Szöszmókjaim....

No elment a nyúl is… Ergo, megint fel vannak töltve a csokiraktáraim…. DE! Egy hős vagyok! Mert csak nééézegetem, csodálgatom, rakosgatom, gyönyörködöm bennük, elképzelem az ízüket…. Meg ilyesmi antijódógombaság….
Van pl. egy olyan milkatojatom, ami milkalágytojás és van hozzá egy pici lila, műanyag kiskanál, amivel ki kell kanalazni belőle a cuccost…
meg van tibibirkám… (az olyan, hogy a birka nyakörvére rá van írva, hogy tibi tibi tibi tibi ) Meg van lilanyulam, meg trüffelszeletem, meg olyan tojatom amiben alkohol van…
Jjajjj.. még leírni is jóvót…
Majd néha elolvasom… :o)
Mondjuk a sonkának nem tudtam ellenállni, mert azt (is) nagyon szeretem… Hmmm.. tormával, zöldhagymával, paprikával, paradicsommal…. (retket nem vettem mer’ nyamvadt vót !)
Meg még sütöttem sütit is ami tök finom lett ! Legalábbis Anikófia azt mondta rá, hogy finom, és ha ő azt mondja valamire, akkor az úgy van… és azért láttam, hogy nem csak úgy udvariasságból mondja.
A sütit pedig úgy kell készíteni, hogy kell venni a Spárolósboltban piskótalapot, ami olyan, hogy 4 db lap, amiből 2 barna, 2 sárga… nnna és ezeket kell megtölteni krémmel. Vanília krémet tettem bele,  és igen, volt benne Eliana féle csavar: merthogy persze megint hiányzott valami a receptúrához…. nem volt otthon tej. Ebből kellett volna basszus 3dl, a pudingpor összekeveréséhez… DE! Azt csináltam, hogy volt otthon 2 dl tejszín, amit félig felvertem és ebbe kevertem bele a krémport, meg tettem bele 1 db vaníliás cukrot (nem kellett volna –ártani nem ártott de tök felesleges volt). Ja! Még rumaromát is öntöttem hozzá, és összekevertem, majd rákentem a piskótarétegekre. A tetejére olvasztottam étcsokit, amibe dobtam egy kevés vajat és hozzáöntöttem a maradék rumaromát… oszt ezt az egészet rá a süti tetejére, ami persze lefolyt az oldalán, de nem baj, mert így bevontam az egészet vele…
Éééés szerintem nyami lett! Mindenki azt mondta rá, hogy jóóó !
És pont annyi volt, hogy vasárnap ettek belőle Anikóék, hétfőn meg Judit és Anna meg persze én is…

*
Megkóstoltam az ibilikőrt…
Hááát…. Ja!
Most értettem meg, hogy miért is hívják a pasik a likőröket  körömlakknak….
Jó, mondjuk egy fokkal jobb mint a marcilikőr de… baromi édes. Pedig a 80 dkg cukror helyett csak 60 dkg-t tettem bele.. És ami a legérdekesebb, hogy a tintakék színe megváltozott olyan jókis tokajiaszú színűre …
Az illata az legalább ibolya…
Nem baj ! Kitaláltam, hogy majd veszünk vanília fagyit és ha azt lelocsoljuk vele nagggyon finom lesz :o))
Meghát még akármi is lehet, hiszen 3-4 hónapot kell neki állni, az meg hol van még…
Nem?
De!
*
Szokásos párbeszédmorzsa:

Nyavalygok egy keveset, hogy állandóan lecsúszik a farmerom…, majd hírtelen átmenet nélkül:
E.: – Képzeld! Megyek ma Csernusra…!!!
G.: – Minek?
E.: – Mert okosságokat mond.
G.: – Mondok én neked okosságot! Vegyél egy övet!
E.: – Nem szeretem az övet…
G.: – Miért?
E.: – Mert szoríít…
G.: – áááá…. tényleg jobb ha Csernusra mész…
E.: – Mondtam J

*
Tadammm… tadammm… dobpergés:

angol vizsgaeredményeim:  írásbeli: 86 % ,   szóbeli: 95%

Megnéztem a tesztemet…. hát simán lehetett volna 90%-os. Olyat csesztem el, amin most teljesen elképedtem…
Na mind1 ! Nem panaszkodom. Örülök, hogy jó lett !
Ámdeviszontellenben a tanárunk leadott bennünket. Emailben kaptunk értesítést az eredményekről is és arról is, hogy nincs kapacitása továbbvinni a csapatot.
Hát igen! Egyszer valami történt és azóta már nem szeretett minket… De igazából nem tudjuk, hogy mi a baja.
Most így utólag már mindenki mondja, hogy észrevette, hogy valami gond van és már nem olyan velünk mint régebben…. Most aztán csak így pitty-putty vége lett. El sem búcsúztunk… Egyrészt azt gondoltuk, hogy megyünk tovább, másrészt meg ilyen vizsgák után szokott lenni „feedback”, amin elmondta mindenkinek, hogy mik a meglátásai…
Hááát most keresnek nekünk másik tanárt… Csak így olyan nem jó. Mert valami miatt biztosan megbántódott és lehet, hogy meg tudnánk beszélni. Különben meg tök jó fej és tele van energiával meg minden…
Tényleg sajnálom…
*
Tegnap este volt a pszichológiai előadás sorozat utolsó estje:
Az előadók: Csernus doktor és SzendiGábor volt.
Hááát…..
Cs. volt az első és…. hogy’ is mondjam csak…
Igazából alig vártam már, hogy vége legyen. Roppantul idegesített.
Úgy voltak a teremben a székek, hogy hosszában, középen volt egy átjáró és Ő nem a színpadra állt fel, hanem lejött a székek közé és megállt a 3. sor mellett (mi a 4.sorban ültünk, majdnem a szélén) és ott beszélt. Rögtön az elején belenyomta a mikrofont egy srác kezébe és kérdezett tőle valamit… az próbált jópofa lenni de eléggé szánalmasra sikeredett –mondjuk minden elismerésem az övé volt, hogy egyáltalán meg tudott szólalni.
 Cs. néha hátra ment, hogy ott se legyenek nyugodtan a népek, de aztán mindig visszakavart oda mellénk. Néha kiabált, néha felordított, tök agresszívnek éreztem… Mindig úgy beszélt, hogy valakinek a szemébe nézett, akire ettől a frász jött rá. Rám legalábbis igen, de gondolom más is így volt vele… Sose tudtam, hogy elkapjam a szemem, vagy nézzek merően vissza rá,… melyikkel úszom meg, hogy atrocitás érjen J
Mondjuk azt biztosan állíthatom, hogy ha Cs. doktor 3 méterre tőled, mélyen a szemedbe nézve elordítja magát, hogy „Képes vagy bármire!” akkor ez akkora katarzis, hogy rögtön tudod, két lehetőséged van: vagy összeszarod magad, vagy eldöntöd, hogy tényleg képes vagy bármire!
Az előadás folyamán többször is fohászkodtam az én drága teremtőmhöz, mikoris próbáltam tartani a szemkontaktust és közben azt éreztem, hogy simán a szemével kiszedi a vesémet, majd a szívemet, meg a többit, hogy „Miért, miiéért?!? Miért ÉN már megint?? Mit vétettem? Annyian vagyunk ebben a kib*ott teremben…”
Mondjuk volt egy csaj, aki a mögöttünk levő sor legszélén ült, neki jól megszorongatta a karját, miközben kiabálva kérdezgette, hogy
-Bírja?
-Igen
-Bírja?
-Igen
-Még mindig bírja?
-Hát már egyre nehezebben…
– Akkor miért nem tiltakozik? Miért nem mondja, hogy fáj ? Önt el lehet nyomni. Nincs akarata….
Kb. ez volt. Mondta neki, hogy holnapra valószínűleg megkékül…
Szóval… nemtom…
Biztosan van akinek ez a módszer bejön…  Sőt, akin csak az segíthet, hogy végre valaki egyszer helyrerakja…
Most úgy gondolom, nem hiszem, hogy önként elmennék hozzá…
Eszembe jutott M. Ő volt nála egyszer. Fejébe vette, hogy beszélni akar vele és bejelentkezett. Úgy emlékszem, hogy egy hónapra kapott időpontot de aztán egyszercsak felhívták, hogy másnap reggel mehet.. És ment.
(Anno meg is írtam …  úgy kb. 2008 tájékán lehetett…)
Mondjuk vele nem kiabált. Lehet, hogy csak előadásokon ilyen teátrális?
Arra már nem volt idő, hogy kérdeseket tegyünk fel. Mondjuk nem tudom, hogy akadt-e volna oly bátor-botor lélek…
Mondjuk ha elég tökös lennék, megkérdezhettem volna tőle, hogy van-é már ebédlőasztala… J
Jó, ez elég nagy genyóság lett volna…. :o))
SZ.G. pedig….
Tudom, hogy egy nagyon jó és híres pszichológus, de Ő tartotta a hat előadó közül a legunalmasabb előadást.
Az elején felállított egy teóriát és erre hozta fel a példákat két órán keresztül… Mindenki baromira lefáradt. Mondjuk tudtam volna vele vitatkozni, vagyis jó lett volna ha meg tud győzni az igazáról…
Szerintem a példáiban mindig a dolgok optimális eshetőségét vette alapul.
Pl. Van egy család, ahova a nagyszülők minden évben odaköltöznek 3 hétre és átveszik az irányítást. Füvet nyírnak, bevásárolnak, mosogatnak…. mindent megcsinálnak….
Ez baromira zavarja a házaspárt, de nem tudnak mit csinálni, nem akarják megbántani a nagyszülőket…
Elsődleges megoldás: jól megmondják a magukét, összevesznek….      –nem jó !
Másodlagos megoldás: elfogadják a „segítséget” sőt rátesznek egy lapáttal. Pl. szólnak, hogy a kertben nem szépen lett levágva a fű, nem úgy kell mosogatni, vagy ki kell kiabálni a konyhába, hogy anyuka hozzon már be egy sört…. stb. Mert ennek az lesz az eredménye, hogy a szülők fogják azt mondani, hogy gyerekek mostmár ideje felnőnötök és nem csinálunk többet ilyet. Nektek kell levágni a füvet….stb.
Nnna szerintem nem mindenhol történne ez így. Lehet, hogy az lenne, hogy nagy dérrel-durral, megbántódva  összepakolnának a nagyszülők és veszekedések közepette hazahúznának, majd lehetne járni békíteni őket…
És szerintem a legtöbb példája sántított valahol…

G.: – Nem mondom meeeg…

E.: – Miiit?

G.: – Amit K. mondott…

E.: – Titok?

G.: – Nem.

E.: – Akkor ménem..?! L

G.: – Miért mondjam meg?

E.: – Mer’ én vagyok a kedvenc kollegád…

G.: – Nincs kedvenc kollegám!

E.: – Akkor azért, mert az összes nemkedvenc kollegád közül én vagyok a legkedvencebb… J

G.: – …….. miii…?!.. az összes motor közül az autó…..

E.: – Most miiit kevered ide az elektromosságot ?

———

G.: – Excelsior

E.: – Valami szálloda….

G.: – Fagyapot…. fagy-a-pot…. mii?

E.: – Mint az üveggyapot !

G.: – Jaaa! Fagyapot! Olyan van?

E.: – Hát ha üveg van, fa méne lehetne…?!

G.: – Mmi is volt a szó?

E.: – Excelsior.
G.: – Na ilyen szavakat fogok használni szóbelin !

és így …beszélgetünk…. manapság….

*
Egyébként végre itt a tavasz. Füttyöngenek a rigók és egyre okosabb leszek… Pl. pár héttel ezelőtt,  ha úgy lazán rámkérdeznek, biztosan arra tippeltem volna, hogy a preambulum egy hangszer…
Mostmegmár jól megtudtam, hogy nem az….
Meghát ha lenne kedvem hozzá, akkor akár mosolyoghatnék is azon, hogy vajon hány útilapus bíró mondta úgy egy éve, hogy „GYŐŐZTÜNK!”

Hoppáréé…
Ezen kívül meg idegesít néhány dolog. Persze tudom, hogy a jövőn aggódni a legnagyobb baromság…

Kész passsz… éljenek a struccok…
*

Az is volt még, hogy voltam VarnusXavér és RhodaScott koncerten…
Whoooáááá… Tényleg baromira és nagyon és húú… Tudom, hogy sokan nem szeretik VX-et, de nekem évszázadok óta a szívem csücske. Egy időben sűrűn játszott városkámban de aztán sikerült az egyháznak kiutálni… Nem tudom igazából mit féltettek tőle, ahelyett, hogy örültek volna, hogy legalább akkor megteltek a templomok. Szerintem fantasztikus fickó. Nyitott, világlátott, művelt és kicsit lökött. A történeteit napokig tudnám hallgatni….
4-kor kellett volna kezdődni a koncertnek, de mivel elég sokan voltunk (szinte tele volt az aréna )nem tudott mindenki addigra leülni, így kb. 4.10-kor kijött és közölte, hogy mindenki nyugodtan helyezkedjen el. Átteszik a kezdést ½ 5-re és addig Ő játszik…
1/2 5-kor aztán elkezdődött….
A színpadon valami eszméletlen kavalkád volt… 
A  két orgona, volt egy csaj (SarahMorrow) harsonával, egy eszméletlenül jó francia dobos, aztán egy fúvósnégyes meg a Talambások…

R.S. pedig ….. 72! éves de 20-at simán letagadhatna. Rasta haja van, tök laza és persze a játékára nem is keresek jelzőt…
És minden volt… Bach… Bach átiratok…. jazz… Szentek bevonulása… Csillagok háborúja… Nem lehet leírni mekkora élmény volt.
Valami eszméletlen, mikor úgy játszák a Bolerót, hogy reng az ember alatt a szék.
Ilyenkor szoktak olyan megváltó gondolataim lenni, hogy mennyire nagy marhák vagyunk, mikor egymást csesztetjük, meg a világot gyilkoljuk ahelyett, hogy mindenki tenné a dolgát böcsülettel és közben élvezné a jódógombaságokat…
Mennyi jó lehetne a világban ha fel tudnánk fedezni… ha örömet adnánk egymásnak…
Tudom… Utópia…
Ehelyett minden napra jut valami sz*r ami elborzaszt.
*

Még az is volt, hogy taliztam Brunival.
Beszélgettünk…
Megpróbáltuk kimagyarázni, hogy ki mikor mit gondolt, amikor ezt vagy azt mondott…
Csakhát így utólag nem lehet normálisan megbeszélni, hogy mi volt…
Jó. Mondjuk azért nem ezen rágódtunk végig…
Viszont főzött bulgurt… :o)

Merthogy Bruni eléggé a reformkajálás nagymestere …
Mondtam neki, hogy nem vagyok éhes, mert mielőtt elindultam hozzá, ettem egy  salátát krumplival  a mekiben és különben is éppen szálkásítok J
Deazért csak térült fordult és mindenféle fiókokat nyitogatott, hogy furaságokat dobáljon egy lábosba… Az illata az mondjuk egyre jobb lett, míg eccercsak elkészült…
Ésakkor mondta, hogy ez bulgur, meg spenót, meg mindenféle, hogy jó legyen…
És jó lett!

A bulgur meg annyira megteccett nekem (na nem ránézésre, hanem állagra), hogy azóta már én is vettem. Mondjuk meg voltam lőve, mert nem kérdeztem meg, hogy hogyan kell megfőzni és a neten ahány ház annyi szokás… Úgyhogy emailben értekeztünk. Viszont azt elfelejtettem, hogy mennyi az egy adagnyi mennyiség. Szóval úgy saccra egy csészényit főztem…. Bakker, két napig napi 2x bulgurt ettem és még így is ki kellet dobnom belőle egy keveset mert már ránézni sem tudtam.
No de egyébként fini lett nagyon! beleszórtam mindent ami a hűtőben volt és abból csináltam rá mártást. Sűrített paradicsom, fokhagyma, zeller, sárgarépa (nagyon apróra vágva), zöldborsó, egy pici chili paprika… ééés jólett ez is!
Egyetek bulgurt! J
*

Breaking news!

Megvót az ángilus vizsga…
Még ugyan nem tudjuk az eredményt deee… azé’ tán nem buktam meg.
No persze szóbelin megint hoztam a formám..
½ 8-kor kezdtünk. Kettesével mentünk be, mert ilyen párbeszédeket kellett alkotnunk a kihúzott témákból. Kellett húzni mindegyikünknek egy-egy rövid témát és egy közöset amiből hosszabb párbeszédet kellett csinálni.

G. volt a párom. (Nem a mi Génk, hanem egy másik Gé.)
Szóval bemegyünk… Bent van a tanárunk (A) meg egy vizsgabiztos (E)…

A   kirakja elénk jól összekeverve két kupacban a tételeket. Húzunk a rövidekből és jót vigyorgok, mikor látom, hogy G. egy óvatlan pillanatban kicseréli egy másikra amit húzott J.  E. és A.  még rendezkednek, naplót írnak alá meg ilyenek….

Aztán A. megkérdezi, hogy –How are you?
G. közli, hogy – I’m fine. Thanks!
Émmeg…. mer’ nehhogymá jól legyek……
– I’m angry !

Látom ám, hogy kerekednek a szemeik…. No, jó! Gondoltam, azé’ ez annyira nem vészes, hogy így meg kelljen lepődni….
A.: – Angry? Why?
„Nesze bammeg…..belemásztál….”  –  About this situation!    – hoppsza, kivágtam magam…
Node A. nem hagyta annyiban és még mondott nekem valami cirádát itt, amiben próbált meggyőzni, hogy nem lehetek  angry.  Ámdeviszontellenben én kötöttem a zebet a karóhoz… Hamár ezzel indítottam, akkor ragaszkodom hozzá… J
Végül rám hagyták és elkezdtük a párbeszédeket… Az első elég döcögős lett,  mert szerepzavarba kerültünk, hogy ki legyen a visitor és ki a receptionist dee rövid huza-vona után sínre kerültünk oszt innen már ment
Mikor kijöttünk G. röhögve kérdi, hogy miért mondtam, hogy mérges vagyok…

– Kiiii ??!!: Éééén???!!
– Ja! Azt mondtad, hogy angry vagy ! J
– Angry??  Óóóó basszus, akkor ezért kerekedtek a szemeik, meg ezért próbált A. lebeszélni… -gyúlt fény az agyamban hírtelen.

– De nem hagytad magad! J
Na és itt annyira röhögtünk, hogy majd’ megpusztultunk. Bammeg, úgy megyek be vizsgára, hogy közlöm a tényálladékot, miszerint roppantul mérges vagyok…
(Mint amikor anno úgy mentem fogorvoshoz, hogy szerintem nem kéne itt lennem, mert nem túl kedvező a bolygók állása a fogászkodáshoz…  )
Még jó, hogy a pisztolyomat nem tetették ki velem az asztalra…
Mikor A. kijött, hogy behívja a következőt, látta, hogy ott fetrengünk G.-vel a folyosón a röhögéstől. Mondtam neki, hogy „Sorry, I wasn’t angry! I was nervous!” J
Csakhogy enyhítsek valamit a helyzeten….
Mikor T2 kollegám visszaért (utánunk Ő vizsgázott) mondta, hogy A. mesélte E.-nek, hogy mi kint a folyosón éppen könnyesre röhögjük magunkat….
És így volt…
Nem is én lennék, ha csak úgy simán… mint normálisék…..
Majd  Húsvét  után kapunk eredményt. Remélem akkor sem leszek angry. J
Mellesleg kedves G. kollégám nem brillírozott a fagyapottal…
Elfelejtette !!!
Pedig milyen klasz lett volna ha arra a kérdésre, hogy „How are you?” úgy indít, hogy

„Fine. Thanks. But I’m worried because of the decreasing excelsior supply of our country.”  Márminthogy jól van, csak aggódik az országunk csökkenő fagyapot készlete miatt! Mekkorát szólt volna az én satnya „angry”-m után…
Arról nem is beszélve, hogy sokkal bizniszinglisesebb lett volna…J
Ah…

Röviden:
Morcosan ébredtem, új szomszédaim vannak és összekeveredett a lilalé…..

A mazochisták elolvashatják bővebben is:

Bakker…. Reggel 6.50-kor  -mikoris kb. ötödször is rákészültem a meditációmra –merthogy Italitynél olvastam, hogy ma reggel 6kor úgy gurulnak a bolygók, hogy…. szóval meditálni kell és kész… ésmár így is 1 órás csúszásban voltam a 6hoz képest, de piszkosul kellett erölködnöm –egyrészt, hogy vissza ne aludjak, deviszont kiürítsem a tudatom… (ja,  arra külön vigyáznom kellett, hogy a nagy nehézségekkel belegyömiszkölt angol szavak nehogy kicsússzanak a sok felesleges cuccal…) –     szóval ott próbálkozom, próbálkozom, eccercsak nagy kopácsolás, fúrás… meg ilyenek…  Gyorsan végigvettem mi az ég lehet, és arra jutottam, hogy a szembeszomszéd nem tud bemenni, vagy nem tud kijönni, vagy a betörő akar bemenni, vagy a betörő akar kijönni…
Más nem jutott az eszembe.
Node olyan sokáig kalapálták az ajtót, hogy mondom mégiscsak kinézek már, hátha tényleg illetéktelenek akarnak bemenni… Mondjuk csodálkoztam, hogy pont 7-kor megy valaki lopni…
Node nem!
Az van, hogy elköltözött a múlt héten a szembeszomszéd, a NagyEmber. (Már úgy méterre nagy..) és beköltözött két úriember. Na nem másirányúak ők, hogy két pasi közösen lakik….
 Mondjuk erről is csak onnan tudok, hogy mikoron a patikából cincáltam haza az alkoholt, éppen beléjük és kedvenc gondnokunkba futottam ééés gyorsan be is lettem mutatva…. No innen tudom, hogy a cégnél dolgoznak júniusig… és addig ott fognak lakni. Ezen okból ugye le kellett cserélni a zárat, úgyhogy a cégtől lett delegálva két mester, akik véghezvitték hajnali 7kor a műveletet. Szavam nem lehet, mert az ő munkaidejük 6kor kezdődik, tehát örüljek, hogy 7re jöttek.  (Persze ha 6ra jönnek, akkor nem késem le a meditációt… )
És… öööö….. oly mesterien elkanyarodtam, hogy gőzöm sincs, hogy mit akartam…..
Ja!
Szóval elég morcosan néztem ki… olyan cseszdmegamamád nézéssel, hogy nem győztek elnézést kérni…
Dehát mit kopácsol hajnalban?
Nem?
De!
Azon filóztam utána, hogy mi a fenének kellett kinéznem.
1. mer’ micsinálok ha betörő? Nyilván szépen elmagyaráztam volna neki, hogy milyen etikátlan dolog más ajtaján reggel 7kor kalapácsolni bejutási szándékkal. Ő erre magába száll. Elrebeg egy fogadalmat, összepakolja a cuccát és hazamegy. Útközben még betér egy templomba…
Igen !
Nyilván ….
Mert értelme a kinézésemnek csak és kizárólag ebben az esetben lett volna.
2. ha a szomszédék akartak volna ki / be jutni, akkor max. drukkolni tudtam volna nekik….
*
Jelentem ibilikőrt újraszűrtem. Volt még benne 2 db hangya + 1 szirom. Ezeket kiebrudaltam, összekeveredett és  tintakéken punnyad a hűtőben.
Most  3-4 hónapig nem szabad macerálni.
Ha nem lehet meginni, légfrissítőnek akkor is tökéletes lesz, az már most érezhető. Kísértetiesen hasonlít az illata gyerekkorom ibolyakölnijére… J
Szóval „nem lesz ez rossz, csak legfeljebb másra fogjuk használni!”

 Nos, az ibilikőr projekt finoman szólva is sínen van…  Bakker, nagyon jónak kell lennie, mert k*ra megkínlódtam vele.
Az eksön pénteken vette kezdetét, mikoris az egyik közeli patikából lazán elhajtottak, mikor közöltem, hogy 1,5 dl 90 %os alkoholt kérnék… Hát lelombozódtam eléggé, mert  vodkából nem akartam csinálni… az csak olyan 30-35%-os körül van, viszont úgy látszott, hogy nem lesz más választásom.. Már éppen a recept átformálásán filóztam, mikor beugrott, hogy van itt a közelben egy másik patika és megér ez mégegy próbát…   Ráadásul ebben az egyik patikus egy vidám, nagy szemű fickó…. Rögtön hozzá is álltam. Kérdezi, mit szeretnék.
– 1,5 dl, 90%-os alkoholt kérek.
– Milyen célból lesz?
“Helyben megiszom, vazze!”
Nnna…itt sejtettem, hogy ez is ki fog dobni.  Hiába engedte meg Viktorunk, hogy mindenki  főzhet otthon pálinkát, alkoholt azt csak nem fognak úgy ukk-mukk-fukk adni… Ráadásul 1,5 dl-t… Kapitális mennyiségű piát lehet belőle előállítani.
Szóval teljesen reményvesztve, elkámpicsorodva kérdeztem, hogy
-Mit kell mondanom, hogy kapjaak??!?
Nééézett  megdöbbenve és elkezdett röhögni…  Innen mondjuk már én is vigyorogtam, mert tudtam, hogy kapok…kaapoook….  Szóval a „lécci…lécciiii…lécciiii…-t” nem is kellett bevetnem –ez volt ugyanis a „B” tervem…
Azt mondja vigyorogva: „- Az igazat! Csakis az igazat!”
– …ibolyalikőr ..!?!
– Legyen.  –mondá nagy kegyesen… és adott…émmeg vittem bódogan.
A projekt szombaton 1 órakor folytatódott, mikoron  Anikóval  kullancsmegvető bátorsággal kikocsiztunk a városszéli parkerdőbe, aholis tudvalevőleg sok az ibolya (is). Vittünk két műanyag pixist, mert 20 dkg ibi volt előirányozva, de igazából  ibolyalila gőzünk nem volt, hogy 20 dkg az mekkora kupac… Végülis  kb. 2 órát szedtük, majd hazajöttem és elkezdtem a feldolgozást…
(A kullancsok basszus simán gyalogoltak a kezünkön… Szerencsére belénk nem mászott… Elrévedezve gondoltam a gyerekkorunkra, mikor az egész nyarat a réten hemperegve töltöttük. Meg pléden fekve az erdőben, meg az árokpartokon… És soha, senkiben nem volt kullancs. Most, basszus le nem ülnék a földre, sőt még a padot is befújtam kullancsirtóval mielőtt leültünk.  )

Nos, ez itten az ibolyakupac, amit szedtünk. Fantasztikus illat lett tőle az egész lakásban..