek-e legközelebb is. Miért nem lehet ezeket a dögöket irtani? (Tudom, nincs pénz De ha elmarad a vendég, akkor sem lesz…)
No vissza a Holdra… Egyszercsak kegyeskedett valami nagyon-nagyon halványnarancs-rózsaszín formában előjönni és lassan növekedett…
Biztos az én hibám, de valahogy sokkal látványosabbra számítottam… Alig látszódott valami belőle… Na mind1. ½ 11 magasságában elindultunk haza. Nem bírtuk tovább a vérszívók ostromát… Ja! A ballont sem sikerült felengedni, ugyanis a kis spiritusz(?) kocka nem maradt meg stabilan a dróton és mellesleg meg se gyulladt… Közben még azon is paráztunk, hogy mi van ha nem a tó fölé viszi a szellő és ez az égő kocka leesik a drótról….

Ahhh…

Tanulság az egész holdazásból: Ha valami első körben nem jön össze, lehet, hogy jobban jársz, ha hagyod a fenébe… Ki tudja, hogy mitől akar a sors megkímélni… J

 Ma teljes holdfogyatkozás van… Azt írja a zújság, hogy nagyon szép lesz, úgyhogy aki tud az fotózzon…vagy legalább nézze….

„Az ország keleti felében 19:35-kor, nyugaton pedig 18:45-kor lesz holdkelte. 20:22-kor lepi el teljesen a Föld árnyéka a Holdat, majd ettől számítva 50 perc múlva éri el az árnyék közepét, vagyis ekkor lesz a legsötétebb részen. A teljes holdfogyatkozás 22:03-ig tart, majd 23:03-ra a részlegesnek is vége lesz.”

Per pillanat nem találok senkit aki kijönne velem megnézni, pedig már körimélre vetemedtem. Mondjuk nem  szeretnék éjszaka órákat ácsorogni egyedül sehol… az ablakomból meg nem láccik, mert eltakarja a fa… L
Na jó, azért nem esek bele a kétségbe… csak úúgy belendültem…
*

Főnök szinte minden nap hoz be cseresznyét. Nagyon szép, nagy szemű, édes cseresznyéjük van. Viszont nekem egy jó ideje fenntartásaim vannak a cseresznyével szemben… Gyerek koromban felmentünk a fára és onnan ettük napestig… és NEM volt kukacos, csak ha már nagyon-nagyon megérett… És sokféle cseresznye volt, nem csak ez amilyen most van…
Öööö… Na oda akartam kilyukadni, hogy már a cseri sem az igazi, és rögtön kukacos….
Szóval az utóbbi pár évben azt csináltam, hogy az első eresztésből jól bekajáltam, még esetleg a másodikból is…. aztán eccercsak megnézem, hogy van-é lakója… És persze van! Na, onnantól nem eszem… Persze a nyálam csorog érte, mert imádom és tudom is, hogy tök finom… De eccerűen nem megy… G. tegnap, nagyon jóízűen benyomott egy fél tányérral és roppant módon irigyeltem az étvágyát…
Az előbb megint hozott be a konyhából egy tányéron és elkezdte enni, majd elkövette azt a baklövést, hogy szétnyitott egyet… Bizony ott lengette a fehér zászlót benne egy kukuc…
No ezen G. roppantmód elcsodálkozott …
– Kukacos a cseresznye !
– Szerinted miért nem eszem már napok óta?
– Deee tegnap megettem egy tányérral !!
– Olyan jóízűen etted, hogy nem akartam szólni… Meg különben tök finom…
Erre néézi egy darabig, majd eszegeti tovább…
– Nem lesz ettől semmi bajom, ugye?
– Nem hát. Mi lenne? Elvégre a kukucok is csak cseresznyét ettek… J
Na benyomja az egészet, majd eccercsak felugrik és elkezd forogni a tengelye körül… én meg meredek rá…
– Mit csinálsz ??
– Elszédítem őket !!!
– Mintha nem lenne elég bajuk szegényeknek ott a gyomorsavban, két brokkolidarabka között evickélve….

Az az igazság, hogy az idei évad színházbérletének előadásait eléggé végigkínlódtam. Írtam is ezekről az érzésekről általában minden előadás után, de őszintén megmondva, eléggé hülyén éreztem magam ilyenkor. Mert az ugye előfordulhat, hogy az embernek nem tetszik egy előadás.
 Nade, hogy zsinórban 3-4 ?
Ésakkor arra gondoltam, kicsit feszengve, hogy bizonyára valami sznobéria szorult belém, hogy’ nem tetszik ezeknek a színészeknek az előadásmódja és folyton azzal jövök, hogy rééégen…mikor még a Bujtor volt itt az igazgató, milyen tök jó darabok voltak, és mikor még nem volt saját társulatunk (ami szerintem totál fölösleges is, csakhát gondolom foglalkoztatni kell az ilyen olyan tanodákból, meg az egyetemről évente kiáramló színészsereget) akkor bizony „a nagyokat” is láthattuk itt vidéken játszani, nem is akár hogyan…
Szóval folyton azon rinyáltam, hogy az milyen jó volt és ez milyen rossz… I Mi lehet ez, ha nem sznobéria? -gondoltam óvatosan magamról…
Viszont tegnap este megnéztem a Macbethet!
És kifejezetten tetszett! Persze meg kellett szokni, hogy „versben” beszélnek, de onnantól teljesen magával ragadott. Nagyon jó volt a díszlet, feszes volt a darab (végig figyelni kellett, mert könnyen lemaradt az ember), és jók voltak a színészek ! A Macbethet játszó fickó kifejezetten jól játszott. Ma néztem meg a nevét: Csizmadia Gergely 
Szóval arra jutottam, hogy nem vagyok én sznob! Ezek a színészek sem voltak ismertebbek mint az eddigiek, de most nem éreztem, hogy a színpadon színészkednek… hanem elhittem Macbethről, hogy Ő egy hadverzér, akinek boszorkányok jósolnak és aki megöli a királyt és aki rohan a végzete felé…. nem azzal foglalkoztam, hogy meddig tart ez máááár… Mert ugye,  ha valaki ezt érzi egy darab közben, vagy egy relatíve szomorú jeleneten vigyorogni valót talál, akkor ott vagy a színészek rosszak, vagy a rendező… de egyébként szerintem egy rossz darab sokkal inkább a rendező sara… Neki észre kéne venni, hogy ha pl. valaki ordít, attól az még nem biztos, hogy jól játszik…
Szóval ez jó volt!
Magával vitt végig…
Pedig nem is nagyon akartam megnézni, mert semmi jóra nem számítottam.  Gondoltam, hogy ha Judit azt mondja egy szóval is, hogy ne menjünk, akkor nem fogom erőltetni, de szerencsére nem mondta…
Azt hiszem ezt is felírhatom az idei év jódógombaságai közé J
Na jó! Kilelkendeztem magam….
De azért még teszek ide néhány idézetet 🙂

„Hazug szív sikeréhez hazug arc kell.”

*
„Jer, és takarja el vidám tekintet
Csalárd mosolya csalfa terveinket.”

*

„A tett tüzére jeget fú a szó.”

*

„Merek annyit, amennyit férfi merhet;
Aki többet mer, nem ember.”


*
Színház előtt becsatlakozott hozzánk Anikó is és megnéztük a hagyományos virágdíszítéseket a belvárosban. Pünkösdkor –már szinte hagyomány- fel szokták díszíteni a belváros középületeinek kapuit, és a szobrokat nagyon szép virágkompozíciókkal…
Háát…
Meg kell mondjam, a dolog igen nagyot veszített a lendületéből. Első pár évben (kb. 8-9 éve) fantasztikus virágdíszek voltak… Rengeteg virággal… Aztán ez tavaly már jóval visszafogottabb volt, az idén pedig mondhatni siralmas… Relatíve… Merthogy aki először látta, annak biztosan tetszett, de mi emlékeztünk az előző évekre és ez bizony a nyomába sem ért semmilyen módon… Csak az épületek kapuja van feldíszítve, sem a szobrok, sem az ivókút…
Nagyon kevés virág volt..
Nem tudom, hogy ezt ki fizeti… Az önkormányzat, vagy a helyi virágboltok… De akárhogy is van, nem hiszem el, hogy nem volt az önkormányzatnak erre pénze. Hamár hagyomány… Nem hiszem, hogy ez városi szinten akkora tétel lenne. (Mint ahogy azt sem, hogy az idén nem lehetett elindítani azt az 5-6 buszt Pestre a MUPA-ba a városi filharmonikusok koncertjére… Ez is évek óta megvolt. Az idén nem támogatták… Nem tudom mi ebben a politika. Talán, hogy jobban tudatosuljon az emberekben, hogy válság van. Ha esetleg nem érezné mindenki a saját bőrén… De ha már a nagy kasszában nem volt rá krajcár, néhány képviselő összedobhatta volna… Hadd örüljön a sok csórikám…   
Igen!
Megint utópisztikus lázálmaim vannak! És megint belecsúsztam a politikába, pedig a virágdíszektől indultam… )
Nna, szóval annak örültünk ami volt, de cirka 15 perc alatt végignéztük és ebben még az is benne volt, hogy álltunk egy színpad előtt, ahol virágkötők csokrokat meg virágkompozíciókat csináltak és amelyik éppen elkészült, azt elárverezték ott helyben… A többsége nagyon szép volt… Egy nőnél láttam egy kisebb fajta vesszőkosarat, tele margarétával, meg fehér rezgővel… Hú.. teccett nagyon…

A megörökített díszek a  www.malna.fotoalbum.hu –n 

 Nemtom mi van, de minden délutánra annnyira álmos leszek, hogy szinte szó szerint leragadnak a szemeim….. Vannak ilyenjeim néha… de hogy mitől?? Mindenesetre megint eszem a vasat…
Tegnap kimostam a fehér farmerom, ami ugye barlangos lett térdig… (ezt is már jóval előbb kellett volna… mikor megjöttem). Persze csak 40 fokba tettem, mert többe nem lehet, de az intelligencs mosópor hülye maradt, mert a foltokat nem ismerte fel és eléggé benne maradtak. Persze nincs ráírva, hogy barlangosfoltokra nem használható ! Na jó, azért kicsit halványultak…. Most folttisztítós venisben ázik… de nagyon, nagyon mérges leszek, ha nem jön ki…   L

Juteszembe:  folt  => folttisztító benzin => alkohol => ibolyalikőr
Szóval a kis barna üveget, amiben az alkoholt hoztam el a patikából, valami rejtélyes oknál fogva betettem a hűtőbe. Maradt az alján egy pár csepp alkohol. (Na nem azért tettem be a hűtőbe… hanem nemtom miért) Szóval egyik nap vettem észre, hogy a hűtőajtóban ott van ez a kis üveg és képzeljétek, az alkohol MEGBARNULT benne… Már kívülről olyan gyanús volt, de hát barna az üveg… úgyhogy kiöntöttem egy pohárba és bizony barna lett a lötty…
Ha esetleg van valaki közöttetek, aki többet tud az alkoholról annál, hogy öl..butít…és nyomorba dönt… (vagy ez a szerelem?…. ööö…mind1… az alkoholra is jó ) szóval, ha valaki tudja, hogy normális jelenség-e ez, az írja már meg lécci… Mert most ezek után ki fogja meginni az ibilikőrt?
Mert pl. az is ilyen barnás lett…  Az üvegben egyben, olyan sötét, feketés… de kiöntve olyan mint a tokaji aszú…
Most itt állok a kétségben… így aztán nem merem senkivel megitatni….
*
Jó, hogy lesz ez a három napos hétvége… Remélem kialszom magam és végre össze is tudok pakolni magam körül… Holnap színházba megyek Judittal meg sütizünk J. Aztán Anikóval is össze kellene ülni, mert nagy terveink vannak… J Egyrészt kiakasztottam, mert mondtam neki, hogy én el akarok menni zumbázni és jöjjönmár el velem… Legnagyobb meglepetésemre nem tiltakozott, és most találtam két szimpi helyet is ahol lehetne…
Meg aztán meg kell beszélnünk Plitvi(n)cét is… Mert tavaly kitaláltuk, hogy milyen jó lenne megnézni ősszel, mikor színesek a fák… Mennyire gyönyörű lehet… Ésakkor az jutott eszembe, hogy kérdezzük meg ezeket a traveleseket, akikkel mentünk, hogy mennyiért adnának egy buszt sofőrrel, idegenvezető nélkül…
(HP-nek ott leszünk mi J) Szóval megkaptuk az árajánlatot és most el kéne mazsolázgatni rajta…
Ja! És megint feldíszítik a belvárost virágokkal Pünkösd tiszteletére !
Majd csinálok képeket… ha a vihar el nem viszi a cuccot…

Nnna… A bádeni kiruccanás eléggé jól sikerült –a várakozásokkal ellentétben…
Már másodszor adtam fel abbéli elvemet, hogy falkában nem bazseválunk… ergo buszos tömeggel nem megyünk sehova… Szerencsére most nem bántuk meg, mert le lehetett válni a csoportról ha olyanunk volt…
Szóval: Vasárnap reggel 6kor indultunk. A határon nem kellet még megállnunk sem, pedig hosszú sorok voltak, de úgy láttuk, hogy szinte csak a románokat, szerbeket állították meg….
Első állomásunk Seegrotte volt (Európa legnagyobb tavasbarlangja) Éshát ha barlang, akkor ugye hideg…ergo zokni, pulcsi, edzőcipő… ééés mégis fáztam basszus! (Ja, persze a náthám nem múlt el még mindig)
A barlangban egy darabig csak baktattunk lefele a nyirkos hidegben. Néha megálltunk és ilyenkor az idegenvezető, aki ilyen bányász egyenruhába volt öltözve, a feje fölé emelt egy hangszórót és abból magyar nyelven meghallgathattuk, hogy merre hány méter……
Ésakkor megint menünk valamennyit és megint meghallgattuk a hangszórót… Különben meg nem volt bent igazából semmi annyira érdekes. Rééégen bánya volt és így be tudtunk lesni a járatokba…. Na eccer végre odaértünk a végéhez, ahol le kellett menni 60 lépcsőn és akkor csónakba szálltunk….  És itt már eléggé szép volt, mert csupa zegzugos, kacskaringós volt és mi ott hajóztunk a kacskaringókban. Itt forgatták  „A három testőr”-nek azt a részét, mikor a vasálarcost hozzák ki a börtönből a hajóval… És ott van az a csodaszép, sárkányos hajó… Persze azt hittem, hogy majd azzal fogunk menni, de lófüttyöt! Értünk ilyen kék ladik jött! Gondolkodtam, hogy szóljak-é, hogy én azzal akarnék menni…meghogy léci, léci, léééciii…de nem tok németül toporzékolni, úgyhogy letettem róla….

Ja! És itt volt még az is, hogy kifele jövet a barlangból, a mögöttem jövő szólt, hogy lifeg a ciőfűzőm… Mondtam, hogy majd kint megkötöm…
Nna és kint a világosban ért a nagy meglepi, ugyanis a fehér edzőcipőm, fehér fűzője összeszedte a barlang összes sarát és remekül térdig felverte a fehér farmeromra hátul… Boldogságom határtalan volt…
Kiültem a napra, mondván ha megszárad tán ki tudom dörzsölni valamennyire, de persze nem lehetett… Hááát…
Az igazat megvallva 10 perc múlva már nem zavart, mert nem láttam… J az edzőcipőt meg úgyis lecseréltem egy kényelmes papucsra.
Következő megálló Mayerling… Semmi különös. A vadászkastély ahol a pár „öngyilkos” lett, már nincs meg, csak egy kápolna (ami nagyon szép) és mellette 1-2 emlékszoba… Megdöbbentem, hogy Vetsera Mária csak 18 éves volt ….
Innen Badenbe mentünk.
Baden teccett… Egy kisváros, amilyen pl. a mi városunk is lehetne… HA…
Szeretem a sokszökőkutas városokat… Megnéztük a Szt. István templomot, a városházát, színházat, főteret….
Na! Hát a főtéren azért ért némi kábulat. Van a közepén egy „szobor”.. Csak ámultam és bámultam… Olyan mintha a Jóisten vicces kedvében kifújt volna oda egy irdatlan nagy kupac púrhabot, amibe aztán beleragadt ez-az… úgy véletlenszerűen…  madarak, gyalogosok….mittomén… És nagyon-nagyon magas! Vicces és nagyon ronda… Szerintem….
Szóval ott álmélkodtunk, mikoris láttam Anikón, hogy morcos… Illetve már az István templomban morcolódott, mert sütizni akart… 
Itthon még  nem tudtuk, hogy’ alakul a program, hol mennyi időnk lesz, csak rákészültünk, hogy mi majd cukiba megyünk… Én csak elképzeltem, de Anikónál volt egy A4-es lapon kinyomtatott Baden belvárosa térkép, rajta kézzel bejelölve 22 db (!!) cukrászdával, mellette külön lapon a nevük és pontos címük, házszámmal… J
Nos, ezek után, mikor az idegenvezető azt mondta, hogy akkor irány a Beethoven ház, akkor Anikó veszni látta preparált térképe összes értelmét és tök rossz kedve lett, mert akkor már csak 1 óránk volt a busz indulásáig…
Ezt azért már nem hagyhattam annyiban… Mondtam neki, hogy hagyjuk Bétóvent, válasszon a listájából valami cukit oszt menjünk… Nna földerült a szentem, kiválasztott egy olasz fagyizót, amit aztán eccerűen nem találtunk… Sajnos németül egy szót sem tudunk, de mikor már meguntam a kavargást, elővettem ékes angolságomat és megkérdeztem. Kiderült, hogy elgyalogoltunk a fagyizó előtt, de nem azért mert melegünk volt, hanem azé’ mer’ átkeresztelték… Legalábbis a listánkon nem ez a neve volt… Naagyon finom fagyit ettünk… Ilyen műanyag bizbaszba kértük és leültünk vele a bádeni kaszinó szökőkutas parkjába… Jajjjde jóvót!  Jódógombaság a javából ! Csináltunk egy rahedli képet, majd mentünk a buszra. Mondjuk szerintem gyalog is el tudtunk volna menni a Rosariumba, mert kb. 10 perc alatt ott voltunk busszal.
Rosarium: a szokásos húúú… meg haaa…. rengeteg rózsa és mind most van nyílóban… nagy-nagy-nagy park, nagy platánok, árnyas padok, egy tó…. Szóval ja!  Itt volt több mint 3 óránk, úgyhogy nem siettünk sehova. Természetesen szemrevételeztük a tóparton a  kiülős cukrászda sütikínálatát, de csalódottan hagytuk ott… Egyrészt rengetegen voltak, nem volt üres asztal… másrészt meg
Sacher torta meg minyon…. Persze ha minden kötél szakad, akkor ehettünk volna fagyikelyhet, mert azok elég jól néztek ki… J Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy az előbbi fagyi miatt nem is nagyon kívántuk az édességet..
Komótosan körbesétáltuk a parkot… (Illetve biztosan maradt olyan ficakja amit kihagytunk) ÉS ! Elindult bennem a vezérhangya! Láttam, hogy 1-2 csónak van a tavon… Mondtam Anikónak, hogy csónakázni akarok! Hááát… elkerekedtek a szemei, nekem meg egyre jobban  teccett az ötlet….  Elképzeltem, milyen klassz lenne a vízen  ringatózni… A.-nak voltak némi aggályai, hogy fölborulunk, de én tudtam, hogy nem, mert  Anikó versenyszerűen evezett anno… Kajakozott asszem…. Meg különben is…
Na gyorsan körbekémleltem a tavat, hogy hol lehet itt ezügyben tenni valamit, majd átellenben megláttam egy bódét… Odacaplattunk (miközben Anikó: „De te tényleg csónakázni akarsz ??  Tutiii?? „ 
Viszonténmár tudtam, hogy nagyon akarok…
A táblázatból kiokumláltuk, hogy 4 Euró / fő / fél óra… de ahogy úgymond beszálló közelségbe értünk a ladikokhoz, pöttyet megcsappani látszott a bátorságom… Meg is kérdeztem az ott álló hapsit, hogy mennyire veszélyes, mert nem tudok úszni… Erre csak vigyorgott… Kérdem, hány méter mély?
Erre megint vigyorog meg legyint…. De hát csak nem hagytam lerázni magam..
Erre mondja, hogy kb. 1,30 m J
Nnna szóval csónakáztunk… Szerintem többet is mint fél óra de senki nem foglalkozott velünk. Nagy vagányan áteveztünk a „híd” alatt, ami csak ilyen játékhíd volt és ééépppenhogy behúzott lapátokkal meg nyakkal átfértünk alatta… Előléptettem magam kapitánnyá és ilyen vezényszavakat osztogattam, hogy “Irány észak, északnyugat!”  meeghogy “Két csomó jobbra!!”.  És Anikót is előléptettem első tisztté, mert mindig tudta, hogy mennyi a két csomó, meg a bal… 🙂 Aztán mikor elfáradtunk a röhögéstől, a kapitánykodástól meg az evezéstől, akkor behúztuk a lapátokat (ebben nekem is tevékeny szerepem volt)  és csak ringatóztunk, sodortattuk magunkat a szellővel…
Tök jó volt… Újabb jódógombaság!
Utána még volt 1 óránk, úgyhogy kiadtuk a jelszót, ami „süti” volt…. Kimentünk a Rosariumból és ahogy átmentünk az úton, rögtön egy kis sikátor szerű utcácskába botlottunk (Trogir jutott róla eszembe) aminek az elején volt egy cuki, majd  1-2 nagyon ízléses suvenir bolt…
Ennek a cukinak is volt kiülős része de nem volt hely, meg eléggé az utca mellett is volt, úgyhogy bementünk…  Jól szemrevételeztük a sütispultot és próbáltuk megjegyezni a választott süti nevét, hogy tudjunk rendelni, majd beültünk a második terembe… (Ezek ilyen egymásból nyíló pici 4 asztalos termek voltak)
És csak ültünk ott és vártunk…csak vááártunk… Két elgyötört pincér meg kint futkosott mint pók a falon…
Mint tán már említettem német tudásunk elférne itt két sorban a kettőnké együtt, úgyhogy nem nagyon vigéckedtünk, de viszont az idő meg fogyott, úgyhogy összeszedtem magam és gondoltam megkérdezem a pultnál, hogy ott kell-é rendelni, vagy az asztalnál… Mondják, hogy az asztalnál…
Nna, visszamentem, majd jött is a pincér röpke 10 perc múlva…
Elrebegtem, hogy mit kérünk, sőt még azt is megkérdeztem, hogy van-e a sütiben kávé… Pincér elhúzott, mi meg megbeszéltük, hogy kérem a számlát, ahogy kihozza a cuccot, mert tényleg nem lesz időnk még fél órát várni arra, hogy fizessünk.
Ámde a pultos csaj hozta ki a rendelést. Lepakolta, én pedig mondtam, hogy
– Thank you, and the bill please !
Csaj már elfordultában visszanéz és ilyet kérdez:
– One?
Na ez volt az a pont, ahol kiestem fényes angolságomból és nagyra kerekített szemekkel megkérdeztem:
– What one?    ( Nem ér úgy fordítani, hogy -Mi vaaan??! :o)
– Beer!
– Beer??   Ja!  Oh no..not beer… bill….   ( Namost itt belépett a magyar „Ja!” miszerint megvilágosodtam, hogy keveri a számlát a sörrel, oszt rákontráztam, hogy ”NEEM”  )
Most a pincér kerekítette a szemeit….. már az sem volt  világos neki, hogy azt mondom „Ja” viszont úgy gesztikulálok, mint aki nem akar… deee miért hajtogatom, hogy sör?? ……    neeeemértette…..
Hát vazze… lehet, hogy raccsolok…..
Mondom:
– I would like to pay!
Ezt sem érti… kétségbe esve áll …én kétségbe esve gondolkodom, hogy’ tudnám megvilágítani, hogy mit akarok…. majd jobb kezemmel teszek egy kört a cucc fölött az asztalon és megkérdezem:
– How much Euroes?
No erre földerül és azt mondja?
– Áááá zeche !     (csak onnan tudom, hogy így írják, mert a zelőbb megnéztem :o)
Szóval a cehhet kellett volna kérni… Mostmár tudom…  J
Bakker, még jó, hogy megkérdezte, hogy csak 1 sört hozzon-e…
Anikó meg ezt az egész izgi részt átpisilte és csak a végére ért oda… J

**
( tettem képeket a  www.malna.fotoalbum.hu  -ra )

 Most, midőn egy taknyos időmilliomos lettem, bevallom mást sem csinálok, mint eszem, és a neten lógok… Yeah… Úgysem csináltam még ilyet…  Néha elborzaszt ugyan a kupleráj ami körülvesz, de majd HOLNAP a tettek mezejére helyezkedem. Ma még beteg vagyok. Táppénz az táppénz. És aki ott van, az ne vigéckedjen, mert jól vissza lesz terelve…. 
Nem?
De!
Mondjuk pöttyet elborzasztott, hogy mennyi mindent csinálhattam volna ez alatt a röpke hét alatt, de aztán meggyőztem magam, hogy gyakorlatilag csütörtök reggelig mozdulni nem tudtam, csak nézni ki a fejemből…  Mondjuk tanulhattam volna anglist… 
Jah! Írt ma a tantóbácsi, hogy jövőhéten elmaradnak az órák, mert Germaniba kell utaznia…
Ékes angolsággal aggódásomat fejeztem ki, és lelkére kötöttem, hogy ne egyen uborkát! Sőt! Egyáltalán semmit ne egyen, mert nekem már így is elvonási tüneteim (withdrawal symptoms) vannak, hogy ki kellett / kell hagynom 4 órát… Hogy’ fogok így fölfejlődni?

*
Jajjj…  nem bírom ki ! Tuszkolom vissza, de csak kijön belőlem a skorpió….
Annyira izééé vagyok… dehát ha eccer….
Van itt egy új blog:

”A budapesti, cinkotai evangélikus gyülekezet baba-mama klubjának izgalmas eseményei.” 

lesznek benne feljegyezve…  J
Hubammeg…. az én életem se egy kalandregény…. deee…..
  Bakker, mekkora inspirációt kaphatott az író, ha az első alkalom után úgy érezte, hogy erről nyit egy blogot…
Alig várom a bejegyzéseket….
Tudom. tudom…. de nekem akkor is ez a hónap legfantasztikusabban megalkotott paradoxona…. Nagyon tetszik !  🙂