mix…

Hétfőn
elmentem zacskóért a ZAPEKba. Hoztam is haza nagy boldogan, mindjárt kettőt,
hogy a főnöknek is legyen…

(-E.: – Megcsináltad már az adóbevallásod?
   F.: – Még ráérek…
   E.: – Háát… 20.-áig…
   F.: – Jó, de május 20…
   E.: – J   )

Szóval elhozom a zacsikat. Kedden nekiállok, bepötyögöm  a gépbe, majd keresem a szürke borítékot,
amiben fel kell adni…
Éééésss…. PONT az hiányzik a zacsiból !
Megyek a főnökhöz… Neki sincs bent…
Na hol kezdtem a szerdai napot?
Hát a ZAPEKnál…
Megint kértem zacsit, de aztán jól résen voltam és megnéztem, hogy van-é benne
boríték…
Nem csigázom tovább a kedélyeket… Nem volt !
Visszaviszem… Elrebegem, hogy mizu és, hogy már hétfőn is, és akkorse…. Erre
putty, kezembenyom 3 borítékot…
És láttam, hogy a népek meg viszik ezeket a csomagokat mint a cukrot. Mekkora
szívás, hogy aztán nem találják benne a lényeg felét.
Mondjuk Judit azt mondta, hogy tavaly Ő sima borítékban adta fel és abban is
lehet, csak akkor fizetni kell érte. Nekem viszont tavaly telefonba azt mondta
a zapekes nőci, hogy „szó se lehet róla, hogy másikban… kipostáznak nekem egy
csomagot…”
Na, ennyit erről…
It overflowed…. (ha egyáltalán ezt így….)
Juteszembe..
A pletyik arról szólnak, hogy pasi lesz az ángilus tanárunk,  meghogy más napokon lesz, nem kedd,
csütörtök… 
Hááát….
Egyébként meg van egy kis sikerélményem… Illetve nem is kicsi… J
 Megnéztem a matek érettségit és úgy
láttam, hogy így rákészülés nélkül se buknék meg. J Szerintem nem
volt olyan nehéz. Legalábbis az első fele… Mondjuk a 6-os példánál:

x
négyzet – 6,5x – 3,5 = 0

mi
a két gyök összege, illetve a két gyök szorzata…
 lila gőzöm sem volt a Viéte formuláról,  de gyanítottam, hogy a két gyök szorzatára
ill. összegére van valami szabály… Merthát ugye nem úgy kell megcsinálni, hogy
az ember kiszámolja a két gyököt…

Megcsináltam
az angol első részét is és az is tök jó lett… 7 hibám lett
a 2×28-ból.
Na ennyit az önfényezésről.

*
Gasztropercek ! J
 
Már többször olvastam itt-ott a padlizsánkrémről… hogy az húúú… meg haaa….  Ésakkor szombaton bementem néminemű
pénzköltésre a SporolósBoltba és fényességes padlizsántok vigyorogtak rám egy
ládából… Komolyan mondom kajabáltak, hogy „vigyél eeel”…
Még soha nem volt semmiféle afférom ezzel a lila tökkel, de most nem tudtam
ellenállni neki és vettem két darabot belőle… Mondjuk halovány padlizsánlila
gőzöm nem volt, hogy hogy’ a búbánatban kell padlizsánkrémet csinálni, dehát ugye
gugli a barátunk és kiköpött nekem párszáz receptet… Nos, miután belemélyedtem
a témába, azt a következtetést szűrtem le, hogy egy padlizsánkrémbe nagyjából
minden lófüttyöt bele lehet dobálni.. Szóval 
ez olyan nekem való cucc…J
Nos… nem lett rossz… Bár meg kell mondjam, vagy paradicsomot nem kellett volna
bele tennem, vagy citromlevet, vagy valamelyikből kevesebbet, valamint a
vöröshagyma is túlteng benne szerintem… Kicsit elnyomja a többi ízt… Szóval a
jó padlizsánkrém titka –mivelhogy eccermár csináltam, osztogathatok tanácsot… J– , a lilatök
totál ízetlensége miatt,  a hozzáadott
anyagokon múlik. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy nem létezik két egyforma ízű
padlizsánkrém… Viszont ! Szerintem ezt a zöldséget, tuti, hogy jókedvében
teremtette az Úr.
Fényes, feszes, szépséges színű, vigyorgó izé, egy muris kalappal a fején, hogy szinte sajnáltam betenni a sütőbe… Ha
még mondjuk meghámozva őszibarack ízű lenne…. Aaahhh…
Mondjuk már két napja eszem 😛  Pirítóssal, sült husival…. Még holnap bírom, oszt
annyi…
Sok(k) lesz… Szerencsére nem csináltam meg mind a kettőt, csak az egyiket. A
másikat miután kiszedtem a sütőből, megpucoltam, fölszeltem és betettem a
mélyhűtőbe. Majd ha már a feledés homályába vész az élmény, akkor előveszem… De
azt majd máshogy ízesítem.
Mézzel…csokival…  
Vicceltem… :o)
Csoki…
Csoki…
ma benyomtam két  2!!   kettőőő 
 kocka étcsokit… (140 kcal… ) 
Ooppsz.. De már lazán be tudom gombolni a farmerom…farmerem… Deviszont növő
hold van és ilyenkor nem szabad nasizni, mert visszajön amit lekínlódtam… 

*
Van egy cikk itt az NLC-n AlexanderBrodyról…
80 éves, elégedett ember. Szerencsésnek mondja
magát. Szeret játszani, enni…élni…  Szóval olyan jó volt olvasni… Viszont elkövettem azt a hibát, hogy lejjebb görgettem a cikket és teljesen elképesztettek, elkeserítettek az alatta lévő kommentek. Teljesen felhúztam
magam. Kiakaszt, elképeszt, elszomorít az emberek ilyeténféle
kicsinyessége.. vagy irígysége, vagy nem is tudom mi ez, amit főleg mostanában  tapasztalok…
„Maradt volna itt, akkor nem lenne ennyire elégedett a sorsával…. Így könnyű !”
Van akinek az egészből az jött le, hogy „ a rakott krumplival ki lehetne
üldözni a világból”
Ilyenkor (is) sajnálom, hogy nem tudok több nyelven, mert annyira szeretném
tudni, hogy ez magyar specialitás vagy általános jelenség… Olyan szívesen
olvasnék más országok béli kommenteket… hogy ott is ilyen keserűek, gúnyosak,
irigyek-e az emberek..
Azt veszem észre, hogy nálunk általános jelenség, hogy az emberek a saját
elcseszett vagy elcseszettnek vélt életükért másokat hibáztatnak. Más az oka
annak, hogy nem érzem jól magam, más az oka annak, hogy nincs pénzem, mindig
mindennek mások az okai még véletlenül sem én magam… Olyan ez mintha valaki
mikor beleül egy tüskébe. elkezdene fészkalódni és közben szidni az akácfát, a
rózsákat, mindent ami tüskés… ahelyett, hogy felugrana és odébbülne…
Nem vagyunk egyformák, mindenkit más-más körülmények közé pottyantott  a gólya, mindenkinek más-más szarból kell
építkezni, de ezért nem a másik embert kell okolni…
Basszus, igen ! Ha úgy vesszük nem semmi környezetbe született ez a pasas
(ld.
wikipedia) tele volt híres emberrel a famíliája, szóval azért volt ugródeszka…
 De basszus,
a Pricetonon végzett és kínai nyelvből diplomázott (többek között)… És ezt nem
a családja csinálta hanem Ő… A leírásból ítélve, keményen dolgozva került egyre
feljebb és végig ember tudott maradni… Tessék utána csinálni ! Nem kell mindet,
elég csak a fele…
Annál egyszerűbb nincs, mint duzzogva puffogni és cinikus megjegyzéseket tenni
arra, aki esetleg többre vitte… Komolyan mondom sajnálatra méltó az az ember,
akinek egy ilyen cikkből az jön le, hogy „hja, neki könnyű volt…”
Vagy milyen „érdekes” elme lehet az, aki miután elolvassa a cikket még arra is
képtelen, hogy normálisan megfogalmazza, hogy mi is háborítja fel, úgyhogy
marad az, hogy brrr de utálja a rakott krumplit meg a szalontüdőt…  Az a lényeg, hogy valami negatív legyen….
Milyen elkeseredett embernek kell ahhoz lenni, vagy mekkora tüske van abban,
akiben egy ilyen cikk elolvasása után keserűség támad, sőt akkora, hogy képes
ezt kommentben kifejezni..
Nehogy azt higgye bárki is, hogy nekem nincsenek problémáim. Mindig is voltak,
vannak és sajnos lesznek is… De soha…soha nem jutott eszembe ezekért bárki mást
okolni. És azt is utálom, mikor valaki a körülményeivel takarózik, mert az
ember egy bizonyos kor után már a a körülményeiért is felelős…. Bár ezt nehéz
elismerni. Tenni ellene meg még nehezebb. De attól még nem döglesztem meg a
szomszéd tehenét !
Uramisten…
Miközben ezt most írom, a tvben megy a romákról egy műsor… Pont ide passzol..
Egy lány most érettségizik, szeretne továbbtanulni, a faluban 25 gyereket
korrepetál, az anyja pedig dolgozók esti iskolájába jár, hogy leérettségizzen,
hogy a munkahelyén minőségellenőr lehessen.. 

Tessék…
Nyílván vannak akik kiröhögik és visszahúzzák őket, mert ugye sokkal-sokkal könnyebb
reggelente kiülni a kocsmaajtóba, mint elmenni suliba.. De ők ezt választották
! És tudják, hogy miért…
Hát nem fejben dől el? 
Valahogy fel kellene már ébrednünk…