Szóval mint már mondottam volt, az én drága kollegám, szobatársam, napjaim felének bearanyozója, szellőztetőbajnok, izomkolosszus és virágkertészek gyöngye, nem egy szószátyár ember… Enyhén szólva….
Azért néha megszólal és akkor felragyog a nap….vagy csak simán tökön tudnám rúgni….. J
Alább közreadom szóváltásaink néhány gyöngyszemét….
*
E.: – Szendereg a szakadás álmában csenget egy kicsit,,,,
G.: – Honnan veszel ilyen sületlenségeket?
E.: – József Attilától…
G.: – Nna egyik bolond a másiktól….
*
Az előző napi kondizástól fellelkesülve meséli:
G. – Képzeld Eliana! Tegnap 90 kg-val csináltam….!!
E: – Ahelyett, hogy egy nővel csináltad volna….
*
Csendben dolgozik, majd eccercsak felugrik és felkiált:
G.: – Bűbájos, gyilkos, hős, gólemrobot vaaagyoook !
E.: ……..?!?……
G.: kicsit halkabban: – Ha nagy leszek robot leszek…
E.: – Igen…! De addig még sokat kell aludnod…. J
*
A pálmánk (ill. az Ő tetves pálmája, amit ÉN tartok szóval) szóval ez a pálma alulról kopaszodik, fölülről viszont tök Hawaii van neki, mert non-stop hozza az új leveleket és a virágokat…
A virágait úgy kell elképzelni, mint egy naaagy fej szőlőt, amin a szemek ilyen sárga ragacsos valamik és kb. akkorák, mint egy negyed borsószem… Nna ezek a virágok egy darabig sárgállanak, majd putty lepotyognak, beterítve az egész környéket… G. elkezdte letépkedni a bogyókat a fürtről és azzal dobált, ezek a vackok meg beleragadtak a hajamba…
Persze szóvá tettem a nap végére egyre emelkedőbb hangon…
Erre G. tök értetlenül:
– Most mi bajod?! Egész nap VIRÁGGAL dobállak ….
*
Jobbkezét magasba tartva (mint Superman) felugrik és felkiált:
– Ééééén vagyok az élet császára !!!!
E.: – …ja…. császármorzsácskája…..
*
G. szinte egész nap, nagyon halkan, önmaga felé fordított hangszóróból heavy metalt hallgat..
Átjött a HR-ről az egyik csaj és látta az asztalomon a dobozt amiben a vastablettáim (like PEZ cukorka) vannak…
Megbeszéljük, hogy vashiányom van …
Miután a csaj elmegy G. megszólal:
– Mééénem szóltál, hogy vashiányod van? Felhangosítom… !!!
*
Nyomtatót szerel, mérgelődik veszettül. Miután az erdeti kínai műanyag evőpálcikámat összekente már tintával, javasoltam neki,
hogy tán csavarhúzóval kéne tovább birizgálni az egységet…
Szóval csavarhúzózgatja de nem jut vele dűlőre, végül nagy mérgesen leül:
G.: – Kész… nem érdekel ! Mindig is utáltam a műanyagot !
E.: – Mé’ miből kéne lennie? Fából?
*
Ez a nyomtató ronda fekete… már jó ideje nyoszorgatja…. eccerűen nem lehet hozzáférni a nemesebb részeihez:
E: – Addig piszkálod míg kiugrik belőle valami szörny és jól elagyabugyál…
G.: – Miiilyen szörny…. Inkább egy királykisasszony….
E.: – Ilyen ronda fekete izében nem laknak királykisasszonyok…
G.: – – De! A sárkány tette bele !
*
Ma reggel vigyorogva ültem az asztalnál és vigyorogtam rá is mint a vadalma…
G.: – Minek örülsz.. ?!?
E.: – Hogy látlak…. J
G.: – Fogadjunk, hogy ettél már csokit ! Basszus, hajnalban benyomtad az adagod?
Lecsillagoztam…Imádom ezt a pasit:))
:)))))