Szöszmókjaim....

Mostmár tutibiztos, hogy VAN rekeszizmom… Éééés
olyan izmos, hogy azt már nem lehet fokozni. Reggelig edzettem. Depersze nem
röhögtem, hanem köhögtem… (Bocsi… ez sokkal jobb volt mikor kigondoltam…)
Szóval hétfőn, kedden szabin voltam, mondván kikúrálom én majd jól magam és
szerdán fitten, üdén megyek újra a munka mezejére… (ahova majd terelik a
sok-sok mindenkit is..)
Na az van, hogy tegnap este volt a hangversenybérletünk utolsó előadása…a
legeslegjobb amit szeretek…orgonahangverseny egy katolikus nagyon barokk
nagyon díszes templomban… Imádom a fílingjét.. Most viszont meg volt spékelve
PittiKatalinnal.. Hááát… Mondjuk jobban szeretem, ha az orgona mellé nem
énekelnek, deee… gondoltam csak kibírom… Mondjuk egy porcikám sem kívánt
kimenni a lakásból de nagy volt a csábítás és különben is déltől már simán
elteltek úgy egész órák, hogy egyet sem köhögtem… Azért előrelátó voltam és egy
fél literes műanyag üvegbe töltöttem csipkebogyó teát és az utolsó sorba
ültünk, hogy tudjak menekülni. Nem is volt semmi gond… MÍG a művésznő el nem
kezdte acapella énekelni az Ómagyar Mária siralmat. Na ez nekem szó szerint a
torkomra ment, mert kb. 2 perc múlva a teás üvegemet megragadva, fuldokolva
menekültem ki a templomból… Kint aztán az előtérben lazán fuldokoltam vagy 5
percet és kész… Helyrejöttem.. Visszamenni nem akartam, mert gondoltam milyen
gáz lenne, ha megint elkezdene énekelni én meg megint elkezdenék menekülni… Még
azt hinné, hogy allergiás vagyok rá, pedig nem is… De nem vesztettem semmit,
mert a nagy üvegajtó mögül is tökéletesen lehetett hallani és látni mindent,
sőt volt ott egy szék is, amin kényelmesen elhelyezkedtem…
Na és itt kezdődött ….
De tényleg! Nem hülyéskedek, mikor azt mondom, hogy velem  mindig történni kell valami izének… Ami
normálisékkal nem történik… csak velem…
Nagyon jól szórakoztam, ugyanis azt hitték a betévedő népek (nyitva volt a
templom és a főtéren sokan voltak), hogy én vagyok a jegyszedő… J
Énmeg eljátszottam… J
Igazából egy idősebb úr kezdte, aki elkésett. Megállt előttem, és megmutatta a
bérletét. Mosolyogtam és megköszöntem, az meg csak állt mellettem mint a
jógyerek. Mondom neki „Tessék bemenni !”
– Hát úgy látom már nincs hely!
Na gondoltam… pasi…. És mutattam neki mindjárt két helyet is… Erre megköszönte
és bement… Aztán fél perc múlva kijött egy fickó és megkérdezte, hogy meddig
tart. Mondom: „Egy órás!”
– Akkor 8-ig. Ugye?
-Igen. Plusz a ráadás…
És elment, bakker otthagyta a zasszonyt. Mondjuk az Ómagyar Mária siralomhoz
acapella nélkül is  köll néminemű
hangulat, az tény… dehogy csak 10 percig bírjon valaki egy hangversenyt…
Aztán jött egy diáklány.. Egy darabig állt mellettem, hallgatta a zenét, majd
megkérdezte:
-Bemehetek?
– Persze, menj csak !
Nnna, hát ez meg tök boldog lett !
Aztán jöttek-mentek ott a népek… Volt aki megkérdezte ki énekel. Egy másikat
meg az érdekelte, hogy ki orgonál… Na basszus, ezzel megfogott, mert  nem tudtam…  és így volt végig…
Szó se róla PittiKatalinnak nagyon jó és erős hangja van és a templomnak sem
utolsó az akusztikája…   
Egyik ária alatt a nagymamám jutott eszembe, aki főzés közben rádiót szokott hallgatni… Tésztát
sodort a konyhaasztalon, a kredencen a  sokol rádióban ment a „Ki nyer ma?”…  A komolyzene alapvetően nem bántotta a fülét,
de némely áriára lisztes kézzel csapta le a kis laposelemest… Az enyhébbek
megúszták egy
  „
Aj, a  gigád sz*git !” beszólással… J
Gondolom ebből tisztán látszik, hogy a komolyzene szeretete nem a génjeimben
volt. J
 Meeeg az egyik ária alatt azon
vigyorogtam magamban, hogy tutibiztos, hogy a Mennyországban az összes
aprószentek meg pici puttók be vannak rendelve szolgálatra, és mind azzal
foglalkoznak, hogy tartják a templom márvány angyalait, hogy le ne essenek…
Úgy kb. ¼  9-kor lett vége, úgyhogy Judit
elérte a ½ 9-es buszát. Nem ültünk be sehova, mert eléggé sz*rul  voltam…
Aztán persze megint nem aludtam egész éjjel, mert csak ülni tudok… akkor nem
köhögök… Ülve viszont nemtok aludni… úgyhogy tv-t néztem. (Senki ne kérdezze,
hogy mit. Tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy két köhögésroham közötti időt
elüssem valamivel…)
Szóval  miután már 3 napja nem aludtam és
eluntam a taknyom-könnyem egybefolyós fuldoklást, nagy elhatározásra jutottam…
Elmegyek orvoshoz!
Nekem ez nem ám annyira egyértelmű, mert általában úgy állok a bajaimhoz, hogy „majd
én kikúrálom!” Node! Vasárnap Bádenbe készülök (az osztrákba) és addigra ki
kell kupálódnom… éshátmivel 4 napja agonizálok, pöttyet elbizonytalanodtam….  Háziorvosom rögtön a lényegre tért… (ismer)
– Mióta beteg?
– Péntek óta.
– Láza van?
– Már nincs. Vasárnap este volt 38 fok.
– Milyen gyógyszert vett be?
– Öööö…  Hááát…
                       méézet…
                                   csipkeebogyóóóteááát…
                                           
             naarancslevet…
Láttam, hogy egyre jobban kerekednek a szemei…. (mint amikor mondtam neki, hogy
nem fogom megenni a koleszterincsökkentőt…)
Ésakkor eszembe jutott, hogy hétvégén Judit (merthogy nála agonizáltam)
belémdiktált két ACC-t (brr..) és még itthonra is adott kettőt… csak azt nem
ettem meg… de büszkén hivatkoztam rá, hogy ittam ACC-t…
Na ennek örült és mondta, hogy jó… ésmég vérszemet kapott, hogy
– Neocitránt?
– Nem…
– Aszpirint?
– Nem…
– Mit vett be a lázra?
– Az csak 38 volt…
– Az a LÁZ !
– Arra.. semmit… De elmúlt… J
– Allergiás valamilyen antibiotikumra?
– Nem emléxem, hogy valaha ettem volna….
Na kész!  Aszonta pihenjek, és SZEDJEM BE
az antibiót…
És már ettem is ma egyet… Naagy..sárga… Mondtam a patikusnak, hogy adjon hozzá
probiotikumot is… úgyhogy most AZT IS eszem… És Anikó 3 perce b*ott le, hogy
mérnem vettem lándzsás útifűszirupot… és szentül meg kellett ígérnem, hogy
holnap reggel elmegyek lándzsás útifűért a patikába…
T1 írt aggódó sms-t… , hogy gargarizáljak pálinkával, mer’ az fertőtlenít és
jobban is érzem magam tőle…. és nagyon aggódnak… és G. is nagyon aggódik…
Na, képzelem… végre kiélheti magát az irodában… akkor szellőztet amikor akar,
senki nem énekel neki… meg ilyenek…
Írtam is T1nek, hogy azt mindenki mondhatja, hogy aggódik… Hanem sírt-e??
T1 szerint, azt csak titokban, mert a macsók nem sírnak !
 

Annyira meg vagyok fázva. hogy nem tudok aludni, mert ahogy leteszem a fejem,
rögtön deb kapok levegőt az orromon… 38 fok lázam volt fél órája és roppantmód
nyűgös vagyok…
Csokis nápolyit eszem, mert most az JÁR nekem, bár rágni sem tudok normálisan
mert úgy érzem, hogy az összes fogam is fáj…
Igazából nem is emléxem, mikor voltam megfázva így… Én nem szoktam…

Abba kéne hagyni a nápolyi evést… elvégre éjfél van…
Baromi álmos vagyok… Mi a francot csináljak?
Írni sem tok…

Mondtam már? Új tantóbácsink van angolból…
Hm… Megvolt az első élmény… ami határozottan jó volt. Bár már megtanultam, hogy nem vonok le elhamarkodottan következtetéseket, deee  bíztató a kezdet…
Mindenesetre nem nagyon lehet mélázni az órán, mert résen van és felszólít J

Pénteken  CS.-vel mentünk kifele óra után..
Cs: – Na milyen?
E.: – Szerintem jó!
Cs:.- Ja, szerintem is. Úgy láttam Te különösképpen tetszel neki, mert folyton rád kacsintgatott J

Mer’ az van, hogy kicsit tikkel (vagy hogy mondják ezt) és ilyenkor így kacsintgat… Biztosan izgul…  J
Nnna, lényeg, hogy jó lesz ez !
Majd összecsiszolódunk !
A. meg jól itt hagyott minket. Olyan zizzent vagyok, még mindig ezen rágódok… Valahogy én nagyon utálom a lezáratlan dolgokat, amik csak úgy putty véget érnek. Nincs lecsengésük… Mondta volna meg, hogy ez és ez a bajom veletek és így tele tökkel nem tudok hatékony lenni… Vagy valami… Merthogy eddigmeg nagy haverok voltunk… Évadzáró bulik, szülinapok, névnapok…
Oszt nyekk !
Eccerűen nem fér a fejembe !
Még T2 tesz valami kísérletet állítólag….
*
Szenzáció !!
Szombaton elindult első útjára az Eliana tours… J
Bepakoltuk magunkat 4-en a Boriszba és megcéloztuk a Jeli arborétumot, mert már mindegyikünk nagyon régen látta és mostan virágoznak a rhododendronok. Hát nem mondom, hogy nem volt bennem a frász, mert még soha nem tereltem össze a barátnéimat szűk zárt helyre… Leginkább attól tartottam, hogy ha Anikó bal lábbal kelt, akkor megeszi Annát reggelire fényképezőgépestül… amit Anna zokon vesz és kész a buli…
Mondjuk szerencsére nem rágtam magam ezen és igyekeztem elhessegetni még a gondolatát is ….. ÉS milyen jól tettem ! J
Szerintem nagyon jól sikerült a nap. Mindenki szeretett mindenkit. Toleráltunk, elnéztünk és élveztünk… Biztosan a bolygók is valahogy jól álltak ….
10-kor indultunk és 2 óra alatt értünk oda. A 8-as úton folyton mérnek valamelyik ficakban és csak reménykedni tudok benne, hogy út közben nem készült rólunk fénykép… Merthát megmagyarázhatatlan 40-es táblával azért találkoztunk… Szerencsére működött a szolidaritás és villogott mindenki mindenhol… J
A rhododendronok gyönyörűek, csodaszépek és fantasztikusak. Az egész arborétum szép volt, bár egymástól függetlenül arra jutottunk, hogy egy kicsit mintha elhanyagolt lenne…
Valahogy olyan dzsumbujos benyomást keltett… Pl. a tó sem volt kitisztítva…
Na de azért így is nagyon szép volt a rengeteg virágzó bokor és a gyönyörű fenyők csak most olyan „buja” volt az egész és mi valahogy olyan szellősebbre emlékeztünk…
Nagyon jó időnk volt. Sütött a nap de azért a kánikulai meleg megkímélt bennünket. Az külön jó volt, hogy az arborétum melletti erdőben csináltak egy „parkolót” ill. be lehetett állni a fák közé és így nem a napon kellett hagyni a kocsit. Rengeteg autó volt, alig találtunk helyet Borisznak, de aztán beszuszakoltam egy kupac falevél tetejére…
A pénztárnál egy néni forradalmat szervezett, de nem jött össze neki… Pedig lájkoltuk eléggé… J  Merthogy 12 (or14?) főtől már csoport jegyet lehetett venni és ott álltunk jópáran.. erre kitalálta, hogy alakuljunk csoporttá…  Nos az ötlet nem volt rossz és benne is lettünk volna, a pénztáros is csak pislogott, hogy hééé….  de akkor egy másik okos néni kitalálta, hogy ne szervezkedjen, mert ha nyugdíjas jegyet vesznek akkor úgy mégócsóbb… Nnna, így nem lettünk csoport…csak majdnem…
Aztán bementünk és onnantól csak ámuldoztunk egyik lila bokortól a másik lila-sárgáig…

A hét forrásnál (NEM ivóvíz !!  Szerintem ez gáz..! ) viszont az történt, hogy eccercsak elkezdett dörögni az ég. Nem is akárhogyan, hanem eléggé… Mindenki nyújtogatta a nyakát, oszt megállapítottuk, hogy nem lesz ebből lófütty se…nemhogy eső… Node mikor elindultunk visszafele egyre nagyobbakat csattogott és eléggé pánikba estünk, mert volt ugyan esernyője mindegyikünknek DE bent a kocsiban ! És egyébként meg egy szál neglizsében voltunk… Szóval elindultunk kifele, de persze azért a fenyves fele mentünk és nem a rövidebb úton, úgyhogy eléggé elkapott minket egy jó nagy zuhé…
Bemenekültünk egy hársfa alá, ahol már laktak hangyákok eléggé szép számmal és nem díjazták, hogy betolakodtunk. Mi meg választahattunk, hogy hangyák vagy szakadó eső… Helybentrappoltunk, hogy ne másszanak fel a lábunkon… Mondtam is, hogy úgy nézünk ki, mintha esőtáncot járnánk igen szép eredménnyel… Az emberek eltűntek, sehol egy lélek, ömlik az eső, csattog a villám…. mi meg annyira röhögtünk, hogy folyt a könnyünk, mert úgy 5 perc után mindenki elkezdett nyafogni…
– Ééén éhes vagyoook…
– Pisiilnom kelll….ééés nem bíírom sokááá….
– Fagyit akarok enniiii….. (ez vajon ki lehetett? J)
– Tampont kell cserélnem !!
Kb. 15 percet álltunk ott, mire elcsendesedett, elállt az eső és kimerészkedtünk a fa alól, hogy a keletkezett pocsolyákon átevickélve kiérjünk a bejárathoz.
Ott aztán mindenki elvégezte a dolgát, majd megrohantuk a kávézófaházat és dupla forrócsokit ittunk….
Hazafele még bementünk a Szajki tavakhoz… mert odafele kifigyeltük, hogy az is erre van, és akár meg is nézhetnénk… úgyhogy megkerestük…
Mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy apró kis hazánkban nincsenek túltáblázva bizonyos helyek… Persze ha azt akarjuk, hogy kóbor népek ne csámborogjanak arra, akkor minden OK..  Már mi is éppen feladni készültünk, hogy valaha is megleljük a tavakat, mikor végre jó helyen kanyarodtunk be… Persze, lehet, hogy egy GPS megoldás lett volna és akkor tényleg nem is kellenek táblák, de életem első GPS-szel vezetős élménye tavaly Szlovéniában eléggé vegyesre sikerült…. Még mindig azt mondom, hogy egy jó térkép többet ér…

Na de a tavak:
Még soha nem voltam ott, úgyhogy nekem újdonság volt. Nagyon szép, gondozott, fás, parkos a strandja és eléggé sokan voltak a parton levő kiülőkben… Szóval jó, hogy nem hagytuk ki. Ja! Találkoztam a herceggel is…béka formájában… Akkorát ugrott előttem, hogy én meg majdnem Judit nyakába ugrottam… De aztán nem pusziltam meg (a békát) hanem jól a szemébe vakuztam… J Most van róla egy sztárfotóm…

Hazafele aztán bele kellett húzni, mert félő volt, hogy Judit lekési a ½ 9-es buszát, úgyhogy az elkerülőn elmentünk a busz elé és ott szállt fel, mert a buszállomáson már nem jött volna össze.
No, ez volt.

(Akit esetleg érdekel, tettem fel képeket a malna.fotoalbum.hu –ra )

Van új angolos tantóbácsink…
Pasi…
Jó! Tudom…. ez már az első mondatból is kiderült…
Azé’ nyomatékosítottam csak, mer’ ilyen még nem vót…
Pénteken lesz az első óránk vele. Szerintem azért kerestek pasit, hátha jobban bírja a strapát… J Khm.. Nemááám.. Nem voltunk mi szadisták… Szerintem…
Át kéne néznem a csökkenő fagyapot készlet feletti sajnálkozásom mikéntjét, hogy ne csak a szépségemmel kápráztassam el.
*
Boriszra végre felkerült a nyári papucs… G. poénkodott, hogy már leolvad róla a téli… meg, hogy erre a 3 hónapra már minek…
Kac-kac…
*

Három napja mozizok… Na nem a hagyományos módon, popcornnal, colával… Nem..
Rendezek.
Agyban..
Egy klipet…

A zenéje WK eurovíziós száma lenne.

Egy idilli táj lenne a képen, lepkékkel, napsütéssel, virágokkal,…. Menne a zene és egy dörgő férfihang beolvasná a heti újságok szalagcímeit…
Pl…

zene…zene…zene….

„A vállalkozások teljes adótartozása már meghaladja a 2125 milliárd forintot. Külön probléma, hogy a végrehajtás alá vont cégeknek csaknem háromnegyede gyakorlatilag már nem működik”

zene felerősödik:   What about my life ???

„Tényleg köpni-nyelni nem tudtam. Látható, hogy az áramszedő – esőben, nedves kötéllel – a szerelvény hasa alá van bekötve, amit az utasok bármikor megérinthetnek. Ennyi”

zene felerősödik:   What about my dreams ???

„Jelen pillanatban tragikus széthúzás frusztrálja a szakmát és hajtja a politika malmára a vizet. Normális országnak normális színházi életre volna szüksége.”

zene felerősödik:   What about my dreams ???
What about my life ?,

„gyors döntésre csak a költségvetési megszorításra “alkalmas” területeken számíthatunk a közeljövőben is.”

zene felerősödik:   What about my  dreams ???

„Bevallotta a kormány: mégis nőnek a betegterhek”

zene felerősödik:   What about my life ???

„Az űripar folyamatosan fejlődő iparág, ami a válság alatt is évi 20 százalékkal nőtt − mondta a cégvezető. A magyar cégek bekapcsolódásához állami segítségre volna szükség.” 

What about my dreams ??

What about my life?
What about how I feel ?
What about I needs?
Mit mondhatnál, mit mondhatnék..?
Elkoptunk rég, szemeinkből nézd, hova tűnt a fény ?

*********************************
Most nem azért mert én rendeztem de tök jó lenne…. Legalábbis úgy képzelem..
Tök jónak ! 🙂

Barátaim az Úrban, mégiscsak MAGYARORSZÁG a világ közepe…  🙂

Perui  or ecuadori indiánok (de tényleg azok… színre, centire stimmelnek) utcazenélnek…
Megállsz egy kicsit  hallgatni…. oszt felhangzik Cserháti Zsuzsától az „Édes kisfiam” ….
???…?!… Hökk…

Mondjuk nem játszották rosszul…
Dehát….
Izé…
Integrácijó…
Globalizácijó…
Belesímulás…
  

Az annyira izéééé, mikor a PMSem növő holdra esik… Nem
bííírok az étvágyammal… mintha a testem háborúra készülne, vagy valami közelgő
éhínségre…
Megáll az eszem és csak eszem…csak eszem…. 
(Miben volt ez?)
Csütörtökön összeülést tartottunk Anikóval, aminek első felét egy kávézóban
töltöttük.
Mondjuk Anikó kezdte, hogy éhes… ha nem mondja, simán el lettem volna a
narancslevemmel… Dehát könnyű Katit táncba vinni…és jött azzal, hogy
melegszendvics… ebből aztán az lett, hogy benyomtunk 1 pizzát…
Mármint hogy fejenként egyet…
( Khm… a melegszendvicseket nem találtuk meg az étlapon, csak miután már
megrendeltük a pizzákat… J)
Azt már le sem írom, hogy ma miket ettem össze, csupán az elmúlt 3 órát
foglalnám össze:
megettem a délről maradt szecsuáni, csípős, savanyú mártásom rizzsel… aztán két
paprikás szalámis szendvicset, desszertnek némi csokit, majd egy banánt és most
kortyolgatom a teámat…
Igen…
Oszt az éccaka majd „színes tintákkal álmodom…”
Ja! Az összeülésnél tartottam…
Kaja után hazavittem Anikót és a házuk előtt a kocsiban még beszélgettünk kb.
1,5 órát… J miközben eccercsak a sötétben lazán átgyalogolt
előttünk egy RÓKA….
Csak lestünk ki a fejünkből, hogy miii?? ez tényleg egy róka???
És ja!
Az …!
Simán masírozott a város fele… Szerintem tutira a VUK volt, mert csak Ő vetemedhet
ekkora vakmerőségre…
*
Tegnap itt volt M.
Öööö..
Jja!
Mer’ az úgy volt, hogy mostanában elég soxor eszembe jutott, hogy mi lehet vele…

Ésakkor kihasználtam a pillanatot mikor nem figyelt az ego-m, írtam neki egy
emailt, hogy mi meg merre … A vége az lett persze, hogy átjön… Egyszerűen nem
lehet vele írásban kommunikálni. Szóban is nehéz, de írásban lehetetlen…
Már úgy értem, hogy beszélgetünk mi…csak…. 
Most is 4 órán keresztül szóval tartottuk egymást… Végig kérdeztem az összes ismerősét
(már akikről beszélni szokott), meg az apját, anyját, kutyáját, Verát, Olgit…
Ahh…
Mondjuk, ahogy Te nem kérdezted meg tőlem pénteken, hogy „És veled, mi van?”
úgy Ő sem… Megkérdezte, hogy bent (cégnél) mi újság… oszt ennyi…
Ésakkor tudom, hogy jól van ez így..
A lehető legtökéletesebben alakult…
Vannak dolgok amikre soha nem fogok választ kapni és kész…
És nem kell mindig azt hinnem, hogy mindennek én vagyok az oka…
Nem?
De!

Mindegy, hogy hogyan telt a nap…
              Mindig emelt fővel kell hazamenni !!

Csapás csapás hátán…..
T2 hazajött Svájcországból és most  a konyhaasztal tele van csokival….
Áááhh…
Hát lehet így dolgozni ?!?
Szadista!!!!

Hétfőn
elmentem zacskóért a ZAPEKba. Hoztam is haza nagy boldogan, mindjárt kettőt,
hogy a főnöknek is legyen…

(-E.: – Megcsináltad már az adóbevallásod?
   F.: – Még ráérek…
   E.: – Háát… 20.-áig…
   F.: – Jó, de május 20…
   E.: – J   )

Szóval elhozom a zacsikat. Kedden nekiállok, bepötyögöm  a gépbe, majd keresem a szürke borítékot,
amiben fel kell adni…
Éééésss…. PONT az hiányzik a zacsiból !
Megyek a főnökhöz… Neki sincs bent…
Na hol kezdtem a szerdai napot?
Hát a ZAPEKnál…
Megint kértem zacsit, de aztán jól résen voltam és megnéztem, hogy van-é benne
boríték…
Nem csigázom tovább a kedélyeket… Nem volt !
Visszaviszem… Elrebegem, hogy mizu és, hogy már hétfőn is, és akkorse…. Erre
putty, kezembenyom 3 borítékot…
És láttam, hogy a népek meg viszik ezeket a csomagokat mint a cukrot. Mekkora
szívás, hogy aztán nem találják benne a lényeg felét.
Mondjuk Judit azt mondta, hogy tavaly Ő sima borítékban adta fel és abban is
lehet, csak akkor fizetni kell érte. Nekem viszont tavaly telefonba azt mondta
a zapekes nőci, hogy „szó se lehet róla, hogy másikban… kipostáznak nekem egy
csomagot…”
Na, ennyit erről…
It overflowed…. (ha egyáltalán ezt így….)
Juteszembe..
A pletyik arról szólnak, hogy pasi lesz az ángilus tanárunk,  meghogy más napokon lesz, nem kedd,
csütörtök… 
Hááát….
Egyébként meg van egy kis sikerélményem… Illetve nem is kicsi… J
 Megnéztem a matek érettségit és úgy
láttam, hogy így rákészülés nélkül se buknék meg. J Szerintem nem
volt olyan nehéz. Legalábbis az első fele… Mondjuk a 6-os példánál:

x
négyzet – 6,5x – 3,5 = 0

mi
a két gyök összege, illetve a két gyök szorzata…
 lila gőzöm sem volt a Viéte formuláról,  de gyanítottam, hogy a két gyök szorzatára
ill. összegére van valami szabály… Merthát ugye nem úgy kell megcsinálni, hogy
az ember kiszámolja a két gyököt…

Megcsináltam
az angol első részét is és az is tök jó lett… 7 hibám lett
a 2×28-ból.
Na ennyit az önfényezésről.

*
Gasztropercek ! J
 
Már többször olvastam itt-ott a padlizsánkrémről… hogy az húúú… meg haaa….  Ésakkor szombaton bementem néminemű
pénzköltésre a SporolósBoltba és fényességes padlizsántok vigyorogtak rám egy
ládából… Komolyan mondom kajabáltak, hogy „vigyél eeel”…
Még soha nem volt semmiféle afférom ezzel a lila tökkel, de most nem tudtam
ellenállni neki és vettem két darabot belőle… Mondjuk halovány padlizsánlila
gőzöm nem volt, hogy hogy’ a búbánatban kell padlizsánkrémet csinálni, dehát ugye
gugli a barátunk és kiköpött nekem párszáz receptet… Nos, miután belemélyedtem
a témába, azt a következtetést szűrtem le, hogy egy padlizsánkrémbe nagyjából
minden lófüttyöt bele lehet dobálni.. Szóval 
ez olyan nekem való cucc…J
Nos… nem lett rossz… Bár meg kell mondjam, vagy paradicsomot nem kellett volna
bele tennem, vagy citromlevet, vagy valamelyikből kevesebbet, valamint a
vöröshagyma is túlteng benne szerintem… Kicsit elnyomja a többi ízt… Szóval a
jó padlizsánkrém titka –mivelhogy eccermár csináltam, osztogathatok tanácsot… J– , a lilatök
totál ízetlensége miatt,  a hozzáadott
anyagokon múlik. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy nem létezik két egyforma ízű
padlizsánkrém… Viszont ! Szerintem ezt a zöldséget, tuti, hogy jókedvében
teremtette az Úr.
Fényes, feszes, szépséges színű, vigyorgó izé, egy muris kalappal a fején, hogy szinte sajnáltam betenni a sütőbe… Ha
még mondjuk meghámozva őszibarack ízű lenne…. Aaahhh…
Mondjuk már két napja eszem 😛  Pirítóssal, sült husival…. Még holnap bírom, oszt
annyi…
Sok(k) lesz… Szerencsére nem csináltam meg mind a kettőt, csak az egyiket. A
másikat miután kiszedtem a sütőből, megpucoltam, fölszeltem és betettem a
mélyhűtőbe. Majd ha már a feledés homályába vész az élmény, akkor előveszem… De
azt majd máshogy ízesítem.
Mézzel…csokival…  
Vicceltem… :o)
Csoki…
Csoki…
ma benyomtam két  2!!   kettőőő 
 kocka étcsokit… (140 kcal… ) 
Ooppsz.. De már lazán be tudom gombolni a farmerom…farmerem… Deviszont növő
hold van és ilyenkor nem szabad nasizni, mert visszajön amit lekínlódtam… 

*
Van egy cikk itt az NLC-n AlexanderBrodyról…
80 éves, elégedett ember. Szerencsésnek mondja
magát. Szeret játszani, enni…élni…  Szóval olyan jó volt olvasni… Viszont elkövettem azt a hibát, hogy lejjebb görgettem a cikket és teljesen elképesztettek, elkeserítettek az alatta lévő kommentek. Teljesen felhúztam
magam. Kiakaszt, elképeszt, elszomorít az emberek ilyeténféle
kicsinyessége.. vagy irígysége, vagy nem is tudom mi ez, amit főleg mostanában  tapasztalok…
„Maradt volna itt, akkor nem lenne ennyire elégedett a sorsával…. Így könnyű !”
Van akinek az egészből az jött le, hogy „ a rakott krumplival ki lehetne
üldözni a világból”
Ilyenkor (is) sajnálom, hogy nem tudok több nyelven, mert annyira szeretném
tudni, hogy ez magyar specialitás vagy általános jelenség… Olyan szívesen
olvasnék más országok béli kommenteket… hogy ott is ilyen keserűek, gúnyosak,
irigyek-e az emberek..
Azt veszem észre, hogy nálunk általános jelenség, hogy az emberek a saját
elcseszett vagy elcseszettnek vélt életükért másokat hibáztatnak. Más az oka
annak, hogy nem érzem jól magam, más az oka annak, hogy nincs pénzem, mindig
mindennek mások az okai még véletlenül sem én magam… Olyan ez mintha valaki
mikor beleül egy tüskébe. elkezdene fészkalódni és közben szidni az akácfát, a
rózsákat, mindent ami tüskés… ahelyett, hogy felugrana és odébbülne…
Nem vagyunk egyformák, mindenkit más-más körülmények közé pottyantott  a gólya, mindenkinek más-más szarból kell
építkezni, de ezért nem a másik embert kell okolni…
Basszus, igen ! Ha úgy vesszük nem semmi környezetbe született ez a pasas
(ld.
wikipedia) tele volt híres emberrel a famíliája, szóval azért volt ugródeszka…
 De basszus,
a Pricetonon végzett és kínai nyelvből diplomázott (többek között)… És ezt nem
a családja csinálta hanem Ő… A leírásból ítélve, keményen dolgozva került egyre
feljebb és végig ember tudott maradni… Tessék utána csinálni ! Nem kell mindet,
elég csak a fele…
Annál egyszerűbb nincs, mint duzzogva puffogni és cinikus megjegyzéseket tenni
arra, aki esetleg többre vitte… Komolyan mondom sajnálatra méltó az az ember,
akinek egy ilyen cikkből az jön le, hogy „hja, neki könnyű volt…”
Vagy milyen „érdekes” elme lehet az, aki miután elolvassa a cikket még arra is
képtelen, hogy normálisan megfogalmazza, hogy mi is háborítja fel, úgyhogy
marad az, hogy brrr de utálja a rakott krumplit meg a szalontüdőt…  Az a lényeg, hogy valami negatív legyen….
Milyen elkeseredett embernek kell ahhoz lenni, vagy mekkora tüske van abban,
akiben egy ilyen cikk elolvasása után keserűség támad, sőt akkora, hogy képes
ezt kommentben kifejezni..
Nehogy azt higgye bárki is, hogy nekem nincsenek problémáim. Mindig is voltak,
vannak és sajnos lesznek is… De soha…soha nem jutott eszembe ezekért bárki mást
okolni. És azt is utálom, mikor valaki a körülményeivel takarózik, mert az
ember egy bizonyos kor után már a a körülményeiért is felelős…. Bár ezt nehéz
elismerni. Tenni ellene meg még nehezebb. De attól még nem döglesztem meg a
szomszéd tehenét !
Uramisten…
Miközben ezt most írom, a tvben megy a romákról egy műsor… Pont ide passzol..
Egy lány most érettségizik, szeretne továbbtanulni, a faluban 25 gyereket
korrepetál, az anyja pedig dolgozók esti iskolájába jár, hogy leérettségizzen,
hogy a munkahelyén minőségellenőr lehessen.. 

Tessék…
Nyílván vannak akik kiröhögik és visszahúzzák őket, mert ugye sokkal-sokkal könnyebb
reggelente kiülni a kocsmaajtóba, mint elmenni suliba.. De ők ezt választották
! És tudják, hogy miért…
Hát nem fejben dől el? 
Valahogy fel kellene már ébrednünk… 

 – Hova szaladsz Ügyifogyi?
– Neeem tudom Okoskaa….! Majd megmondom ha odaérteeem !!!